Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-06 / 157. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 6., péntek FIZIKUS KERESTETIK Tehetségkitatás gyöngyösi receptre A . tudományos technikai forradalom, a természettudományok fokozott szerepe, a tehetségek gondozása divatos téma manapság. A szavakat viszont lassan követik a tettek. Ezért figyelemreméltó, ami az elmúlt napokban Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban történt. Országos középiskolai fizikus tehetségkutató-versenyt rendeztek, immár harmadik alkalommal. Néhány helybeli tanár felismerte, hogy középiskoláinkban nehéz rátalálni az első és második osztályos tehetségekre. A hagyományos tanulmányi versenyek az „idősebbeket” mozgósítják, de a „felfedezés” legmegfelelőbb időpontja semmiképpen sem a 18. esztendő. Korábban kell kibontakoztatni a fejekben rejlő tartalékokat. Szovjetunióban a tehetség- gondozásnak kialakult rendszere van. Különlegesen képzett tanárok kiemelt iskolákban tanítják a legjobbakat, fokozott követelményekre épülő tantervek alapján. Hazánkban nem megoldott ez a probléma. Mégis történnek előrelépések és ezt a gyöngyösi „ösz- szejövetel” is bizonyítja. A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanára, Kiss Lajos mozgósította kollegáit és mecénásokat is szerzett az ügyhöz. A Gagarin Hőerőmű Vállalat, a Mátraalji Szénbányák, a helyi Mikroelektornikai Vállalat és más cégek anyagi segítséget nyújtottak a „felfedezési akcióhoz.” Ennek köszönhető, hogy a zsűri magas summával járó tíz különdíjat is odaítélhet. A szervezésben a Mátra Művelődési Központ dolgozói Szamosvári György vezetésével nyújtottak segítséget, elvállalva a házigazda szerepét is. A KISZ-bizottság dolgozói ugyancsak a szervezés terén jeleskedtek, a tartalmi kérdéseik kidolgozásában pedig az Eötvös Loránd Fizikai Társaság tagjai váltak rugalmas és hasznos partnerekké. Több mint ezer dolgozatot javítottak ki az ELTE fizikus hallgatói, míg kiválasztották a negyven legügyesebb elsőst, belépőt nyújtva számukra a gyöngyösi megmérettetésre A négynapos programot figyelve nem egyszerű taiyilmá- nyiverseny-forgatókönyvet látunk, de kirándulások, vidám összejövetelek kapcsán ismerkedés, barátságkötés színes lehetősége is felsejlik. A zsűri elnöke egy huszonéves fizikus, Szép Jenő, a nemzetközi szellemi diákolimpiák fizikaversenyeinek egykori kiválósága, mai szervezője. Az új csapattal Stockholmba készülnek, ahol októberben a világ legjobbjai találkoznak. — Egészen bizonyos, hogy a pedagógusok az itteni jó szereplés tényéből rájönnek arra, milyen kincs van a kezükben. Ez bizonyára magával vonja a későbbi, megkülönböztetett bánásmódot. Teljes kibontakozásuk érdekében a diákolimpia csapata is számít néhányukra. Lugosi Erzsébet, a Középiskolai Matematikai Lapok fizikarovatának munkatársa, a zsűri tagja: — Nagyon sok lemaradást kell pótolnunk. Lapunk levelezői rendszeres feladat- megoldók. Sokan viszont azért nem forgatják újságunkat, mert nem ismerik azt. Számos tanár nem reklámozza a feladatmegoldás effajta lehetőségét, nem ösztönzi a tanulókat a biztos jeleknél is magasabb követelmények elérésére. Kiss Lajos vág közbe: — Ez nem csupán lustaságukkal magyarázható, sokkal összetettebbek a fizikatanítás problémái. Hétköznapi életünk egyre több fizikai ismeretet követel, mégis, minimális óraszámban tanítjuk e tantárgyat. Ha megnézi a tankönyveket, azok is erősen megvékonyodtak. A réginél jobb az új tanterv, de ez már nem lehet viszonyítási alap. — Miért éppen fizikaversenyeket szorgalmaznak önök? — Nemcsak azért, mert ez a mi szakunk, hanem mert ahogyan a matematika nélkül nem létezhet a fizika, úgy a többi tudomány sem létezhet fizikai ismeretek nélkül. Hiába magyarázom a gyerekeknek a kémiai mozgások lényegét, ha nem ismerik annak fizikai alapjait. Jobban ösz- sze kellene hangolnunk a tantárgyak rendszerét. ★ Szükség van olyan kimagasló eredményt nyújtó diákok felkarolására, akik majdan segíteni tudnak mindnyájunknak az egyre bonyolultabb világunkban való eligazodásban. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy hagyjuk elveszni szellemi erőtartalékainkat. Hiszünk abban, hogy legalább negyven győztese van ennek a versenynek... Vagy még több? Szabó Péter Kibieel a ziűri (A szerző felvétele) Kirakatlesen Vak álma. a pahelyaáraa Caábitó pillantás Ai Agria rendelvénysorozatának egyik üde színfoltja az a kirakatverseny, amelynek „termékeit” mától mi U megcsodálhatjuk a városban. A szakavatott zsűri ma értékeli a kirakatokat, és jutalmazta a legjobbakat. Szántó György fotóriporter az ötletgazdag remekműveket és alkotóit kapta lencsevégre. Kehelyvarázs Formák és idomok Hortobágyi Zoltán Csöndes nyári este II/2. — Mennyi idős lehet a gyerek? — kérdezte a Szá- szov Jóska. A másik kettő nem érzett meg semmit a hángjából. — Kilenc vagy tíz, talán — felelte Gersina Pista. — Hát akkor... akár... — húzta el gúnyosan a száját az ostyasütő fia. Gersina Pistának torkán akadt a válasz. Hogy ő? Hogy ez a ványadt, taknyos kis kölyök az övé...? A nő a lépcsők elé ért. Elengedte a gyerek kezét. — Várj meg itt, Bandi- kám. Anyuka jön mindjárt — mondta a levegőbe. Rá se nézett a gyerekre, csak ment be a kétszárnyú ajtón. A gyerek ott maradt, nem mozdult. Nézte a kiszűrődő fényt. Szívott az orrán. — Tessék, itt van e, Ban- dika — ütötte hátba Gersina Pista felszabadultan Varga Bandit. Az dühösen felkapta a fejét. — A hülye anyátokat — fordult feléjük dühösen. — Nocsak — léptek el a faltól azok ketten. — Eriggyetek a fenébe — legyintett Varga Bandi. A gyerekhez fordult. — Ki az apád, Bandika? A fiú szívott megint az orrán. Nem felelt. — Hallod-e? Ki az apád? — Hagyjad rá, tudod, hogy nyomott. Mit piszkálod? — kelt a gyerek védelmére Gersina Pista. — Tán a tied mégis? — villantotta rá a szemét Varga Bandi. — Na, ide hallgass, Bandika — guggolt oda a gyerek elé. — Szeretnél cukorkát? A vézna fiúban megmozdult valami, ránézett a guggoló férfira. — Itt van tíz forint — vette elő a zsebéből a gyűrött papírpénzt Varga Bandi. A gyerek nyúlt érte. — Nem úgy van az, komám. Ez a tied, ha jó kiskutya leszel, és szépen visz- szahozod. Csomóba gyűrte és elhajította a pénzt. A gyerek értetlenül bámult. — No, négykézláb, ahogy a kutyák szokták. A fogad között. Kézzel nem szabad! Eriggy, sok cukrot adnak érte a boltban. — Ezt már megértette Bandika. Hiszen éz játék. Leereszkedett a betonra, trikója kicsúszott a nadrágjából. — Ugass, Bandika — hallotta, de hát a pénzt kellett figyelni, mert a szél odébb sodorta, az árkádok alá, a sötétbe. Csak mászott utána. — Ugass már, a kurva anyád, Bandika! Ez már csattant, ezt már muszáj volt hallani. — Vau, vauu, vauuuu! — vakkantotta el magát. Eljutott az árkádokig, körbeszaglászta az egyik oszlopot. Nem találta a pénzt. Még beljebb araszolt, de akkor már olyan volt a sötétség, mint otthon, a kamrában, éjszaka. Megint visszamászott az első oszlophoz. A pénz nem került elő. — Ugass, Bandika! — Vauuu, vauuu, vauuuu! — Na mi lesz, hozod már? — Vau! — Gyere kiskutyám, hozzad! — Vau! — vakkantott csalódottan a gyerek. Ezek hárman már röhögtek. A kölyök határozottan neveti való volt, ahogy ide- oda csúszkált a járdán, vékony ülepe meg-megemelke- dett, aztán visszakoppant a térde a betonra. Egyszerre ott kuksolt előttük. — Na, mi van? — kérdezte Varga Bandi. — Vau! — Nem találod? — Vau! — bólintott a gyerek. — Pedig kéne, mi? Jó lenne, mi? — gyűrte visz- sza magába a nevetést Sza- szov Jóska. — Isten bizony mondom, olyan, mint égy igazi kutya. Nézd meg a pofáját! — Ez tényleg kutya! — harsogta Gersina Pista. Egymást átölelve röhögtek, röhögtek a gyerek felé mutogatva. Minden lélegzet- vételnél elszállt egy maroknyi az előbbi feszültségből. — A világ szukájának kölyke! — ütögette a mellét röhögés közben Varga Bandi. A gyerek csak nézte őket. Hátra sandított az árkádok felé, fölpislantott a fölötte magasodó férfiakra. Hirtelen foggal belekapott Varga Bandi nadrágjába. Olyan gyorsan mászott föl a lépcsőkön, hogy annak ideje sem volt elugrani. A gyerek ott tartotta fogai között a nadrágot és morgott. Varga Bandi ijedten rúgott rajta egyet. Nem nagyot, csak éppen annyit, ameny- nyit a nadrág kiszabadítása kívánt. De ennyi bor után! A gyerek oldalára dőlt, kop- pant a feje a betonon. Észre sem vették a nagy nevetésben. Osszeölelkezve elindultak. A piac felől hozta vissza hangjukat a szél. — Világszuka kölyke! — Nem harapta ki a nadrágodat? — Te! Ha ez veszett, jól nézel ki! Oltasd be magad az öreg Sterccel! Még bajod esik, ember! A gyerek fölállt, odament a vendéglő ajtajához. Látta az anyját. Ivott, majd nagyon bizonytalanul elindult kifelé. — Vigyáztak rád a bácsik, igaz? A gyerek nem szólt semmit, megfogta az anyja kezét. Csöndben lépdelt mellette az árkádok felé. A második oszlopnál ott hevert a csomóba gyűrt tízforintos. Észrevette. — Édesanya — mondta. Jolán nem hallotta. A gyerek elengedte a kezét, ő csak ment tovább. Nehezen, óvatosan, lábbal tapogatózva. Bandika megállt a pénz mellett. Négykézlábra ereszkedett, és fogai közé vette a zöld papírt. Fölállt. — Vau! — vakkantotta összeszorított szájjal. Futott az anyja után. A negyedik oszlopnál érte utói. Megfogta a kezét. (VEGE) A könnyebb tanévkezdés jegyében Középiskolai előkészítő Gyöngyösön Konzultációs csoportok — 10—12 fővel — alakításával, a tantárgyi témakörök beszélgetés jellegű feldolgozásával szeretné könnyíteni az Ő6zi tanévkezdés nehézségeit a TIT gyöngyösi városi szervezete. A középfokú tanintézeteikbe felvett városi és város környéki leendő elsőéves diákoknak ajánlják a 24 órás tanfolyamot, ahol matematika, fizika, magyar történelem és orosz tantárgyakból tartanak a pedagógusok heti három foglalkozást. A szervezők egyformán ajánlják a részvételt a szakmunkásképzőbe, a szakközépiskolába és a gimnáziumokba készülőknek. A tanfolyam augusztus 6-án kezdődik, jelentkezni július 31- ig lehet a TIT-nél (Gyöngyös, Kossuth út 1., tel.: 13-050). A részvételi díj 300 (forint személyenként. További részletekről az említett címen, telefonszámon lehet érdeklődni.
