Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,i»84.28.,szómba, ü néptánc utjai napjainkban Beszélgetés Tímár Sándor néptánc-koreográfussal A 70-es évek elejétől, majd két évtizedes megtorpanás után, a népzene és a néptánc hódításának új fejezete bontakozott ki hazánkban. Néhány nem hivatásos táncegyüttes, a gyöngyösi Vidróczki Együttes, a Jászsági Népi Együttes, a Szeged Táncegyüttes, hogy csak a legjobbakat említsük, a Tímár Sándor koreográfus vezette Bartók Együttessel az élen, bizonyítani tudták, hogy a népzene és a néptánc része lehet — és kell, hogy része legyen — mai életünknek, műveltségünknek. A tiszta folklórral összeforrt s abból építkező néptáncmozgalom kiemelkedő koreográfusa s táncpedagógusa Tímár Sándor. Huszonkét évig volt a VDSZ Bartók Együttes irányítója, 1980-tól a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. A tánc — „anyanyelv” — A néptánc helyes, művészi színpadra állításáról már a felszabadulás előtt viták folytak, mindez máig ható vitatéma. Mi az ön véleménye? — A néprajzkutatók már régen különválasztották a folklórt és a folklór izmust. A folklórparaszti környezetben megszületett, szájhagyomány útján továbbélő dalok és táncok, szokások, tárgyi művészet, mely olykor kibontakozik, értékké kristályosodik, olykor feledésbe merül vagy „felhígul”, összességében azonban óriási tapasztalatot, művészi értéket rejt. A folk- lorizmus mindezeknek tőlük idegen környezetben való megjelenése, gondoljunk csak a városban viselt népi öltözékekre, a városi lakásokban található népi bútorokra. Néptáncaink legtöbbjét rögtönzött formában táncolták, hangulattól, alkalomtól függően. A rögtönzés egy embernél is számtalan, s mindig új formát hoz felszínre, gondoljuk csak meg, mennyi változatot hordozhatott egy nagyobb közösség, s e gazdag formavilág milyen sokrétű belső tartalom tükröződése. Ügy érzem, ezt a gazdag és bonyolult világot lemásolni lehetetlen vállalkozás, még megközelíteni sem egyszerű dolog. — * Az ön táncai mégis élnek, úgy érezzük, akik táncolják, azoknak ez az anyanyelvűk. — Tíz egynéhány éve kialakult módszerem lényege az újraalkotás. Mit tekintek a tánc élő használatának, továbbadásának ? Azt, hogy a táncokat ugyanúgy próbáltuk megtanulni, ahogyan valamikor a parasztok, csak a folyamatot kissé meggyorsítottuk. Ahogy nyelvet tanul az ember, előbb szavakat tanultunk, megfigyeltük a szavak kapcsolását, majd a szókapcsolásokból mondatok lettek. Ha így megtanultuk a táncokat, megértettük szerkezetüket, már könnyű volt másoknak továbbadni. Így tanulták meg a városi fiatalok viszonylag rövid idő alatt úgy a táncokat, hogy szórakozássá válhatott. Otthon vannak a táncban. Néptánc a színpadon és a táncházban — Az eredeti folklórból új született, és megmaradtak évszázados értékei, a megmaradt belső ereje. Ez azonban csak az egyik oldal. — A színpadi néptánc koreográfiához természetesen ez csak alap, a táncnyelv ismerete, és nem több. A színpadi táncoknak az eredeti tánc karaktere, belső ereje mellett saját élményem, mondanivalóm ad formát és egyben érzelmi töltést. — Az elmúlt években hallottuk emlegetni, hogy idővel a Magyar Állami Népi Együttes lesz az ország legnagyobb táncháza. — Tájékozatlanság, vagy a fogalmak összekeverése adhatott erre alapot. Más a színpadi néptánc és más a táncház. A táncházban kötetlenül szórakozunk, mindenki úgy táncol, ahogyan éppen akar. A színpad külön világ. Meg kell ismerni törvényeit, meg kell szokni, hogy gondolatainkat ebben a környezetben mondjuk el. — Sok éve oktat, mi a táncpedagógus tapasztalata? — Hitelességről volt szó, s itt fontosnak tartok még egy dolgot hangsúlyozni. A táncokat nem betanítom, a tánckultúrát adom át. Soha nem annyit tanítok a táncosoknak, amennyi egy adott koreográfiához kell. Ha valaki például szatmári táncot ad elő, meg kell tanulnia a csak arra a vidékre jellemző táncmódot. Ez a biztosítéka annak, hogy hiteles legyen a színpadon, s amit előad, művészileg is értékes legyen. Az Állami Népi Együttesnél — Művészi koncepciója közismerten túlnőtt az amatőr mozgalmon, hivatalosan elismertté vált a népművészet hagyományai ápolására leghivatottabb, de valljuk be . az utóbbi évtizedben zsákutcába jutott Állami Népi Együttesnél. Hogyan látja ezt? — Rábai Miklós személyében az együttesnek táncos művészeti vezetője volt, az őt követők is táncosok voltak. A vonal folytatásaként, korábbi tevékenységem alapján esett rám a választás. Azt hiszem, természetesnek lehet venni, hogy az együttes tagjai kritikusan fogadtak, mert előzőleg amatőr együttessel dolgoztam, tánckarral és kis zenekarral. Ügy gondolták, a munkát itt sem tudom másképp elképzelni. Az együttesben a tánckart, a nagyzenekart és az énekkart örökül kaptam, a hármas egység megváltoztatása a hagyományok felborítását eredményezte volna. A múlt értékeinek megőrzését kötelességemnek érzem. Az úgynevezett parasztzenét játszó kis zenekar alkalmazásával azonban bővült a zenei anyag. — Az elmúlt év folyamán az együttes kórusát többször hallhattuk koncertpódiumon. — Ha azt mondjuk: éneklés, elkerülhetetlen, hogy ne gondoljunk a nagy alkotókra, Kodály Zoltánra, Bartók Bélára, Bárdos Lajosra, a színvonalas kóruskultúra megteremtőire. Ez azonban nem jelenti azt, hogy másképp nem lehet énekelni. Ha táncot kísér a népdal, a táncosok egyszó.- lamban énekelnek, legalábbis a magyar néptánc' gya- Korlatában. Táncaimhoz az egyszólamú éneklés illik legjobban. Ha képzett kórustól ezt várják, ez számunkra nem igazi műzészi feladat. A konfliktus egyik forrása ma az, hogy a kórus szívesen vállalja a munkát a táncosokkal, ugyanakkor komoly zenei feladatokra is vágynak. Ezért alakítottunk olyan gyakor-. latot, hogy az önálló kari munka nagyobb hangsúlyt kapjon. így az énekkar önállóan. vagy a nagyzenekar kíséretével ad hangversenyeket. A tánckar és a kis zenekar eközben új műsort tanul, esetenként szerepel. Mindez a művészi színvonal emelkedését eredményezi. VenpréBQt Sva Próba közben Törő István: Utak Nem üthetsz bárhová karókat. annyi már a tilalom-tábla, lesz ki neked megmagyarázza, hogy éred el a kaptátokat. forgolódó nagy mellű nap. előle nem tudsz kitérni, szikkadt fogát arcodba vési. merre viszed hát múltadat? Szekérút, gyalogút, országút. összeköt annyi tanyát, falut, egyszívűt, de sok-sok %jkút. míg minden főútba befut, míg sorsát járja az ember birodalmat épít magának, hegyezgeti a sátorfákat, társaihoz utat így lel! Oláh János: Rejtekhelyen Leülök itt a folyóparton, elrejtőzöm a por függönye mögé, hadd legyek láthatatlan. A hullámok és a nád huhogása átbukik a töltéseken: összecsap fejem fölött az ég. Tóth Bálint: IKARUSZ Már csak a csönd, a csönd szempillái, karod immár nem tud szárnnyá válni. Válik inkább szélzendítő ággá, gyökeret versz, nem szállhatsz világgá. Kisfaluili Stróbl Zsigmoni kiállítása Szobrász és modelljei címmel Kisfaludi Strobl '. szobrászművész centenáriumára életmű kiállítás nyi gyár Nemzeti Galériában. O. B. Shaw ■■1 in Lenke telefonált kora reggel a hivatalából. Csak onnan hívhatta, otthon nincs telefonjuk. — És amíg az utcai fülkében egy használható készülékre találsz!... — Ferenc éppen a villanyborotvájával bajlódott, valami érintkezési hiba miatt állandóan megakadt. Ha megrázta, újra zümmögött.- Odavitte a telefont a fürdőszobában a . tükörhöz, feltartott állal beszélt, közben járatta a gépet a nyakán. — Mi van, fáj a torkod? Olyan erőltetett a hangod! — Semmi, csak mondd, mi újság, sietnem kell! — Ferenc kilenckor már a bankban akart lenni, onnan rohanás egy szakmai vetítésre, délben ebéd a bolgár delegációval a Mátyás pincében. — Szóval? Jól vagytok? — Jakab meghalt — mondta színtelen,- kissé ijedt hangon Lenke. — Ki tudnál ugrani? Mindjárt én is hazamegyek, de a főnökömmel kellett beszélném egy iratról. Bandi otthon maradt, ö most ott van... vele. — Meghalt? ! — hüledézett Ferenc. Kikapcsolta a borotvát. — Hogyhogy meghalt? Hát mi történt? Nem mond- tátok, hogy valami baj van... — Te,-én nem tudom, képzeld, hétkor már kinn szokott gyöszötölni valamit az udvaron, most meg... Az este.,, szóval csak arra gondolhatunk, hogy... — Mire? — Az este panaszkodott, hogy rettenetesen fáj a feje. Adtunk neki Quarelint. Azt mondta, szétpattan a feje. De még behozta a szenet meg a fát, tudod, mindig ragaszkodik hozzá. .. — kis csend, pillanatnyi meghatódottság —, ragaszkodott hozzá... szegény, hogy segítsen. Ivott nálunk, fenn, a verandán egy pohár sört, na, igyál, Jakab bácsi, mondta neki Bandi, tudod, mennyire szereti... szerette a sört. De még. azt a poharat sem itta ki egészen. Hogy fáj a feje. Hogy elmegy feküdni. Reggel aztán Bandi, amikor kiment a kertbe, hogy megkösse a kutyát, sietett hátra Jakabhoz, de nem. gondolt semmi rosszra... Te gbndol- tál volna? — Nem, én sem! .— Na, ugye... Annyiszor fájt a feje. Mindig fájt a feje. Valamije mindig fájt. A sérve, a karja, a sebesülése a lábszárában. Meg a feje.- Hát éppen ezért. Furcsa, nem? Nyitva ■ Volt a kisház ajtaja, úgy értem, nem volt bezárva, Képzeld, nem volt bezárva. Talán .kinn járt az éjjel... Szegény! Szóval.... feküdt az ágyán, Bandi azt hitte, alszik. Ki tudnál ugrani? —r Hát... Hát persze! — Dolgod van, mi? — Nem baj, megyek.:. — Mindig van valami. Ebben a családban mindig van valami báj... — Mit csináljunk? ■ Intézkedni kell. összekapom ma garn, és... •k Hamar kiért, szembe hajtott a város fe lé áradó forgalommal. A kertkapu előtt parkolt, az árokpart peremén,' hogy helyet hagyjon az úton másoknak. Járdát már építettek, de a kocsiút most is gödrös földút voít, mint gyerekkorában.- Pedig a telepet már harminc éve a fővároshoz csatolták.
