Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 15., szombat Hazánk útjain minden 28. percben történik egy személyi sérüléses és minden 6. órában egy halá­los kimenetelű baleset. Az elmúlt negyedszázad során több mint 30 ezren vesztették életüket és sajnos éppen az utóbbi években emelkedett ijesz­tően a tragédiák lázgörbéje. A rákos, a dagana­tos, valamint a szív- és érrendszeri betegségek után már harmadik halálokként tartják nyilván a közlekedési baleseteket. Szakemberek szerint a most már kötelezően felszerelt biztonsági övék szakszerű használatával emberek százait menthet­jük meg az értelmetlen haláltól, összeállításunk a biztonsági öv nemzetközi térhódítását bizonyít­ja. összeállította: Pilisy Elemér Biztonsági öv: már az NSZK-ban is Kármentő lökhárítók 1« Ausztrál konstruktőrük így képzelik el az ideális, fém­es műanyag házasításával kialakított lökhárítót Bizonyára fontos fordu­lópontot jelent 1984. au­gusztus 1-e Európa első számú autós nemzetének, a nyugatnémeteknek az életé­ben: ettől a naptól 40 már­ka (mintegy 700 forint) pénzbüntetést kell fizetnie annak, aki gépkocsija el-. ső ülésein nem kapcsolta be a biztonsági övét. Az intézkedést több ok tette szükségessé. Az NSZK- ban 1976 óta kötelező ugyan az öv bekapcsolása, de mi­vel az előírás megsértése eddig nem vont maga után pénzbüntetést, a járműve­zetőknek csak mintegy a fele gondoskodott ily mó­don saját biztonságáról. A „bekapcsolási arány” a vá­rosokban mindössze 47, az országutakon 62. az autó- bahnokon pedig 80 száza­lék. Egy olyan országban pedig, ahol 23 millió sze­mélygépkocsi száguldozik a félmillió kilométert kitevő utakon, ez az arány aligha nevezhető kielégítő­nek. Részben ennek az állam- polgári fegyelmezetlenség­nek tudható be, hogy 1983- ban az autóbaleseteknek kö­rülbelül 490 ezer sérültje és majdnem 12 000 halottja volt. Az Országos Ütügyi Hivatal számításai szerint, ha az összes autós beszíjaz­ta volna magát, mintegy 2 ezerrel kevesebben vesztet­ték volna életüket és 20 000- rel kisebb lett volna a sú­lyos sérültek száma. Jelentős szerepet játszott a mostani rendelkezés beve­zetésében a milliárdokra te­A közlekedési szerveket kellemesen meglepte, hogy milyen jól sikerült a biz­tonsági öv kötelező haszná­latának főpróbája Ausztriá­ban: az ellenőrzött autósok 95 százalékánál (ide szá­mítva a vezető mellett ülő személyeket is) becsatolva találták a biztonsági övét. Ez a szám éppen kétszere­se annak, mint amennyien azelőtt is becsatolták a biz­tonsági övét, hogy július 1- vel hatályba lépett a ren­delet, amely szerint a hely­színen 100, feljelentésre pe­dig 300 schillingre bírsá­golják azokat, akik becsa­tolt öv nélkül utaznak. Ez a számarány az autó­pályákon és Alsó-Ausztriá- ban volt a legmagasabb, a Bécsből kivezető nagyon forgalmas útszakaszokon hető biztosítási kártérítés is. A biztosító intézetek már korábban úgy döntöttek, hogy nem. vagy csak korlá­tozott mértékben fizetnek személyi sérülésért azoknak, akik a biztonsági öv bekap­csolásának elmulasztása miatt, vagyis önhibájukból sérültek meg. Ez most ki­egészül még egy drasztikus intézkedéssel: az ilyen sérül­teket ki lehet zárni fizeté­sük. pontosabban a táppénz folyósításából. A biztosítók azt is kiszámolták, hogy a biztosítási öszeget mintegy 3 százalékkal lehetne csök­kenteni, ha a bekapcsolási arány megközelítené vagy elérné a száz százalékot. Ezt szeretné elérni Werner Dollinger keresztényszocia­lista közlekedési miniszter, aki az előkészítő kampány során maga is rendszeresen ült be próbapályákon be­tonfalnak rohanó autókba, természetesen beszíjazva. A hatalmas csattanás után pedig, sértetlenül kiszállva, hosszasan ecsetelte a tv- nézők millióinak a bizton­sági öv előnyeit. Az agilis közlekedési mi­niszter számára némi, üröm az örömben, hogy — az NSZK föderatív jellegéből származó lehetőségekkel élve a tíz tartományból hat még egyhónapi haladékot adott a magukról megfeledkező vezetőknek. Addig a rend­őrök még egyszer utoljára figyelmeztetik a mulasztó­kat; szeptember 1-től már az egész NSZK területén kö­nyörtelenül behajtják a 40 márkát. már csak 91 százalék, Inn­sbruckban pedig mindössze 67 százalék. Illetékesek azt remélik, hogy a biztonsági öv köte­lező használata jelentősen csökkenti majd a halálos közlekedési balesefék szá­mát, amelyek különösen a pünkösdi ünnepek alatt öltöttek riasztó méreteket. A testi fogyatékosok és az egy méter ötven centi­nél alacsonyabbak felmen­tést kaphatnak a biztonsági öv kötelező használata alól. A rendőrség és a csendőr­ség egy hónapig még in­kább a meggyőzés, mint az azonali bírságolás eszközét alkalmazta. Azóta termé­szetesen büntetnek is, te­kintet nélkül arra, hogy osztrák vagy külföldi ül a volánnál. A lökhárító szerepe az autón kettős. Egyrészt ki­sebb ütközések esetén a ka­rosszéria értékesebb részeit hivatott megvédeni és az ütközési lassulást csökken­teni, másrészt a nyugati nagyvárosok egyre sűrűbb forgalmában mindennapi feladata a parkolóhelyi ma­nőverezéskor a többi — ter­mészetesen befékezetlen és sebességbe nem tett — autó félre lökdösése. odébb to­lása. Amikor még a személy­autók kivétel nélkül merev acélszerkezetű alvázkeret­tel rendelkeztek, akkor a lökhárító nem jelentett kü­lönösebb problémát. Ezt a szerepet egészen egyszerűen a két főtartó előre nyúló vége töltötte be. Ugyan már akkor is felmerült a rugal­mas ütköző ötlete — rúgók. kal vagy teljesen gumikból készítve —, ezek az ötle­tek azonban nem jutottak el a sorozatgyártásig. Az önhordó karosszériá­kon már a karosszérialeme­zekből sajtolt könnyű lök­hárító vált általánossá, és a közben nagyfokú fejlett­séget elért lemezalakítási technológiának köszönhetően gazdag formatervezési lehe­tőségeket kínált. Ezekkel a lehetőségekkel különösen az Egyesült Államokban éltek az ötvenes években, ami­kor az amerikai autókra a csillogó, hatalmas, de mai szemmel nézve igen ízlés­telen lökhárító-csodák vál­tak jellemzővé. Ez a divat szerencsére elmúlt, s jelen­leg a szoros értelemben vett ütköző eltűnik, és feladatát az ennek megfelelően ki­képzett orr- és farrész ve­szi át. Jelenleg a kocsi teljes szélességén végigfutó, fémből készült, folytonos lökhárító a legáltalánosabb. Ez gyak­ran két Vagy több, a díszí­téseknél illeszkedő darabból készül, az esetleges javítá­sok leegyszerűsítése érdeké­ben. Kedvező esetben az ütközők a kocsi sarkát is védik, sőt egészen a kerék- dobok kivágásáig nyúlhat­nak el. A védőhatás sokszor mégis elméleti jelentőségű marad, mivel az ütközők a különböző típusokon nin­Szigor Angliában • • Otven százalékról 95-re növekedett az övhasználat Angliában 1983. január 1. óta jelentős pénzbírsággal sújtják azokat, akik nem kapcsolják be a biztonsági övét. A rendeletet követő három hónap elteltével vizs­gálatot végeztek és kiderült, hogy az övhasználat 50 százalékról 95 százalékra emelkedett. A kórházak jelzései is egyértelműen az övhaszná­lat fontosságát bizonyítják: egy birminghami szemkli­nikán a rendelkezés előtt nagyon gyakoriak voltak a széttört szélvédő üveg okoz­ta szemsérülések. Az öv- használat elrendelése óta egyetlen ilyen betegük volt... csenek azonos magasság­ban. A szabványosítás sokat jelentene, de szinte meg- oldhatalan, lévén a lökhá­rító a karosszériás formai kialakításnak fontos ténye­zője, amelynek magassága összhangban kell, hogy áll­jon az egyéb méretekkel. Az áthidaló megoldást a lökhárítóra szerelt fém, vagy kedvezőbb esetben gu­mi „babák” — azaz függő­leges helyzetű ütköző ele­mek — jelentik. Mivel az ütköző pénzbe kerül — nem is kevés pénz- be —. és az általa okozott nyom eltüntetése sem ol­csó, több gyár gumicsíkot, helyez a fémlemezprofilba, így téve ártalmatlanná az ütközéseket. Ám minden igényt kielégítő ütközőt, már csak azért sem lehet gyár­tani, mert a védő funkció hangsúlyozásával növekszik a lökhárító súlya is, ami pedig az autó gyorsaságára van kedvezőtlen hatással. Nagy visszhangot váltott ki a nyáron Budapesten és az ország különböző vidé­kein tartott 'rendőri ellenőr­zés, amelynek során szigo­rúan megbüntették mind­azokat, akik az előírások­kal ellentétben nem hasz­nálták autójukban a bizton­sági övét. A szigorú fellé­pést az a felismerés indo­kolta, hogy sok olyan bal­eset történt, amely nem vég­ződött volna súlyos sérü­léssel és halállal, ha a gép­kocsivezető, vagy az első ülésen az utas használta volna a biztonsági övét. Saj­nos gyakorlattá vált, hogy a gépjárművezetők, utasok leakasztották ugyan tartó­járól, átvetették magukon, csak éppen nem kapcsolták be az övét. Mielőtt a foko­zott ellenőrzéseket megkezd­ték a rendőrök, megfigyel, ték. hogy minden harmadik autós, vagy utasa használ­ta az övét. ám ha beszá­Ezért nem egy gyár úgy se­gít e dolgon, hogy egy-egy típusának különböző variá­cióit más-más lökhárítóval szereli fel. A biztonsági autóval szemben támasztott köve­telmény, hogy a 8 km/óra sebességű ütközést mara­dandó alakváltozás nélkül elviselje. Mivel ezt a fel­tételt nem is olyan könnyű megvalósítani, a kísérlete­zés egyszerre két irányban is folyik: próbálkoznak a hagyományoshoz hasonló üt­közők teleszkópos felfüg­gesztésével, és rugalmas műanyagok felhasználásával is. Egyes vább mentek, és a sebes­ség függvényében egyre jobban kinyúló automatikus ütközőket kísérleteztek ki, amelyek már nemcsak az egészen kis sebességű koc­canások ellen hatásosak, ha­nem nagyobb tempónál is csökkentik a sérülést a ko­csi elején és hátulján. B. 1. mítjuk az előbbi „alibi öv­használókat”. az arány még rosszabb volt. Az ellenőr­zést követően lényeges ja­vulást lehetett tapasztalni, most minden negyvenedik autós, vagy utas mulasztja el bekapcsolni az övét. A szigor — a helyszíni bír­ság ötszáz forintig terjedt, szép számmal akadt sza­bálysértési feljelentés — nem volt eredménytelen. Többé-kevésbé a legtöbb autós belátta az ellenőrzés szükségességét, hiszen az öv használata, egy közleke­désbiztonságot szolgáló ren­delkezés betartása elsősor­ban az ö érdekeit szolgálja. A hatóság emberei minden­képpen szeretnék az övel­lenőrzés eredményeit meg­tartani és ezért a járőrök eligazításakor sosem mulaszt­ják felhívni a figyelmet az övhasználat ellenőrzésére és az önmagával szemben is felelőtlen autósok és uta­sok bírságolására... Legtöbbször gyalogos az áldozat Kairó gyilkos forgalma — Elsőre kissé érthetet­lennek tűnik a kairói köz­lekedésrendészet akciója: minek radarokkal vadászni a sebességkorlátozás túl­lépőire ott, ahol örökös a közlekedési dugó. Mégis egy hét alatt hetven autóst szűr­tek ki, akik túllépték a megengedett óránkénti hat­van kilométert. A póruljart gyorshajtókat alighanem a kora hajnali vagy a késő éjszakai órákban kaphatták el, mert máskülönben a nap minden órájában lök­hárító lökhárítóhoz présel­ve, végeláthatatlan sorok­ban állnak a gépkocsik a kétmillió ember és lovasko­csik számára épült jelenleg már 14 millió lakosú Kairó utcáin. Napjainkban 300 000 ma­gángépkocsi van a város­ban, s számuk évente újabb 15 000 gyarapodik, miközben a kocsiforgalomra alkalmas terület mindössze 32 000 négyzetméter, azaz egy au­tóra egytized négyzetméter jut. Végtelenül türelmesnek, ugyanakkor vakmerőnek, kalandvágyénak és fatalistá­nak is kell lennie annak, aki autóval indul útnak. Ugyanezekkel a tulajdonsá­gokkal kell rendelkeznie a gyalogosnak is, hiszen min- j den átkelés az egymásra } acsarkodó autók között egy- egy kamikaze-akcióval ér fel. A körülményekhez iga­zodó közlekedési stílus — az erő joga. Talán sehol sem látni annyi sérült ko­csit, mint Kairó utcáin. Ugyanakkor a kairói autó­sok angyali türelemmel vi­selnek bi^pnyos megpróbál­tatásokat. Senki semn hábo- rog például;. uha< egyi autós elállja a Nílus fölött át­ívelő gyorsút valamelyik feljáróját, mert éppen ott kell kereket cserélnie. Tü­relmesen kivárják, ha vala­ki rosszul sorolt be, s csak hosszú tolatással hozza helyre a hibát. Válságos az autós hely­zete, ha parkolni akar. No­ha legtöbben leállásnál nem j húzzák be a kéziféket, hogy j szükség esetén az autókat össze lehessen tolni, s he­lyet csinálni az újonnan ér­kezőnek, már a délelőti órákban az egész városban egyetlenegy szabad hely nincs. Az úttesten átkelő gyalogosnak több száz mé­tert is kel] kerülnie, míg két autó között talál akko­ra rést, amelyen átprésel­heti magát a biztonságot nyújtó járdára. Az egész Közel-Keleten Egyiptomban a legtöbb a közlekedési baleset. A leg­frissebb. 1978-as adatok sze­rint 10 000 gépkocsira 91,7 személyi sérüléses baleset jutott, s a legtöbb áldozat a gyalogosok közül kerül ki. Az egyiptomiak mégis ra­gaszkodnak az autóhoz. Az átlagjövedelmekhez mér­ten viszonylag magas gép­kocsiárak sem riasztanak vissza e státuszszimbólum megszerzésétől. Az újdonsült autótulajdonosok abban reménykednek, hogy egy szép napon, úgy hajnali négy óra felé teljes gázzal végigszáguldozhatnak a pi­ramisokhoz vezető úton, s megízlelhetik a sebesség mámorát — hacsak ott is el nem kezdik üzemeltetni' a radarokat. Jól sikerült a premier Ausztriában HAZAI TAPASZTALATOK Elsősorban a közlekedők érdekeit szolgálja Épületkarbantartó Szövetkezet víz, fűtés és festő részlege kapacitást ajánl fel 1984. IV. negyedévre. ÉRDEKLŐDNI a szövetkezet műszaki osztályán, EGER, Csákány u. 11. A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat, EGER, Sas út 60/a. PÁLYÁZATOT HIRDET APC községben lévő sütőüzeme szerződéses üzemeltetésére. A versenytárgyalás időpontja: 1984. október 15. A pályázatot a vállalat címére: 1984. szeptember 30-ig kell beküldeni. Érdeklődni lehet a vállalat központjában.

Next

/
Thumbnails
Contents