Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-17 / 193. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 17., péntek Sztárok nyáron Vannak filmcsillagok, aki­ket szinte az egész világ is­mer és szeret. És vannak olyanok is, akik hazájuk népszerűségi listájának az élén állnak, csak a világ­hír várat még magára. Ezen a nyáron mindkét sztárfajtából válogathatunk a moziműsorban, amely igencsak változatos, mind „születési helyek”, mind műfajok tekintetében. Bata Zivojinovics jugo­szláv színész például két produkcióban is látható: az Egy szerzetes szerelme és az Itália bukása főszereplői között. Az 51 éves színész Újvidéken és Belgrádban tanult, aztán a belgrádi Drámai Színház tagja lett: Többször tüntették ki Arany Aréna díjjal Pulában, a jugoszláviai filmek feszti­válján. Néhány filmjének címére emlékeztetünk: Ta­lálkoztam boldog cigányok­kal is, Kozara, A dervis és a halál, Csoportkép hölgy­gyei (NSZK), A neretvai csata. Brigitte Fossey gyermek­ként kezdett filmezni. A magyar televízió a közeli hetekben sugározta a Til­tott játékok című francia filmet, amelynek kislány főszerepét Fossey játszotta. A szereplésnek nem lett folytatása egészen 1966-ig, amikor Jean-Gabriel Al- bicocco újra megnézte a Tiltott játékokat. Azonnal ajánlhtot küldött Genfbe, ahol a 19 éves Brigitte tol­mácsiskolába járt. Párizsba utazott, szerződést kapotl — és ma már világsztár. Játszott Claude Lelouch (A jók és a gonoszok), Fran­cois Truffaut (A férfi, aki szerette a nőket), H. W. Geissendorfer NSZK-beli rendező (Az üvegcella) filmjeiben. Most a Rossz fiú-ban láthatjuk majd. Franco Nero ugyancsak a nemzetközi sztárválogatott élvonalába tartozik. Franco Sparanero néven született 1941-ben. Könyvelőként dol­gozott, majd az olasz film­városba, a Cinecittába ke­rült, ahol felfedezte John Huston amerikai rendező, és szerepet adott neki A bibliában. Az első években főleg kommersz filmekben lehetett látni, aztán az el­kötelezett, társadalombíráló produkciók felé fordult. Nemrég láthattuk a Mexikó lángokban című filmben, John Reed megszemélyesítő- jeként. Néhány cím még: A neretvai csata, Egy rend­őrfelügyelő vallomása az ál­lamügyésznek, A Kobra napja. A nyári műsorban a Szalamandra című filmje szerepel. A lengyel Maja Komo­rowska kitűnő és érdekes jelenség. Varsóban született, Krakkóban járt színiiskolá­ba, aztán az opolei, majd a wroclawi színházba került. 1972-ben került Varsóba, a Kortárs Színházhoz. Még abban az évben Cybulski- díjjal tüntették ki mint a legjobb utánpótlás-színész­nőt. Emlékezetes alakítást nyújtott a többi között A látogatás, a Budapesti me­sék és A wilkói kisasszo­nyok című filmben. Most a szerződésben láthatjuk. Robert de Niro 41 éve született New Yorkban. Stella Adler és Lee Strass­berg növendéke volt, aztán különböző New York-i szín­padokon lépett fel. Első filmszerepét az ott forgató francia rendezőtől, Marcel Carnétól, kapta, aztán már sorra jöttek a jobbnál jobb szereplehetőségek: A húsza­dik század, a Keresztapa II., amelynek Vito Corleone alakításáért megkapta a legjobb epizódszínész Os- car-díját. 1980-ban ismét Oscart kapott, ezúttal a Dühöngő bika főszerepéért. Most a Gyónás gyilkosság után című filmjét játsszák nálunk. Nasstasia Kinski 23 éves, és ma az egyik legdivato­sabb ifjú filmsztár. A hí­res színész, Klaus Kinski leánya, aki 13 éves korában tűnt fel egy tévéjátékban. 15 éves, amikor felfigyel rá Roman Polanski, és világ­karriert ígér neki. A tanul­mányait is ő finanszírozza Lee Strassbergnél, New Yorkban. Aztán Polanski elhagyta az USA-t, így a hollywoodi karrierből akkor nem lett semmi. Nasstasia 1978-ban Rómában forgatott Lattuada Maradj, amilyen vagy című produkciójában, Mastroianni partnereként. Jött újra Polanski, elkészült a Tess, amit Egy tiszta nő címmel láthatunk a mozik­ban. A Cannes-ban fődíj­jal kitüntetett Párizs, Texas-nak is ő az egyik fő­szereplője. Az NDK egyik legnépsze­rűbb színésze Jaecki Schwarz. 1946-ban született Berlinben. Először fotóve­gyészeti szakmunkás volt, aztán Babelsbergben tanult a színház- és filmművészeti főiskolán. Magdeburgban lépett . először színpadra, majd a Berliner Ensemble •tagja lett. Még főiskolás­ként kapta meg Konrad Wolftól a Tizenkilenc éves voltam főszerepét. Láthat­tuk a többi között még a Te és én, a Kis Párizs, és A harmadik című filmben, A nyári műsorban a Kezes­ség egy évre című filmje szerepel. Néhány éve robbant be a filmhírességek sorába Jessi­ca Lange. Olyannyira rövid ideje, hogy a filmlexiko­nokban sem szerepel. Igaz, hogy 1976-ban ő volt Dwan, akit King Kong annyi ve­szélyes helyzetből mentett meg. Ebben a szerepben lát­hatjuk most a moziban. És láthattuk A postás mindig kétszer csenget főszerepé­ben Jack Nicholsonnal. Ta­valy a Tootsie-ban nyújtott alakításával elnyerte a legjobb epizódszínésznő Oscar-díját. Donald Sutherland mos­tanában szinte „törzsven­dég” a magyar mozikban. A kanadai színész — július 17-én 50 éves — a torontói egyetemen mérnöknek ké­szült. Nyári szünetben sze­rencsét próbált a kanadai Nyári Színháznál — siker­rel. 1959-ben London követ­kezett, a Drámai Művésze­tek Királyi Akadémiáját lá­togatta. Az angol főváros több színházában játszott. Filmezni 1964-ben kezdett, 1970-ben a M. A. S. H. hoz­ta meg számára a nemzet­közi hírnevet. Láthattuk A húszadik század, a Casano­va, a Klute, legújabban a Tű a szénakazalban, A piszkos tizenkettő és a Kel­ly hősei című produkcióban. Ewa Szykulska a varsói Stúdió Színházban kezdte pályáját. 23 éVes korában diplomázott, filmezni még hallgatóként kezdett, kisebb szerepekben. Ma hazája ta-' Ián legnépszerűbb tévé- színésznője. Néhány filmje: Egy férfi kétszobás lakás­sal, Özönvíz, Legendák lo­vagja, A szerelmi vallomás. A nyár folyamán a Sztárok bűvöletében című lengyel és az Egész nap esik című bolgár filmben találkozha­tunk vele. E. M. Bolya Péter: A gyűrű ni. Bevezetés Egy téli napon Somos fe­leségé — Mária — úgy dön­tött, hogy elválik, és ottfe­lejti Somost valamelyik ko­szos vendéglőben. Az okok... 1: Somos iszákos, 2: Somos hazug, 3: Somos önző, 4: Somos impotens — és még minden, ami férfi lehet a válóper idején. „Máriának igaza van, de nekem is” — gondolta So­mos, és al-al-al-bérletbe köl­tözött. Egy szagos öregasz- szonynál vett ki szobát, s már a bérleti szerződés alá­írásakor megkérdezte Vera nénit — így hívták a szoba tulajdonosát —, hogy miért nem veteti ki azt a hosszú szőrszálat, amely az állán levő szemölcsből nőtt ki. Vera néni kínlódva véste a nevét a papirosra, aztán ki­jelentette, hogy Somos „nem fogadhat vendéget”. — Egyelőre nem is kell — mormolta Somos, hiszen a következő hónapokat magá­nyos elmélkedéssel és Má­ria elemzésével szándékozott eltölteni. Mellékesen elbe­széléseket is ír, hiszen ez a foglalkozása, s az írások többségében szerepel majd a Nő, aki minden részében más, mint Mária, de mégis ugyanaz, tehát nem létezik, csak Somos bővített és kör­mondataiban, „de hát ez nem is baj” gondolta So­mos, így legalább semmi csalódás nem érheti, legrit­kább eset, hogy az írott be­tűk életre kelnek, hon­vágy nőnemű magatartást mutatnak, isznak, vereked­nek, szeretőt tartanak, s a nap végén még el is verik a szerzőt — így tehát So­mos elhatározta, hogy e meglevő világ helyett egy ÚJAT alkot, amelyhez tel­jesen elegendő az albérleti szoba, a filctoll, meg a bol­hacsípésként viszkető em­lékek az elmúlt ötszáz év­ből. Táncdalok Elköltözése napján Má­ria Somos fejéhez vágott egy kékköves gyűrűt, ame­lyet még Somos vásárolt valamelyik aranyvasárnap, s úgy adta át Máriának, mintha komoly érték lenne, pedig bizsu volt, mint So­mos önmaga, amit azonban Mária nem ismert fel, azt hitte, hogy Somos ékszer, nem hamis, igazi, mélyen csillogó... De hamarosan kiderült az igazság, és So­mos szomorúan vette fel a gyűrűt a szőnyegről, ahová a homlokáról pattant. — Te disznó — segített Mária a lehajlásban. — Mocskos disznó. Somos hazaballagott, „kezcsókolom”„ ordított át Vera néninek, kulcsra zár­ta az ajtót. A szoba hűvös és homályos volt, az abla­kon a tavalyi eső pettyei, a szekrény halk reccsenések- kel válaszolt a fűtőtest kat­togására. Somos végigdőlt a dívá­nyon. A zsebébe nyúlt, elő­vette a gyűrűt, nézegette. A kék kőben éles képeket, mozgalmas jeleneteket lá­tott: Mária arcát az első te­kintet kövületében, szőke haj, fekete szemöldök, vas­tag száj..., s aztán a csak táncdalokban megfogal­mazható első-k: az első kézfogás, (Mária félt, hogy elesik az esős utcán), az első csók (Teyer—S. Kiss szerzemény), később a többi első, aztán amint ezek el­fogytak, a folytatás, ami nyilvánvalóan az elveszett elsők keresése és nemtalá­lása volt: a verekedések, a karmolós féltékenység, a kibékülések (Braun—S. Kiss), majd a többi táncdal, egé­szen a fesztivál befejezésé­ig. a gyűrű koppanásáig, ami már tragikusabb volt, a szála recsegve omlott a színpadra, a mikrofon szét­durrant, a hangszerek el­hervadtak, az egyszerű igaz­ságokat maga alá temette a hűvös, megfejthetetlen robbanás. ... Somos felállt, felvette a kabátját, lement az utcára. Szemben, a Fűzfa utca sar­kán BOROZÓ állott, amely kocsma volt, neve ellenére, és Somos úgy határozott, hogy iszik valamit, mindegy hogy mit, a lényeg az, hogy az állópulthoz állhasson, arcokat lásson (mégha ron­dák is), hangokat halljon (mégha nyálasak is), egy­szóval — táncdalszöveg — „emberek között legyen”. A csaposnő Somos blokkot váltott, a csapospulthoz lépett... — Tessék — dörrent rá a hang a poharak mögül. — Egy ... egy ... — mo­tyogta Somos ..., hiszen a blokkért egy nő nyújtotta a kezét, a legrondább nő, akit Somos valaha is látott (pedig sok helyen megfor­dult, ahol boszorkányok röpködnek, meg ott is, ahol a legrútabb földi emberek láthatók: kórházi alagsor­ban, boncteremben, csator­nában, könnyűzenészek kö­zött, művésztalálkozókon, satöbbi), de a csaposnő ... (Folytatjuk.) Tudományos kutatók Egerben Kozák Károly, az egri vár feltáró régésze Kevés embernek kötődik tudományos munkája oly hosszú időn át Eger ősi vá­rához, mint éppen Kozák Károlynak, az Országos Műemléki Felügyelőség ré­gészének, aki nem kevesebb, mint 27 hosszú év óta mun­kálkodik az ország, s ben­ne városunk egyik legbecse­sebb műemléke tudományos feltárásán. A Ganz Vagongyárban, mint vasesztergályos kezd­te pályáját, de tehetsége, ambíciója és hallatlan szor­galma 1948-ban már érett­ségi bizonyítványhoz juttat­ta. A budapesti egyetem ré­gészdiplomájával a tarso­lyában a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárába ke­rült a nagy hírű Kalmár János keze alá. 1957-ben az Országos Műemléki Fel­ügyelőség régésze lett. E státusban ott az első volt, aki egyben megvetette a fundamentumát a tudomá­nyos megalapozottságú ré­gészeti kutatásnak. Nyom­ban megkezdte az egri vár régészeti feltárását, kutatá­sát. Első feladatát a középko­ri gótikus püspöki palota feltárása és helyreállítása képezte. E felelősségteljes, nehéz és tengernyi problé­mát adó munkájában ragyo­gó összhangban dolgozott Détshy Mihály, az OMF tervező mérnökével. Ugyan­ekkor végezte el Kozák Ká­roly a Tömlöc- és Földbás­tya régészeti feltárását, a vár északi falával egyetem­ben. Az utóbbiaknál kifej­tett tevékenységének nehéz­ségeit mi sem jellemzi job­ban. minthogy több méter, nem kevés helyen, 6 méter­nyi földréteg takarta a fal­maradványokat. Ezzel párhuzamosan az egykor hatalmas méretű, részben már feltárt püspö­ki székesegyház hitelesítő feltárását végezte, s annak nyomán, a püspöki palotá­nál már bevált elveknek megfelelően, értelmező ki­egészítésekkel, egy valóban tér- és tömegmegjelenést eiedményező helyreállítási megoldás történt. Kozák Károly addigi egri munkáival azt kívánta rep­rezentálni, hogy várunkban nemcsak romos külső falak, de azok védelmében épüle­tek is vannak. A székesegyház régészeti munkálataival párhuzamo­san sor került a napjainkig több mint ezer sírt szám­láló temető feltárására is, amely Eger vára és a püs­pökség története szempont­jából rendkívül fontos ada­tokat szolgáltatott. Ez ása­tások során például kide- 'rült, hogy a késő gótikus székesegyház falai alatt egy korábbi, a XIV. században épült kápolnakoszorús szentélyzáródás maradvá­nyai lappanganak. Kozák Károly kutatásai alapján feltételezi, hogy e székesegy­ház-építkezés Dörögdi Miklós püspök nevéhez fűződik, akinek egyébként a sírja is előkerült. A feltűnően nagyszámú sír mindenképpen felvetet­te egy közeli település meg­létét. Sikerült is e telepü­léshez tartozó lakóház- és műhelymaradványokat meg­találni a Szép-bástya alatt, s a vár egykori főbejárata, a Hippolit-kapu mögött. Nyilvánvaló, hogy e telepü­lésen a püspökség! központ szolgálatára rendelt, illetve szolgálatában álló emberek laktak. Kozák Károly régészeti tudományos munkássága el­sősorban és súlypontilag mindig a műemléki terve­zést és helyreállítást kíván­ta szolgálni. Ásatási ered­ményei alapvetően mindig az egri vár teljesebb, sok­rétűbb megismerését tették lehetővé. Ez irányú törek­vésében számottevően tá­mogatta Sedelmayer János tervezői munkáját. Megtudjuk, hogy a lehe­tőséghez képest csaknem befejeződött a várbeli pro- vizori palota maradványai­nak a feltárása. Ezt az épü­letet emlegeti az irodalom Dobó-palota néven. Leg­újabb eredménye, hogy vé­geztek az Alessandro di Ve- dano építette Sándor-bás- tya régészeti feltárásával is. Jelenleg az ahhoz csatlako­zó északi várfal kutatása folyik. Kozák Károly nevéhez fű­ződik a gótikus püspöki pa­lotában berendezett, „Az egri vár történeté"-t bemu­tató, a lehetőség keretei kö­zött mindenre kiterjedő, korszerű kiállítás megrende­zése. Kozák meglehetősen zár­kózott, úgynevezett „nehéz ember", amihez még jó adag szerénység is társul. Így hát nem tőle tudom meg, hogy mi minden fűző­dik az ő tudományos régé­szeti munkásságához. Szig- ligeten a várromnál, Zala- szántón, Lovászpatonán. Egyházasd engelegen, Já- noshidán, Kácson templo­mok ásatásán dolgozott. Egyik legnevezetesebb mun­kája Szekszárdon a megye­háza udvarán egy Európá­ban egyedülálló alaprajzi feltárása volt. Itthon egyik legnevezetesebb régészeti munkája, hazánk legrégibb ma is álló és működő temp­lomának feltárása és hely­reállítása Tarnaszentmári- án. Nem Kozák Károlytól. ha­nem budapesti régész-szak­emberektől értesültem arról, hogy a közelmúltban első helyezést ért el a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építésügyi Miniszté­rium közös építéstörténeti pályázatán „Közép-Európa centrális templomai a IX— XI. században” című tudo­mányos értekezésével. Sugár István Amerigo Tot Bartók-emlékszobra Kecskeméten Kecskemét főterén avatták tel Amerigo Tot szob­rászművész Bartók Béla emlékének ajánlott „Mikro­kozmosz a makro- kozmosz- ban” című bronzból készült szobrát. (MTl-fotó: Karáth Imre felvétele — KS) Maja Komorowska Brigitte Fossey

Next

/
Thumbnails
Contents