Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

4. ZMUVELODÉS NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 2., vasárnap TŰZKERESZTSÉG ELön • Bizonyítás, honi terepen EGY PÁLYAKEZDŐ TANÍTÓ SZÁMVETÉSE Medve Éva tanítónő hol­nap szülőfalujában áll ka­tedrára. Néhány nappal az izgalommal várt rajt előtt találkoztam vele, és ottho­nában készítettünk amo­lyan tűzkeresztséget megelő­ző számvetést. Amíg hallgattam, saját pályakezdésem jutott eszem­be. Az a huszonkét eszten­dővel korábbi borongós, le­hangoló reggel, amikor az alföldi nagyvárosból a nem túl messzire eső település gimnáziumába indultam A hivatalos ízű fogadtatás, az idősebb kollégák tartózkodó udvariassága. Kiábrándultán indultam az osztályterembe, s aztán a gyerekek körében újra éreztem azt a varázs­latot, amelyért érdemes volt fél évtizedet tölteni az egye­temen. Azt firtatom: neki köny- nyebb lesz-e, s megnyugvás­sal észlelem: nem marad magára. o A csányi iskolában Deák Tiborné igazgatótól kapok ilyen jellegű információkat. — Hazatér hozzánk, hi­szen itt volt diák, később pedig nálunk töltötte pe­dagógiai gyakorlatát. Ekkor jöttünk rá, ' hogy milyen ügyesen bánik tanítványai­val, s mennyire vonzódik leendő hivatásához. Csoda-e, ha javasoltuk neki: ne pró­bálkozzék másutt, dolgozzék körünkben. vényszerű lehangoltságon, s úgy döntöttem, hogy ha ke­rülő úton is, de csak elérem kitűzött célomat. Először a Hatvani Cukorgyárban he­lyezkedtem el, ahol labo­ránsként munkálkodtam, majd itt ebben a községben lettem — helyettesítői mi­nőségben — képesítés nél­küli óvónő. Aztán a Jászbe­rényi Tanítóképző Főisko­lára jelentkeztem, s ide az első nekifutásra felvettek. A többi már ment simán, egé­szen a diploma megszerzé­séig. o A megértés, a bizalom babonázta meg, ehhez tár­sult azaz óhaj, hogy nesza­kadjon el kertészkedő — pillanatnyilag dinnyésként szorgoskodnak — szüleitől. — Jólesett a felkérés, s mindjárt igent mondtam. Nem bántam meg, hiszen ígéretes kezdést biztosítot­tak. Nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is. A bér alsó határa 2400 forint, itt 3500-as alapot adtak. Ehhez társul az osztályfőnöki és a területi pótlék, s október harmadikától fizetik a 350 forintos emelést is. Ügy ér­zem: elégedett lehetek, s most már nekem kell tör- lesztenem az „adósságot”, bi­zonyítva, hogy méltó va­gyok a bizalomra. MINDENNAPI NYELVÜNK A szavak nélküli beszéd A továbbképzések korát él­jük. A retorikai alapismere­tek nyújtását vállaló előadá­sokon és gyakorlatokon is szép számmal vesznek részt. A hallgatóságot különösen érdekli, tapasztalatom sze­rint, a szavak nélküli be­széddel kapcsolatos ismeret­anyag. S ez sem véletlen. Az iskolai beszédművelés kere­tében általában kevés időt szentelünk annak tudatosítá­sára, hogy a szavakon túli kifejezés lehetőségeit hogyan kell felhasználnunk élőszó­beli megnyilatkozásainkban, felszólalásainkban, hozzászó­lásainkban. A többértelmű jelentéseket hordozó szavak gyakran fél- reérthetők, de a szóbeli köz­lést kísérő mozdulatok,. tag- lejtések, gesztusok és mimi­kái változatok a legtöbbször félreért hetet lenek. Az őszinte vagy a tettető arckifejezés, a fásult unottságról tanúskodó tekintetek sajátos külön mon­danivalójáról nyújtott isme­retekért is hálás egy-egy re­torikai célzatú nyelvi isme­retterjesztő előadás hallgató­sága. Az értekezletek és a viták nyelvi formálásáról szóló magyar nyelv heti elő­adásom kapcsán tapasztal­tam, hogy általában foghíjas a hallgatóság ismerete a sza­vak nélküli élőszóbeli meg­nyilatkozás hallható (hang­súly, hanglejtés, szünet) és látható (mimika, gesztus, fin­tor, tekintet, szemvillanás) kifejezéskészletének önálló szerepéről. Érdemes tehát a felszóla­lások, a hozzászólások meg­ítélésében arra is tekintettel lennünk, hogy a különböző hangszínárnyalatoknak, az érzelmi azonosulást vagy az ellenérzést tükröző, kifejező hangsúlyváltozatoknak külön mondanivalóját is értsük. En­nek alapján el tudjuk dön­teni, igaz-e vagy hamis a témával kapcsolatos állásfog­lalásunk. Ha pl. az érvelés szerepét a felesleges hangos­kodás veszi át, vagy a belső meggyőződést alakoskodó, fontoskodó fintorokkal pró­báljuk elhitetni, akkor elve­szíti hitelét a nyelvi formá­lás is. Felszólalásaink látásbeli, vizuális eszköztárának jobb ismerete nemcsak a sanda, a sumákoló kézlegyintések, a túl hangos gesztusok külön mondanivalóját segít megér­tenünk, hanem azt is; egy­ségben van-e a hangzó szö­veg mondanivalójával hozzá­szólásunk gesztus készlete. A nem természetes, a túlzó gesztikulálás sokszor nem erősíti a mondanivalót, s ne­héz eldöntenünk: melyiknek van igaza: a szónak, a nyel­vi formának, vagy a nagyon is többértelmű kézmozdula­toknak. Dr. Bakos József e Az egykori elhatározásról faggatom, s kiderül, hogy megküzdött ezért a hivatás­ért. — Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola orosz— történelem szakára szerettem volna bejutni, de nem si­került. Elkeseredés helyett úrrá lettem az ilyenkor tör­Szinte átszellemülten idé­zi terveit, azokat az elkép­zeléseket, amelyeknek hi­telességét meggyőződéssel fényezett tekintete jelzi. Szív. melengető érzés, hogy az övéit kíváncsian hallgatják, mert az enyéimmel hajda­nán nem törődött senki. — Az ismerkedéssel nem lesz különösebb gond, ugyan­is másodikosaimmal már az óvodában találkoztam. Sze­Medve Éva retnék még közelebb kerül­ni hozzájuk. A tanítás fo­lyamatába ötvözöm a játé­kosság elemeit, mivel így él­vezetesebbé formálhatom a tudás-szerzést. A szüne­tek zömét nem a tanári szo­bában töltöm majd, hanem fiaim és lányaim között, hogy minél sokrétűbben fel­térképezhessem egyéniségük ezernyi titkát. Nem kell tar. tanom a korosabb kartársak idegenkedésétől, ugyanis ebben a testületben régen polgárjogot nyert a kezde­ményezőkedv. Ez nem sab­lon, hiszen többek között azért lettem tanító, mert csodáltam matematika—fi­zika szakos tanárom — je­lenleg a község tanácselnö­ke — munkáját. Értett a fiatalok nyelvén, s úgy ok­tatott, hogy észre sem vet­tük a terhelést. e Mindenki — a fiatalabbak is — latolgatja jövőjét, eb­ből a szempontból ő sem kivétel: — Ide kötődöm, itt szeret­nék gyökeret verni. Mosta­ni képzettségi szintem nem tekintem a felső határnak. Minél hamarabb nyelveket akarok tanulni, folytatva azt, amit középiskolában tet­tem. Vonz az utazás, sar­kall a világlátás szerintem egészséges vágya. S ha ma­rad szabad időm, akkor kö- tögetek. Annál is inkább, mert nemrég készültem el első ilyen jellegű munkám­mal, egy pulóverrel. o A holnapi első csengetést emlegetem, erre ő azt mond­ja: ennyi kedvező jel elle­nére is izgul. Megértem, hiszen így van ez minden vérbeli tűzke­resztség előtt. Feloldódik az, ha megpil­lantja diákjai érdeklődő te­kintetét. Ez történt velem is hu­szonkét évvel ezelőtt. De jó tudni, hogy neki és társai­nak — a meglévő gondok ellenére is — könnyebb, si- kerszülőbb lesz a rajtjuk. Csányban és másutt egy­aránt ... Pécsi István Ahol tanít majd (Fotó: Szabó Sándor) Lutfulla Kabirov: Híd a mar A bejáratnál felmutatjuk igazolványunkat az éber portásnak. Ez a szabály. Mivelhogy nem akármilyen hivatal a miénk, hanem tervezőintézet. Óriási! Nem is tudom, hányán dolgozunk itt. Csak azt tudom, há­nyán vannak a mi labora­tóriumunkban: hat fő. És mindenki egyetemi végzett­séggel rendelkezik. Nem is lehetne másként. Itt alkotó­munkát követelnek. A mi laboratóriumunk pél­dául kommunikációs objek­tumot tervez a szavasmar­hák különböző akadályokon való átjuttatásának meg­könnyítésére. Más szavak­kal: hidat építünk a szarvas­marháknak. Aliser a felvezető részen dolgozik, Iszkander a leve­zető részen. Eduard Fomics- ra, mint a legtapasztaltabbra azt bízták, hogy a függő konstrukción dolgozzék. Én a korlátokon munkálkodom. A munkát laboratóriumve­zetőnk, Hasimov koordinálja. Az atmoszféra a lehető legkreatívabb. Kínlódó út­keresésének. A megvilágoso­dás percei! Negyedévenként prémium. — Konstrukciónk leveze­tő részét bordázottra kell csinálni. — javasolta Iszkan­der. — Hogy a marha el ne csússzon. Iszkander jutalmat ka­pott újítási javaslatáért. Aliser teljes szívéből gra­tulált ' kollégájának, és ki­merítő töprengések után ki­jelentette, hogy a felmenő részt kissé kidudorodóra kell csinálni. (Ugyanis a számítá­sok kimutatták, hogy a híd­ra való felmenetelkor így a szarvasmarha kevésbé fá­rad el. Lám, mit tesz az alkotó verseny, az egészséges kon­kurencia! Aliser ingyenes beutalót kapott. És a fizeté­sét is felemelték. Jó értelemben vett irigy­ség fogott el. Egy hónap múlva le kell adnunk a mu-níkát, és én még semmi konstruktívat nem gondol­tam ki. Esetleg csináljuk a korlátokat hullámosra? — Gondolkozzon, fiatal­ember, gondolkozzon — mondta szigorúan Hasimov laboratóriumvezető. — Mi­ért kapja a fizetését? Tényleg, kényelmetlen va­lahogy. Mindenki kifundál valamit, javítja a konstruk- § ciót. Hát én ugyan miért végeztem egyetemet? ! Végül megvilágosodott az 'agyam. A korlátokat meg kell duplázni. Azért, hogy egy szarvasmarha se essen a vízbe vagy a szakadékba. Megdicsértek, de nem ad­tak semmit. Láb oratóriumunk végre le­adta' a szarvasmarhák kom­munikációs ' objektumának tervét. Az egyik kolhoz pe­dig elhatározta, hogy épít egy ilyen hidat a tehenek­nek. Nemrég a mieink közül odautazott valaki. És kép­zeljék: megdicsértek bennün­ket. Köszönjük maguknak, tervező elvtársak, mondták, a kitűnő tornyot. Kolhozunk a járásban az első helyre ke­rült toronyugrásban! A tehenek meg kitapostak maguknak a közelben egy gázlót. Azon keresztül jár­nak. (Az üzbég író humoreszkjét oroszból fordította: Zahemszky László) HATVANI ZENÉS SZÍNHÁZI NYÁR Erkel: Bank bán A Debreceni MÁV Filhar­monikus Zenekar, a Csoko­nai Színház operatársulata, pénteken este a hatvani sza­badtéri színpadon Erkel ope­ráját, a Bánk bánt vitte színre. Az előadás után a csilla­gos égbolt alatt időzve még a színházi esemény, az él­mény hatása alatt a Zagy­va-parti népkertben, elgon­dolkoztunk azon: milyen nagyszerű pillanat az, ha művészek és közönség egy­másra -talál, az együtt meg­élt percek összhangjában el­merülve kiszakadnak a múló időből. Elfelejtik a szürke hétköznapot. azt, hogy a vonatfütty és a ro­bogó gyors, de a közelebbi zörejtámadások is a mai ro­hanást jelzik, míg a művé­szek adni akarják azt, amit a közönség kapni szeretne. A szépséget és a harmóniá­ban az igazságot! Ez a Bánk bán egy nem­zet érzéseit, gondolatait sű­ríti hangokba, azoknak a történelmi vétkeknek, har­coknak az emlékét, ame­lyekben az igazságszolgálta­tás mindig is elfogult, oly­kor kegyetlen lehetett. Mert mindenki mindig az igazsá­got, a maga igazságát keres­te. Katona József a közép­kor ritka élességű forduló­ját fogta meg, mutatta meg nemzetének drámájában, de még túl korán. Hogy aztán Világos után rögtön meg­szülessék az operai gondolat, majd az opera is. A művészeknek nem volt könnyű a szabad tér min­den hangbéli beszűrődését legyőzni. Zavarta is őket egy-egy kürtjelzés, motor- robogás. A zaklató környe­zetet hamar megszokták, mint az éjjel apró szárnya­sait, aztán, — ahogy mon­dani szokták — belejöttek. Nem hagyták kizökkenteni magukat a jellemalakítás­ból. a színpadi időből, ab­ból az átélésből, amely nél­kül színházi varázslat nem születik. És született! Jó összehan­golt énekesgárda, jó erők­kel vonult itt fel. Az éneke­sek az érzelmek, indulatok, az átkokat, bűnöket kiváltó szenvedélyek hordozóiként elhihetővé formálták hősei­ket, a hősökben megbúvó jellemeket, végzeteket. A színlapot Melindával kel] kezdenünk. Hegyes Gab­riella lírai egyéniség, asz- nyi bája áttörte a szabadté­ri színpadot érő idegen hanghatásokat és az opera vivőerejévé nőtt fel éppen azokban a jelenetekben, amikor a vérbő dráma in­kább romantikába lép át Gertrudist Tas Ildikó alakí­totta. Igazi drámai mezzo­szoprán, érett hangja és biz­tos karakterformálása je­lentős részben megalapozta a zenedráma hatvani sike­rét. Bánk bánt Horváth József énekelte. Az örökzöld ária mások által is folyton nép­szerűsített és Simándy Jó­zsef felfogásában. hangsú­lyaival megszeretett ívét ő nem tudta megismételni, de a nagyurat, a személyes tra­gédia terhét viselő, meg­gyötört férjet rokonszenve­sen hitette el velünk. Tiborcot a valóban lírai bariton Martin János, míg Biberachot a kitűnő megje­lenésű basszbariton, Tréfás György Liszt-díjas, érdemes művész játszotta végig Gyapjas Tibor Peturja, Ker­tész Tamás II. Endréje azt a színvonalat hozta, amely a Csokonai Színház opera- társulatát jellemzi. Kertész Gyula rendezését a gondosság jellemezte. A karmester, Tarnay György érett operai hatást hozott ki a MÁV Szimfonikusokból és a tömör hangzású énekkar­ból. Farkas András Befejeződött a szemorvosok nagygyűlése Tegnap véget ért Gyöngyösön a Magyar Szemorvostársaság 1984. évi nagygyűlése, amely két napon át tartott. A fő té­ma a glaucoma, azaz a zöldhályog volt. Plenáris és szekció­ülésen foglalkoztak a betegséggel, annak gyógykezelésével és azokkal az eszközökkel, amelyek az orvos munkáját se­gítik. A gyöngyösi főiskola aulájában 15 külföldi cég mutatta be legújabb gyártmányait, azokat a gépeket és berendezé­seket. valamint eszközöket, amelyek a szemészet gyógyító tevékenységét eredményessé teszik. (Fotó: Szántó György) Felvételi fúvósoknak A Hevesi Zeneiskola az 1984—85-ös tanévre felvételt hirdet előképző zongora, he­gedű, gordonka, fafúvós és rézfúvós szakra. A felvételi időpontja: szeptember 5„ dél­előtt 8-tól 10-ig, délután 2- től 6 óráig. Ebben az idő­pontban kerül -sor a régi nö­vendékek pótbeíratására is. A tanévnyitó ünnepséget csü­törtökön délután fél 6-kor tartják a művelődési házban

Next

/
Thumbnails
Contents