Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 12., vasárnap f. Csak a 4-ts számú Volán Az idei nyáron ismét tanújelét adta (ad­ja) megyénk Volán-vállata annak, hogy komolyan gondolja: ő van az utasokért. Ennek egyik bizonyítéka a nyári szezonra bevezetett diákkedvezmény. Gyermekeink az általános iskolásoktól az egyetemistá­kig 50 százalékos kedvezménnyel utazhat­nak a 4-es Volán járatain. Nagyszerű do­log, s egy kicsit értetlenkedtünk is, miért nem csinálta meg ugyanezt a többi Vo­lán-vállalat is, hiszen a Heves megyei sem kapott hozzá külön kedvezményt, sem adó­ban, sem másképp. Mindenesetre tisztelet­reméltó és minden dicséretet megérdemlő kezdeményezés, reméljük, a további évek­ben is hasonlóan segítik majd gyermeke­ink utazásái terveinek valóra váltását, ink utazási terveink valóra váltását, nyel aztán úgy fordul a dolog, hogy egy ugyanazon az útvonalon mást fizet az utazó ha a mi V ol ónunkkal utazik, s mást ha a másikkal. Ez néha vi­tára, félreértésre is okot ad. De azt azért józan ésszel mégsem várhatjuk el, hogy a kedvezményes jegy mellé — melynek má­sik része a vállalati nyereséget terheli — még egy külön menetrendet is adjon ki arról, hogy mások nem adnak kedvez­ményt. Egyelőre a jelenlegiért is köszönet — az érdekeltek nevében. — d. Apróbb-nagyobb bosszúságok Csendháborítók Akikről jelen esetben szó van, távolról sem hasonlíta­nak Szaltikov — Scsedrin csendháborítójára, ama Naszreddin Hodzsára, aki az emberek érdekében háborí­totta a nyugalmat. Ezek az ifjúk — mert kivétel nélkül fiatalokról van szó — tekin­tet nélkül az emberekre, zajonganak. Mondhatnám sőt! Sz. Tibor az egri Vallon utcából panaszkodik levelé­ben, de panaszával nem áll egyedül, mert hasonlóak érkeznek a város más ré­Dunántúli kirándulásra indultak a feldebrői úttö­rők. Első állomásuk Győr volt. Városnéző sétájukon, bár zuhogó záport is kaptak, gyönyörködtek a „három fo­lyó városában”. Megnézték a kazamata kőtárat, a Ko­vács Margit Múzeumot, a Székesegyházat, Szent László hermáját. Szigetközi útjuk során Ab­da határában látták Radnó­ti Miklós szobrát, ahol a költőt a németek agyonlőt­ték. Lébénymiklóson Mód Lászlóné, a helybeli általá­nos iskola tanára várta és kalauzolta a csoportot. Meg­nézték a XIII. századi ro­mán építészeti nevezetessé­get, a lébényi templomot, majd a híres tsz-múzeumot. Itt a gazdag, érdekes kiál­lítás a hansági életbe is be­tekintést nyújtott. Moson­magyaróváron a Cselley- házban az iparművészet bú­torkülönlegességeit, festmé­Nem szeretem a nagy sza­vakat, de elmondhatom, hogy a G. Molnár Ferenc „Utazunk” c. vezércikkét tel­jes érzelmi, értelmi és er­kölcsi egyetértéssel olvastam végig. A cikk utolsó mondatát idézem: „Egy a fontos: ne feledkezzünk meg arról, hogy külföldön egy kicsit vi­selkedésünk alapján is meg­ítélik egész népünket.” Friss tapasztalat. A világ igen sok országában ismerik már a magyarokat, s az el­ismerés hangján nyilatkoz­nak rólunk. De ne áltassuk magunkat, mert megdöbben­tő általánosítások is közszá­jon forognak. Például az széről, sőt más városokból is. „Esténként amikor már elsötétülnek az ablakok, az emberek nyugovóra térnek — írja többek között — egy­más után reccsennek fel a kismotorok. És megkezdődik az esztelen száguldás, a mo­torok féktelen bőgetése. És ez így megy éjszakáról éjsza­kára”. De tegyük hozzá nem egyszer a szabadnapok békés délutáni hangulatát töri meg, amikor valóban nyékét figyelhették meg. Visszafelé jövet a hédervá- ri kastélyt és parkját néz­ték meg. Lipóton a termál­strandra és a híres termál­kertészetbe látogattak el. Ásványrárón kisétáltak az Öreg-Duna partjára, ahol szép kilátás nyílt a sziget­világra. Másnap Fertődön az Esz- terházy-kastélyt csodálhat­ták meg. Nagycenken a Széchenyi István Emlékmú­zeumot járták végig. Érdekes volt a közlekedési eszkö­zök bemutatója, a kisvasút, melyet úttörők irányítottak. A brennbergi bányászmú­zeum, a különleges belsejű bányásztemplom és Sopron nevezetességei gyarapítot­ták a kirándulók élményeit. Sopronkőhidán a mártírok márványtáblája előtt tiszte­legtek. A harmadik napon a győri Kisalföldi Gépgyár­ba látogattak el. Hétfőn a győri Vidám Park nem üzemel, mégis a tanu­egyik külföldi honpolgárnak olyan véleménye alakult ki, hogy honfitársnőjének éve­kig kell udvarolnia, hogy si­kerei legyenek, de egy ma­gyar nőnél elegendő 5—10 perc, legyen az külföldön vagy itthon. A tiltakozásomat némi vi­ta követte, amire bizonyí­tékként egy salgótarjáni 18 éves kislány levelét nyomták a kezembe. Nem kívánok hozzá kommentárt fűzni, de az biztos, hogy elszomorított a tartalma, a gátlás nélküli kitárulkozás. Az általam min­dig nagyra becsült nők mi­voltán esett csorba, amikor végigolvastam. Nem egy vi­lág dőlt össze bennem, mert pihenésre és csendre vágy­nak a hét közben dologzók. Nincsenek ezek a gyere­kek tekintettel a fáradt em­berekre, sem a kisgyerekek­re — írja tovább. Túlnyomó részt tizenéve­sekről van szó, akik a jól, (vagy nem jól) befejezett általános iskola után meg­kapják a motort. S a jelek szerint nem egyszerűen sa­ját örömükre hanem mások bosszantására. — Bizonyára lenne valamilyen megoldás — kockáztatja meg a felte­vést. Bizonyára van is! De a hivatalos intézkedé­sen túl azért megkockáztat­nánk egy kérdést: ezek a gyerekek nem hiányoznak otthon?! lók nagy örömére kinyitot­ták. Kellemes kikapcsolódást nyújtottak a különböző já­tékok. Országjáró kirándulásuk utolsó napján Téten, Kisfa­ludy Károly szülőházánál álltak meg. Pápán a belvá­ros műemléképületeit, a Nagytemplomot, az ókollé­giumot — melynek Petőfi és Jókai is diákja volt —, és a Petőfi-házat keresték fel. Megtekintették a kékfestő és a helytörténeti múzeu­mot. A Bakony szerpentinjein át érkeztek Zircre, ahol „Re- guly Antal” Könyvtára, a Bakony élővilágát bemutató múzeum és az arborétum kötötte le figyelmüket. Végül a pannonhalmi apát­ság megnézése után élmé­nyekben, ismeretekben gaz­dagodva tértünk vissza kis falunkba, Feldebrőre. tudtam, hogy ilyen is van, volt, lesz, de azért mégsem érdemes egy kis ajándékért az önbecsülésünket, egy kis ország hírnevét kétségessé tenni. Aztán itthon, vannak, akik nem titkolt irigységgel figyelik a külföldre látoga­tókat. Azt vélik mindenki vásárolni megy. Pedig nem ez a többség. Az utánunk jövő nemze­dék árgus szemekkel figye­li ki tudott a legjobban gaz­dálkodni szabadidejével, anyagi lehetőségeivel. Hogy mi a vonzó, a nevelőhatású életvitel. Reméljük, nem lesz nehéz eldönteni, s követni. Sipos Gábor Gyöngyöspata Barátság szövődött Ez év április 22-én vasár­nap megjelent „Az új nem­zedék köszöntése is” cím­mel egy cikk, amely rólunk szólt. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy vannak idős emberek, akik ily csekély szívességnek is úgy örülnek, ahogy ezt Lőrinciben Almá- si Gyuláék tették. Nem gon­doltuk, hogy ekkora örömet tudunk szerezni két vad­idegen embernek. Magam a szülői házból hozva az idő­sek tiszteletbentartását ezt munkaköri kötelességemnek is tartottam. Azóta a brigád kétszer látogatta meg az idős házaspárt. Megismer­kedtünk problémáikkal, kör­nyezetükkel. Levelek azóta is jönnek-mennek. Tanácsot kérünk és adunk, hisz az élet még minket úgy sem tanított meg annyi minden­re, mint az ilyen munkában kifáradt öregeket. Minden velünk egyidős fiatalnak azt tudom taná­csolni, hogy tiszteljék az időseket, hisz mi is megöreg­szünk. Az időseknek, akik már elérték a nyugdíjkor­határt jó egészséget és bol­dog öregséget kívánunk. Ad­ják át úgy a stafétabotot a fia­taloknak, hogy később is büszkék lehessenek ránk. A karácsondi Béke brigád nevében Tábi Tiborné brigádvezető Vállalati csekken A Népújság „Nem kell a pénz” című cikkükben — a gyöngyösi gázfogyasztók ne­vében — kifogásolták, hogy a TIGÁZ gyöngyösi üzeme nem fogadja el a postán történő befizetéseket. Gyöngyösön a díjbeszedést körzetenként kéthavonta mindig ugyanabban az idő­ben végzi díjbeszedőnk. Cé­lunk, hogy a fogyasztók a felhasznált gáz díját a la­kásukon megjelenő dolgo­zónknál a helyszínen fizes­sék ki, ezért a díjbeszedőnk többször megkísérli ennek beszedését. Azoknak a fo­gyasztóknak, akik nem tar­tózkodnak otthon, fizetési felhívást hagy (I. fizetési felhívás). Ezen tájékoztatást adunk arról, hogy az ese­dékes gázdíjat minden szer­dán 17—18.ig a Vörös Had­sereg út 63. szám alatt lévő üzemünknél fogyasztóink be­fizethetik. A fogyasztóknak — négy héten keresztül — lehető­ségük van kiegyenlíteni a számla összegét. Amennyi­ben ez nem történt meg, a díjbeszedőnk elszámoláskor leadja a számlát a miskol­ci gázdíjbehajtási csoport­nak. A gázdíjbehajtási csoport a második fizetési felhívás­sal egyidőben megküldi a fogyasztónak az erre a cél­ra rendszeresített vállalati csekket, természetesen en­nek a díját külön felszámít­juk. E csekk felhasználásá­val bármely postahivatal­nál befizethető az esedékes díj. A visszaélések elkerü­lése érdekében piros posta- utalványon nem fogadhat­juk el a befizetéseket. Katona Zoltán üzemigazgató Egyre kevesebb hazánk­ban azoknak a kiállító ter­meknek a száma, ahol Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötőmester kiállítása meg ne fordult volna. Ez­úttal a könyvkötészet múlt­ját és jelenét bemutató tár­lat Gyöngyösön, a 650. év­fordulóját ünneplő városban került bemutatásra, az ün­nepi rendezvénysorozat ré­szeként. A KISZ városi szer­vezetének rendezésében a városi úttörőház adott he­lyet Váci György könyvkö­tészeti kollekciójának, mely egyben bemutatja ennek a kétezer évnél is idősebb mes­terségnek egész történetét. A nem mindennapi kiállí­tást már a megnyitó napján is sokan felkeresték, amikor Papp László váci népműve­lő bemutatta az alkotót és ismertette a könyvkötészet történetét. A látogató közön­ség számos kérdéssel ostro­molta a jelenlévő mestert, aki szívesen beszélt élethi­vatásáról, munkájáról. — Műhelyemben meg le­het tanulni a könyvkötészet mesterségét, de én többre vágyom. Ahogyan minden mesterséget művészi fokon is lehet művelni, így a könyvkötészet is lehet mű­vészet. Köztudomású, hogy hazánk­ban az egészségügyi viszo­nyok javulásaként meghosz- szabbodott az átlagos életkor. Füzesabony városi jogú nagyközségben komoly gon­dot fordítanak az idős em­berek gondozására. Rendsze­res szociális segélyt tizen­nyolcán kapnak, havonta 1870,— forintot. Ezen túl­menően évente négy alka­lommal rendkívüli segélyt folyósítanak, a szociális kö­rülményektől függően 800— 1000 forintot. Az anyagi segítségnyújtá­son túl, más ügyekben is el­járnak. Jelenleg is öt idős ember szociális otthonba tör­ténő elhelyezését intézi a tanács. Három napközi ott­hont tart fenn. Az otthonok felszereltsége jó, fürdési, mosási lehetőség biztosított, az idős emberek szórakozta­tására tv, rádió, lemezját­szó több társasjáték és folyiratok állnak ren­delkezésre. Kéthetenként filmvetítésre is sor kerül. Minden évben kirándulást szerveznek Bogács, Mezőkö­vesd, Jászszentandrás für­dőire, valamint a sokak ál­tal megcsodált kiránduló- helyre, Szilvásváradra. A házi szociális gondozás mind szélesebb körre terjed ki. Az lenne az ideális, hogy A Vácott élő, immár vi­lághírűvé vált könyvkötő­művész gyöngyösi bemutat­kozása a kiállítások sorá­ban a százötvenegyedik, de a munkáit ismerik a világ minden táján — Ameriká­ban, Afrikában, Kínában, Japánban, Angliában és a szocialista országokban. A kiállítóterem páratlan érdekessége a minikönyv- tároló, amely Váci György találmánya és ma már a vi­lág számos országában meg­található. Váci György meg­rendelői között megtalálhat­juk az Országházat, a Mi­nisztertanácsot, A Magyar ENSZ-bizottságot, különbö­ző követségeket és az angol királynőt, akinek hat évig dolgozott. A most Gyöngyösön meg­nyílt kiállítás is meggyőző­en igazolja, hogy Váci György tevékenysége nemze­ti kultúránk legértékesebb hagyományainak méltó foly­tatása. De azt is bizonyíta­ni akarja, hogy minden mes­terséget művészi fokra lehet emelni, hä valaki szereti szakmáját és büszkén adja nevét munkájához. az idős emberek a megszo­kott otthoni környezetben — amelyhez nagyon ragasz­kodnak — kapják meg a megfelelő támogatást. 1982- ben három tiszteletdíjas és egy főfoglalkozású gondozó 23 személyt látogatott, 1983- ban kilenc tiszteletdíjas és két főfoglalkozású 39 idős bácsit és nénit, 1984-ben pe­dig tizenkét tiszteletdíjas és két főfoglalkozású alkalma­zott 51 idős emberről gon­doskodott. Az öregek között a leg­nagyobb az igény az étkez­tetésre. Ezt a szolgáltatást az veheti igénybe, akinek a fő­zés, bevásárlás már fárad­ságos lenne, de egészségi állapota még megengedi, hogy a lakásához közel lévő étteremből az ebédet egye­dül elvigye. Az étkeztetésért a szociális helyzettől függő­en 2—10 Ft térítési díjat fi­zetnek. Az idős emberekkel történő fokozott gondosko­dást úgy lehetne fejleszteni, ha hetes napközi otthont alakítanának. Két-három szobát úgy berendezni, hogy aki nem érzi jól magát, éj­szakára is ott maradhasson. Az arra hivatott személyek mindent megtesznek, hogy az öregek évei minél gond- talanabbül, derűsebben tel­jenek. % Nagyné Váradi Anna Eger Országjáráson a feldebrői áttörök Kincs Józsefné Feldebrő Visszhang Az utazásokról Hegedűs Klára Gondtalanabbá tenni az öregséget Bútorkiállitás és vásár Gyöngyösön! A Zala Bútorgyár termékeiből az ÁFÉSZ Bútorszaküzletében, Vasutas u. 1. 1984. augusztus 14-től augusztus 20-ig 30 ezer Ft feletti vásárlásnál értékes SZŐNYEGET NYERHET! Nyitás: 14-én, de. 10 órakor. VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ ZALA Bútorgyár Bútorkereskedelmi Vállalat Váci György remekbe szabott díszmunkáival műhelyében Az Orszápház könyvkötője

Next

/
Thumbnails
Contents