Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 3., péntek KÉPZÉS, KÖZPONTOSÍTÁS, SZIGORÍTÁS Hatékonyabb módszerek az árellenőrzésben ...és ön hogy érzi magát, nővérke? A minap azzal keresett meg egy kollégám, ugyan nézzek már utána, miért ad­ja az egyik bolt hatvan fo­rinttal drágábban azt a mű­anyag varródobozt, amely mindenütt másutt olcsóbb. Ugyanez a kollégám zokszó nélkül fogadta a központi áremelések sorát, a benzin­től a kenyérig valamennyit. Az a hatvan forint, amivel egy igazán nem fontos, nem is gyakran szükséges áru megvásárlásakor meg akar­ták terhelni, az felháborí­totta, de legalábbis irritálta. Azt hiszem, ez a magatar­tás jellemző szinte mind- annyiunkra. Az ilyen hatvanforintos — vagy akár egy-két forin­tos — önkényes áremelések természetesen-csak a szabad árformába tartozó áruk kö­rében fordulhatnak elő, de manapság már a fogyasztási cikkek mintegy fele ebbe a kategóriába tartozik. Már­pedig a szabad árak azért szabadok, hogy a vállalatok legjdbb belátásuk szerint változtassanak rajtuk, befo­lyásolván ezzel a termelési kedvet egyfelől, a keresletet másfelől. Hozzáértőbb revizorokat A határ tehát a csillagos ég? Szó sincs róla: a sza­bad árak képzésének is megvannak a — hihetetle­nül bonyolult szabályai. Ter­melő és kereskedelmi vál­lalatok, szolgáltató szövet­kezetek tucatját vonták és vonják felelősségre, ha ki­derül, hogy ezeket a szabá­lyokat megsértik. Ha kiderül... Mert ilyen ügyekben fellépni, szabály­sértési eljárást, netán gazda­sági bírság kiszabását kez­deményezni csak az árható- ságoknák van joguk. És míg mintegy 230 ezer az olyan gazdálkodó egységeknek a száma, amelyek a termelői, a nagykereskedelmi és a fo­gyasztói árat képezik, addig az országban összesen 1360 árellenőr, árszakértő műkö­dik. Jó, ha egy-egy gazdál­kodó egység ármunkájának ellenőrzésére úgy három­évente sort tudnak keríte­ni. Persze, nem lehet minden árkalkulátor mellé árellen­őrt állítani, de lehet az ár­ellenőrzéseknek hatékony­ságát javítani. Lehet, sőt, kell is: erről a Miniszterta­nács hozott a közelmúltban határozatot. A lehetséges tennivalókat az Országos Anyag- és Árhivatalban há­rom nagy csoportba sorol­ják. Az első és legfontosabb az, hogy az árellenőrök a korábbinál jobban értsék a dolgukat. Mert bár az előbb azt állítottuk, hogy 1360 ár­szakértő foglalkozik az el­lenőrzéssel, valójában az ilyen munkát végzők több­sége nem igazán szakértő, nem képesített revizor. Az Árhivatal az alkalmazásá­ban álló 17 revizorral és kül­ső árszakértők bevonásával évente alig 400 átfogó el­lenőrzés elvégzésére képes. Más országos hatáskörű szer­vek, minisztériumok ennél is kisebb létszámmal foly­tatják a revíziókat — még magas szakmai színvonalon, A megyei, a városi és a községi tanácsoknál viszont, minél lejjebb megyünk eb­ben a hierarchiában, annál kisebb a képesített árellen­őrök aránya. Akadt olyan községi tanács, ahol az anyakönyvvezető végezte az árellenőrzéseket is; aligha kell ecsetelni, milyen szak­értelemmel. A teendő nyil­vánvaló: az árellenőrzéssel foglalkozók képzése, szak- képesítése, illetve tovább­képzése. Ahol árbiztos ügyel a rendre Ez ugyanúgy folyamatban wan, mint a második feladat, az árellenőrzés centralizálá­sa. Amint már utaltunk rá, a helyi tanácsoknál eddig a különböző szakigazgatási szervek — tehát például az ipari osztály, a kereskedel­mi osztály — munkatársai látták el az áreLlenőrzést egyéb feladataik mellett. Most arra törekszenek, hogy a tanácsoknál centralizált, ütőképes szervezet jöjjön létre, amely az árellenőrzés­re specializálódik. Ez egy­úttal kizárja azt az esetleges saakmai elfogultságot is, amellyel mondjuk az ipari osztály munkatársa élhet, amikor valamelyik tanácsi iparvállalat ármunkáját bí­rálja felül. Végül a harmadik teendő az ellenőrzések szigorítása, aminek nyilvánvaló célja az elrettentés. Finomabban szól­va a megelőzés. A követel­mény az, hogy a szankciók álljanak arányban az ársza­bálytalanság súlyosságával. És az — ami eddig ritkaság volt —, hogy ahol a felelős­ség személy szerint is felde­ríthető, ott a szankció ne csupán a vétkes gazdálkodó szervezetet, hanem a szemé­lyeket is sújtsa. Az árhatóságoknak a kö­zelmúltban már voltak ilyen kezdeményezései. Nyíregy­házán például, ahol a Tem­po szolgáltató szövetkezet sorozatosan megsértette az árkialakftásra és az áralkal­mazásra vonatkozó előíráso­kat, és kétszeri, nagy össze­gű gazdasági bírság kiszabá­sa sem volt elég hatásos, az •idén, október elejétől ható­ságilag kiküldött árbiztos ügyel a rendre. A Ramovill- nál, ahol az elektromos hő­tárolós kályhákat indokolat­lanul drágán helyezték üzembe, személy szerint is felelősségre vonták az igaz­gatót és a vevőszolgálati főosztályvezetőt; velük szem­ben szabálysértési eljárás kezdeményezését javasolták az árellenőrök. A szabod árnak is van határa Ilyen intézkedésekkel ta­lán elérhető, hogy kevesebb gazdálkodó szervezetnél tö­rekedjenek indokolatlanul magas árbevételre, és hogy jobban tanulmányozzák —, ■mert valóban nehéz megta­nulni — az árképzésre, az áralkalmazásra vonatkozó előírásokat. Mert a szabad árakat szabad ugyan emelni, de csak bizonyos korláto­kig, bizonyos körülmények között. Sőt, csökkenteni is szabad, amint arra napi vá­sárlásaink alkalmával — például különböző kedvez­ményes vásárok, kiárusítá­sok esetében — látunk is példákat. Az árak bizonyos mozgá­sát — méghozzá mindkét irányban — igényli a gazda­ság; az árváltozások, ha ésszerűek, jó irányba tere­lik a termelést és a fogyasz­tást. Ez az alapvető célja az 1980 óta működő mai ár- mechanizmusnak. amelynek funkcionálisáról egyebek között éppen az árellenőr­zések tapasztalatai révén tájékozódnak az ország gaz­dasági, politikai vezetői. G. Zs. Évente átlagosan hatszor megy orvoshoz a magyar honpolgár, s átlagosan egy- millió'háromszázezer kerül kórházba is. Az orvosok gyógyító munkáját több mint százezer egészségügyi középkáder segíti. Megyénk­ben 7059 ember dolgozik az egészségügyben, közülük majdnem hatezren (5872) nők. Rájuk számítunk. ha láz gyötör bennünket. ha műtét után egy korty hűs italra vágyunk. S ők meg is tesznek minden tőlük tel­hetőt. hogy mihamarabb helyreálljon egészségünk, javuljon közérzetünk. De hogyan érzik magukat ők? Erre keresett választ az SZMT megyei elnöksége mellett működő nőbizottság. Nőnek lenni itt sem előny Általában is igaz az. hogy a dolgozó nő terhei nagyob­bak a férfiakénál. Nem pa­naszként. de a háztartási munka. a gyereknevelés zömmel még ma is a nőkre, csak a nőkre hárul. S mind­ezt úgy kell elvégezniük, hogy munkahelyükön is tel­jes emberként dolgozzanak. Ez vonatkozik az egészség- ügyiekre is. A megyében dől" gozó egészségügyi középkáde­rek 82 százaléka családos. 67 százalékuk két gyermek anyja. S ha ehhez még hoz­zátesszük. hogy az ápolónők, (asszisztensek) csaknem két­harmada 20 és 40 év közötti, tehát bőven benne a gyes­korszakban. a jóval több gondozást igénylő kisgyer­mekek nevelői, s ráadásul két, illetve három műszak­ban dolgoznak, néni nehéz megállapítani: nem könnyű az életük. Ez magyarázza azt is. miért válik időn­ként nagyon súlyos problé­mává az átmeneti nővér­hiány. s miért váltanak életpályát oly sokan. De ar­ra a kérdésre is magyaráza­tot ad. miért nem vállal­koznak többen arra. hogy továbbképezzék magukat, s mi az oka aminak. hogy a kérdésre: jár-e színházba, moziba, a többség nemleges választ adott. Ami jobb az országos átlagnál A házastársak, különösen a fiatal házasok egyik- leg­nagyobb gondja, baja a la­káshiány. Egy országos fel­mérés adatai szerint az egészségügyi középkáderek lakáshelyzete az átlagosnál rosszabb. Az ágybérlet, a nő­vérszállás nem nyújt ke­csegtető távlatokat, hiszen sokan ott öregszenek meg. s kilátásuk csekély az ön­álló főbérletre. A mi me­gyénkben szerencsére jobb a helyzet. Mintegy három­negyed részük saját főbér­lettel rendelkezik, s a fő­bérletek háromnegyed része önálló családi ház. Ám en­nek ellenére igen alacsony az egy családtagra jutó la- kás-alapterület. 10 és 20 négyzetméter között van. Ebből egyenesen következik, hogy önálló szobája szinte senkinek nincs. Nővérszál­láson és albérletben már viszonylag kevesen laknak. A család jövedelme a nagy átlag szerint alakul. Szerencsére mindössze húsz olyan dolgozó volt a meg­kérdezettek között, akiknél az egy főre jutó jövedelem nem érte el az 1000 forin­tot. Bár meg kell hagyni, az egy főre jutó 2000 forint sem jelent kimagasló színvona­lat. ' Lévén az egészségügyi szakkáderek zöme 20 és 40 év közötti, nem volt érdek­telen megkérdezni, mennyi­re vesz részt a család többi tagja az otthoni munkában. Menyire veszik le a terhe­ket a két-három műszak­ban dolgozó — és ember­életet védő — anyákról. Életkorukra jellemző, hogy a nőknek több mint a fele arról szólt, a férj rendszere­sen segít. Viszont a megma­radó résznek senki sem nyújt segítséget, és ez na­gyon nehézzé teszií helyze­tüket. Ez is magyarázza, hogy az olyan kérdésekre, mennyit tanul, szórakozik, menyi időt tölt a tv előtt és a fodrásznál1, meglehetősen sok volt a nemleges, vagy „ailig jut időm” szövegű válasz. Többségük mégis szereti a munkáját... A vizsgálódás során nem volt nehéz arra a következ­tetésre jutni, hogy az em­berek egészségét szolgálni cseppet sem könnyű feladat Még akkor sem. ha vezetőik — lépést tartva a többiekkel — igyekeznek könnyíteni a helyzetüket. Erre szolgált az ötnapos munkahét betartá­sa érdekében a központi ügyeletek megszervezése, az arra való törekvés, hogy a heti pihenőnap legalább kéthetenként egybeessen a családéval. Igaz. ez utóbbi nem mindig sikerül, szinte alig van olyan asszony, aki­nél ne okozna gondot a ki nem vett szabadnap miatti kiesés a családi munkából. A bejáró dolgozók helyzetét tovább nehezíti, hogy a közlekedés nem mindig jó. — egy-két egészségügyis miatt nem indít járatot sem a MÁV sem a Volán. Gon­dot jelent, hogy a bölcső­dék óvodák nyitva tartása végképp nincs szinkronban az ő munkakezdésükkel. És mégis, ennek ellenére. a kérdőíveken a válaszok túl­nyomó többsége arról ta­núskodik, hogy szeretik munkájukat, életükkel elé­gedettek. S ez egyáltalán nem mellékes, ha arra gon­dolunk, élő emberekkel fog­lalkoznak. Deák Rózsi PÁRTIRÁNYITÁS A QUALITÁLNÁL Több segítséget az alapszervezeteknek Gazdaságpolitikai felada­taink kulcskérdése nemzet­közi fizetőképességünk meg­őrzése, amelyhez megyénk adottságának, lehetőségé­nek arányában, járul hozzá. A szűkebb hazánkban dol­gozó vállalatok, gyárak, szö­vetkezetek többsége a tava­lyinál jobb feltételek mel­lett, felkészültebben kezdte az évet annak ellenére, hogy erőteljesen érzékelik a köz- gazdasági környezet változá­sait. A szabályozó rendszer módosítása ugyanis az idén tovább szigorítja a gazdál­kodás feltételeit. A termelőegységek a me­gyei pártbizottság tavaly de­cemberi határozatának szel­lemében nagyobb figyelmet fordítottak a termelés és az értékesítés feltételeinek fo­lyamatos biztosítására, a ko­rábbi években tapasztalt, s az év elejére jellemző visz- szaesés elkerülésére. Az üze­mi pártalapszervezetek mun­kájában, jelentőségének meg­felelő szerepet kapott a vál­lalati célkitűzések elvi, po­litikai jellegű meghatározá­sa, segítése. A METALLOGLOBUS Qualitál Könnyűfémöntöde pártbizottsága is a gyári élet időszerű és távlati ten­nivalóival foglalkozik. Fo­lyamatosan napirendre tű­zi a legfontosabb kérdése­ket, döntéseivel biztosítja az ellentmondások feloldását, az érdekegyeztetést, szerve­zi, mozgósítja a dolgozókat. A napokban készítették el azt az írásos anyagot, amely a pártbizottság alapszerveze­teket irányító és ellenőrző munkájáról, illetve a továb­bi feladatokról szól. A té­mát a hatvani párt-vb is megtárgyalta és úgy foglalt állást, hogy az értékelés kri­tikus, mivel a pozitív tapasz­talatok említése mellett, őszintén feltárták a gondo­kat is. A Qualitál pártbizottságá­nak irányítása alá öt alap­szervezet tartozik. A rend­szeres kádermunkának kö­szönhetően a tagság össze­tétele — csakúgy mint a pártbizottságé —, hűen tük­rözi a gyári arányokat. Az elmúlt időszakban a párt tagjai sorába kilencvennégy embert vettek fel; több mint harminc százalékuk fizikai dolgozó, harminc év alatti fiatal, s nagyrészt nő. A ká­derhelyzet javuló tendenci­át mutat, a vezetőségben felkészült emberek dolgoz­nak. Értik és világosan ha­tározzák meg a hatáskörük­be tartozó területtel, a párt belső életével kapcsolatos feladatokat, de a tartalma­sabb tevékenység érdekében tovább kell javítani az ide­ológiai-kulturális munkát. Az alapszervezeteket a pártbizottság a területfelelő­sökön keresztül segíti. En­nek ellenére előfordul, hogy nem mindenütt érzékelik megfelelően a gondokat, il­letve azt, hogy mikor szük­séges gazdaságpolitikai, mi­kor a párt belső életével kapcsolatos kérdésekkel fog­lalkozni. A területfelelősök valamennyi vezetőségi, illet­ve taggyűlésen részt vesz­nek. A gyár legnagyobb fel. adatainak egységes, helyes értelmezése érdekében aktí­vaüléseket is tartanak. Hiányosságok tapasztalha­tók viszont a pártcsoportok munkájában, hiszen nem mindenütt rendszeresek az értekezletek, s problémás az információáramlás is. A közvetlenül termeléshez kapcsolódó alapszervezetek­ben a napirendek több mint fele kötődik tevékenységük­höz, határozataik elősegítet­ték a gazdasági feladatok egységes értelmezését. E cél­kitűzések sikeres megvaló­sításáért nemcsak a kommu­nistákat, hanem a párton- kívülieket is mozgósították, aminek persze előfeltétele a kollektív vezetés tényleges érvényesülése. Kezdeménye. ző szerepet vállalnak az üzem- és munkaszervezés­ben, valamint a munkaver­senyben is. A pártalapszer­vezetek gazdaságellenőrző tevékenységének módszere a vezetők rendszeres beszá­moltatása. Hatáskörükben objektivan értékeltek, körül­tekintően tettek javaslatot a felmerült hiányosságok meg­szüntetésére. A szervezeti élet jónak ér­tékelhető, bár némely bizal­mi munkájában hiányossá­gok tapasztalhatók, amelyek egy-egy politikai, gazdasági feladat hibás végrehajtásá­ban is jelentkeztek. Éppen ezért kell pártbi­zottsági szinten megszervez­ni a pártcsoportvezetők álta­lános felkészítését, elérni, hogy az alapszervezetek az eddiginél érdemibb segítsé­get kapjanak a taggyűlések előkészítéséhez, a határoza­tok végrehajtásához. A hat­vani párt-vb állásfoglalása szerint munkájuk középpont­jában továbbra is a gazda­ságpolitikai feladatok meg­valósításának segítése áll. Emellett előtérbe kerül a XII kongresszus óta végzett munka értékelése, a szüksé­ges káderfeladatok végrehaj­tása és a következő ciklus irányelveinek kidolgozása. Fazekas Eszter Futtatott uborka... Új fajta uborka kezd elterjedni a háztáji kisgazdaságokban. A holland Witlo F—1 jelölésű növény érdekessége az, hogy támrendszerű termesztést igényel. Nagy az ellenállóképessé­ge a különböző fertőző megbetegedésekkel szemben, s bő termést biztosít júliustól szeptemberig. Felvételünk Laczik Csaba horti kiskertjében készült, ahol már meghonosodott, s mintegy 700 négyszögöl területről 100 mázsa leadására kötött szerződést a Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ-szel. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents