Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 195. szám ARA: 1984. augusztus 19., vasárnap 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Augusztus 20. Ezen a napon az országban szinte mindenütt ünnepélyesen megszegik az új búzából készült kenyeret, és ha röpke ideig is, de emlékeznek az államalapító Istvánra. Amikor pedig csaknem ezeréves múltra gondolunk vissza, akkor kezdjük igazán megérteni: nem véletlen, hogy a honatyák 35 esztendővel ezelőtt éppen ezen a napon szavazták meg és iktatták be hazánk alaptörvényét, s tették valóban méltó nemzeti ünnepünkké. Az alaptörvény, az alkotmány különleges helyzetben lévő jogszabály volt mindig is a történelem során, s az napjainkban is. A XVII—XVIII. században a polgárság komoly harcot vívott — akkor még a feudális uralkodó osztály tagjaival — azért, hogy írott formába öntsék a közakaratot legjobban kifejező szokásjogi szabályokat. Küzdelmük eredményei lettek először is a radikálisabb rétegeknek a kiáltványai, illetve a nyilatkozatok. Közülük is a legismertebbek: az Angliában született Agreement of the People, a Nép szerződése, Észak-Amerikában a Függetlenségi Nyilatkozat, vagy Franciaországban Az ember és a polgár jogainak deklarációja. Ezek — a természetjogi szemléletben és felfogásban gyökerezett — szabálygyűjtemények persze, még nem tekinthetők a szó igazi értelmében vett alkotmányoknak. Hozzájuk a következő lépést az egységes alkotmánytörvények, a charták jelentették. Ezek a burzsoá államokban létrejött alaptörvények természetesen már rendelkeztek az alkotmány alapismérveivel: pontosan meghatározták a társadalmi berendezkedést, leírták az államszervezet felépítését, magukban foglalták az ország területén élőket megillető jogokat, nem hagyva ki kötelezettségeiket sem. Igaz — s ez már a hatalom legteljesebb megnyilvánulása is a paragrafusokban —, a szabályozás elsődlegesen az uralkodó osztály, a tőkések érdekeit volt hivatott szolgálni. Ily módon még a jogok is korlátokat tartalmaztak az állampolgárok számára. A kapitalista országok alkotmányaira egyébként ma is ez a jellemző. Az 1917-es októberi dekrétumok előzték meg az első szocialista jellegű alkotmányt, amelyet 1918-ban szavazott meg Szovjet-Oroszország parlamentje. Ez és továbbfejlesztett változatai adták a mintát a népi demokratikus átalakulás során a szocialista tábor többi államának, s váltak mindenütt az alkotmányok a társadalmi és állami rend jogszabályi alapjaivá. Magyarországon 1949-re tisztázódtak véglegesen az erővonalak, s ez lehetővé tette a gyakorlatban már korábban végbement változás, fejlődés pontos megfogalmazását, rögzítését a jogszabályokban, amelyek az 1949. évi XX. törvényt alkotják. Ezzel azonban nem ért véget az országgyűlés szerepe az alaptörvénnyel kapcsolatban. Többszöri kiigazítás után 1972-ben jelentősen módosították a jogalkotók. Korábbi szakaszainak nagy részét átalakították, a fejezetek és az egyes szabályok rendje is más lett. Egy szó, mint száz, az ország legfőbb törvényének is igazodnia kellett ahhoz a fejlődéshez, az életviszonyok folytonos átalakulásához, amit a felszabadulás utáni több, mint negyedszázad magával hozott. Rögzítenie kellett, hogy hazánkban szilárd alapon áll a szocialista berendezkedés, s jövőbeni tennivalóink már egy magasabb szintű állam- alakulatot szolgálnak. S hogy mit tartalmaz a jogforrások között legmagasabb rendő jogszabály? Tíz fejezetében pontosan és szabatosan megfogalmazza a társadalmunk rendjével, a különböző feladatokat ellátó állami szervekkel — az országgyűléssel, az Elnöki Tanáccsal, a Minisztertanáccsal —, továbbá a tanácsokkal, az ügyészségekkel, a bíróságokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. De nem feledkezik meg azoknak a jogszabályoknak a felsorolásáról sem, amelyek bennünket, magyarokat, mint embereket és állampolgárokat illetnek meg, s szó esik természetesen a kötelességeinkről is. Az egyik leglényegesebb, a demokrácia alapját adó jogosultság sem maradhatott ki a csaknem nyolcvan paragrafusból. A választójog szabályai évtizedeken át voltak változatlanok, de az újabb igényeknek és lehetőségeknek megfelelően azok sem maradhattak mozdulatlanok. Természetesen mindezt tükröznie kell az alkotmánynak is. Egy jogszabály élete mindig azon is múlik, hogyan tartják be rendelkezéseit, mennyire áll összhangban azokkal az érdekekkel, amelyeket képviselni hivatott. Az alaptörvény ebben is eltér az egyéb jogszabályoktól. Mégpedig azzal, hogy a törvényeket, törvényerejű rendeleteket, rendeleteket és határozatokat, utasításokat önmaga létével befolyásolja. Hiszen, rajta kívül egyetlen norma sem láthat napvilágot, amely valamilyen módon is ellenkezhetne a benne foglaltakkal. Biztosíték az alkotmányosság érintetlenségére, megtartására még maga az a mód, ahogyan legfőbb jogszabályunk megszületik. Az országgyűlési képviselők bármilyen róla szóló elhatározása csak akkor érvényes, ha az legalább a kétharmaduk akarata. Ez a privilégium mutatkozik meg a nemrégiben alakított új testület, az Alkotmányjogi Tanács tevékenységének céljában, tartalmában is. A legtöbb államban bizottságok, sőt jó néhányban alkotmánybíróságok őrködnek azon, hogy az egyre szaporodó rendelkezések, jogforrások kövessék az alaptörvény szellemét. Jugoszlávia kivételével a szocialista országokban idáig — a felépítést, a feladatokat is figyelembe véve — nem volt szükség hasonló megoldásra. Az élet azonban ebben is megkövetelte a változást: a jövőben ez a szerv lesz jogrendünk legfőbb őre és egyben tanácsadója. Amikor tehát sóval és paprikával meghintett, új búzából sütött kenyerünkből letörünk egy darabot, s forgatjuk a szánkban, talán az is emlékezetünkbe idéző- dik: milyen nemzetet összetartó ereje van alkotmányunknak, amely állandóságában is folyton változó alaptörvénye hazánknak. Az alaptörvény éltté A malom neve: Zsófia Amiért minden történik, amiért és ami által vagyunk... Sokféle, nehéz munka eredményeként kerül csomagokba a finom, fehér liszt, amelyből kenyerünk készül. A malom neve: Zsófia — ezzel a címmel számol be a selyp! malom történetéről és mai munkájáról, helyzetéről a lapunk 3. oldalán található riport Helikopteres és kézi permetezés a szőlőkben Hét végi munka a földeken Szombat reggel is országszerte benépesült a határ a mezőgazdaságban, munkával töltik a hétvégi pihenőnapokat és az ünnepet egyaránt. Sok helyütt, így Borsodban, az ország legészakibb megyéjében is befejezték a kalászosok aratását. A borsodiaknak sokat segített az ország más területeiről és a szomszédos Szlovákia mezőgazdasági üzemeiből érkezett csaknem 200 kombájn és 100 szállítójármű is. Folyamatosan végzik a gazdaságok a tápanyag- utánpótlást, valamint a növényvédelmet is. A paradicsom egyik legfőbb termőhelyen, a Duna— Tisza közti homokterületen elérkezett a fontos konzervipari zöldségnövény szedésének ideje. A korábbi esztendőkben kipróbált speciális paradicsomkombájnok nem váltak be ezért a gazdaságok az idén részesművelésre adták ki az ültetvényeket tagjaiknak. A hét végén a családok apra- ja-nagyja szedte a pirosra érett termést. Nemsokára elérkezik a szüret ideje. Jó termést ígérnek a tokajhegyaljai szőlő- ültetvények, azonban több táblán jelentkezett az elmúlt napokban a lisztharmat- fertőzés és gócokban előfordul a szőlőmoly rajzása is. Ezért a gazdaságok és az egyéni termelők a helikopteres' permetezést kézi permetezéssel egészítik ki a fertőző gócokban. Szombaton kora reggel folytatódott a VII. fogathajtó-világbajnokság. Ezen a napon a dijhajtást rendezték meg, a 45 fogat az iskolagyakorlatok bemutatásán mérte össze az erejét. Felvételünkön Sípos Lajos kezdi el a kötelező programot A második nap Szilvásváradon Fülöp Sándor — a magyar csapat tagja — a délelőtti mezőnyben a legkevesebb hibapontot érte el. (Fotó: Szántó György)
