Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-11 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 11., szurda f. VILLANÁSOK BARÁTAINKRÓL Bezzeg a mai fiatalok Bulgáriában Szóval — mint ahogy a korábbiakban fejtegettem — szórakozni éppen van hol a targovistei fiataloknak. Kér. dós azonban, van-« elég ide- jóik. Persze nem a tinikre gondolok ezúttal, hanem azokra, akik éppen kilépve az iskolapadokból, az első lépéseket próbálják megtenni az arrafelé is igencsak nagybetűs életben. Pályaválasztás, beilleszkedés a munkahelyen, család- alapítás ... A kulcskérdések ugyanazok, mint nálunk, a megoldási módok némiképp eltérnek. Szakmát mindenkinek Azaz, Bulgáriában mindmáig nagyjából hasonló volt az iskolarendszer a magyar- országihoz. Jelenleg azonban már új szisztémával kísérleteznek annak érdekében, hogy 18 éves korára mindenkinek legyen valamilyen szakmája. Fokozatosan bevezetik azt. hogy a diákok, miután 10 osztályban megismerkednek a legalapvetőbb tudnivalókkal, elsajátítsák egy — a helyi igényekhez igazodó — mesterség elméleti résziét is. Befejezésképpen egy évig csak gyakorolják a szakmát, majd ezután következhet felvételűik. Az új hívet úgy vélik, ez az egy esztendő pauza a tanulmányokban senkinek sem árt. Segít ugyanis eldönteni, kik a legrátermettebbek a főiskolára, az egyetemre, kik a legelszántabbak a diplomaszerző nekifutásra. Diana Kurteva, az éjfekete szemű és hajú, mosolygós technikus. a targovistei elektromos szerkezeteket készítő vállalat ifjú dolgozója, még a korábbi iskolarendszerben végzett. — A négy év során elektrotechnikát technológiát, anyagismeretet tanultunk. Hetente kétszer jelenlegi munkahelyemen gyakoroltunk. Magától értetődő volt. hogy az iskola után ide jelentkezem — meséli. — Olyan szekrényeket gyártunk, amelyek esztergagépeket vezérelnek majd. Igen finom, sok figyelmet követelő munka. A legkisebb tévesztés is selejtet okozhat. Szerencsére én igen ritkán hibázom. Brigádban dolgozunk, az egyes fázisokat gyakran cserélgetjük. így nincs lehetőség az elfásulásra. Mint- meséli, megtalálta a számítását ds. Valamivel többet keres a bulgáriait átlagnál. ami azt jelenti, egyben. hogy az „átlagos női” fizetésnél jóval többet vihet haza. így vélheti az öccse is, aki még csak ötödikes, de követni akarja nővére példáját. Legalábbis az iskolai rádiós-elektronikai szakkörnek — miint testvére is volt — egyik legbuzgóbb tagja. Lakva — együtt... No jó, szóval, egy még egyedülálló, otthon lakó hölgynek nincs különösebb gondja. Más azonban a helyzet. ha valaki nős. főleg családos... Janka Petrova és Nikolaj Ivanov egy emelettel följebb, ugyanebben a gyárban ismerkedtek össze, bő egy éve. Janka ugyan Tamovó- ban fejezte be a szakközép- iskolát, de kötelezően három évre idle, — haza — irányították. Nikolaj technikus volt ez azonban nem akadálya annak, hogy egy hét férfi és öt nőtagú brigád élére őt nevezzék ki .fórénak”. — A nőkkel egy picit több bajom van — .töpreng hangosan. amikor a vezetői teendők nehézségéről faggatom. De bizonyos vagyok abban, hogy megérti a gyengébb nem sűrűbben adódó problémáit hisz ő maga is trónörököst vár. — A szüleimnél lakunk az ötszobás lakásban, egyelőre négyen. A fizetésünk most még tisztán a miénk, eddig vígan voltunk. Lassan azonban azt hiszem, gyűjtögetnünk kell. a babakelengyére... Nikolaj a hallgatag Janka bólogatásai mellett azt mondja, nem tervezik, hogy külön költöznek. Ha persze ölükbe pottyanna valami jó lehetőség.., De reális kilátás nincs rá. Nem baj. Az eddigi három hónap azt bi. zonyította, anyós és menye a konyhában is jól megférnek. Lakva külön Hát igen. Bulgáriának ezen a vidékén a falvakban elsősorban az a megszokott, hogy a nagycsaládok együtt élnek. Sok helyütt látni egyemeletes. nyolcszobás épületeket, félig kész ráépítéseket. Űj ház — ott, ahol én láttam — vidéken viszonylag kevés készül. A városokban annál több: két- és háromszobás, modem, lakótelepi. Az „államiakból” elsősorban a más településekről érkező szakembereknek jut, átlagosan egy-két év várakozás után. De némelyik „előkelőbb” gyár fontos beosztású új dolgozói akár azonnal is költözhetnek. Saját tulajdonú lakást más úton lehet a kezdőknek szerezni. Az árak elég magasak. De ha kivárták a fiatalok a sorukat, ak. kor annyi kölcsönt kérhetnek. amely fedezi a költségeket. Harminc év alatt kell visszafizetni. Tavaly bevezették, hogy ha hat év alatt egy ilyen családban három gyerek születik, csak a lakás árának felét kell letör- leszteni. És van még egy út. ez azonban nem túl gyakori. Piámén Doncse Goszpunyi- novék szüleiktől kaptak egy négyszobás házat, a színes tévétől az automata mosógépig mindennel fölszerelve. Az ifjú férj mérnök, a felesége, aki másfél éves kisfiával otthon van, pedagógus. Az asszonyka szeptembertől valószínűleg dolgozni kezd. mert nagyon hiányzik a fizetés. Álmaik, terveik azért még bőven vannak. Az újabb kis lurkón kívül jó lenne egy kocsi és egy Vila is. A vila az majdnem olyan, mint nálunk a villa. csak egy 1-lel ejtik. Különbség még hogy kisebb méretű és nem az üdülőnegyedben, hanem egy hobbikért közepén trónol. KörüLötte szőlőt mű. veinek a targovisteiek. Alig van olyan család, amelyik ne büszkélkedhetne egy kis házi termésű borral, gyümölccsel. Kis földjük megművelésével töltik hétvégéjüket Darina Dimováék is, akik nemrég fejezték be életük alapjainak lerakását. A mű-' zeum halk szavú restaurátorának és műszaki beosztású férjének — kicsit túllépve a harmincon, — három- szobás otthona. Zsigulija is van. Nyaralni a tengerhez járnak, vagy föl a hegyekbe. Amikor lehet, együtt vannak szüleikkel, hogyha 'kell. segíthessenek nekik. Néhány évet — úgy néz ki — „pihenhetnek". Aztán kezdődhet a töprengés, melyik iskolába jelentkezzék a lányka, melyikbe a fiúcska — és hogyan lehetne nekik önálló lakást keríteni... Németi Zsuzsa Mai a tea Debreceni dzsessznapok ’84 Az idén 13. alkalommal rendezték meg a dzsessz legjelesebb hasai fesztiválját Debrecenben. Az első nap június 28-a, csütörtök volt. A rendezők kedves gesztusa, hogy helyi csapat, a Debreceni Ütő- hangszeres Együttes nyitotta a fesztivált. Okét Gonda János kvartettje követte. Tiszta, virtuóz, pontos zenét játszanak Gondáék, a klasszikus hagyományokhoz alkalmazkodva. Meglepő, hogy bőgőn Tóth Tamást hallottuk, aki eddig a rock- jazz formációkban (Dimenzió, Supergroup) mutatkozott be. Éjfélkor a Bika Bartók-termében egy japán bigband, a New Herd szerepelt. Látszott, hogy pontosan megtanultak minden hangot, a zenei összkép ázonban mégsem volt kielégítő. Pénteken megismerhettük a dán és a magyar rádió felkérésére alakult alkotóműhely-együttest. A felállás érdekessége, hogy a dobnál egy fiatal hölgyet, Marilyn Mazurt hallhattuk. Este 6- kor egy igen rokonszenves, kedves vendéget üdvözölhettünk a színpadon: Jiri Stivint. Stivin a kontaktus nagy művésze. A közönség pillanatok alatt szívébe zárja, együtt lélegzik vele. Debrecenbe együtt jött, programját mégis Jiri Stivin Solo System Band-ként hirdették. Mit jelent ez? Az alapok (dob, ill. basszus) playback-ről mentek, ezekre játszott rá a helyszínen megszámlálhatatlan fúvóshangszerein Stivin. A jó kontaktus jellemzéseként hadd mondjuk el, hogy a közönséget végig aktívan bevonta játékába. Mindenféle fura", apró, tekerhető és pörgethető „hangszereket” osztott ki, melyek olyan hangot adtak, mint a nyikorgó ajtó, a fékező autó, stb. Ezenkívül lehetett dobolni lábbal, tapsolni kézzel. Együtt zenélni Stivinnel két órát. Ugyanaznap este a Sport- csarnokban Anthony Braxton—Szabados György duó. Szabados állja a sarat. Játéka magyaros akcentusú, nemzetközi nívójú, erősen intellektuális zongoramuzsika. Anthony Braxton szerény, kissé száraz, a dzsessz és a komponált zene határán mozgó zenéje felvillanyozta a közönséget. Koncertjük a tisztaság, a kiegyensúlyozottság élményét adta. Az őket követő japánokon, Takeo Moriyama kvartettjén már nem mosolygott a közönség, mint előző nap a New Herd-en. Az együttesvezető briliáns dobtechnikája erősen emlékeztet ugyan Billy Cobham-re, de ritmikailag kiegyensúlyozottabb, nincs annyi váratlan fordulat benne. Zenéjük rock-jazz, szokatlan felállásban: dob, bőgő, és két szaxofon. A muzsika fémesen, pontosan szól, kemény, tiszta dallamvonalakkal. Hatalmas ünneplésben volt részük. Szombat délután szabadtéren, a nagyerdei színpadon mutatkozott be a New Paul Motian trió. Nem túlzás azt mondani, hogy Motian a modern dzsessz egyik legdifferenciáltabb stílusú dobosa, ö nem másokat, csak saját magát múlhatja felül, mert egyedi amit csinál, nem hasonlítható senkihez. A trió másik két tagjáról is szólni kell: Bili Frissel gitáros, aki tavaly igazolt át Jan Garbarek kvartettjéből, most -ebben a csapatban hallható. Motian mellett nagyobb lehetőségeket kap. Játéka kiteljesedett, letisztult. Joe Lovano szaxofonjátéka meleg, lágy, mintegy borostyánként növi be a Motian-i építményt. Este 6-kor a Művelődési Központban Pege Aladár szólókoncert. Veszélyben a világ nagybőgősei: Pege ismét a babérjaikra törhet! A virtuóz technika, a hangszer totális ismerete. Zenei bűvészmutatvány továbbra is a Pege-szóló. Este a Sportcsarnokban egy brazil kettős (Egberto Gismonti — gitár, Nana Vasconcelos — ritmushangszerek) után a fesztivál legjobban várt koncertje: a Randy Brecker kvartett programja. Vadonatúj felállás, még lemezfelvétel sem készült velük, Európában először itt mutatkoznak be. A Brecker Brothers Band hagyományai feledve, bár Randy Brecker maradt természetesen a trombitánál. Zongorán a zenekarvezető fiatal felesége: Eliana Éliás játszik. Dán Gottielb dobol, s egy hatalmas, nagyon kellemes meglepetés: az ígért Mark Egan helyett Eddie Gomez, a másik Brecker- méretű világsztár hallhatóbőgőn. A profizmus csúcsa. Zenéjük, játékstílusuk ezzel a néhány szóval jellemezhető. Technikában, improvizációban, amit tudni lehet, de amit nem lehet megtanulni se: nos, ők azt mind tudják. Július 1., vasárnap: zárónap. Dixieland térzenével, Budapest Ragtime Band- del, és este Brüninghaus trióval (NSZK), illetve Brötz- mann worksoppal. Peter Brötzmann, a régóta ismert nyugatnémet tenorszaxofonos egészen komoly csapattal lépett fel a fesztivál zárókoncertjén. Szabadjon néhány nevet felsorolni: John Tchicai (tenorszakszofon), Johannes Bauer (trombon). Jay Oliver (bőgő), Villi Kellers (dob). Tehát a free-jazz krémje. Egy furcsa, vadságokba csapó, itt-ott lírai, tehát tipikusan és letagadha- tatlanul free-koncerttel zár a fesztivál. Kissé meglepetten, furcsa arccal bandukol haza a Sportcsarnok negyedháznyi közönsége. S ha már a negyedháznát tartunk: kérdés, hogy ennek a jegyek magasabb árai, a kissé elvont irányokba matató program, vagy szervezési nehézségek, netán a műfaj iránti csökkenő érdeklődés voltak-e okai. Mindenesetre kevesen voltak as idén Debrecenben, de ennek ellenére lelkes és érzékeny közönség követte végig a négy nap eseményeit. Karáesondi Imre E* gerben, a Cifra-hós- tya befagyott pocsolyáinak jegén annak idején mi nem egyszerűen csúszkáltunk, hanem sin- kóztunk. Húsvétkor pedig nem locsolkodni mentünk, sokkal inkább öntözködni. A sunyi, nem megbízható emberre pedig azt mondtuk, hogy bojnyik... Gyermekkoromban otthon is hallott, később feledésre ítélt ízes szavai bukkantak fel előttem a napokban Balogh Béni Vadócok a Blikkben című könyvét olvasva. A Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg a bükki tájhoz oly sok szállal kötődő író önéletírását Legújabb könyvében megörökíti azt a pillanatot is, amikor először gondolt arra, hogy író lesz. Éppen cséplés ideje volt, s borért szekereztek édesapjával Egerbe. Az Egér-patak kies völgye, a vöröslő tardo- si kőbányák, a félelmetes szarvaskői szoros fölött őrt álló várrom, Szilvásvárad tüdőt tágitó levegője -és a sejtelmes erdők nagy erővel hatottak rá. Vadócok a Blikkben Balogh Béni családjában, a jómódú paraszti famíliában nemcsak a munkának és a pénznek, de a szép szónak és felvilágosult gondolatoknak is becsületük volt. A dédapa nagyszerű ’48-as huszár hírében állt. A három fiút nevelő szülők pedig nem csupán korai munkára fogták be gyermekeiket, de számoltak azok tanulni vágyásával is. Gyermekkora emlékeit úgy fűzi időrendben egymás után az Író, hogy minél színesebb gyöngyökből álljon a lánc. Így azután nemcsak gyermekkori önmagával, s a tőle elmaradhatatlan jópajtásokkal ismerteti meg olvasóit, hanem szülőfaluja hétköznapjaival és ünnepeivel, a Bükk-hát sokszínű népének életével la; észrevétlenül korrajzot is adva ezzel. A dédesi vásár leírásában a gyermeki örömforrások (ringlispil, törökméz, stb) mellett egy néprajzos, egy történész alaposságával mutatja be a kabarok és kunok kései utódait: a magas kalapos má- lyinkaiakat, a vakítóan fehér gatyás tardonalkat, a kék szalmakalapos és kék kötényes, szőrtarisznyás szilvásváradiakat. Hamis idill nélkül ábrázolja a falusi emberek munkáját is, melyből a gyerekeknek komoly rész jutott. AZ önéletíráson végigvonul a felserdülő ifjú ember, a „jövő nyári legény” társas kapcsolatainak pontos, helyenként önironikus, de mindvégig szeretetteljes bemutatása. A könyv végén — hasznos kiegészítésként — a regényben előforduló tájszavak jegyzékét találja az olvasó. A kötetet Bánfalvy Ákos rajzai díszítik. llosvai Ferenc Hajdani lakát
