Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság. 19*4.oug<>«tu>4..szombat FAL A FALON A 8. szombathelyi fal- és tértextil biennáléról A szürke, koszos felületen — mint ahogyan gyerekkezek felírják az autóra, hogy .piszkos" — odavetett, kusza írással ez áll: Mininál monotípia. tehát műves, gondos megmunkálással készült; a tisztaselyem festése is fontosságát jelzi, mara- dandóságának szándékát sugallja. Többszörösen is jellemző Hübner Aranka e textilfaliképe a szombathelyi biennálén. A graffiti, azaz a falifirka megörökítése nem újkeletű a művészetben: a hatvanas években például Brossai, a magyar származású fotóművész nemcsak lefényképezte, de faliszőnyeggé is szövette Párizs néhány artisztikus falifirkáját. A színesen lefényképezett firkálmányok pedig absztrakt festményként is megállták a helyüket! Hübner Aranka — és Balázs Irén, aki ugyancsak falat „ábrázol” — nem a meglévőt választja ki, mint a gráf fi tik eddigi művelőd. Mindketten megírják a falat. keserűségüket, érzelmeiket kivetítve. De érdemes még elidőznünk a Minimál ártalomnál. Ahogyan az autóra odafirkált „piszkos” a lemosást sürgeti, úgy követeli a különböző füst- és lelki 'ártalmak csökkentését Hübner Aranka. A művész, akitől a tisztasedy- mek arti&ztikus szépségű esését, vízi világok, erdők mély értelmű bujaságát ismertük meg. most keserű, csalódott. Félelmeit még jobban megértjük, ha a „minimal art”, az ugyancsak Szombathelyen megnyílt, minitextil-kiállítás — ez a 20x20 centis vagy ennél kisebb textilmunkákat jelenti — Hübner Aranka által készített darabját megnézzük: egy földgömb. hor- golt-minicsoda. Felfüggeaztve látjuk, s csak később vesszük észre, hogy a földgömb. amelyen pontosan rajzolódnak ki a tengerek és a földrészek: fészek. Apró fészek, a világmindenségben. M indanynyiunké. Balázs Irén téglafalat hímzett' ki aprólékos gonddal: téglafalat,' amely mállóit. helyenként leszakadt plakátok borítják, grafikon és hirdetmény van rajta és üzenet. Üzenet, amely nemcsak a falifirka, a graffiti .lételeme, hanem átvitt értelemben minden művészeté is. „Elmentem, Dóri" — szól a kusza írás. s „falon jelek” — informál a másik. És a jel: az inda, levéllel (ennyi maradt meg a természetből?). a lecsurgó vörös festék (vér, kóbor csibészek odavetett permete, vagy Radnótitól kölcsönzött. titokzatos „házfalakBalázs Irén: Jelek a falon ról csörgő vöröslő fájdalom”? — ki tudja pontosan) megrendít, a szemlélő, ha nem is tudja, megérzi a művész személyes jelenlétét. A mű hatása, befogadásának lehetősége immár a szemlélő habitusától, lelki alkatától, emlékeinek, tapasztalatainak milyenségétől függ A biennálé ezúttal a „Textilrealitás — textilrealizmus” témakör megfogalmazáséval próbálta irányítani a művészi törekvéseket. Az ennyire tág fogalom azonban már nem is kötöttség. Mindenki azt csinált. amit akart. hiszen minden megvalósulás már beletartozhat a textilrealitás fogalmi körébe. Ilyen Háger Rita munkája, aki a kiállításra beküldte szövőrámáját, egy félig kész szövettel. A munka realitását kell végiggondolnia mindazoknak e mű láttán, akik eddig a jól fésült, kész művekhez voltak szokva. Ezekből is van jó néhány, átgondolatlan, zavaros — pedig a francia gobelinben való megfogalmazás mara- dandóságot ad eeeknek is — és néhány műves, átértelmezett munka. Utóbbiakhoz tartozik Nagy Judité, aki a textilrealitás címszó alatt, is konokul saját útját gondolta tovább: repülő állatkáival benépesített tájképén ott egy szárnyas rakéta is, amelyet a művész, kilépve a maga teremtette idillből, két határozott vonallal áthúzva semmisített meg. Jelen van — a textilművészet fellendülésének hőskorából ittmáradVa — az anyagnak, a megmunkálásnak az öröme is. Fogéi Mária a fonal különböző állapotait teszi üveg alá. megmutatva önmagukban való — és önmagukért való szépségüket. Szuppán Irén ak ikat technika esetlegességét harmonikusan szép és az esetlegességet rendszerbe zabolázó lehetőségeit használja fel. Bódy Irén nagy felfedezése: a kékfestő dúcok lenyomatának alkalmazása bársonyon. Pávás faliképé így kap valami nemes. matt puhaságot, fenn- költ szépséget. Latin Anna a fonal mélyén rejlő tulajdonságokat f ejtegeti. ténylegesen is felvágva egy befonott fonalat, megmutatva belsejét, „lelkét.” Quipu című sorozata a barna fonalak belsőinek finom tónuskülönbségeivel, festék nélkül hoz létre igazi festői- séget. Ö is és Lévai Nóra is először vesz részt a biennálén, nem kis sikerrel, hiszen Lévai Nóra (megérdemelt) díjat is nyert. Munkája, amely a kiállítóterem egyik ablakában kapott helyet, az átlátszóságra épül. Négyzetes darabokat rak egymásra, öt sorban négyet- négyet. Számban és színben sokszorozza őket. így nyer finom rajzó, izgalmas kép- felületet. Ez az egyszerű és koncepciózus fogalmazás áttekinthetőségével és egyértelműségével — amely a számítógépek logikájával rokon — érdemel elismerést. Az egyik legerőteljesebb — méreteiben, anyagában és megfogalmazásában egyaránt — Ardai Ildikó Hét kéve című domborművű textilje. Szizálból szőtt, a búza szőkeségét, aratás utáni összerakottságát fejezi ki ezzel az ugyancsak természetes anyaggal. Egyszerű és egyértelmű, mint a nagyszerű dolgok általában. Elnyerte vele a biennálé egyik díját, s vele egy kőszegi kiállítási lehetőséget, két év múlva. Hauser Beáta különleges egyéni technikával múltbéli témáival képvisel sajátos hangulatot: most a bordó és sötétkék sápadt színvilágába öltözteti Reménység című képét, amelyen egy ijedt szemű kisfiú áll szemben a szemlélődével, mögötte a múlttal, szülőkkel, érte aggódókkal. kissé félelmetes őrangyalokkal. Solti Gizella új anyagot fedezett fel néhány éve: a kárt-csíkot. azt a szöges szalagot, amelyet a kártológépek használnak a fonal megmunkálásánál. Díjazott textiljének címe: A textilkritikus. A fakír-felületen néhány tépett textilcafat jelzi e kritikai tevékenység „eredményét”. A 8. seombathelyi fal- és tértextil biennálé a Savaria Múzeumban október elsejéig tekinthető meg. Torday Aliz Molnár Ilona népi iparművész recski kalodás és szálán varrott díszítésű blúza Fülöp István szőttese Nyersfehér, nyersbarna színre . függöny, azonos abrosszal, étki Kozma Józsefné munt Szabó Erzsébet népi iparművész sát szélmotívuma a szálán varrott suhikói mintázó recski hímzése a kiállítás legszebb darabja GABNAI GÁBOR: Á történés „Vgye Te ismered az érzést, Barátom, amikor tudatosan késlelteted a hazaérés időpontját, még egy utolsó sörre bemész a zárni készülő kocsmába, csakhogy minél később kelljen otthon lenyomni a kilincset. Ha beléptél a lakásba, lerúgtad a cipődet, kigomboltad az ingedet, már nem kívánkozol any- nyír a el, de éppen ezért nem akarsz hazamenni, hiszen mindig szeretnéd, ha történne Veled valami sivár életedben, s ez az, ami a lakásod négy fala közt teljesen kizárt dolog." . így kezdte Bihari levelét kedvenc haverjának, akit már két éve nem látott, s azt híresztelték róla, hogy másodszor is nősülni készül. Bihari előző nap este, vidéki kiszállásról hazajövet tíz óra után pár perccel kétrét görnyedve még bebújt a kocsmaajtó félig lehúzott rácsa alatt, a külvárosban — ismerős lévén — még kiszolgálták, s rendelt egy üveg Steffl sört, meg egy szendvicset. Nem sokan voltak már az ivóban, a zárást is csak az késleltette, hogy a főnök még egy utolsó kört kisnóblizott három félrészeg szobafestővel, akik munkájuk porát tértek be leöblíteni. szintén nem sokkal a záróra előtt. A lány olyan észrevétlenül ragadt a csellóban Biharihoz, mint kutya szőréhez a bogáncs. Kreol bőréről lehetett volna éppen cigánynak is nézni, de beszéde meglepően választékos volt, s a „romás” hangsúlyt, hanghordozást sem lehetett fellelni benne. Nem is látta, honnan, egyszerre csak Bihari előtt termett, s két ujjával kicsípte az egyik kilógó téliszalámis karéjt a zsemléből. a szájába vette, s még szinte nyelés közben odanevetett: — Ugye. nem sajnálod? Mert ha igen, veszek■ neked még egyet. Bihari vállat vont, nem sajnálta, majd jó érzékkel valami hülyeségről kezdett beszélni a lánnyal. Talán arról, hogy milyen jó lenne, ha a világon az összes téliszalámi, s az összes jó nő közös lenne, aki éppen megkíván magának valamit, az csak mosolyogva kicsípne egy jó nőt is a nappali forgatagban magának, mint a betevő falatot. A lány ezen jót nevetett, minden rájátszás nélkül, őszin tén, kissé túl hangosan. Tíz perc múlva már egymás mellett lépkedtek az utcán. Bihari vásárolt és felbontott kettőjüknek egy üveg literes bort, amelyet időnként mindketten meghúztak, s a lány természetes mozdulattal belekarolt A férfinak azon járt az esze, hogyan tud ná alkalmi ismerősét valamilyen fondorlat tál a kiserdő felé kormányozni, ahol padok is vannnak, s elvégre tavasz lévén, nincs is elviselhetetlen hideg. Átányi terítő, K ál ősi Ernőné terve Aulai UJikó: Hét kéve Lévai Nóra kompozíciója (A szerző felvételei — KS)
