Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 11., szombat „Tipikus belga megoldás ' í í A belga sajtó pénteken egyöntetűen kesernyés és kétkedő hangon fűz megjegyzéseket a kormány előző este meghozott döntéséhez: a Pegard vállalat sok vitát kavart különleges szerszámgépét mégsem adják el a Szovjetuniónak, hanem a belga hadsereg szerzi azt be amerikai pénzügyi segédlettel. „Tipikusan belga megoldás" — mutat rá a legtöbb hírmagyarázó, hangoztatva, hogy a vallon kisvállalat pénzügyi csődje a szovjet megrendelések kiesése miatt ezzel még nem oldódott meg, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált: a belga kormány washingtoni nyomás alatt cselekszik, és nem mert önállóan dönteni. Az FGTB/ABV Belga Általános Munkásszövetség közleményben ítélte el pénteken a kormányzati döntést. A szakszervezetek rámutatnak, hogy ez az alávetettség nemcsak a Pegard vállalatnak, hanem az egész belga gazdaságnak hátrányt jelent a szocialista országokkal kialakítható kapcsolatokban. Vörös-tengeri aknák Különleges egységek Kairó kérésére A francia és a brit kormány csütörtökön megerősítette, hogy különleges egységei Kairó kérésére részt vesznek a Vörös-tengeren telepített vízi aknák felszedésében. A londoni hadügyminisztérium szóvivője közölte, hogy négy aknaszedő hajót és egy kísérőhajót irányítottak a Vörös-tengerre. A francia külügyminisztérium bejelentése szerint az egyiptomi kormány kérésére növelték Francia- ország katonai erejét Dzsibu- ti térségében. Mint jelentettük, kisebb francia egységek már korábban megkezdték az aknakeresést. Washington Kairó kérésére már korábban aknakereső helikoptereket és egy kísérőhajót küldött a térségbe. A helikopterek jelenleg még a spanyolországi Ráta támaszponton vannak. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön „abszurdnak” minősítette azt a vádat, hogy Washington és Izrael áll a vörös-tengeri aknatelepítés mögött, és hogy az akció célja az amerikai katonai jelenlét növelése a térségben. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök csütörtökön kijelentette, hogy Egyiptomnak jogában áll átkutatni és adott esetben feltartóztatni bármelyik, a Szuezi-csator- nán áthaladó hajót. Az egyiptomi kormányfő a jugoszláviai Brioniban tett nyilatkozatában a Szuezi-csa- torna státuszát meghatározó, konstantinápolyi szerződésre hivatkozott, amely szerint Egyiptom a felelős a csatorna biztonságáért. A Szocialista Internacionálé fellépése a faji megkülönböztetés felszámolásáért A dél-afrikai felszabadítá- si mozgalmakkal tanácskoznak a Szocialista Internacio- nálé képviselői szeptember 4—5-én a tanzániai Arushá- ban, jelentették be Bécsben. A szociáldemokrata pártok világszervezete ez alkalommal is síkra kíván szállni a dél-afrikai faji megkülönböztetés felszámolásáért, Namíbia függetlenségéért. A tanácskozás röviddel követi Botha, dél-afrikai kormányfő nyugat-európai propaganda-kőrútját, amely a rendszer — úgymond — „új politikáját” kívánta népszerűsíteni. A Sí vezetői meg kívánják ismerni az érintettek tapasztalatait erről az „új politikáról", hangoztatja a tanzániai konferenciát bejelentő közlemény. A tanácskozásra meghívták hat dél-afrikai állam kormányát, illetve kormánypártjait, valamint a namí- biai és a dél-afrikai felsza- badítási mozgalmakat, a SWAPO-t és az 'ANC-t. Az elnöki tisztet Nyerere, tanzániai államfő tölti be. Jelen lesz Olof Palme svéd, Mario Soares portugál kormányfő, vezető spanyol, holland, francia, dán és norvég, valamint ázsiai és latin-amerikai szociáldemokrata politikusok. A tanácskozáson közös felhívás kiadására készülnek, amelyben konkrét lépéseket fogalmaznak meg az afrikai „frontállamok” gazdasági és politikai támogatására. A sárga eső „titka yy ' A hírhedt „sárga eső", valóságos történetét tárja amerikai tudósok vizsgálata alapján legújabb számában a Life című amerikai folyóirat. Az állítólagos „új fajta, szovjet gyártmányú mérgező anyag” hírét a hetvenes évek végén kezdte terjeszteni a hivatalos amerikai propaganda. Ezek szerint a Szovjetunió Afganisztánban, Vietnam pedig Laoszban és Kambodzsában alkalmazta az „ismeretlen mérget”. Haig akkori amerikai külügyminiszter 1981-ben nyilvánosan is előterjesztette ezt a vádat sőt, nemzetközi vizsgálóbizottságot is küldtek Thaiföldre, az állítólagos „sárga eső” nyomainak vizsgálatára. A vizsgálatok semmiféle mérgező anyagot nem tudtak kimutatni, bár a megbetegedett személyek egy részénél megállapítottak egy penészgombától származó mérgezést. A „sárga eső” szilárd maradványaiban azonban nem találtak ilyen gombát. A Harward-egyetem egyik neves genetikus professzora, Matthew Meselson, aki egy- időben az amerikai hivatalos szervek tanácsadója volt a vegyi hadviselés kérdésében, beható vizsgálatnak vetette alá ezeket a szilárd maradványokat. Megállapította hogy azok pollent, virágport tartalmaznak. Más amerikai tudósok bevonásával az is kiderült, hogy kizárólag ázsiai tropikus növények virágporáról van szó. (Afganisztánban egyébként sohasem mutattak ki — az amerikai vádakkal ellentétben — ilyen sárga részecskéket egyetlen növényen, vagy a talajon sem.) Végül egy újabb szakértő bevonásával kiderült, miből állnak ezek az egészen apró sárga pettyek: méhürülékből és természetesen semmiféle mérgező anyagot nem tartalmaznak. Mint a Life beszámol róla, Meselson expedíciót vezetett Thaiföldre, hogy meg- bizosonyodjék, valóban a méhek emésztésének végterméke-e a „sárga eső”. Szerencséjük volt: egy alkalommal táboruk területén egy esőzés után négyzetméterenként átlag 250 sárga pöty- työt fedeztek fel. Rövidesen három nagy méhcsaládot is találtak a közvetlen közelben. Kiderült, hogy a mérgezések feltételezett oka ártalmatlan méhürülék. A valódi ok viszont ,az volt, hogy a „sárga esőtől” megbetegedett személyek penészes és fertőzött rizst ettek. A Life beszámol arról, hogy az amerikai külügyminisztérium nem nagyon örül Meselson megállapításainak. A tudós véleménye: „Ez nagyon szomorú dolog. Kormányunkat, úgy látszik, nem érdeklik a tudományos módszerek. ..” Újnácik az elnök elrablói Heman Siles Zuazo bolíviai elnök június 30-i elrablásában valószínűleg egy helyi újnáci szervezet is részt vett. A „Halál hitvesei” elnevezésű félkatonai szervezet a jelek szerint Klaus Barbie alapította — közölte csütörtökön a bolíviai belügyminisztérium. A feltételezés azután merült fel, hogy letartóztatták a „lyoni hóhér” két volt testőrét, Alvaro de Castrót és az olasz Emilio Carbonét. Ez utóbbi szoros kapcsolatban állt a Pier Luigi Pagliai szélső- jobboldali olasz terroristával, akit felelősnek tartanak a bolognai pályaudvaron 1980. nyarán elkövetett, nyolcvan halálos áldozatot követelő merényletért. Űrhajósok sajtókonferenciája Szvetlána Szavickaja személyében az űrhajózás történetében először lépett ki nő a nyílt világűrbe — ezt minősítették a Szojuz T—12 programjában a legfontosabb elemnek maguk az űrhajósok, s azok a tudósok, akik részt vettek e munka előkészítésében, s erről beszéltek pénteki moszkvai sajtó- konferenciájukon. Mint Vlagyimir Dzsanibe- kov, a július 17-én indult és 29-én visszatért Szojuz T—12 parancsnoka elmondotta, Szavickaja úttörő munkája nagy lépést jelent előre azon az úton, hogy minél többen vehessenek részt a jövőben az űrhajózásban. Azzal, hogy immár nem csupán férfiak dolgozhatnak az űrállomáson, illetve ezentúl a nyílt űrben sem, gyakorlatilag az emberiség „tette ki lábát” a világűrbe, s megkezdheti a felkészülést az eddiginél jóval nagyobb távlatokat nyitó feladatokra. ~C Külpolitikai kommentárunk )~ Tüntetők a katedrális előtt AHOGY KÖZELEDIK CHILÉBEN a 11 évvel ezelőttti véres katonai puccs évfordulója, úgy szaporodnak a tiltakozó megmozdulások. Legutóbb csütörtökön egy katolikus akcióprogram keretében vonultak tízezren a santiagói katedrális elé, hogy gyertyával és virággal a kezükben megemlékezzenek a Pinochet-rendszer áldozatairól. A tömeg a demokráciát éltette, mire a rendőrség durván beavatkozott. sokakat megsebesítettek, köztük a chilei kereszténydemokraták egyik vezetőjét. A katonai diktatúra kétségbeesetten védelmezi az elnyomó rendszert, de — nyugati megfigyelők sze- reint is — egyre több válságtünet jelzi: Pinochet helyzete megrendült. A gazdaság bajainak orvoslására ma már nem képesek gyógyírt találni. Chile nemzeti összterméke' évről évre csökken, mégpedig két számjegyű indexekkel. Ma már legalább 28-30 százaléka a munkaképes korú lakosságnak munka- nélküli vagy csak részlegesen foglalkoztatott. A vállalkozók — kisebbek és nagyobbak — szinte egyöntetűen kiábrándultak a diktatúrából, amely a kezdeti föllendülés után a "külföldi cégeket részesíti előnyben a hazaiakkal szemben, s üzemek ezrei emiatt csődbe mentek. Mint az International Herald Tribune nemrég megállapította: a rendszerrel szembeni jobboldali elégedetlenség is egyre növekszik. A csütörtöki tüntetés szervezője a Védjétek meg az életet! elnevezésű katolikus akcióprogram volt, amely mindenfajta balodali, marxista befolyástól mentes, az egykori kereszténydemokratákhoz közel álló szervezet.) A tőkések számára rendkívül kedvezőtlenek a kormányzat megszorító intézkedései, amelyekre a nemzetközi valutaalap előírásai miatt kényszerült az újabb több száz millió dolláros hitelek felvétele érdekében. Mint a Le Monde elemzéséből kiderül, Pinochet ellenfelei egyelőre még megosztottak, s nehezen jutnak közös nevezőre. A szélsőbaloldaltól a centrista erőkön át — amelyek legfőbb támasza a katolikus egyház — a jobboldalig ma már rendkívül népes a diktatúrát ellenzők tábora. Csakhogy a tábornok megbuktatásának módozatait illetően a nézetek még eltérőek. Ugyanakkor nyílt titok, hogy az Egyesült Államok vezető köreiben Pinochet még mindig népszerű. Pontosabban: nem találtak nála alkalmasabb személyt Chile élére. Kérdés, hogy Washington — netán az elnökválasztások után — nem értékeli-e át latin-amerikai politikáját: Pinochet miatt, a chilei juntának nyújtott széles körű támogatás következtében ugyanis a kontinens egyre több országában neheztelnek az Egyesült Államokra. AZ UTÓBBI EGY ÉV ALATT száz embert gyilkolt meg a chilei rendőrség. Közülük huszonnégyen 18 éven aluliak voltak. Pinochet kezéhez tehát újabb és újabb vér tapad. A diktátor ellenzéke — tekintet nélkül politikai hovatartozására — ezt rója fel legsúlyosabb bűnéül a tábornoknak. A junta távozását, Pinochet lemondását ma már egyre nyíltabban követelik az egész országban.. Általános a meggyőződés, hogy kíméletlen kormányzása végül is bukásának lehet okozója. GYAPAY DÉNES A robotrepülőgép: válasz Moszkvából „A mai katonai erőviszonyok között az egyik fél biztonságának megkárosítására irányuló törekvés óhatatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának károsodásához vezet”. A Pravdában néhány napja megjelent mondatot úgy is le lehetett volna fordítani magyarra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele — így még egyértelműbb lett volna. Volt azonban valami a szerkesztőségi cikkben, mai nyomban eljutott az érintettek gondolkodásáig: a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotre- pülőgépek kipróbálása, s az Egyesült Államok ezen a területen is búcsút mondhat monopóliumának. Azóta, hogy a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták véget vetettek Amerika több évszázados „viszonylagos sebezhetetlenségé- nek”, az Egyesült Államok területének veszélyeztetettsége és sebezhetősége gyorsan fokozódik. Mind kevesebb esélye marad tehát arra, hogy büntetlenül megúszhat bármely „központi békebontást”. Az idén negyedszázados szovjet hadászati rakétaerők ezzel történelmi változást hoztak a hadászati világhelyzetbe, amelyet — ha nem is a politikai-katonai helyzet egészét, de pusztán a fegyverrendszereket tekintve — azelőtt az jellemzett, hogy az amerikai imperializmusnak egyoldalúan megvolt az elméleti lehetősége a másik fél „kiiktatására” saját területének veszélyeztetése nélkül. A szovjet hadászati rakétaerő létrehozása kényszerű válaszintézkedés volt, amely a veszélyeztetettség egyenlőségének megteremtésével stabilizáló tényezőnek bizonyult. Washington ezt követően több áttöréssel próbálkozott: tengeralattjárófedélzeti rakétákkal egészítette ki hadászati támadópotenciálját, majd egymástól függetlenül több célra vezérelhető robbanótöltetekkel látta el hadászati ballisztikus rakétáit. A fölényté- nyezők nem voltak hosszú életűek: mind a két új műszaki megoldás hamarosan a szovjet oldalon is megjelent. Az amerikai közepes ható- távolságú rakétákat hasonlóan követték szovjet megfelelőik, majd az USA-arze- nálban megjelent a manőverező robotrepülőgép, vagy ahogyan egy időben nevezték: a „cirkáló szárnyasrakéta”. Csakhamar kiderült, hogy nem rakétáról van szó, hanem olyan pilóta nélküli repülőgépről, amely a hangsebesség alatt és a rádiólokációs mező alsó magassági határa alatt „lopakodva” tör célja felé, „topográfiai em- lékezöegységének” köszönhetően követve a terep domborzati viszonyait, kikerülve a „veszélyes” térségeket. Repülési magassága akár 20—60 méter, hatótávolsága pedig több ezer kilométer is lehet. Indítható szárazföldről, repülőgépről, felszíni hadihajóról vagy merülésben lévő tengeralattjáróról. Robbanótöltetének hatóereje az eddigi ismeretek szerint 200—250 kilotonna. — ekkora pusztítóerőt „hagyományos” bombákban 5000 bombázógép vinne magával. Találati pontossága révén „pontszerű” célok megsemmisítésére is alkalmas. Amennyire nehezen észlelhető alacsonyabb pályája miatt, annyira sebezhető viszonylag alacsony sebessége miatt. Különösen lényeges ez, ha a manőverező robotrepülőgépnek, úton a „célország” felé, egy vagy több harmadik állam légterén kell keresztülhatolnia. A nyolcvanas évek elején sok amerikai újságcikk jelent meg arról, hogy például 3000 darab amerikai manőverező robotrepülőgép „telítheti” az európai szovjet légvédelmet, hogy ellenük a védekezés mintegy 50 milliárd dollárnak megfelelő összegbe kerülne. Szóba sem került, hogy mit tesz a honi légvédelemben rendkívül gyenge Egyesült Államok, ha egyszer majd hasonló szovjet fegyver- rendszerekkel kell szembenéznie. Márpedig a szovjet haditengerészetnek módja lesz az amerikai partoktól 1000 —2000 kilométer távolságból indítani robotrepülőgépeket a parti sávban nagy koncentrációban található amerikai katonai célpontok ellen. A szovjet hadászati bombázóknak nem kell be- hatolniok az amerikai — közvetlen és zonális — légvédelmi oltalmazási övezetbe, hanem nagy magasságból és nagy távolságból indíthatják robotrepülőgépeiket. Üj veszélyekkel fognak megismerkedni a világtengereken szétszórt amerikai csapásmérő repülőgépanya- ha jó-csoportosítások ugyanúgy, mint az Egyesült Államok külföldi támaszpontjai. A szellemet a- NATO engedte ki a palackból, amikor az 1979. decemberi határozat alapján, 1983 végén elkezdte a Pershing 2-es ballisztikus rakéták elhelye- lyezését az NSZK-ban, a szárazföldi indítású manőverező robotrepülőgépek telepítését pedig Nagy-Britan- niában, az NSZK-ban és Olaszországban. A szovjet válaszintézkedések egy része csak a telepítő európai NATO-országok veszélyeztetettségét növelte, más része azonban — így a fedélzeti ballisztikus rakétákkal felszerelt szovjet atom-tengeralattjárók előrevonása az amerikai partok közelébe — magának az Egyesült Államok területének a veszélyeztetettségét is. Moszkva a SALT—SA- LART tárgyalásokon mindent megtett a nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek betiltásáért, az eurohadászati tárgyalásokon pedig telepítésük megakadályozásáért. Washington a betiltás meghiúsításától tartós egyoldalú katonai előnyt remélt, majd hozzálátott ideiglenes előnyének realizálásához. „Torkunknak kést szegeznek és azt akarják, hogy úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna” — írta minap az egyik szovjet lap. A Szovjetunió a fegyverkezési versenyben eddig majdnem mindig „fekete sakkfigurákkal játszott”, azaz reagált az amerikai húzásokra. Most sem tehet úgy, mintha nem történnék semmi.
