Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
io. * m § jj NÉPÚJSÁG, 1984. július 7., szombat Walter Mondale diadalmas pózban (Fotók: Us News and World Report — KS) Geraldine Ferraro — meg- kockáztat-e a Demokrata Párt egy női alelnök-jelöltet? Konvenció San Franciscóban Demokrata dilemmák Július 16—20. között tartja jelöltválasztó konvencióját San Franciscóban az amerikai Demokrata Párt. A tanácskozás feladata, hogy kijelöljék a november 6-i választáson Ronald Reagan ellen csatába in. dúló párost, s hogy elfogad- Gary Hart: ják a június végére kidolgo- már 1988-ra zott pártprogramot. készül? Hónapok óta érkeznek a jelentések az amerikai elnökválasztás négyévente megismétlődő marathoni csatározásairól, az elő- és próbaválasztások sorozatáról, éles támadásokról és színfal mögötti egyezkedésekről. November 6-a, a voksolás napja még messze van ugyan, de a Fehér Házra aspirálók máris tucatnyi tv-vitában vettek részt, s mintegy 50 mililó dollárt költöttek. A folyamat most fontos szakaszhoz érkezett: az előválasztások lezárulta után már csak a két nagy párt elnökjelölő konvenciója maradt hátra — a demokraták július közepi értekezlete után a republikánusok augusztusban gyűlnek össze Dallasban. Gyilkos versenyfutás Az eddigi politikai küzdelmek sajátos helyzetet tükröznek. Míg a hatalom jelenlegi birtokosaként Reagan gyakorlatilag komoly vetélytárs nélkül indulhat a republikánusoknál posztja másodszori elnyeréséért, addig a demokratáknál gyilkos versenyfutás zajlott. Walter Mondale volt alel- nöknek, akit eredetileg biztos favoritnak tekintettek, váratlan kihívással kellett szembenéznie az üstökösként felbukkanó Gary Hart coloradói szenátor és a meglepő kitartással küzdő feketebőrű Jesse Jackson részéről. A tapasztalat, a ki- épitettebb választói kampányhálózat, a biztosabb pénzügyi háttér és a pártapparátus támogatása révén Mondale végül többségre számíthat a San Fran- cisco-i konvenció delegátusainak körében, győzelme azonban valószínűleg nem lesz zökkenőmentes. Először is — minden erőfeszítése, s a kulisszák mögött folyó közvetítés ellenére — nem számíthat arra, hogy két konkurrense simán átengedi neki a terepet. Jackson (aki reálisan soha nem számíthatott az elnökjelöltség elnyerésére) korlátozott célkitűzésekkel lép fel: olyan reformokat akar keresztülvinni, amelyek a jövőben kedvezőbb lehetőségeket biztosítanának a kisebbségi csoportoknak, négereknek, spanyol- ajkúaknak. Követelései teljesítésének fejében viszont a szakértők szerint minden bizonnyal hajlandó t lesz felsorakozni Mondale mögött. Elásott csatabárd Bonyolultabb a helyzet Hart esetében. A colorádói szenátor az elmúlt hetekben hangsúlyt váltott ugyan, s felhagyott a Mondale elleni közvetlen támadásokkal, de nem tett le véglegesen reményeiről. Arra hivatkozik — s a közvéleménykutató irodák véleménye alapján nem is minden alap nélkül —, hogy továbbra is ő tűnik Reagan esélyesebb ellenfelének. Vagyis nem a demokrata táboron belüli erőviszonyok számítanak — hirdeti —, hanem a novemberi győzelem kilátásai. Nos, a Gallup Intézet egyik legutóbbi felmérése szerint egy Reagan—Mondale párharcban az elnök 53:43 arányban vezet, míg Hart- tal szemben 51 százalékra számíthatna, tehát valamivel szorosabb lenne az eredmény. (Más kérdés, hogy Reagan sikerét egyik változat nem sem vonja kétségbe.) Ezek persze csak előzetes becslések, pillanatnyi jóslatok, amiket az amerikai gazdaság és belpolitika hullámverése éppúgy bármikor felforgathat, mint a nemzetközi diplomácia fejleményei. Ám százalékok ide, arányok oda, jelenleg csaknem bizonyosnak látszik, hogy Mondale-nek sikerül San Franciscóban megszereznie az elnökjelöltséget. Valószínűleg ezzel maga Hart is tisztában van. Mondale-lel történt június végi találkozójukat legalábbis úgy értékelte az amerikai sajtó, hogy elásták a csatabárdot. E kiegyezésre utal a Demokrata Pórt kompromisszumos jellegű programtervezete, amely mindkét politikus irányvonalából átvett bizonyos elemeket. Külpolitikai téren előirányozza az atomfegyverkezés befagyasztását, ellenzi az MX— rakéták, a B—1-es bombázók és az új vegyifegyverek gyártását, s évenkénti rendszeres szovjet—amerikai csúcstalálkozókra szólít fel. A program jóváhagyására vagy módosítására szintén a San Franciscó-i konvención kerül sor. Alelnök-kombinációk Csakúgy, mint az alelnök- jelölt kiválasztására, helyesebben annak a személynek elfogadására, aki mellett végül Mondale dönt. Talán mondani is felesleges: kombinációkban e téren sincs hiány. Sokan éppen Hartot tartják a természetes választásnak — némileg ahhoz hasonlóan, ahogy egykor Reagan maga mellé vette George Busht. Bizonyos jelek alapján Hart vállalná a felkérést, bár akad olyan vélemény is, hogy a szenátor az idén belenyugodott vereségébe, nem kötné magát Mondale- hez, hanem igazából máris 1988-ra készül. A találgatások skálája igen széles, csaknem tucatnyi jelölt neve van forgalomban . A hagyományok szerint Mondale-nek földrajzi szempontokat ugyanúgy figyelembe kell venni (ezek egy déli állambeli leginkább egy texasi politikust sugallnának). mint azt, milyen szavazói réteget csábíthat táborába jövendő társa. Sok szó esik például egy esetleges női alelnök- jelöltről — a legtöbbször Geraldine Ferraro New York-i képviselőnőről —, aki a női voksok millióit hozhatja. Igen ám — figyelmeztetnek a Mondale-stáb egyes szakértői, — de egy ilyen „forradalmi lépés” legalább annyi szavazatveszteséget okozna más. konzervatívabb körökben. Nem vitás tehát: Mondale, bár San Franciscóban győzelemre számíthat, bonyolult, belső csatározásokkal terhelt időszak elé néz. Ügy tűnik, legnagyobb feladata a több hónapos küzdelem során szétzilálódott Demokrata Párt egységének helyreállítása lesz — ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a siker reményében vehesse fel a harcot a kedvezőbb pozícióban lévő, magabiztos Reagannel. Szegő Gábor „Minél brutálisabb, annál keresettebb” Erőszak a videó hatására? A NSZK-ban a tanárok és a gyermekpszichológusok az ifjúság kedélyállapotának riasztó változásáról számolnak be: az iskolákban egyre több a verekedés — különösen hétfőnként. A fiúk rátámadnak társaikra; tízéves kislányok nem akarnak tanulni, mert „úgyis jönnek az életre keltett hullák és megölnek bennünket”; hatéves gyerekek éjszakánként ágyba vizelnek, a nagyobbak fel-felki- áltanak alvás közben. Mások undorral hajítják el a lekváros kenyeret vagy a meggykrémmel leöntött fagyit, mert a vér-orgiákra emlékezteti őket. Megint másoknak a zöld szobanövényzet az őserdei dzsungelt juttatja eszükbe, amely mögött az emberevők rejtőznek. Mindez csak a viszonylag kevésbé ártalmas következménye annak a horrorhullámnak, amely napjainkban az NSZK-t a képmagnók jóvoltából elárasztja. A bulvárlapok, egy-egy brutális gyilkosságról beszámolván többnyire felhívják a figyelmet á videohorror egyre nagyobb nézettségére. A világ talán egyetlen más országában sem épült annyira bele a hétköznapokba a videózás, mint az NSZK-ban. Az országban eddig több mint négymillió képmagnót értékesítettek, vagyis minden hatodik háztartásban található ilyen készülék. Országszerte hatezer videotéka illetve más üzletféleség — köztük nem egy benzinkút — foglalkozik kazetták árusításával és kölcsönzésével. Az érdeklődők ugyanennyi videofilm között válogathatnak. Mivel a kazetták viszonylag drágák (átlagáruk 100 márka fölött van, általánossá vált a kölcsönzés: a napi bérleti díj helyenként nem több, mint 1 márka. Tavaly a videotékák 150 millió alkalommal kölcsönöztek ki videofilmeket, bevételük meghaladta az l milliárd márkát. A kedélyeket persze nem a képmagnózás térhódítása, hanem bizonyos műfajok elburjánzása szította fel. A Német Video Intézet szerint a forgalom csaknem felét (45 százalékát) a különféle hátborzongató kaland-. horror-, háborús- és kannibálfilmek teszik ki. „Minél brutálisabb, annál keresettebb" — jellemzi a piacon uralkodó helyzetet egy kereskedő. E brutális erőszakcselekmények nagy részének fogyasztói a még kiforratlan pszichikumú fiatalok. Erőszak-filmekből a mozihálózatnak köszönhetően eddig sem volt hiány. A videózás elterjedése azonban minőségi „javulást” vont maga után. A* valamikor elutasított Drakula- és James Bond-filmek jámbor gyermekműsornak tűnnek napjaink horror- és kannibálfilmjeihez képest, amelyekben „a kamera érzelemmentesen, a lehető legnagyobb tárgyilagossággal és részletességgel mutatja be, miként ég el az arc, reped szét és feketedik el a bőr, mielőtt a nő a földre zuhan” — lelkesedik a VI- DEÓKONTAKT című szak- folyóirat. Meg kell vallani, a szakemberek mindeddig nem tudtak megegyezni abban, hogy az erőszak látványa milyen hatással van az emberi pszichikumra. Az NSZK-beli hatóságok mindenesetre még a vita végleges lezárása előtt meg akarják zabolázni a horrorhullámot. Törvénymódosítások vannak előkészületben, amelyek jogi alapot teremthetnének a károsnak minősített termékek betiltásához, illetve korhatárhoz kötnék e filmek hozzáférhetőségét. E törekvésekké' szemben széles körű tiltakozás tapasztalható, mert sokan a cenzúra előszelét látják benne, a videoipar pedig azzal érvel, hogy a forgalmazási tilalom a kínálat 80 százalékát — közte jámbor krimiket — érintené. Mások szerint elegendő lenne a meglévő ifjúságvédelmi törvények következetes betartása. Maga a videoipar, az „öncenzúra” lehetőségét követeli A hatósági ellenőrzés bevezetését kívánták megakadályozni a videotékások. amikor néhány héttel ezelőtt Düsseldorf belvárosában nyilvános akció keretében úthengerrel zúztak szét többezer „iszonykazettát”, demonstrálandó a kínálat megtisztítására való elszántságukat. A videóhorror közben nagypolitikát csinál: a kormányzó keresztény pártok arra használják ki az ettőL való félelmet, hogy megszerezzék a közvélemény támogatását a magántelevíziózás engedélyezésére vonatkozó tervükhöz. Szemére vetik az előttük kormányzó szociáldemokratáknak, hogy az „unalmas” állami tévéműsorok egyeduralmának fenntartásával elősegítették a szélsőségekbe hajló videózás elterjedését. Míg a vita folyik, a Prognos-in- tézet közzétette prognózisát: 1995-ben a nyugatnémet háztartások 78 százaléka rendelkezik majd videórekorderrel. JAPAN FEGYVERES ERŐK: Hol van az önvédelem határa? A japán fegyveres erők — ottani szóhasználattal önvédelmi erők — fen- állásának 30. évfordulójáról megemlékező díszszemlék zajánál is hangosabb az a vita, amelynek lényegét így lehet összefoglalni: hol van az önvédelem határa? Ami a történelmi előzményeket illeti, a második világháborúban elszenvedett vereség után az egykor rendkívül erős császári hadsereget az amerikai megszálló hatóságok leszerelték és feloszlatták. Az 1947-ben elfogadott új alkotmány 9. cikkelye értelmében Japán a nemzetközi kérdések rendezésében örökre lemondott a katonai erő alkalmazásáról, és az e célt szolgáló haderő fenntartásáról. A békealkotmányként ismertté vált alaptörvény szerint az állam nem rendelkezik a hadviselés jogával. A koreai háború kitörése után, 1950-ben az Egyesült Államok a gazdasági, politikai és katonai ellenőrzése alá vont Japánnak engedélyezte egy 75 ezer fős úgynevezett tartalék rendőri erő létrehozását „a belbiztonság fenntartására”. 1952-ben ezeket már „biztonsági erőknek” nevezik, s létszámukat 110 ezerre emelik. Két évvel később, 1954. július 1-én a japán parlament törvényt fogadott el „önvédelmi erők” létrehozásáról. A biztonsági erők kiegészülnek a parti őrséggel és a légierővel, s így az önvédelmi erők létszáma már 130 ezer fő. A tokiói kormány akkori hivatalos állásfoglalása szerint „nem alkotmányellenes olyan minimális hadipotenciál fenntartása, amely az önvédelemhez szükséges”. Ezekkel az intézkedésekkel elhárultak az akadályok a japán fegyveres erők újjászervezésének útjából. Az azóta eltelt három évtized alatt a japán hadsereg a világ egyik legfejlettebb hadigépezetévé vált. A három haderőnem összlétszáma ugyan még mindig csak 255 ezer fő. (Japán lakossága 1984-ben 120 millió), ám több katonai paramétert számításba véve a szigetországi haderő a hetedik a világon. Az előkelő helyet elsősorban a felszerelés korszerűségével szerezte meg. A japán haditengerészet tűzerejét és tonnasúlyát tekintve máris a világon az ötödik, a légierő a korszerű repülőgépek számát tekintve pedig az évtized végére a harmadik lesz Ázsiában. A legmodernebb harckocsikkal és rakétákkal van felszerelve a szárazföldi hadsereg is. A japán hadsereg szerep- vállalása is mind nagyobb, s mind egyértelműbb módosuláson megy át. A Rea- gan-kormány hatalomra jutása óta egyre szorosabbá válik Japán és az Egyesült Államok katonai együttműködése, s különösen a Nakaszone-kabinet 1982 novemberében történt hivatalba lépése óta figyelhető meg, hogy Tokió egyre nyíltabban kötelezi el magát az Egyesült Államok szovjetellenes stratégiája mellett. A kormánypárton belül erősödnek a békealkotmány revízióját, s — íratlan törvényeknek számító — más fegyverkezési korlátok ledöntését követelő hangok. Ezekkel a követelésekkel szemben a japán közvélemény állásfoglalása jelenti a legfontosabb ellentényezőt. Felmérések igazolják, hogy az ország lakosságának nyolcvan százaléka a fegyverkezés fokozása, a katonai kiadások növelése ellen van. A japán nép — noha az önvédelmi erők létét már igen — az ország katonai nagyhatalommá válását nem fogadja el. Pietsch Lajos összeállította: Pilisy Elemér Az Építőipari Gépesítő Vállalat 1984. augusztus hónapban AUTÓ- és TORONYDARU-KEZELÖI TANFOLYAMOT SZERVEZ. A tanfolyamra jelentkezhet 18—40 korhatár közötti férfi dolgozó, aki a munkakör ellátására hivatást érez. A tanfolyam idejére munkabért és teljes ellátást biztosítunk. Várjuk továbbá autódaru- és toronydarú- kezelői jogosítvánnyal rendelkezők jelentkezését. Jelentkezni lehet kirendeltségünkön: 3300 Eger, Nagyváradi u. 15. telefon: 36-11-171, és központunkban: 1209 Bp. XX., Marx K. út 255. telefon: 279-040/150 mellék. Jelentkezési határidő: 1984. július 20.
