Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 18., kedd Tanító M Az elmúlt évtizedben számos próbálkozásnak lehettünk tanúi, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a múzeumok és az iskolák; hogy a múzeumokban felhalmozódott hatalmas meny- nyiségű tárgy és dokumentum, kutatási eredmény ne csak a hagyományos kiállításokon kerüljön a közönség elé. hanem közvetlenül is segítse az iskolai oktató-nevelő munkát. A kísérletek közül egyesek ellaposodtak, és megszűntek, mert formálisak voltak, mások — megtalálván a múzeum sajátos lehetőségei és az iskola követelményei között a megfelelő kapcsolódási pontokat — beépültek mindkét intézmény rendszeres és állandó tevékenységi körébe. Vélhetőleg ez utóbbiak közé sorolhatjuk majd a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum ötletét is, amelyről hosszú előkészítő munka és egy tanév „üzemszerű” gyakorlata alapján kedvező tapasztalatokat szerezhettek tanulók, pedagógusok, muzeológusok egyaránt. Tantervi egységek szerint Tanító Múzeumnak nevezték el az épületnek azt a részét, amelyet teljes egészében az iskolások birtokolnak: ez a 600 négyzet- méter, amelyet egy korábban használatlan alagsorban alakítottak ki, nem is nyilvános: csak általános és középiskolás osztályok látogathatják — turisták csak szervezetten és előzetes bejelentés után. A muzeológusok elképzelése az volt, hogy a tanítási anyag tantervi egységei szerint csoportosítják a bemutatható tárgyakat és dokumentumokat, és a didaktikai szempontok szerint készítik el a 36 darabból álló színes diasorozatokat, amelyekkel a muzeológusok előadását illusztrálják. Így van őskori, honfoglalás kori és hódoltság kori blokk. A szemléltető anyagot és a kísérő szöveget úgy állították össze, hogy érthető legyen a különböző korosztályok számára: kapcsolódjon az alsó tagozatosok környezetismereti óráin tanultakhoz éppen úgy, mint a történelem általános és középiskolai anyagához, illetve a szakmunkásképző történelem órájához. Egy-egy osztály múzeumlátogatására akkor kerül sor, amikor a megfelelő egységet az iskolában új anyagként már feldolgozták, de az összefoglalásra még nem került sor. A tapasztalat szerint a múzeumi látnivalók így épülnek hozzá a legjobban a már meglevő ismeretekhez. Az órát a tanító, tanár jelenlétében a muzeológusok tartják, egy kivételével valamennyien pedagógus képesítésűek. Pipa Jeni Palánkából A Tanító Múzeum bemutatója keleti fegyvergyűjteménnyel kezdődik: az indiai alabárd, az arab csatabárd, a japán rövid kard, a török szablya amolyan kedvcsináló a belépő gyerekeknek. Szobor, illetve dombormű örökíti meg Tolna megye múltjának három nevezetes személyiségét: Babits Mihályt, Perczel Mórt és Hollós László természettudóst. A barokk korra a regölyi templomból való két szép faszobor emlékeztet, 18. századi ritkaság egy ide települt sváb asszony fekvő sírköve, amelyen a szöveg latinbetűs, német nyelvű és tájszólásÖtezer év kerámiái a falon, előtérben a szövés, fonás szerszámai ban íródott. Szent Orbánnak. a szőlőhegyek védő- szentjének szobra 1782-ből, egy-egy római oltárkő, sírkő és mérföldkő éppen úgy hangulati bevezető, mint a nyolcvanezer évesre becsült agyar. Az őskori egységben bemutatják a közeli Mórágy- Tűzkődombon talált ötezer éves sírt, a festett, cső talpas tálakat, egy korabeli koponyát és annak rekonstruált mását, kultikus szobrokat; a gyerekek kézbe vehetik a kőbaltát, a neolitikus korból származó tulokagyart. Hasonlóképpen gazdag leletanyaga van a múzeumnak a honfoglalás korából és a török időkből. A mai Sió-delta mellett Jeni Palanka néven török pa- lánkvár volt (nevét ma is őrzi Szekszárd-Palánk), innen valók a kávéivás, a dohányzás. az ágyúöntés, hússütés tárgyi emlékei. Mindezt a szokásokról, öltözetről szóló tájékoztató szöveg és diafilm egészíti ki: a vetítővászon előtt negyven gyerek számára van ülőhely. Nem kötelező, de népszerű A muzeológusok és a pedagógusok először a bonyhádi gimnáziumban próbálták ki ezt a módszert, ahol egy klubteremben az Ősközösség című anyagrészt dolgozták ki hasonló módon: két éven át órarend szerint beosztott időben látogattak ide a város három középfokú intézményének és a helyi, meg a környékbeli általános iskoláknak a tanulói. Az említett múzeumi részleg megnyitása után Szekszárdon dolgoztak tovább. Az 1983 májusi avatom a megye pedagógustársadalma már ismerte ezt a lehetőséget: a megyei tanács előbb szakfelügyelőknek mutatta be, majd a tanítók. tanárok továbbképzésének rendszerébe is beillesztette a Tanító Múzeum munkájának megismerését. Gyakoriak itt a bemutató órák és a módszertani viták. A múzeumba látogatás nem kötelező, de — mint ezt dr. Vadas Ferenc, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója elmondta — igen nagy az érdeklődés a népszerű kiállítás iránt, hosszú a látogatásra jelentkezők sora. A következő lépés a múzeum gazdag 18—19. századi képzőművészeti anyagának feldolgozása tanítás céljára, hogy segítsék ezzel az irodalmi, történelmi és műelemzési órákat. Gárdonyi Tamás A fiatai segédorvos sietve jön ki a betegszobából és összeütközik a főorvossal. — Ö, istenem — dadogja. — Nem, nem — válaszolja szelíden a főorvos —, a professzor úr nekem teljesen elég! ★ — Azért jöttem, hogy köszönetét mondjak önnek doktor úr! — Már nem emlékszem, hogy ön a beteg vagy az örökös? ★ Egy férfi áll a gyógyszer- tár előtt■ és a csatornanyi- lásba önti a kapott orvosságot. — Mit művel? — kérdi egy nő felháborodottan. — Mit csináljak? — válaszolja — elmentem az orvoshoz, mert az orvos élni akar, megvettem a gyógyszert, mert a gyógyszerész is élni akar, de kiöntöttem az orvosságot, mert én is élni akarok! 4r — Istenem, Rolf■ a szerelmi tempódtól egészen eláll a lélegzetem. — A korábbi barátnőmnél szoktam meg. Olyan utcában lakoft, ahol tilos volt parkolni. ★ A temperamentumos Tina egy félénk ifjúval ül a parkban. Amikor hosszú idő után sem történik sem-, mi, felsóhajt: — Olyan vagy, mint Casanova. — De hiszen az már régen meghalt. — Éppen azért! ★ Az új titkárnő kifulladva jön ki diktálás után a főnök szobájából: — Nem értem, miért nevezi őt itt mindenki „öreg”-nek. Régi országgyűlések M agyarországon Első királyaink az ország megkérdezése nélkül kormányoztak. A királyi szerviensek (a későbbi nemesek) 1222-ben, a Fehérvárott tartott gyűlésen fejezték ki először azt az óhajukat, hogy az ország ügyeinek intézésében ők is részt kérnek. Az itt kiállított Aranybullába belevették. hogy az évenkénti fehérvári törvénykezési napokon a király köteles megjelenni, a szerviensek pedig ott akadályoztatás nélkül megjelenhessenek. Az 1267-ben, Esztergomban tartott gyűlésen a szerviensek továbbléptek; önmaguknak is kötelezővé tették a megjelenést az évenkénti Szent István-napi országos gyűlésen. Formailag az itt kiállított oklevél még a király önkéntes elhatározásából keletkezett kiváltságlevél, s nem országgyűlési törvény, de tartalmában már megközelíti azt, mert a szerviensek követelésére foglalták bele megjelenési kötelezettségüket. A szerviensek vezetői ráébredtek arra, hogy politikai súlyukat tömegek felvonultatásával tudják legeredményesebben növelni. A szerviensek. akiket ez időtől kezdenek nemeseknek nevezni, csak így ellensúlyozhatták eredményesen a király köré csoportosuló bárók, országnagyok (mai értelemben a kormány) hatalmát. A nemesség ugyanis fegyveresen jelent meg a tanácskozásokon, hol személy szerint, hol vármegyénként küldtek hét-három követet. 1298-ban III. Endre általános gyűlést hirdetett. Ezen, augusztus 5-én „ ... a király úrnak és az ország báróinak hozzájárulásával a pesti ferences-minorita templom mellett egybegyűlt főpapok Magyarország összes nemeseivel s a szászok és kunok mindegyikével tanácskozván. ..” üdvös határozatokat kívántak hozni az ország megsegítésére, mondja a törvény bevezetője. Az ekkor alkotott törvénycikkek szövegezésükben és megerősítésükben először juttatják kifejezésre az országgyűlési törvényhozás új formáját, a király, a nemesség és a papság, valamint a bárók együttes, közös tárgyalásainak, alkudozásainak gyümölcse az országos gyűlésen fogalmazott magatartási szabály, amelynek megtartását fegyverrel is ki lehet kényszeríteni. Gyakorlatilag ez úgy valósult meg, hogy a papi és nemesi rend határozatait az írástudó főpapok foglalták írásba és a saját, valamint néhány hangadó nemes pecsétjét ráütve terjesztették a király és a bárók elé, akik azután saját pecsétjükkel megerősítették a határozatot, amely így emelkedett törvényerőre. Ezt a pesti gyűlést tekintjük az első olyan országgyűlésnek, amely joggal viselheti ezt az elnevezést. Ettől az időtől napjainkig, immáron hét évszázada tartana^ Magyarországon országgyűléseket. A folyamatot még némelyik önkényuralomra, abszolút hatalomra törő uralkodó sem tudta megszakítani. Előbb-utóbb kénytelen volt a nemzethez fordulni, amely küldöttei révén, érvényesítette akaratát, részt vett a kormányzásban. Az országgyűlések színhelye általában a királyi székhely közelében volt, vagyis a Pest melletti Rákos-patakot közrefogó mezőn jött össze a nemesség. A főurak pedig a királlyal Budán tanácskoztak, s leginkább üzeneteket váltottak a köznemességgel. Ha nem Pestre szólt az országgyűlési meghívó, annak nyomós oka volt. Károly Róbert azért tartott 1323-ban Temesvárott országgyűlést, mert az Anjou- ház hívei a déli országrészben voltak túlsúlyban. 1397- ben ismét itt gyűléseztek. hogy intézkedjenek az ország fokozottabb védelméről. Az előző esztendőben mért a török súlyos csapást Zsigmond király fényes lovagseregére Nikápolynál... Két évszázadig Pozsonyban Köztudott, hogy Buda török kézre kerülése után (1541) több mint két évszázadon át Pozsonyban tartották az országgyűléseket. Azért itt. mert ez volt az a magyar város, amely legközelebb feküdt Bécshez, a Habsburg- királyok székhelyéhez. Itt azonban már jóval a török térhódítása előtt is tartottak országgyűléseket. Az elsőt Zsigmond király uralkodása idején. 1402-ben. A második 1404 húsvétján nyílt meg, és ezen iktatták törvénybe a magyar király fő kegyúri jogait, amelynek értelmében minden egyházi javadalom betöltésének joga őt illette. Harmadszor, 1435-ben tartottak Pozsonyban országgyűlést, . amelynek egyik fontos határozata a banderiális hadrendszer továbbfejlesztéséről szólt. A pozsonyi országgyűléseket a ferences templomban tartották, amelyet IV. (Kun) László építtetett 1280-ban, a győztes morvamezei csata emlékére. Kormányzósága idején Hunyadi János is hívott A pozsonyi országház, amelyben 1153-tól 1848-ig tartották az országgyűléseket össze országgyűlést Pozsonyba 1452. február 12-re. megyénként két követtel. Alig tanácskoztak néhány napot a ferencesek templomában, amikor megjelent az osztrák kormányzó tanács elnöke és Bécs polgármestere, s meghívták a magyar országgyűlést Bécsbe. A magyarok átlovagoltak, és együttes ülésen tárgyaltak az osztrák rendekkel az akkor éppen magát Rómában császárrá koronáztató, a magyar koronát és V. László magyar királyt fogságban tartó Frigyesről. Közben fordultak a hatalmi viszonyok. Frigyes kiadta a koronát és V. Lászlót is, aki még ugyanebben az évben országgyűlést hirdetett Bécsbe. A magyar rendek 1453. januárjában újra Bécsben, az „Am Hof” téren, és az ott álló templomban tartottak országgyűlést, amelyen ünnepélyesen elismerték V. László hatalom- átvételét. Fegyveresen a törökök ellen Mátyás király sem tartotta mindig a fővárosban országgyűléseit. 1458-ban azért hirdetett Szegedre ország- gyűlést, mert ott éltek anyai rokonai, hívei, akiknek támogatására uralkodásának elején égető szüksége volt. A tanácskozásokat az ottani, azóta nyomtalanul elpusztult várkastélyban és talán Szent Demeter templomban tartották. 1463-ban Tolnán, a következő évben Fehérvárott, 1468-ban Egerben, ugyanebben az évben Pozsonyban, 1485-ben Vácott, majd egy ízben Pécsett is tartott országgyűlést. A legtöbbször azonban ő is Rákos mezejére hívta tanácskozni a rendeket, mint utódai 1526-ig. Bár II. Ulászló. majd fia, II. Lajos is tartott másutt országgyűlést, például Bács várában, amikor úgy tervezték, hogy az országgyűlésre fegyveresen gyülekező nemesség élén nyomban elindulnak a török ellen. A mohácsi csatavesztés után az országgyűlések nagy részét Pozsonyban tartották, de előfordult, hogy a meghívó máshova szólt, például Besztercére. Nagyszombatba, Sopronba. Időközben — 1763-ban — felépült Pozsonyban az első országház. a rendeknek nem kellett többé templomokban, kolostorokban tanácskozniuk. A török kiűzése után először 1790-ben tartottak országgyűlést Budán—Pesten, különben továbbra is Pozsony maradt az országgyűlések színhelye 1848-ig. Azóta azonban — a két debreceni országgyűlést kivéve — a honatyák Budapesten üléseznek a külön erre a célra emelt impozáns Országházban. Dr. Csonkaréti Károly Az 1190. 1192 és 1801. évi budai országgyűlések színhelye az Országház utca 28. számú épület (A szerző felvételei — KS) Farkas Pál Babits-szobra
