Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-11 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 11., szerda 3. Gabonapazarlók TAVALY NYÁR VÉGÉN, a perzselő kánikulában, amikor a tikkadt földeket riasztóan széles repedések hálózták, jó hírű tsz szakosított sertéstelepén jártam. A lyukas önetetőkből folyt a táp, az állatok térdig gázoltak a darában. Kísérőm, a főállattenyésztő kerekded előadást tartott az újszerű sertéshibrid kitűnő takarmányhasznosításáról. Miközben röpködtek a szakkifejezések, s az állattenyésztő arcán elégedett mosoly terült szét, nem tehettem mást: hüle- deztem. Egyszerűen fölfog- hatatlan volt számomra, hogy miként lehet elégedett ez az ember, miközben a gondjaira bízott telepen az avult technológia, a hibás berendezések okán olyan mértékű gabonapazarlás folyt, amely még a normál termésű évben, a bőséges esők idején is felháborító volna. Hát még a tavaly nyár végi kritikus helyzetben! Amikor bizton lehetett tudni, hogy jóval gyengébb termés várható az elmúlt évek átlagánál, amikor ugyanannak a tsz-nek a földjein kóróként zörgött a termés nélküli kukoricaszár: ahol — a növénytermesztési ágazatban dolgozó elnökükkel egyetemben — már hetek óta nem tudtak elmosolyodni sem, mert érezték, hogy katasztrófa lesz. Mondtam a főállattenyésztőnek, hogy csinálhatnának valamit ezzel az elhanyagolt teleppel, de az emberem csak a vállát vonta: „Van magának fogalma arról, hogy mennyibe kerülne a telep rekonstrukciója?” Ezt kérdezte, majd hozzátette: „Egyébként máshol sem sokkal jobb a helyzet. mert az ország sertés- férőhelyeinek 85—90 százaléka elavult, korszerűsítésre, felújításra vár”. A kijelentés sajnos igaz. A hetvenes évek első felében, a sertésprogram keretében nagy számban épültek akkor korszerűnek vélt szakosított telepek, amelyekről azóta kiderült, hogy technológiájuk merőben gazdaságtalan. E telepek most egy időben mennek tönkre, most érnek meg a teljes felújításra. Éppen akkor, amikor — napjaink gazdasági nehézségei közepette — nincs elég pénz ilyen mértékű beruházásokra. A JÓZAN ÉSZ IS azt mondatja velünk: épp^en ebben a helyzetben lenné szükség nagyobb takarékosságra, megfontoltabb gazdálkodásra. Ezért nem lehet megbékélni azzal a mind szélesebb körben elharapózó szkepszissel, amely sok vezetővel meg beosztottal egyaránt azt mondatja: „Minek strapáljam magam ilyen körülmények között? Pénzt nem csinálhatok ! Még szerencse, hogy az időjárás a segítségünkre van”... Való igaz, hogy az idén tavasszal bőséges felhőtakaró gyülekezett az ország egén, aminek köszönhetően a lehulló eső bő termésre serkentette az elvetett gabonát. Ám ez csak az amúgy is kitűnő növénytermesztés dolgát tehette erre az évre rendbe — remélhetően. A szakosított sertéstelepek állapotán, helyzetén önmagában még nem változtat. S még kevésbé azon, hogy — láttuk, tapasztaltuk — vannak helyek, ahol hozzászoktak a gabonapazarláshoz. Pedig nemcsak attól lesz több gabonánk, ha sokat termelünk, hanem attól is, ha ésszerűen, takarékosan, fegyelmezetten használjuk fel. Az állattenyésztő telepek rossz állapota senkit sem mentesít a jobbító cselekvés kényszerétől. Tarthatatlan, hogy a nagy ráfordításokkal és rengeteg emberi erőfeszítéssel megtermelt gabona a szkeptikus emberek nemtörődömsége miatt részben pocsékba menjen. Még a legrosszabb állapotban lévő sertéstelepeken is van lehetőség arra, hogy mázsákat, tonnákat takarítsanak meg. Végtére is ezekből a mázsákból és tonnákból hús lesz, s kinek mindegy, hogy mennyi a sertéshizlalás, a baromfinevelés önköltsége? LÁTSZÓLAG TÁVOL ESIK az ügytől, amit már egy másik mezőgazdasági nagyüzem állattenyésztőjétől hallottam. Arra hivatkozott ugyanis, hogy a felvásárlási árak abszolút nem serkentenek a sovány, zsírszegény hús termelésére. Mondom, hogy ez csak látszólag esik távol az ügytől, hiszen itt is a gabonafelhasználásról van szó. Arról, hogy a disznó ugyanannyi takarmányból növeszt magán egy kiló szalonnát, mint egy kiló húst. Ezért végig kellene gondolni talán a súlyhatárokat, a technológiát! Mert az exportban a zsír ára csak töredéke a húsnak, a magyar fogyasztó pedig — különösen az áremelések után — epeömlést kap, amikor a kilencven forint áru sertéslapockából tizenöt deka zsír. Ezért az árrendszernek valóban ki kell kényszerítenie a takarmány értékalkotó felhasználását. DE ADDIG IS, amíg ez megtörténik, működésbe léphet a szakmai lelkiismeret, és önkéntes alapon is megtehetők azok a lépések, amelyek megakadályozzák, hogy a legnagyobb nemzeti kincsünkként megtermelt gabonából jókora mennyiségek elvesszenek. A népgazdaság érdekében és a szűkebb közösség hasznára. Gádor Iván EGY BRIGÁD A QUALITÁLBÓL Aki elment is visszajött... Czank János: Felújítjuk a tönkrement öntvénykosarakat is Móricz Károly: — Munka után irány a sportpálya Országszerte sok helyen tartanak brigádgyűléseket, amelyeken bejelentik, hogy a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára indított munkaverseny-mozgalomban felajánlásokat tesznek az MSZMP közelgő XIII. kongresszusa tiszteletére is. E többletvállalások elsődleges célja a népgazdaság fejlődésének meggyorsítása, egyben a helyi termelési feladatok magasabb színvonalú teljesítése. Megpezsdült, megújult a munkaverseny. A mozgalom régóta keresi helyét a gazdaság gyorsan változó körülményei között, hiszen kiderült például, hogy a régi módszerekkel nehéz szervezni. Az apci Qualitálnál például a brigádok vállalásaik alapján pályázzák meg az egyes címeket. Az üzemi négyszög dönt arról, hogy a felsoroltak elegendők-e mondjuk az arany fokozathoz, vagy azért néhány feladatot még teljesíteni kell. A közösségek önismeretről, reális ítélőképességről tettek bizonyságot, hiszen alig volt szükség módosításra. Az öntöde Fürst Sándor szocialista brigádja a minőség javítása, a gazdaságos export növelése, a műszaki fejlesztések gyorsítása jegyében tette meg gazdasági vállalásait. Munkaterületükön hozzáfogtak ugyanis annak a 35 millió forintos rekonstrukciónak az előkészítéséhez, amelynek kivitelezésében a vezetők joggal számítanak éppen rájuk. — Meglevő gépparkunkat korszerűsítik majd azok a berendezések, amelyeket az NSZK-ból vásárol a gyár — magyarázza Édes Pál brigádvezető. — A beruházásnak köszönhetően jobb minőségű öntvényeket készítünk majd, nő a termelés, csökken a selejt, s javulnak a munkakörülmények is. A mi feladatunk az új Édes Pál brigádvezető berendezések telepítése lesz. Egy kollégánk éppen most van kinn az NSZK-ban, hogy a helyszínen tanulmányozza működésüket, elsajátítsa a szereléssel kapcsolatos tudnivalókat. — Az importanyagokkal való takarékoskodás, illetve azok helyettesítése úppúgy hozzátartozik a karbantartók munkájához, mint az öntödei gázvezetékek ellenőrzése és javítása — egészíti ki az eddigieket Czank Jánoos géplakatos. — Arra is vállalkoztunk hogy felújítjuk a tönkrement öntvénykosarakat, ezzel természetesen megtakarítást érünk el. A brigád kiveszi részét az újításokból is, Szabó Sándor például a gyár kiváló újítója. Tavaly ez a közösség végzett az első helyen az újítási versenyben. Sokuknak van politikai, társadalmi megbízatása, egyesek tagjai a munkásőrségnek. — Szívesen sportolunk — mondja Móricz Károly. — Nemcsak részt veszünk a különböző rendezvényeken, hanem a szervezésben is segítünk. A természetjáró szakosztállyal túrázni megyünk, ott vagyunk az asztalitenisz-bajnokságokon, a sakkversenyeken, az olimpiai vetélkedőkön, no meg a politiai és a kulturális eseményeken. Ilyenkor együtt a család, hiszen ezeken a megmozdulásokon jól szórakoznak a gyerekek is. A brigádtagok mind szakemberek, néhányan több szakmával, technikusi végzettséggel is rendelkeznek. A gyár fizikai állományú brigádjai közül a szakmai, politikai képzettséget tekintve ők a legjobbak. Megtalálták itt a számításukat, hiába a csábítás, nem válnak meg a gyártól, a szűkebb közösségtől. — Többen kaptunk már ajánlatot a környező üzemektől vagy a termelőszövetkezettől — meséli Balogh Tibor géplakatos. Volt, aki búcsút mondott a Qualitál- nak, de rövid időn belül visszajött annak ellenére, hogy a szomszédban több pénzért dolgozott. És is szerencsét próbáltam a cementgyárban, s most újra itt vagyok... Az alakulás óta tizennégy esztendő telt el. Azóta együtt vannak jóban, rosszban. összefognak, ha valaki építkezik, vagy ha bajba jut és szükség van a segítségre. Mert ismerik a szólást: több dolgos kéz között a sár is aránnyá változik. .. Fazekas Eszter Balogh Tibor: — Megtaláltam számításomat a Qualitálnál (Fotó: Szabó Sándor) Nők a hadseregben E lső hallásra különösnek tűnik: a nők egyenjogúságáért a Magyar Néphadseregben! Márpedig erről van szó. A Magyar Néphadseregben is állandó feladat a nők élet- és munkakörülményeinek javítása, a politikai, szakmai fejlődésükkel és társadalmi aktivitásuk növelésével foglalkozó párthatározat végrehajtása. Ezt honvédelmi miniszteri intézkedés is segíti, amely bizonyítja, hogy a hadseregben dolgozó nők teljes egyenjogúsításának megvalósítását a hadsereg vezetői is fontos feladatnak tartják. Intézkedéseikre nagy szükség volt. és van napjainkban is, hiszen a hadsereg polgári alkalmazottainak jelentős százaléka nő, a tiszti és a tiszthelyettesi állományban is megtaláljuk a lányokat, asszonyokat. A nők a hadsereg 'legkülönfélébb munkaterületein dolgoznak. Vannak közöttük orvosok, mérnökök, közgazdászok, jogászok, óvónők, , tanárok, egészségügyi középkáderek, ügyviteli dol- dozók, szak- és betanított munkások, étkezdéi dolgozók, takarítók, örvendetes tény, hogy azok a lányok és asszonyok, akik egyszer a hadseregben vállaltak munkát, nem szívesen mennek más területre dolgozni. Ezt bizonyítja az is, hogy a hadsereg nődolgozóinak jelentős százaléka már törzsgár- datag. A nők nagy többsége felelősségérzettel, kellő felkészültséggel és lelkiismeretesen dolgozik. A néphadsereg sajátosságaiból eredően támasztott magasabb politikai és szakmai követelményeknek megfelelően végzik munkájukat. Helyzetük több szempontból nehezebb, kötöttebb, mint a polgári életben dolgozó nőké. Ezért a hadsereg vezetői és a szakszervezeti szervek mint ahogyan ezt eddig is tették, a jövőben is keresik azokat a lehetőségeket, amelyek a nők fokozottabb megbecsülését szolgálják. Közmegelégedéssel fogadták a lányok és asszonyok azt a tényt, hogy azokon a munkahelyeken, amelyeken többségükben nők dolgoznak, növekedett a női vezetők száma. A vezető beosztásban dolgozó nők munkája, irányító tevékenysége fokozatosan, politikai és szakmai képzettségük növekedésének arányában fejlődik. A szocialista versenymozgalomban részt vevő polgári dolgozók egyharmada nő. Figyelemre méltó, hogy e mozgalom a hadseregben dolgozó polgári alkamazot- tak között először a nők körében bontakozott ki, s a versenyeknek ma már nagy hagyományai vannak. Közülük többen elnyerték a kiváló kollektíva címet is. A katonai vezetők és a hadseregben működő szak- szervezeti szervek nagy gondot fordítanak a nők művelődésére. A helyőrségi művelődési otthonok és társadalmi klubok a nők számára tanfolyamokat, a szabad idő kulturált eltöltését segítő rendezvényeket tartanak. A szakszervezeti szervek politikai és szakmai vetélkedőiket. valamint országjáró kirándulásokat szerveznek. A néphadsereg valamennyi egységénél szervezetten folyik a könyvterjesztés, jól felszerelt szépirodalmi és szakmai könyvtárak várják az érdeklődőket. A néphadsereg vezetői törekednek arra is, hogy a nők bérezésében megszűnjenek a korábban tapasztalt aránytalanságok. Ma már a legtöbb helyen érvényesül az az elv, hogy az azonos képzettségű és szolgálati idejű, illetve egyenértékű munkát végző nők és férfiak egyenlő bért kapnak. Legtöbb helyen emelik a gyermekgondozáson levő kismamák illetményét is. A szakszervezeti szervek figyelmet fordítanak a nagy- családosok és a gyermeküket egyedül nevelő anyák szociális körülményeinek javítására. Rendszeresen biztosítanak számukra beiskolázási és szociális segélyt. Más juttatásokkal is enyhítik gondjaikat. Például több helyen lehetővé tették a vacsora előfizetését, hazavitelét és megszervezték a bevásárlás megkönnyítését. Egyes laktanyákban bővítették a büfék áruválasztékát, míg máshol a területi bolthálózat vezetőivel történt megbeszélés alapján, az üzletek nyitva tartásának módosításával könnyítettek a bevásárlás nehézségein. Az üzemi étkezést a hadsereg mindenütt biztosítja. Különös figyelmet, gondoskodást igényelnek a gyermekgondozási segélyen levő kismamák. Rendszeresen tartják velük a kapcsolatot, évenként találkozót szerveznek számukra, s a lehetőségekhez mérten segélyekkel enyhítenek gondjaikon. A néphadsereg szerveinél a nőpolitikái határozat végrehajtása jó ütemben és jó irányban halad. Ezt a jó gyakorlatot kívánják a jövőben is folytatni a hadsereg valamennyi alakulatánál és intézeténél.
