Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

TÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 1., szerda Nem beszéltek össze Hz elődje és az utódja Mondják a bölcsek, hogy a legjobb szervező a vélet­len. Erre kell utalnom most, mert előre nem lehetett ki­számítani, hogy mi történik Gyöngyösön, a két műve­lődési intézményben. Ügy alaikult, hogy az egyik veze­tői hely megüresedett és ak­kor oda meghívták ... De nem olyan egyszerű ez mégsem. Tartsunk rendet. Időbe tellett Helyőrségi Művelődési Ott­hon, Gyöngyös, A szép épü­let ott található a Fő téren. Az emeleti irodában pedig az az Ivády Jánosné, akit hosszú éveken át a másik intézményben, a „civil” kulturális központban lát­tunk, láthattunk. — Nem volt könnyű a döntés. Sok mindent meg kellett fontolnom. Hogy vé­gül miért fogadtam el a felkérést? Ügy érzem, most ismét meg tudom mér­ni magam. Kiderülhet, hogy más körülmények között mire vagyok képes. Dicséretes ambíció. Mind­járt az jut az eszembe, hogy itt „nem kunszt” jó progra­mokat csinálni, hiszen a honvédségnél mégiscsak több a lehetőség. — Itt sem marékszámra mérik a pénzt. Ami a költ­ségvetésbe bekerül tétel, az biztosra vehető. Ez igaz. Ha ezen felül valami többlet­hez tudunk jutni, azzal mi gazdálkodhatunk. De beosz­tással kell élnünk, ez tény. Arra gondolok, hogy ez mégiscsak fegyveres testüle­ti munkaterület. Ott pedig a parancs...! — Hát azért... eléggé ci­vil tevékenység az, amit csi­nálok. Látom rajta, hogy elnéző­en fogadta az előbbi meg­jegyzésem. Egymás mellett Az épület régi, tehát nem a mostani rendeltetésére ké­szült. Mennyiben okoz ez gondot, érdeklődöm. Ivády Jánosné — A külső adottságokon nem tudunk változtatni, két­ségtelen. De ha azt mondom, hogy sokkal jobbak a körül­mények itt, mint amilyenek voltak a régi városi műve­lődési házban, akkor már más a megítélés. Rendelke­zünk klubhelyiségekkel, ok­tatóteremmel és egy kétszáz személyes színházi helyiség­gel. Étterem, presszó és más kiszolgáló létesítmény is (tartozik a sorhoz. A laikusnak úgy tetszhet, hogy alapvetően zárt a civilek elől ez az otthon. — Csak akkor, ha a hi­vatásos állomány részére szervezünk valamilyen prog­ramot. Minden más rendez­vényünket bárki látogathat­ja. A tanfolyamokat is. Sze­retnénk együttműködni a megyében levő társintéz­ményekkel, és a helybeli mű­velődési központtal is egyez­tetni szeretném az elképze­léseimet. Főiként kamara­jellegű előadásokat kíná­lunk majd, a színházi esték­re pedig buszokat indítunk a fővárosba. Ebből is kiderült, hogy ott szeretné folytatni, ahol a másik helyen abbahagyta, építve az itteni alapokra, de a korábbinál másabb kö­rülmények között. Már nem az A járás népművelődési munkáját irányította és el­lenőrizte Baranyi Imréné mindaddig, amíg át nem lé­pett a Mátra Művelődési Központba. Egyszerre beosz­tott lett. Vajon mennyire szembesíthető mostani mun. kája a korábbival? A népművelési felügyelő is csak akkor számíthat si­kerre, ha két lábbal áll a földön. Olyat követelni a községi művelődési házak vezetőitől, amit nem lehet megvalósítani, eleve lehetet­len. Ha szembesítést mon­dott, emiatt nincs miért hú­zódoznom. Tulajdonképpen könyvtá­rosként kezdte. Ha azt a munkát a nagy szerelemnek vesszük, akkor a hűtlensé­get azzal követte el, hogy járási felügyelő lett. Ez a mostani változás már csak a folytatás. Az jutott az eszembe, hogy most nem lehet könnyű helyzetben, mert egy olyan munkakört vett át, amely­ben az elődjét nemcsak a megyében, de országosan is „jegyezték”. — Ügy igaz, hogy nekem most bizonyítanom kell. Sze­retném, ha nem csupán a korábbi színvonalat tudnám megőrizni, hanem még előbb­re is juthatnánk. Megkönnyí­ti a helyzetemet, hogy a színházi előadásokért nem­csak nekem kell kopogtat­nom. hanem nálam is ko­pogtatnak a különböző tár­sulatok. Amikor átvette ezt a beosztást, akkor a programot is „örökölte”. És azóta? — Már az új, őszi évadot készítjük elő. Gond is akad Itt a nyár, a szabadtéri előadások ideje. Mi lesz ez­zel? — Szerettem volna június 8-án A krónikással kezdeni a szabadtérin. A nézőteret nagyon szépen rendbe tet­ték társadalmi munkában a szocialista brigádok, de a két műszaki toronyról ki­derült. hogy életveszélye­sek. Az öltözők pedig ... ? Mióta nincs megoldás erre? így igaz: amióta a sza­badtéri színpad létezik, az- óita nincs elfogadható öltö­ző. Anélkül pedig ... ? A művelődési központ nagyterme hangverseny után kiált, állíthatom minden túl­zás nélkül. A zeneiskola épü­lete nem alkalmas még ki­sebb kamaraegyüttesek fo­gadására sem. Gondolkodik rajta, hogyan kellene ezt a feladatat végrehajtani, hegy a város zenei életének is otthont adjon a Mátra Mű­velődési Központ. Nem állhattam meg, hogy megkérdezzem, néhány hó­nap után hogyan érzi ma­gát? A tények mennyire vágnak egybe a korábbi el­képzeléseivel? — Csalódás eddig nem ért. Tennivalóm van bőven, de ezzel együtt is jól érzem magam. Hadd tegyem hozzá: sze­mélyes állapota egyben azt is jelzi, hogy a művelődési munkájában is előrehaladt. Ez pedig nem magánügy. Hiszen ő is ezreket szolgál. G. Molnár Ferenc Különös, hogy hány jeles ember halálának dátuma július 31. A magyar halálo­zási évfordulónaptár ezen a napon Petőfi Sándor és Liszt Ferenc halálának a napját jelzi. De más népék is emlékesek ezen a napon. A franciák például Antoine de Saint-Exupéryre, a ki­váló íróra és repülőre, aki 1944. július 31-én. most negyven éve halt hősi halált. Pilótatisztként harcolt ha­zája felszabadulásáért. és repülőgépét Korzika szigete felett lelőtték a németek. 1900. június 29-én szüle­tett. Nem sportszenvedélye, hanem eszméje és mtssziója volt a repülés, amely az ő fiatalsága idején lett az emberi élet fontos tartozéka. Ünnepelték pilóta teljesítmé­nyeit, és a levegő meghódí­tásának ügye tette íróvá. Regényei: Éjszakai repülés, A déli futárgép. Az ember földje — mind repülőkalan­dok. amelyek egyetemes em­beri jelentést kapnak. Piló­takaland a kerete a nálunk legismertebb írásának, A kis hercegnek is: a távoli kisbolygóról felfedező útra induló fiúcska á sivatagban ér a Földre, és ott. találko­zik a kénygeerleszállás miatt magányosan veszteglő piló­tával — az íróval. Félig no­vella, félig bájos mese for­májában az emberszeretet nagy költeménye. Magyar fordítását (Rónay György munkája) nemrég hangle­mezre vették, .oitt látható Eger és más városok hang­lemez- és könyvesboltjainak kirakatában. Saint-Exupéry halála nem a pusztulás, hanem a sza­badulás napjaiban történt: a szövetségesek már francia földön harcoltak, és Párizs készült a felszabadulásra. Bán Ervin Hónap eleje van.A posta- hivatal Pénzfelvétel feliratú ablaka előtt hosszú sor kí­gyózik. Mindenki ideges, si­etne valahová, csak a csekk­szabdaló automata mögött ülő hölgy nyugodt. Kétszer, háromszor átszámolja, ösz- Szeadja, kivonja az üvegab­lakon át becsúsztatott pénzt. Aztán összeragasztott papír­csíkot vesz elő, belebújtat­ja a papírpénzt. Külön a hú­szasokat, Százasokat, ötszá­zasokat. ezreseket. Üjra át­számolja valamennyit, aztán' szignálja, ráüti á stemplit, megsimogatja, beteszi a fi­ókba. Végül gondol egyet, kiveszi az egészet, és átra­kosgatja az első fiókba. Egy idősebb férfi már-már rá­szólna. de meggondolja ma­gát; Nem húz ujjat a hiva­tallal. A sor közevén idegesen toporog egv ötven év körü­li. jól öltözött vő. Egy ideig a nyakát nyújtogatja, végül megszólal. Az előtte álló. hasonló korú. de jóval sze­T. Ágoston László: Sírva dicsekvök rényebb öltözetű asszonyhoz címzi a szavait. — Látom, maga nem. csek­kel áll itt. Pont most jut eszébe takarékkönyvvel fel­tartani a sort?! — Pont most — felel a másik kissé sértődötten —, mert most jött össze a pénz. — Én nem is értem — replikázik tovább a jól öltö­zött —, miből telik egye­seknek — ... Legalább tíz­ezer forintot szorongat a markában. — Tizenötöt — igazítja ki a másik. — Tizenötezer ... Hallják? Hát ennyi pénz másodikén nincs a kezemben, nemhogy ennyit tegyek a takarékba! Pedig a férjem megkeresi a magáét, én is, hónap végén még sincs egy megveszeke- \dett vasunk sem. — Spórolni kell, hölgyem, spórolni! — veti közbe egy tagbaszakadt, szemüveges férfi. —Spórolni? Ugyan, ne nevettessen már, uram! Meg­mutatná, hogyan? Ezt a ron­gyot ezernyolcszázért adták az S-modellben. A cipőm ezerkétszáz volt. Spórolni... Az unokámnak vettem teg­nap fél kiló epret. Százhúsz .forintot kért érte az a po­fátlan kofa. Tudják, mennyi­ért ásták föl a balatoni tel­kemet? Kétezer-ötszázért. Aztán itt a rezsi, meg a benzin ... Őrület, mennyi pénzt kell fizetjii ... — Nyugodjon meg, asz- szonyság, én se a fizetésem­ből spóroltam össze ennyit, — így az előtte álló. — Meghalt szegény anyám, tő­le örököltem. Ez a házrész ára. — Mi is eladtuk tavaly az anyósom házát. Áron alul, másfél millióért. Mi az a másfél millió? Jött a fiam: anyu, szeretnék egy új ko­csit! Jó, vegyél fiam! De új lakás is kellene, mert a ré­gi ^már kicsi. Jó, vegyél la­kást is. Aztán a nyáron a férjemmel elmentünk más­fél hónapra Ausztráliába, meg kitapétáztattuk a villát, és egyetlen fillérünk sem maradt az örökségből... A tagbaszakadt férfi na­gyot nyel, megigazítja a szemüvegét, és két idegrán- gás között megkérdezi: — Mondja hölgyem: ma­ga most sír, vagy dicsek­szik?! Szemjon Zlotnyikov „A két uszkár” című hangjáté­ka bériházak tövébe, egy ap­ró parkba vezette a hallga­tót, ahol a két uszkár gaz­dája azon sopánkodik, hogy lassan ők is kikerülnek az utcára. Mindenütt tiltó tábla és ha aK ember megszegi a szabályokat, rögtön jönnek a bírsággal. A két uszkár — egy feke­te és egy fehér — találkozá­sa, az ismerkedés izgatott pillanatai ési a rendre uta­sító parancsok után, „ne ka­parj, ne ráncigálj..., nem mászunk rá .... kinek nézed te a kisasszonyt, holmi szu­kának?” — következik a szokások bemutatása. A fe­hér uszkár (Desdemona) kis­sé gátlásos, de mélyérzésű, ábrándos is, sokat álldogál az ablaknál. Otthon csak ró­zsaszín tányérból eseik és csak akkor, ha frissen mo­sott. hófehér és kikeményí­tett szalvéta van a tányér mellett. Ezt követi Dakar néhány mutatványa; leül, hasra fekszik, bukfencezik. Komolyabb kérdés a faj­tisztaság ügye. Desdemona származása kifogástalan, is­merik a szüleit, sőt. apai ágon a nagyapát is. Dakar füle kicsit rövidebb a meg­kívántnál. ezért nem (tagija a Kutyabarátok Egyesületé­nek. ahol csak fajtiszta ku­tyákkal lehet jelentkezni. Gond az is, hogy fekete. Ügy tűnik azonban, hogy hamar egymásba szerettek, pedig megfelelő partnert ta­lálni nem is olyan egyszerű. Amikor tettekre kerülne a sor, a fehér gazdija húzó­dozik. „majd meggondoljuk a dolgot”. Mire a férfi: „Ha mindent értenénk, amit csi­nálni akarunk, mire megért­jük, már nem is akarjuk”. Ismételten visszatérnek az esetleges akadályokra, milyen utód származhatna egy olyan együttlétből. ahol az egyik kutya fekete, a má­sik fehér, még akkor is. ha a füle rövidebb az előírtnál. Mindez ártatlan játék. A kutya-sex, a két uszkár csak lehetőség, eszköz súlyo­sabb társadalmi mondaniva­ló. egy férfi és egy nő ta­lálkozásának kifejezésére. „A találkozás beszélgetésre ad alkalmat, s bár az elbe­szélt történetek, esetek sze­replőiként mértéktartóan soha nem magukat nevezik meg, tulajdonképpen saját mindennapi életüket tárják fel egymás előtt” — írja a dramaturg. Sári László. Alkalom a játék a szerző bemutatására. Szemjon Zlot­nyikov a legnehezebb szín­padi műfaj, a komédia mű­velője. Követi a szovjet szín­padokra jellemző lírai ko­média hagyományait, „min­den örök emberiben a mait keresni”, de túlnő a hagyo­mányokon. mert az örökké­valóság egy pillanatát igyekszik megragadni. Ki­csit romantikus líra ez. de benne van a mindennapok realitása, a betonfalak közé szorított, szűkre szabott le­hetőségek, aggódás tiltó üze­netektől. a bátortalanság és a kitapinthatatlan jövő. Megérezte ezt a két sze­replő — Moór Marianna és Kézdy György — akik ugyan két külön világ hírnökei, egy pillanatra sem lépték túl a szerző szándékait, kife­jezve az ismerkedés bátor­talan pillanatait, a tartóisko- dó szerelem szikráit: „amit nem ismerünk, arra nem is vágyunk, azt hisszük, hogy így van rendjén”. Ebergényi Tibor Az István, a királyban Deák Bili Gyula — Torda, a táltos szerepébe!^ (MTI-fotók: Ilovszky Béla felvételei — KS) Szabadtéri - a történelem jegyében A nagy múltú és az egész országból tömegeket vonzó szegedi szabadtéri játékok idei programját a történe­lem fémjelzi. Hunyadi László, István király és Rákóczi Fe­renc alakja, életének epizód­jai jelennek meg operában, rockoperában és daljáték­ban. Erkel Ferenc zenéje im­már hagyományosan csendül föl minden esztendőben a Dóm előtti csaknem hétezres közönséget • befogadó nyári színház megnyitásaként. Az idén sem történt másképpen, amikor július 20-án, pénte­ken a Hunyadi László dal- ■ lámái töltötték be a teret, címszerepben Kelen Péter­rel. A háromszor színre ke­rülő művet Mikó András rendezte és Pál Tamás ve­zényli. Az idei műsorban a legna­gyobb érdeklődés Szörényi Levente és Bródy’ János Ist­ván, a király című rockope­rája iránt nyilvánul meg, amelyet — a szegedi játé­kok történetében egyedülál­lóan — hat. alkalommal mu­tatnak be. A premier napja: Jelenet a Hunyadi László szegedi szabadtéri előadásá­ból: Kelen Péter (Hunyadi) és Kalmár Magda (Gara Mária) július 21., szombat volt. A címszerepet Varga Miklós játssza és Pelsőczy László énekli. RendeSő: Koltay Gá­bor. Színháztörténeti ritkaság­nak számít Kacsóh Pongrác kétrészes daljátékának, a Rákóczinak a bemutatója is, amely augusztusban kerül majd színre, s három elő-, adásban tartják műsoron Ugyancsak augusztusban ad­ják elő Gounod Faustját négy felvonásban és augusz­tus második felében vendég­szerepei a Grúz Állami Né­pi Együttes. Baranyi Imréné (Fotó: Szabó Sándor) Negyven éve halt meg A kis herceg írója

Next

/
Thumbnails
Contents