Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-13 / 163. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. július 13., péntek Bécsi tárgyalások A 33. tárgyalási forduló utolsó előtti ülését tartotta a bécsi Hofburgban csütör­tökön a haderőcsökkentési értekezlet. Az egyetlen fel­szólaló Josef Holik nagykö­vet volt, a Német Szövetsé­gi Köztársaság küldöttségé­nek új vezetője. A nyugat­német küldöttségvezető fel­szólalásában „a kötendő megállapodás ellenőrizhe­tőségére” helyezte a súlyt. Nem foglalkozott érdemben a szocialista országok 1983- ban tett javaslatával. Az ülést követő sajtóérte­kezleten közölték, hogy a 33. tárgyalási forduló — közös megegyezéssel — július 19- én ér véget. Nyári szünet utján a 34. forduló szeptem­ber 27-én kezdődik és de­cember 13-ig tart. LONDON A brit bányász szakszer­vezet (NUM) sheffieldi kül­döttközgyűlése csütörtökön egyhangú határozatot hozott a 18. hete tartó sztrájk foly­tatásáról. A határozat ugyancsak ki­mondta, hogy még mielőtt a NUM megegyezik a szén­hivatallal a sztrájk okainak elhárításáról, a hivatalnak múlt évre visszamenően rendeznie kell a bányászok bérkövetelését. Ez nem csu­pán egy összeg, hanem egy hosszú lista, amely magá­ban foglalja a négynapos munkahetét és az 55 éves korban való nyugdíjazást is. WASHINGTON Szinte minden NATO-or- szágban érezhető, hogy veze­tőik véleménye eltér a Rea- gan-kormányétól — írja Arthur Schlesinger profesz- szor, Kennedy elnök egyko­ri tanácsadója a The Wall Street Journal című lap­ban, az amerikai tőke be­folyásos lapjában. Schlesin­ger körutat tett több NATO- országban, s itt szerzett ta­pasztalatait összegzi. PRÁGA Jelentős politikai esemény­re került sor csütörtökön: Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter — nyugatnémet kollégája Hans- Dietrich Genscher meghívá­sára — hivatalos látogatás­ra a Német Szövetségi Köz­társaságba utazott. RÓMA Bettino Craxi olasz mi­niszterelnök szerdán este megkezdte tárgyalásait a koalíciós pártok vezetőivel a kormányszövetség további együttműködésének feltéte­leiről. A kereszténydemokra­ta, szocialista, republikánus, szociáldemokrata és liberá­lis párti koalíció az elkö­vetkező napok során első­sorban azt kívánja tisztáz­ni, hogy az állandósult vi­ták után van-e még össze­tartó erő a kormányprogram­ban megjelölt, de minded­dig nem teljesített gazdaság- politikai célok eléréséhez. WASHINGTON Női alelnökjelöltje lehet jövő héttől a demokrata pártnak: Walter Mondale, aki a jövő heti párttanács­kozáson a legnagyobb esély- lyel pályázik az elnökjelölt­ségre, Geraldine Ferraro New York-i képviselőnőt vá­lasztotta alelnökjelöltül. A hivatalos bejelentést Mon­dale csütörtökön, közép-eu­rópai idő szerint délután tette meg St. Paulban. VARSÓ A napok óta tartó rekke- nő hőség okozta egy vonat kisiklását Lengyelország­ban. A kánikula egyszerűen meggörbítette a síneket Poz­nan külvárosában, ezért a Balti-tengeri Szczecinből a fekete-tengeri Burgaszba közlekedő vonat három ko­csija kisiklott. Tizenhatan könnyebb sérülést szenved­tek. Cuellar a KGST titkáránál A KGST munkájával is­merkedett csütörtökön dél­előtt Javier Pérez de CueL lar. az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, aki szerdán érkezett hivatalos látogatásra Moszkvába a szovjet kormány meghívásá­ra. A KGST székházában Vjacseszlav Szicsov, a szo­cialista országok gazdasági szervezetének titkára tájé­koztatta Cuellart. Elmondta egyebek között. hogy ai 1971-ben elfogadott Komp­lex Program alapján sike­resen halad a tagországok atomenergetikai programjá­nak végrehajtása. Az el­múlt évben atomerőművek­ben állították elő a KGST- országokban termelt villa­mos energia 7 százalékát. Szicsov felhívta az ENSZ. főtitkár figyelmét a KGST. tagállamok nemrégiben Moszkvában tartott felső szintű gazdasági értekezle­tén elfogadott deklarációra. Ez a dokumentum egyebek között rámutat arra a fon­tos szerepre, amit az ENSZ játszik az államok erőfeszí­téseinek egyesítésében. a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása ér­dekében. Átfogó terv Dél-Libanon felszabadítására A libanoni kormány szer­dán bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy át­fogó tervet dolgozzon ki az Izrael megszállta Dél-Liba- non felszabadítására — je­lentette be Rastd Karami miniszterelnök a Baabda-pa- lotában tartott ülés után. A libanoni hadsereg tisztjeiből álló bizottság fel­adatai közé tartozik az is. hogy megnyissa a Dél-Liba. nont az ország többi részével összekötő útvonalakat, köz­tük a tengerpart mentén ve­zető utat is. Az átfogó terv a többi kö­zött Dél-Libanonra vonatko­zó biztonsági intézkedéseket tartalmaz. A kabinet szin­tén megvitatja, s jóváhagyja a tervezetet, mait az Izrael és Libanon közötti közvetí­tésre kiszemelt oszágok. vagy intézmények elé ter­jeszti azt. A nemzeti egységkormány háromórás ülésén ezenkívül tervet dolgoztak ki a pol­gárháború idején túszfként elfogott személyek kiszaba­dítására és ebből a célból vizsgálóbizottság felállítását határozták el. Kohl befejezte mexikói látogatását * Helmuth Kohl nyugatné­met kancellár mexikói lá­togatását befejezve megerő­sítette: Bonn kész részt ven­ni azon a szeptemberi, Cos­ta Ricában tartandó külügy­miniszteri tanácskozáson, amely a közép-amerikai válság rendezésével foglal­kozik. Kohl síkra szállt a közép-amerikai békés ren­dezés mellett, ugyanakkor kijelentette, hogy sem az NSZK, sem más nyugat­európai állam úgymond „nem keresztezheti az Egye­sült Államok érdekeit a tér­ségben.” Kohl csütörtökön utazott haza az NSZK-ba. Hazaérkezett az MSZMP küldöttségé Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezetésével csütörtökön az esti órákban hazaérkezett Prágából az MSZMP kül­döttsége. A delegáció — amelynek tagja volt Aczél György, a Politikai Bizott­ság tagja a KB titkára, és Szűrös Mátyás a KB titká­ra — részt vett a szociális, ta országok kommunista és munkáspártjai központi bi­zottságai nemzetközi és ideo­lógiai kérdésekkel foglalko­zó titkárainak tanácskozá­sán. A küldöttség kíséreté­ben voltak Barabás János, iKovács László és Radics Katalin, a KB osztályvezető­helyettesei. A küldöttséget a prágai repülőtéren Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a KB titkára, Jan Fojtik, a KB elnökségének póttag­ja. a KB titkára és Josef Haviin, a KB titkára bú­csúztatta; fogadtatásukra a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Stefan Oross, Csehszlo. vákia magyarországi nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Spanyolország Sztrájkok, tüntetések Spanyolország harmadik legnépesebb tartományában, Galíciában, csütörtökön tel­jesen megbénult az élet. A kórházak, a víz- és az áram­szolgáltatás kivételével — az országrész történetében először — minden szektorra kiterjedt a munkabeszünte­tés. Az ipari korszerűsítés el­len tiltakozó acél- és hajó­építő munkások 24 órás sztrájkjához a többi ipar­ágak dolgozói is csatlakoz­tak. (A korszerűsítés miatt újabb ezrek vesztenék el munkahelyüket.) A Munkás­bizottságok Szakszervezeti Szövetsége (CCOO) felhívá­sára a tartomány nagyobb városaiban, falvaiban több mint 400 ezren vettek részt a csütörtök déli felvonulá­son. Vigóban, a kikötő- és ipar­városban százezren vonultak az utcára. —( Külpolitikai kommentárunk )— Válságjelek Angliában A LONDONI FORDULAT KÉTSÉGKÍVÜL hirte­lennek tűnik. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Nagy- Britannia közéletét hónapok óta bolygatja, a belpo­litika húrjait igencsak feszíti a szénbányászok sztrájkja. Eddig mégsem látszott gyengének a kor­mány, sőt Margaret Thatcher miniszterelnöki pálya­futását sikeresnek lehetett értékelni: meg tudta va­lósítani a konzervatív politika legfontosabb törekvé­seit, s az ország gazdasági nehézségei ellenére fölé­nyesen nyerte meg pártjával a tavalyi júniusi parla­menti választásokat. Azóta pedig feltűnő külpoliti­kai aktivitással is javítgatott bizonyítványán. S bár az 1984-es esztendő bizony komoly fenyegetéseket teremtett a konzervatív kormánynak, mindeddig nem tűnt úgy, hogy Thatcherék bajban lennének. E HÉT KÖZEPÉTŐL AZONBAN ez a helyzet megváltozott. A jelen, de még inkább a közeljövő komoly válságjelekkel terhes. Kedden ugyanis sztrájkba léptek az ország dokkmunkásai. A brit ki­kötők dolgozóinak nagyobb része beszüntette a mun­kát. A munkabeszüntetés egy belső konfliktus nyo­mán kezdődött, de szorosan a bányászok sztrájkjá­hoz kapcsolódik. AZ TÖRTÉNT UGYANIS, hogy a brit acélszövet- . ség egy hete szervezetlen munkásokkal rakatott ki vasércet egy észak-angliai kikötőben, jóllehet évti­zedes megállapodás szerint ezt a munkát csak szak- szervezeti tagok végezhették volna el. ök azonban szolidaritást vállaltak a vas- és acélműveket blokád alatt tartó bányászokkal, s nem dolgoztak. Az acél­tröszt tehát — a szállítási dolgozók szakszervezete szerint — szerződést szegett, mire meghirdették a sztrájkot. A brit szénbányászok zöme után most már a dokkmunkások jelentős része sem dolgozik. Ez pe­dig rövidesen igen jelentős gazdasági következmé­nyekkel járhat: a kikötők ugyanis a brit külkereske­delem fő csatornái. Tizenegynéhány éve ugyanez tör­tént. Az akkori konzervatív kormány rendkívüli ál­lapotot vezetett be, aztán mégis belebukott a sztrájk­mozgalmakba. Thatcher — aki ugyancsak nem akar engedni a bányászoknak — könnyen hasonlóan jár­hat. Annál is inkább, mert a sztrájkokat veszedel­mes pénzügyi válság kirobbanása követte: felemel­ték a kamatlábakat és a font árfolyama vészes mély­ségekbe zuhant. A kamatemelés fékezi a hitelfelvé­telt, tehát tovább rontja a beruházási kedvet. A kö­vetkezmény: növekvő munkanélküliség, amikor az egész ország már úgy is forrong a munkahiány mi­att. Nem véletlen, hogy még a polgári sajtó is úgy fogalmaz Londonban, hogy a súlyos politikai válság oka a kormány magatartása, amely vállalatokat csődbe, embereket utcára kényszerít. Avar Károly HAT ORSZÁG, TIZENKÉT NAP ... (4.) Egy giccsőr vallomása „Beszélgess az emberekkel hogy mögéjük láthass, és többet megismerj a világ­ból.” Hatvaniak a Notre Dame előtt (Fotó: Budavári Sándor) Ha azt mondom: Párizs, először mindig a Louvre mérhetetlen épülettömege jut eszembe, természetesen a titokzatos mosolyú Mona Lisával, a torzó milói Vé­nusszal. Azultán fösejlik az Eiffel-torony, a Szajna-part, közelében a Notre Dame kettős tornyával. Majd át­úsznak szemem előtt a Place Pigalle éjszakai fényei, ké­sőbb meg zsibongani kezd fülemben a Montmartre kis tere, a Place du Tertre, amely mindenkit elszórakoz­tat mozgalmasságával, kü­lönc figuráival. Igen, ki ne hallott volna a Párizsba látogatók közül az ide zarándokló festők, rajzolók bátor csapatairól, amelyek hódítani és hódolni jönnek, hogy aztán jórészt vagy megfutamodjanak, vagy vállalják a nélkülözést, az utcai aprómunkát, kitartóan reményelve fölfedeztetésü­ket. Hogy ez hánynál érke­zik meg? Ki annak a tudó­ja. Egy bizonyos: a Place du Tertre mindennek ellenére számtalan művésznek nyújt átmeneti megélhetést, talán kifutópályát is. Az ide özön­lő turistákat pedig megaján­dékozza a párizsi bohémek szemmel befogható, ujjal ki­tapintható romantikájával. Bebolyongva a franciák metropolisában, s fáradtan a Louvre termeiben való tal- palástól, a mi csoportunk­nak is „kijutott” a „festők terének” tarkaságából, ott a Szent Szív székesegyház hatalmas, fehérre mosott tömbje mögött. És nemcsak a tarkaságból, az itt placcot fogó piktorok lázas munkál­kodásából, vagy a magukat rajzoltató, vastag pénztárcá- jú amerikai, svéd, angol hölgyek e célra fölvett mo­solyából, hanem abból a véletlenből is, amely össze­boronált egy dél-bácskai szerb művésszel, a zömök Sztoyan Markoviccsal. Anya­nyelvi szinten beszéli a ma­gyart, akadt hát kivel meg­vitatnunk a Place du Tertre mai életét, az itteni lehető­ségeket. Sztoyan szerint a valós művészet oldaláról nézve elsekélyesedett, célját vesztette a tér. — Tíz-tizenöt éve még le­hetett komolyan alkotni a Montmartre e festői kör­nyezetében, de időközben annyi bár, italozó települt a környező házakba, és úgy megnőtt a turistaforgalom, hogy elmélyült munkára gondolni sem lehet. Illetve: aki komolyan veszi a dol­gát, mihamar odébbáll. Per­sze utánpótlásuk hamar ke- rülközik, s gyakorta közel­harc árán dől el egy-egy jobb placc átmeneti tulaj­donjoga. Rövid beszélgetésünk so­rán szinte önmagát is le­leplezi újsütetű művész is­merősöm. — Giccsőrök vagyunk már valahányan, csak nem mind­egyikünk vallja be! Majd saját sorsának ala­kulásán át érzékelteti a többiekét. Eszerint tizenkét esztendeje él Párizsban, ahová tanulni jött. De nem bírta szufIával a Julien Aka­démia tempóját, s bár mes­tere jóval biztatta, kima­radt az intézetből. Amit ad­dig magába szívott, fölsze­dett, az viszont elegendő a megélhetéshez. — Ha hetente egy műve- sebb képet eladok a té­ren, már fedezi a megélhe­tésemet. Magányos va­gyok. .. Hogy hol élnek, hol mun­kálkodnak a vérbeli tehet­ségek? Akikben töretlen a művészi becsvágy? Sztoyan szerint széles ívben elkerü­lik a Place du Tertre-hez hasonló kolóniákat, s előbb- utóbb műteremhez, lakáshoz jutva, a maguk csapásán járva bontakoztatják ki magvasabb tehetségüket. De ehhez rettentő keménység, szilárd akaraterő kell, kü­lönben elcsábul az ember. Fölvetettem neki: miért nem hagyja ott Párizst, miért nem számolja fel ezt az élet­formát, és tér vissza szülő­földjére, hazájába? — Már késő, már beetet­tem az otthoniakat, hogy a siker útján járok. Ami igaz­nak is tűnik, mert amikor évente egyszer hazalátoga­tok, kicsit összeszedem ma­gam, mindenkit gazdagon megajándékozok, s feltétle­nül viszek olyan bulvárlapot, amely pár száz frankért le- közli valamelyik festménye­met, rajzomat. Ez aztán kör­bejár a családban. . . Hát igen, így is lehet mű­vész valaki Csak azt lenne jó tudni, hogy mi értelme az ilyen kettős életnek? Mint­ha gondolataimban olvasna, Sztoyan Markovics befeje­zésként megtoldja mondan­dóját. — Lehet, hogy furcsa, amit elmeséltem. De higgye el, pillanatnyilag nem tudok jobbat kitalálni. Különben mások is csinálnak ilyesmit, ne kelljen otthon szégyen­kezniük. Persze az igazság­hoz tartozik, hogy viszony­lag fiatal ember vagyok, te­hát jobban bírom itt kint a hajszát, a kudarcot. Bár lehet, egyszer oda lyuka­dok ki: mégis változtatok a sorsomon. Csak egy a baj! Semminő szakma nincs a kezemben. Magának mi er­ről a véleménye. . . ? Véka alá rejtem. Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents