Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-31 / 204. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 31. péntek 1. Magyarok a nagyvilágban ELŐNYBE^ AYI Barokk es panel VÁROSKÉPÉRT — _ harmomaia Huszadik századi történelmünk fordulatai következtében jelenleg a magyar népesség kétharmada él Magyarországon, egyharmada pedig külföldön. Részben kisebbségként, mint őshonosok a környező országokban, részben mint emigránsok, kivándoroltak, disszidensek a 'világ különböző tájain. Az a tény, tehát, hogy a magyarság egyharmada más ország állampolgára, olyan tényező, amely erőteljesen befolyásolja a nagyvilágban elfoglalt helyünket. Nagy Kázmér megjelent könyvében (Az elveszett alkotmány) az általánosságokon túl azokat a különös jegyeket keresi, amelyek a magyar politikai emigrációt 1945 és 1975 között jellemzik. (A kézikönyv fontosságú mű egyébként már harmadszor kerül ki a nyomdából. Az első kiadás Münchenben jelent meg és még csak az 1944—64 közötti emigrációt taglalta; a második Londonban látott napvilágot 1982-ben, kiegészítve az 1975-ig nyilvánosságra került. dokumentumokkal. A hazai kiadás az előző kettő szövegével azonos.) A szerző 1949—1982 között Ausztráliában és Angliában élt, és ezekről az évtizedekről, különösen a hidegháborús évekről bőséges dokumentumanyagot tár a hazai olvasók elé. Három nemzedék A kivándorlás évszázados folyamatosságából tömegessége, politikai jelentősége, elütő profilja miatt három nagy hullám emelkedik ki. Az első az 1914 előtt a tengerentúlra „kitántorgott másfél millió emberünk”, paraszti eredetű, odakint főleg munkásként dolgozó, öreg amerikások és kanadások hagy csoportja. A második az 1945 tavaszán a felszabadító Vörös Hadsereg elől, a megvert német csapatokkal együtt menekülő, a háború utáni években Németország, ban maradt, majd szétrajzó nyugatosok nemzedéke. Végül a harmadik csoport: az ötvenhatosok. A hetvenes-nyolcvanas években — napjainkban — ez a három hullám együttesen van jelen. Viszonyuk egymáshoz ellentmondásos. Az elmúlt évtizedekben minden történelmi csomóponton, az őket érintő és felkavaró minden új helyzetben egymás mellett és egymással szemben foglaltak állást. Másként ítélték meg az 1963-as amnesztiarendele- tet. és másként reagáltak, amikor 1970-ben Budapesten megrendezték az első anyanyelvi konferenciát és ezzel megindult a nagy hatású anyanyelvi mozgalom. Vízválasztó volt, amikor 1978- ban az amerikai kormány visszaszolgáltatta a magyar népnek István király koronáját. (Ennek jogi procedúrája és politikai harcai külön tanulmányt érdemelnek.) Előítélet nélkül A Nyugaton élő emigráció egyik vezető képviselője 1969-ben Münchenben még így írt: „Azok a finom megkülönböztetések, amelyekkel a szerzők és szervezetek a Nyugaton élő magyarokat osztályozzák — felemelik és lenyomják — ugyancsak egy torz szemlélet tünetei. Mert nem valóságos helyzeteken és tényeken alapulnak, hanem előítéleteken, politikai indítékú és hátsó gondolatokkal teli taktikákon ... Persze, a külföldi magyarok sem fogalmaznak' mindig pontosan, ha az otthoniakról beszélnek vagy írnak. Kinti írásművekben is találkozhatunk olykor otromba általánosításokkal, a helyzet nemismeréséből fakadó leegyszerűsítésekkel, előítélet vagy ellenszenv szülte durvaságokkal ...” A Nyugaton élő magyarságot igen sokféle, külön, böző jellegű és erősségű szál fűzi össze a mai Magyarországgal. Befolyásolja a kapcsolatot az illető ország vezető köreinek politikai véleménye hazánkról, sőt a világpolitika éppen adott és érvényesülő rendje is. Érdekes azonban, hogy napjainkban a haza- látogatók száma tovább növekszik, függetlenül a nemzetközi életben bekövetkezett klímaváltástól. A kapcsolatok intenzív volta vagy éppen hiánya nagyban attól is függ, hogy milyenek a szülőföldön szerzett tapasztalatok, a rokonság, az ismerősök által adott információk. És természetesen függ attól is, hogy milyen mértékben él a szórvány magyarságban az etnikai tudat és milyenek az óhazáról kialakult elképzelések. Ezekben a vonatkozásokban nagyon eltérőek a nézetek, de egyre többen vannak azon a véleményen, hogy az egy közösségből származás, nak jelentékeny és fontos hatásai vannak. Még akkor is, ha természetesen a származás — az osztály, nemzet vagy vallás szerint — nem determinálja egyszer s mindenkorra az egyén életét. Ki a magyar? Ki tekinthető ma magyarnak? A leghelyesebb válasznak az látszik, hogy az a magyar, aki — függetlenül attól, hogy beszél-e magyarul vagy sem — magyarnak vallja magát. Sem az etnikai eredet, sem a nyelvtudás, sem a munka, helyként-lakóhelyként szereplő ország, sem az állam- polgárság nem lehet a magyarság kizárólagos meghatározója. Hiszen ha ezeket, vagy ezek valamelyikét vennénk meghatározó feltételnek, akkor például Liszt Ferencet, aki nem tudott magyarul, de magyarnak vallotta magát, nem tekinthetnék magyarnak. Vagy — még ha magyar állampolgár is — magyar-e például az a görög emigráns, aki Magyarországon él és a magyar nyelvet is jól beszéli? A nemzeti közösségek képességének életerejét nemcsak az igazolja, hogy kedvező körülmények között milyen haladásra képesek/ hanem az is, hogy nagy veszteségek és tragédiák után mennyire képesek megújulni. A felszabadulás, majd az azt követő társadalmi átalakulás után — Engels szavaival élve — „a múltat megszüntetve megőrző”, a szocializmust építő nemzetté váltunk. A politikai vezetésnek pedig kimondott célja az együttműködés és a kooperáció lehető teljessége. Ebben az esetben az - etnikai csoportok és az egyének a híd szerepét játszhatják a különböző kultúrák és államok között. A híd lehetősége nemcsak politikai-gazdasági, hanem kulturális-tudományos értelemben is fennáll. Még akkor is, ha vannak olyan korszakok és áramlatok, amelyek fel akarják égetni ezt a hidat.. Ilyen elgondolások jegyében és szándékoktól vezérelve cselekszik a mai magyar társadalom és más országokban élő magyarsággal kapcsolatban; éljenek azok bárhol a világon. V. T. Lakótelep és panelmagány. Korunk sokat emlegetett témája, amelyet a szociológusok fedeztek föl számunkra. Ugyanők kezdtek kivezető utat keresni — karöltve építészekkel, képzőművészekkel, pszichológusokkal, kul- túrpolitikusokkal és városatyákkal —, a betonerdők labirintusából Országos jelenségről van szó, vagy mégis akad település, ahol a többinél orrhosszal előbb tartanának? Magam az utóbbi mellett teszem le a voksom. Amikor mindenütt gomba módra nőttek ki az egykori szántóföldekből a kockaházak Egerben — a nagyszabású építkezések mellett —, a történelmi belváros rekonstrukciójára is gondoltak. Évről évre apránként teremtették meg a rávalót, „kis lépésekkel” védték, óvták a régi épületeket. Adva nemcsak a külcsínre, hiszen az ódon hangulatú házak belvilágát, sőt udvarát is széppé, hangulatossá varázsolták. S most, amikor ennek csodájára járnak, hírét viszik messze földre, és a mintát — valljuk meg, kevés sikerrel adaptálni igyekeznek, „Agria" városában már a lakótelepek küllemének megváltoztatásán. egyedi jellegének kialakításán, a régi városképhez idomításán fáradoznak. — Kérdezheti persze, miért utólag — mondja Bo- rics László, a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatója —, de kinek jutott eszébe húsz éve, hogy az egykor boldog lakástulajdonosok mára a* szociológusoknak okoznak fejtörést. Szeretnénk végre az emberek tudatából kitörölni a lakótelep fogalmát, hogy helyét a városrész vehesse át, ahol valóban jól érzik magukat a lakók. Gondolja meg: a legtöbb helyen képtelenség ízlésesen elhelyezni egy szobrot, s az ember szemmagasságában nincs más, mint beton és üveg. Pedig séta közben látni, gyönyörködni akarunk, szórakoztatni kell hát a szemet. A tetszetősség az egyik, mégsem a legfontosabb SZEPTEMBER 18-ÁN HATVANBAN, 19-ÉN SELYPEN KEZDŐDIK A KAMPÁNY Előkészületek a cukor gyártására A cukorgyárak felkészültek a szezonra. A gépek karbantartását, felújítását a 12 üzem szakemberei befejezték és ezekben a napokban az indulás előtt, a berendezések hibájából adódó termeléskiesés megelőzésére az utolsó előkészületeket végzik. Az idén a tavalyihoz hasonlóan 107 ezer hektáron vetettek a mezőgazdasági üzemek cukorrépát. Most kötik a gyárak a megállapodást az állami gazdaságokkal, a termelőszövetkezetekkel az átvételre. Mindkét fél igyekszik megszervezni a folyamatos munkát és megteremteni a betakarító és feldolgozó gépek kapacitása közötti összhangot. Az üzemek a MÁV-nál és a Volán vállalatoknál rendelik meg a szállítóeszközöket. A szezon fokozatosan indul annak megfelelően, hogy egy-egy körzetben szempont. A tervezők a városképet rontó lapos tetős épületeket magas tetővel kívánják fedni, mert ez újabb lakások kialakítására is lehetőséget nyújt. Nem mellékes az sem, hogy így visszakerülnek az elfelejtett párkányok, amelyek megelőzik a beázást, javítják az épületek állagát. — A Grónay, a Gólya és Hadnagy utcák épületei például egy sémára készültek. Elég egy-egy terv — várhatóan év végére elkészülnek —, s azokkal az összes ház hangulatossá varázsolható, jó néhány olcsó otthon biztosítható elsősorban fiataloknak — állítja Borics László. — Általuk megifjod- hatnak e városrészek, újra lesznek anyukák, akik helyből viszik gyereküket bölcsődébe, óvodába. Tervező és építő egymás nélkül olyan, mint a félkarú óriás. Ezért nyerték mee az ügynek a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot, ahol a rajzokhoz igazodó korszerű, kevés pénzt igénylő technológia kialakításán fáradoznak. Hasonló elvek vezérlik a két vállalatot a tömbgarázsok megvalósítása során is. A képlet közismert: a motorizáció rohamos terjedése miatt kehogyan érik be a répa. Elsőként szeptember 7-én a mezőhegyesi és a szolnoki gyár fogadja majd a nyersanyagot. A Mátravidéki Cukorgyárakban is felkészültek a kampányra. Szeptember 18- án a hatvani, és 19-én, a selypi gyárban kezdik meg a feldolgozást. Mint Vra- becz Mátyás igazgatótól megtudtuk, öt megyéből: t vés a járművek elhelyezésére hivatott építmény, a meglévők pedig esztétikailag igen csak kifogásolhatók. Egerben pillanatnyilag óvatos becslések szerint kétezer a garázsigénylő. Márpedig ennyi autó elhelyezésére a legpraktikusabb m megoldásnak a tömbgarázs kínálkozik. Parkolóházhoz hasonló építményről van szó, azzal a különbséggel, hogy idegen nem férhet hozzá senki tulajdonához. — Egy-egy kocsi ára manapság meghaladja a százezer forintot, nyilvánvaló, hogy azt mindenki óvni akarja. A tervezéskor és a kivitelezéskor azonban úgy kell kalkulálnunk, hogy a garázs ára még megérje a tulajdonosnak, az arányban álljon a jármű értékével. Ügy számolunk, hogy 60—80 ezer forintba kerülne egy-egy férőhely, mind a Cifrakapu és Egri út sarkán, mind a Tihamérnél tervezett létesítményben. A téma sürgető, ezért év végére ígérjük a kész terveket. Eger legnagyobb — mondjuk most már így — városrésze Csebokszári. Az építész véleménye szerint más Heves. Nógrád, Szolnok, Bács-Kiskun és Pest megyéből 570—580 ezer tonna répát várnak, amely valamivel kevesebb, mint a tavalyi mennyiség volt. A két gyárban a karbantartási munkák befejezéséhez közelednek. A berendezések főpróbáját szeptember 13-án tartják. A cukorkampányt egyébként 95—100 napra tervezik Hatvanban és Selypen. lakótelepekhez hasonlítva ez hangulatosabb, mert többféle technológiával készült. Magas és középmagas épületek váltják egymást,, elrendezésükben pedig törekvés mutatkozik arra, hogy zárt, intim tömbbelsők jöjjenek létre. Mindez önmagában is biztosít némi változatosságot, viszont kevés ahhoz, hogy több ezer ember úgymond „szórakozva sétálhasson”. Az elképzelés már a fejekben, sőt papíron: a meglévő házak alkalmasak arra, hogy azokat földszintes építményekkel kössék össze, ahol majd üzleteket, kirakatokat helyezhetnek el, javítva ezzel az ellátást, a szolgáltatások körét. Eger úttörő szerepet vállalt annak idején a műemlékvédelemben, s most hasonló tisztet visz a modern élettér alakításában is. Csakhogy amíg az egyiknek múltja van, a másik még gyerekcipőben jár. Amilyen szemet gyönyörködtető, szívet melengető volt nekünk a belváros csinosodása, olyan kíváncsian várjuk a többi városrész hasonló változásait. Mert nem titkoljuk: ezekkel is büszkélkedni akarunk. Hosszú gyufa gáztűzhelyhez A háziasszonyok régi kívánságára a gáztűzhelyek sütőjének begyújtására alkalmas hosszú szálú gyufa gyártását kezdték meg — házilag tervezett és készített automata gépsoron — a szegedi gyufagyárban. A gyufaszál hossza kétszerese a hagyományosnak, így „nem ég a körmére” annak, aki a gáztűzhely főző-, de különösen sütőlángját meggyújtja. A gyufakészítő, illetve -mártó berendezést elektromos vezérlőpultról távirányítással működtetik. Elkészítése 1,2 millió forintba került. Hasonló célú import gépért 15 millió forint értékű valutát kellett volna kiadni. A gépsorról még ebben az évben félmillió doboz hosszú gyufa kerül le; nagyobb hazai és külföldi érdeklődés esetén évente több millió doboz újfajta gyufát gyárthatnak. A berendezés elkészítése elősegíti annak a kongresz- szusi felajánlásuknak a teljesítését, amely szerint az idén a tervezettnél ötmillió forinttal nagyobb árbevételt kívánnak elérni. Fazekas Eszter Utolsó simítások a centrifugákon a hatvani cukorgyárban (Fotó: Szabó Sándor) Felülről a leegyszerűsödő városszerkezet leplezi a lakótelep életidegen vonásait: a hang- szigetelés, a fák, a garázsok, és a tágasság hiányát (Fotó: Kőhidi)
