Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 25., szombat I. a Nepui/aq KÉRDEZ — VÁLASZOL DR. SCHULTHEISZ EMIL EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER II vidéki kórházakról A városi népi ellenőrzés napirendjén Lakáshoz jutni — ma A magyar egészségügy társadalmi és gazdasági fejlődésünkkel összhangban, igyekszik kielégíteni a megnövekedett igényeket. Ehhez az egészségügyi hálózat gyors növelése is szükséges: kórházak építése, rekonstrukciója, a műszerállomány állandó cseréje, az egészségügyi dolgozók számának és szak- képzettségének növelése. Dr. Schultheisz Emil, az egészségügyi tárca vezetője mindezekről a megyék lakosságát érintő kérdésekről nyilatkozott a Központi Sajtószolgálatnak. — Köztudott, hogy négy évtized alatt csaknem megháromszorozódott a kórházi ágyak száma, mégis általában zsúfoltság tapasztalható. Az egészségügyi tárca mit tett a vidéki kórházak zsúfoltságának csökkentésére, milyen a kórházi ágyak kihasználtsága? — Valóban, a háború óta a kórházi ágyak száma megháromszorozódott, a VI. ötéves tervidőszak végén számuk meghaladja a 100 ezret. Mennyiségét tekintve elegendő, megfelel a népességünkhöz mért ésszerű arányoknak. Mégis sok helyen, főként a belgyógyászati osztályokon, zsúfoltság tapasztalható. Okát népességünk korösszetételének eltolódásában és a foglalkozási struktúra átalakulásában látjuk, ez nehezíti, illetve nem teszi lehetővé az idős emberek otthoni ellátását, így a gond a kórházak aktív osztályaira hárul. Természetesen ez a gondoskodás nem tehertétel, hanem kötelesség. Nemcsak nekünk, hanem az egész társadalomnak. Éppen ezért, a kórházrekonstrukciókkal összefüggő, egyik legfontosabb fejlesztési feladatunk a hosszú ápoláshoz szükséges, úgynevezett krónikus ágyak számának növelése, a meglevő ágyállomány arányainak megváltoztatása. Az is baj, hogy a szociális otthonok befogadóképessége szűkös. A kórházi ágyak kihasználtsága 85 százalékos, ez is mutatja, hogy nem a mennyiség kevés, hanem az elosztásuk nem megfelelő. Az orvosi segítség lehetőségét, a gyógyulás elérhető biztonságát az ország bármely helyén lakó betegnek, bármely időpontban nyújtani, törvényszabta kötelességünk. A 19 megyében megfelelő sűrűségű a kórházhálózat, 25—30 kilométeres körzetben az ország minden részében 50 kilométeres körzetben elérhető egy-egy ki- sebb-nagyobb fekvőbeteg-intézmény, elérhető a mentő- szolgálat. Az utóbbi évtizedek lendületes kórházépítési programja fokozatosan enyhített az ágyhiányon, különösen a vidéki hálózatban javult a helyzet, lényegesen csökkentek az ellátottságbeli különbségek. A hatvanas évektől napjainkig összesen huszonegy új kórház létesült a városokban és a nagyobb településeken. Emellett hét új gyógyintézet is épült, ezek a tbc elleni küzdelem bázisai. A kórházakban folyamatos az ügyelet, biztosított a sürgős betegfelvétel. — Az egészségügyi ellátás regionális elvéből kiindulva miként tudják betölteni feladatukat a megyei és városi kórházak? Csökkentek-e a területi aránytalanságok és milyen lehetőségek vannak a felszámolásukra? — A leggyakoribb megbetegedések általános kórházi szintű gyógyítását valameny- nyi egészségügyi intézményünk végzi, függetlenül attól, hogy milyen felügyelet alatt, illetve a progresszív ellátás milyen szintjén működik. A speciális esetek ellátása — ennek megfelelő felszereltséggel, képzett szakemberekkel — a megyei kórházak feladata. Egyértelműen magas színvonalú, teljes körű ellátásról, a kórházi hálózatunk egészében természetesen nem beszélhetünk. A megoldást a különböző szintű kórházak között a munkamegosztás adja, vagyis regionálisan osztódnak meg a nagy felszereltséget és speciális szaktudást kívánó ágazatok, például a szívsebészet, a műveseellátás, az idegsebészet, a rosszindulatú daganatok komplex kezelése. Persze, ez a tagozódás az intézmények között csak speciális különbözőséget jelenthet, de semmiképpen sem a saját szakterületükön nyújtott ellátás minőség szerinti eltérését. Az úgynevezett szuperspeciális ellátást nyújtó intézmények elérhetőségében, illetve hozzáférhetőségében tapasztalhatók még aránytalanságok, a városi szintű ellátásban viszont már mérséklődtek, s a kórházrekonstrukciós program folytatásával remélhetőleg megszűnnek majd a területi különbözőségek. — Milyen fejlődés várható a vidéki egészség- ügyi ellátásban? Meg- fclelő-e a technikai felszereltség? A közeljövőben milyen beruházások, rekonstrukciók, bővítések valósulnak meg? — A VI. ötéves terv időszakában is folyamatosan korszerűsödnek az intézmények, csaknem valamennyi megyére jellemző a kisebb- nagyobb fejlesztés, hálózat- bővítés. Számos vidéki kórház új műtővel, diagnosztikai, s kiszolgálóegységekkel gazdagodott. így Békéscsaba, Szolnok, Debrecen, Eger, Dunaújváros, Kerepestarcsa, Veszprém. Elkészültek, illetve átadás előtt állnak nagyobb kórházi létesítmények, többek között Tatabányán, Nyíregyházán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Győrben, Székesfehérvárott. A közeljövőben véglegesítjük a VII. ötéves terv ágazati koncepcióját, amely továbbra is várhatóan tartalmazza majd és rögzíti a kiemelt szakmai programok megvalósításának irányait, előtérbe helyezve a megelőzés feltételeinek és az alapellátás minőségi színvonalának növelését. A folyamatban levő, illetve a következő tervidőszakra áthúzódó vidéki, nagyobb rekonstrukciós munkák közül említve néhányat: továbbfejlesztjük a szigetvári, a debreceni, a veszprémi, a székesfehérvári és a kaposvári kórházakat. Jelentősebb rekonstrukció kezdődik Gyöngyösön, Budapesten — több nagyobb tanácsi kórház rekonstrukciója mellett — említésre érdemes az Onkológiai Intézet, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet bővítése és az Országos Traumatológiai Intézet teljes felújítása, korszerűsítése. Továbbra is halaszthatatlan feladatnak tekintjük az intézmények magasabb szintű technikai felszereltségének megteremtését. A tanácsi egészségügyi intézményekben a gép-műszer állomány értéke csaknem fi milliárd forint. A minisztérium még 1981-ben kiadott egy alapfelszerelési jegyzéket, amely meghatározza az 1990-ig elérhető technikai szintet. Ehhez viszonyítva, jelenleg a műszerellátottság 60—70 százalékos. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az egészségügy redkívül műszerigényes ágazat. A hazai orvostechnikai ipar fejlődésével ugyan javulhat a helyzet, de nem kielégítően. A jövőben is szükség lesz külföldi beszerzésekre. Jelenleg kórházainkban, rendelőintézeteinkben a gépi beszerzések, műszerek 35 százaléka tőkés importból származik. A technikai szint tartásának alapkövetelménye a műszerek jobb kihasználása, a szervizhálózat fejlesztése, szervezettebbé tétele, az alkatrészbeszerzés bővítése. Anyagi lehetőségeink nagy részét erre koncentráljuk. — Milyen az egészségügy munkaerőhelyzete, különös tekintettel a kórházakra? Megfelelő-e a kórházi orvosok, egészségügyi dolgozók felkészültsége, továbbképzési lehetősége? — Nem könnyű munkaerőhelyzetünk megítélése, mivel nincs még egy olyan ágazata a népgazdaságnak, ahol a differenciáltság a munkahelyek között ily nagy lenne, s ez sokrétű problémát vet fel. Az egészségügyben dolgozók száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött, jelenleg 230 ezer dolgozónk van, 45 százalékuk kórházakban tölt be különböző munkakört. A munkaviszonyban álló orvosok száma hazánkban meghaladja a 30 ezret, s ez nemzetközileg is elismerten magas. Tehát az orvoshiány a szakmánkénti és a területenkénti jobb elosztással valójában megszüntethető. Lényegesen javult a helyzet vidéken, ott ahol a tanácsok lakást adnak a fiatal orvosoknak, akik szívesen vállalnak állást a kórházrekonstrukció után színvonalas munkakört kínáló intézményekben. Az üres állások aránya az össz- dolgozókhoz viszonyítva 4,3 százalék. A kórházakban ez az arány valamivel nagyobb, s ennek oka mindenekelőtt a három műszak... Az egészségügyi dolgozók kétharmada nő. Az egészség- ügyi dolgozók 15 százaléka felsőfokú végzettségű: orvos, gyógyszerész, egyéb diplomás. Az orvosok háromnegyed része szakorvos, az egészségügyi személyzet 85 százalékának van szakmai képesítése. — Milyennek ítéli az egyetemek és kórházak kapcsolatát? Jó-e a munkamegosztás a kórházi hálózatban a megyék különböző szintű egészségügyi intézményei között? Hol jöttek létre a regionális központok kialakításával speciális osztályok és milyen fejlesztési tervek készültek erre? — Elöljáróban: az egyetem nem „elefántcsont-torony.” de nem is kórház. Valójában az oktatás, a magasszintű továbbképzés, a kutatás mellett az orvostudományi egyetemek klinikái részt vesznek — ágyaik több mint 50 százalékát rendelkezésre bocsátva — az általánosszintű területi betegellátásban, épp úgy, mint a tanácsi fekvőbeteg-intézmények. Tevékenységük másik részében — speciális felszereltségük és szakembereik révén — regionális, illetve országos feladatot látnak el. A tanácsi kórházak, és az egyetemi klinikák között szoros az együttműködés, például Debrecenben és Pécsett a város teljes fekvőbeteg-ellátását közösen végzik, ezen túlmenően a klinikák a megyéből fogadnak betegeket. Az ország hét régiójában négy egyetem, valamint a budapesti és a központi intézmények osztoznak. Rajtuk kívül három nagy megyei kórházban, Miskolcon, Győrött és Szombathelyen is megteremtődtek a regionális ellátás feltételei. Mindez persze, nem jelenti azt, hogy csak ezeken a helyeken folyik speciális munka, régión belül is létrejöhet megfelelő munkamegosztás, jó példa erre Eger, Kecskemét, Zalaegerszeg, Nyíregyháza. A vidéki kórházak az egészségügy intenzív fejlesztésében fontos szerepet töltenek be. Számos szép, új kórházunk van országszerte. A rendelőintézeti, a körzeti orvosi, a szakorvost hálózat — a fogorvosi kivételével — népességünkhöz mérten mennyiségileg megfelelő. Az sem vitatható, hogy ma Magyarországon a korszerű gyógyászatnak szinte nincs olyan ága, amely kellő szakértelemmel, technikai ellátottsággal ne volna jelen a kor színvonalán — kisebb-nagyobb mértékben — egészségügyi hálózatunkban. Szűk pénzügyi lehetőségeink ellenére is lehet, kell is a fekvőbeteg-ellátás körülményein, minőségi színvonalán javítani, s ebben a megyék sok fővárosi kórházhoz és központi intézményhez képest lépéselőnyben vannak. Társadalmunk legégetőbb gondja, szociálpolitikánk kényes pontja a lakáskérdés. Ezért a témával nemrégiben a városi népi ellenőrzési bizottság is foglalkozott. Az alábbiakban a megyeszékhelyen tapasztaltakat adjuk közre. Az 1971 óta érvényes, és azóta többször módosított lakásügyi jogszabályok betöltötték szerepüket, az eltelt több mint egy évtized alatt a lakásviszonyok nagymértékben javultak, ám a feszültségek további gondokat okoznak. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek, a lakásépítéssel és -fenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetve annak egyes rétegei között. Az ellentmondások mérséklése és feloldása érdekében az MSZMP és a Minisztertanács 1982 áprilisában irányelvet fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, valamint az elosztás, illetve a gazdálkodás fejlesztésére, az esélyegyenlőség megteremtésére, a pénzügyi teherviselés arányosabbá tételére. A bevezetett letéti díj elő- takarékosságra ösztönzi a lakosságot, a lakásügyi hatóságnak pedig naprakészen mutatja az igénylők számát. A díjat csak azok fizetik be, akiknek szándéka komoly, így kiküszöbölhető a passzív igénylő. Mivel csak önálló keresettel rendelkező adhat be kérelmet, ezzel is sikerült közelíteni a valósághoz. Eger város Tanácsához ez év június 30-ig 1022 OTP. 355 tanácsi bér-, és 156 tanácsi értékesítésű lakásra nyújtottak be igényt. Noha a központi jogszabályok, illetve a helyi tanács illetékesei is tájékoztatták a lakosságot, hogy 1985-től az állami támogatással értékesített lakásszerzési forma megszűnik, ennek ellenére igen magas az igény az állami támogatással értékesített lakásokra. A tanácsrendeletben kiemelten foglalkoznak a fiatalok lakáshoz juttatásával. Ezt lépcsőzetesen kívánják megoldani. Ameny- nyiben a fiatal házaspár legfeljebb öt évre, vagy valamely feltétel bekövetkezéséig kér tanácsi félkomfortos, komfort nélküli, vagy szükséglakást, úgy a névjegyzék mellőzésével megkaphatja. A fiatalok garzonháza átmeneti elhelyezést biztosit azoknak, akik a megfelelő előfeltételekkel rendelkeznék. Így 35 éven aluliak, állandó egri lakó- és munkahellyel rendelkeznek, illetve vállalták, hogy havonta legalább nyolcszáz forintot helyeznek el ifjúsági takarékbetétben. vagy legalább ötvenezer forinttal jóváírt takarékbetétkönyvvel rendelkeznek. E lakásszerzési forma igen nagy népszerűségnek örvend. Oka elsősorban az. hogy a drága, sokszor igen rossz körülmé- nyű albérletekből kikerülhetnek. A 198 lakásos garzonházba ötszáz-ötszázötven jelentkező közül választották ki a leginkább rászorulókat. Megfigyelhető volt, hogy igen sokan akadtak, akik az első és második évben már vállalták, hogy elő tudják teremteni egy OTP-bé- ruházású, vevőkijelölésű lakás vételárának előtörlesztését. Az egyedülálló fiatalok elhelyezésén azzal sikerült javítani, hogy az 1983 novemberében átadásra került OTP beruházású garzonházban ők is helyet kaptak, s ha úgy kívánják, számukra ez végleges megoldást jelent. A lakáscserék szervezésé- nék, lebonyolításának igen jelentős szerepe van a lakásgazdálkodásban, ezért a kérelmeket a tanácsnál kiemelten kezelik. A gondot az okozza, hogy főleg a régi, elavult műszaki állapotú lakásokat ajánlják fel cserére. Helyette valóban kisebb. de jó állapotúakat kérnek. Ilyenkor a bérlő o, jogszabályban előírt térítési díjat is megkapja, ugyanakkor kényelmes, jól felszerelt lakásba költözhet. Az IKLV pedig igen magas összeget fordít a leadott lakásra, míg az újból kiutalhatóvá válik. örvendetes az olyan kezdeményezés, amikor a leadott nagy lakás egy helyiségét a szomszédos otthonhoz csatolják, így újabb lakásgond is megoldódik. A Lakbérek emelkedése miatt gyakori az olyan' kérelem, amelyben a tanácsi bérlakásokból a háromszoros használatbavételi díj visszatérítése ellenében lemondanak. Amennyiben ez családvédelmi érdeket nem sért, a tanács a lehető legrövidebb időn belül elfogadja, és intézkedik a pénz visszafizetéséről. A tapasztalatok szerint azért választják ezt a megoldást, hogy magánerős építkezésbe foghassanak. Központi jogszabály teszi lehetővé a bérleti jogviszony folytatását, de minden esetben szigorúan vizsgálják, hogy korábban tényleges együttlakásról volt-e szó. Gyakori, hogy eltartási szerződést kötnek lakásért. Tulajdonképpen az állam válláról veszi le a terhet az eltartó, amikor idős, beteg ember gondozását vállalja. Amennyiben a jogerős tartási szerződés létrejön és egy éven át az megvalósult, a tanács elismeri a bérleti jogviszonyt az eltartónak, ha az az eltartottal legalább egy évig együtt is lakott. Az emelkedő lakásárak miatt a tanácsnál kiemelten kezelik a fiatal házasok, valamint a többgyermekes családok lakáshoz juttatását. Pillanatnyilag dolgoznak azon, hogy a garzorlházban lakó fiatalok OTP-beruházá- sú otthont kapjanak. A jelentkezőket az M/9-es, a Temesvári—Szabadkai úton levő új OTP-lakásokba, illetve a megüresedő otthonokba igyekeznek elhelyezni. Általános szempont az. hogy a négytagú családok egy, plusz két fél szobás lakásba kerüljenek, míg a háromtagú családok kétszobás lakást kapjanak. Fazekas F^zter Az egri megyei kórház rekonstrukciójából valóságos városnegyed született a patakparton (Fotó: Kőhidi Imre)
