Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. július 28., szombat J. Le (?) váltás A meó-vezetőt leváltották. Kifáradt. Vagy révbe ért? Töpreng az igazgató. Be­osztottja későn találja meg igazi élettársát, öröme lekö­tötte, nem tudott a gyárral annyit törődni, amint ami­kor még üres lakás várta odahaza. Érthető. Az igazgató és a meó-ve- zető régi kollégák. Hősi időikre emlékezők. Az alapí­tás éveinek erős szálai em­berileg is összefűzték őket. A gyár azóta kinőtte gyer­mekruháját, döntően ex­portra termel, amely külön, leges feladatokat és állandó idegfeszültséget teremt mű­helyekben, irodákban egy­aránt. Érdemes-e vállalni a többletmunkát és a perma- nenciát? Az igazgató töp­reng. A kérdés ilyen meg­fogalmazásban még csak föl sem vetődött benne. Üz­letfelet elszalasztani köny- nyű, megtartani viszont ne­héz — de megéri: így gon­dolkozott. Bár nincs igazán megfizetve — mondja az­után. Az érdekeltség — úgy tet­szik — nemcsak forintok­ban mérhető. Mindenki vál­lalta a nagyobb iramot, a feszültebb pillanatokat és senki sem gondolt rá, hogy lehetne könnyebben is. A meó-vezető sem. Pedig — — két tűz között — neki volt talán a legkeservesebb. A készterméket nem nézte — inkább fürkészte. Amit nem talált kifogástalannak, visszaadta, „nincs apelláta” mondogatta. „Amit én nem dobok vissza, külföldről jön majd, csomagban...” — ér­velt és sunyogtak a háta mögött. — Kifáradt? Megunta? Lazítani akart? — töpreng az igazgató. Nem tudja a választ, de azt mondja, nem is érdekes. Munkatársa meg­tette a magáét, kidolgozta a lelkét, szabványok és rekla­mációik között pörkölődtek az idegei. Megérdemli hát a nyugalmasabb munkakört. Igen, mostanában csinált egy pár hibát, talán kon­centrálni nem tudott any- nyira, más járt a fejében, fáradt volt, unta mindig ugyanazt az árut nézni... érthető. Nehéz döntés volt —köz­li olyan hangsúllyal, mint­ha az’egész gyár termék­váltásáról vagy éppen át­építéséről lett volna szó. A meó nagyon kényes pont — magyarázza —, zsebre megy... Zakójának zsebét veregeti. Kínban van. Foly­tassa? Hogyan mondhatná el egy mindenre kíváncsi új­ságírónak, amit érez? Végül is idegen. Feje tetejére ál­líthatja szavait, kifordíthat­ja értelmüket, akár a fre- gölikabátot. Azt is hiheti, hogy határozatlan vagy pe­dig egyszerűen megbánta, amit tett. Pedig meggyőző­dése, hogy helyesen cseleke­dett, amikor leváltotta a ,meó-vezatőt. Ha továbbra is beosztásában hagyja, túl nagy lett volna a kockázat: az övé, a gyáré — sőt, azé is. akit elmozdított. Mert ugye: kényes pont a meóé. Az igazgató mesélni kezd. Ügy gondolja, jobban jár, ha mondandójának színhe­lyét valahová az üveghegyen is túlra teszi, mivel akkor — amennyiben a helyzet kí­vánja — egészen hetedhét­országig visszakozhat. Szó­val van valahol egy üzem, ahol az emberek megszok­ták a hibák őszinte és nyílt feltárását. Nem ismertek sem kendőt, sem különböző kozmetikumokat, amelyek el­rejthették volna a hiányos­ságokat — így aztán rendre terítékre került valamennyi. Megszüntetésükre, kijavítá­sukra határidőket is szab­tak, mégpedig zömében fo­lyamatosakat. Ezért a hibá­kat — bár állandóan akad­ták — minduntalan orvosol­ták. így ment ez jó ideig, amíg az igazgató észre nem vette, hogy a problémák a valóságban sakkal maka- csabbak, mint az asztalán heverő jelentésekben. A problémák ugyan valóban eltűnnek — a jelentésekből. Néhány hónap múlva azon­ban ismét teljes súlyukkal visszatérnek. A hibákat szeretjük a je­lenségek szintjén tárgyalni. Nagy köröket húzva, ame­lyek közösségeket kerítenek be — a körön belül kicsit mindenki hibásnak érezheti magát, éppen ezért nem ér­zi magát senki sem. A fe­lelősségvállalás elaprózódik, a felelősségrevonás pedig csaknem lehetetlenné válik. A mesebeli igazgató azon­ban úgy vélte: a jelenségek behelyettesíthetők. Emberek­kel. Csak éppen a művelet népszerűtlen. Nincs az a humánus vezető, aki ilyen esetben eltekinthet a konk­rét büntetéstől. A valamit össze kell kapcsolni a va­lakivel — a bírálat így kap fullánkot. Es ettől kezdve senkitől sem fogadott el pa­naszt pontos címzés nélkül. Rögvest el is apadtak a problémák, illetve nemigen vállalták megcímzésüket. Csakhogy a termelés olyan, akár az élő ember: nem sokáig képes takargatni ba­jait. .. A meó-vezető volt az első áldozat? — kérdem az igaz. gatót, elszakítva ezzel gon­dosan fölépített tanmeséje fonalát. Bólint, de szóban ellentmond: nem áldozat — kifáradt, megérdemelte a nyugodtabb munkakört. A fizetése változatlan, csak most nem a készárut ellen­őrzi, hanem a * beérkező nyersanyagokat. Nem is le­váltás volt ez, inkább át­helyezés. Nincs benne sem­mi különös. Mindenki el­ismerte — elismeri a mun­káját, kitüntetést is kapott eleget, szeretik, révbe ért, van meleg otthona: sikeres ember. A meó-vezetésben ki lehet fulladni, főként ekkora export mellett. Két kő és két tűz egyszerre — őrlődik és köztien ég is az ember. Az igazgató sem vállalná. Egy fiatal szakembert ne­vezett ki, aki még pályázik a babérokra. A két kő nem sebesíti annyira, a két tűz ellen van ereje védekezni — a dolgára összpontosít. El­magyarázta ezt — vállát ve­regetve — a régi meó-veze- tőnek, öreg barátjának is. „Ügy tűnt, megértette” — néz maga elé az igazgató. — „Persze, azért jobban örülnék — ha nyugdíjba küldhettem volna...” Nem lehet megőrizni az érdemeket alacsonyabb be­osztásban? A leváltás a megbukás bélyege? Igen, az igazgatónak lelkáismeret-fur- dalása van. Elhatározása, hogy a vétkesek körmére néz, emberiességével ütkö­zött össze. „Tudja, néha azt érzem, hogy az öreget nul­lára írta a közvélemény, mert már nem vezető... Ha pedfig ez így «van, a hibám jóvátehetetlen...” — kocog- tatja tollával a kávéspoha­rat. Túlontúlr gyakran hasz­náljuk az „érdemei elisme­rése mellett” minősítést ah­hoz, hogy igazán rangja le­gyen és ritkán választunk el tisztségétől nyílt bírálattal olyan embert, aki érdemte­len rá. A közvélemény pedig szívesen általánosít: a levál­tások sokszor összemosód­nak a váltásokkal, ahelyett, hogy élesen elkülönülnének. „Azért úgy érzem, meggyőz­tem őt. Értett engem. A beszélgetés végeztével át­ölelt, ahogy szokta..— nyugtatja magát az igazga­tó. Hvjuk b|2 őt — tanácso­lom. A titkárnő már kere­si is. Nézem az iroda pu­ritán bútorzatát, a meny- nyezet sarkában vékony szá­lon futó repedést, ’áz aszta­lon a rengeteg iratot. Az igazgató vonásai feszülteb­bek, nyakkendőiét ieazgatílf; mintha tartana a találkozás­tól. Ahogy kopognak az aj­tón, már ugrik, állva akar­ja üdvözölni munkatársát. De csak a titkárnő az A •volt meó-vezető nincs a gyárban. Betegállományba ment. A vérnyomása... Tamás Ervin HATVANI DISPUTA: Új NEB-elnök, régi gondok Június elseje óta függet­lenített elnöke van a hat­vani Népi Ellenőrzési Bi­zottságnak. E döntés a köz- igazgatás átszervezése nyo­mán született, és a felelős tisztet Balogh Istvánra bíz­ták, aki korábban bő tíz esztendeig a 4-es Volán Vállalatnál dolgozott forgal­mi vezetőként. Talán ő ma a legfiatalabb NEB-elnök az országban, hiszen mind­össze harminckét esztendős. Mégis miért éppen rá esett a választás? — Nem újdonság nekem ez a munkakör, hiszen már 1977-ben bekapcsolódtam a városi bizottság tevékenysé­gébe, éspedig a közlekedési szakcsoport tagjaként. Jó is­kola volt az eltelt nyolc esztendő, sok tapasztalatot gyűjtöttem a különböző vizsgálatok során. És- talán eddig végzett ilyen irányú ténykedésemet minősíti az a tény is, hogy 1980-ban „Tár­sadalmi munkáért” kitünte­tésben részesített a megyei tanács — jegyzi meg kér­désünkre a fiatal NEB- elnök. — Vállakozó kedve­met, bátorságomat fokozta egyébként az itt lerakott jó alap, amely elődeimnek kö­szönhető. Jól szervezett, ola­jozottan működő bizottságot vettem át, hasonlóan az el­lenőri hálózathoz. Különben három hónapot adtam ma­gamnak arra, hogy a mun­kákat irányító jogszabályo­kat, törvényeket az eddigi­nél mélyebben megismer­jem, és valóban úgy felel­jek meg a követelmények­nek, ahogyan azt elvárják tőlem. Remélem, senkinek nem okozok csalódást. Beszélgetésünk során el­mondotta, hogy pillanatnyi­lag több társadalmi megbí- bízatása van. Tagja például a városi pártbizottságnak, a szakszervezetek szakmaközi bizottságánál pedig titkári funkciót tölt be. Ez utóbbi­tól azonban megválik 1985 februárjában, amikor ismét választás lesz, mert új mun­kakörében — már most lát­ja — képtelen annyi köve­telménynek megfelelni; Föl­említett néhány olyan vizs­gálatot, amelyekben ellen­őrként vett részt. — Mint a közlekedési szakcsoport tagja, leginkább az egyes üzemek, gazdasá­gok energiafelhasználásával foglalkoztam, de vizsgáltam a tanulók mezőgazdasági foglalkoztatását is, különös figyelemmel arra, hogy mire fordítják az így keletkező anyagi eszközöket. Az alap- vizsgálatokat természetesen mindig utóellenőrzés követ­te, és ezek során bizonyo­sodtam meg abban, meny­nyire hasznos tud lenni a népi ellenőrzés a mi társa­dalmunkban. Vizsgálati eredményünket, az annak nyomán született javaslato­kat általában elfogadták a különböző gazdasági egysé­gek vezetői. És nem a min­denáron hibát keresőket látták bennünk, hanem olyan társadalmi munkáso­kat, akik rajtuk akarnak segíteni. Vagyis éreztem te­vékenységünk valós érté­keit. .. Mint későbbiek során megtudtuk, elnöki minőség­ben néhány fontos vizsgálat irányítása vár hamarosan Balogh Istvánra. A Város­gazdálkodási Vállalatnál például arra lesznek kíván­csiak a hatvani NEB ellen­őrei, hogy 1981 óta miként módosult a belső ellenőrzés munkája, milyen hatékony­sággal segíti a gazdasági ve­zetést. Az ÁFÉSZ a háziipari szövetkezet és a MŰFÉM portáján ugyanakkor azért néznek körül, hogy számba vegyék: miként sáfárkodnak az arra illetékesek a VI. hatéves tervciklusban ren­delkezésükre álló kulturális, jóléti kerettel. És természe­tesen kézbe veszik mind­azokat a közérdekű bejelen­téseket, javaslatokat, ma­gánpanaszokat, amelyekkel indokolt foglalkozni. Majd így folytatta a fiatal városi NEB-elnök: •— Természetesen az ön­képzésre, ismereteim idevá­gó tágítására is gondolnom kell az elkövetkező időszak­ban. A népi ellenőr szemé­vel eddig például csak Hat­vant, az itteni gazdasági, társadalmi állapotokat is­(Fotó: Szabó Sándor) mertem. Ez az új közigaz­gatási felállásban kevés! Sorra kell járnom a most már jobban ide tartozó te­lepüléseket, hogy a szemle- utak során lássam meg, fe­dezzem fel magamnak: ho­va szükséges nyúlnia a né­pi ellenőrzésnek. De még ez sem elegendő. Űj munkakö­röm ellátásához, ilyen jelle­gű ismereteim gyarapításá­hoz elengedhetetlen Velence, a KNEB oktatási-továbbkép­zési központja, ahol októ­berben első alkalommal ve­szek részt egy háromhetes tanfolyamon, amit majd rö- videbb továbbképzések kö­vetnek. Vagyis: miközben figyelmemet egyrészt régebbi gondok, tisztázatlan felada­tok kötik le, úgy kell az időmmel, energiámmal gaz­dálkodnom, hogy saját fejlő­désemre is jusson belőle. Moldvay Győző REPÜLNEK A HATÁRKARÓK, INDULNAK A PEREK Ha a birtokos nem enged - igaza van Legtöbbször csip-csup ügyek. Mégis rendkívül bosz- szantóak, olykor egészen idegölőek, mert évekig, ese­tenként évtizedekig elhúzódnak, vagy éppenséggel egy életre teszik haragossá az egymás környezetében élő­ket. Hol húzódik a mezsgye, a telekhatár? — a jogá­szok már tudják, hogy ez a kérdés gyakran casus belli (háborús ok) a szomszédok között. Amit felrak éjjel az egyik koma, azt nappal szétveri a másik. Rö­pülnek a határkarók, indulnak a perek. Az is nyilván­való, nem újkeletűek ezek a jogviták. Hogy napjaink­ban milyen hátterük van, mely jogi megoldások segít­hetik békés elintézésüket, esetleg megelőzésüket? Töb­bek között erről beszélgettünk dr. Gáspárdy Józseffel, a Heves megyei Bíróság elnökhelyettesével. Új szabályok, új módszerek — Gondolom, nem árt tisztában lenni vele, mit mond a jogszabály a birtok­háborításról, mi a tartalma? A fogalom maga valamely dolog felett gyakorolt hata­lom megsértését jelenti. Ré­szint a birtokos megfosztása a birtoktól, részint a birtok­lásban való zavarás., A bir­tokviszony alapján a birto­kos mindenkitől követelheti, hogy tartózkodjék birtoklá­sának önhatalmú megzava­rásától. Ennek alapján azon­ban ma már a birtokvéde­lem nemcsak a dolog feletti zavartalan hatalomgyakor­lást oltalmazza, hanem védi a birtokos környezetét is. A birtokvédelem mai jogunk­ban a környezetvédelem egyik eszközévé is vált! — A Polgári Törvény- könyv módosítása 1977-ben a birtokvédelemben is jelen­tős változásokat hozott. Me­lyek az ezzel kapcsolatos ta­pasztalatai a bíróságoknak? — Mindenekelőtt: határo­zottabban különült el a ta­nácsi szakigazgatási szerv és a bíróság hatásköre. Az előb­bié elsődleges maradt, ám oda csak az egy évnél nem régebben elkövetett birtokhá- borítási ügyek tartoznak. Csakis a bíróság járhat el, ha az egyéves határidő már eltelt, vagy ha a felek között kizárólag a birtokláshoz va­ló jog vitatott. Megszűnt az a lehetőség, hogy a szakigaz­gatási szerv a birtokháborí­tás megszüntetésére irányú ügyet a bírósághoz elintézés nélkül áttegye: a hatásköré­be tartozókat köteles befe­jezni. Továbbra is érvényes viszont az az eljárási mód, mely szerint a szakigazgatási szerv határozatának megvál­toztatását — a kézbesítéstől számított 15 napon belül — a bíróságtól keresettel kér­hetik. A Ptk. módosított rendelkezései a gyakorlatban beváltak. Csökkent az elbí­rált birtokháborítási perek száma, illetve aránya, s az ilyen esetek összetételében is átrétegződés következett be. Az ügyforgalom eleinte megyénkben is kedvező volt, az utóbi.években viszont új­ra emelkedés volt tapasztal­ható. Tény, hogy csökkent az egyszerű, kis jelentőségű esetek száma. Ml húzódik a háttérben? — A bíróságok a birtok- védelemmel kapcsolatban a társadalmi háttér vizsgálatát is elvégzik egy-egy ügy el­bírálásánál. Ebben mi a jel­lemző? A legtipikusabb esetek elő­ször is a telekhatárral kap­csolatosak. Ezekben rend­szerint arról van szó, hogy az egyik szomszéd jogosulat­lanul magáénak tekinti vagy birtokában tartja a másik területének kisebb-nagyobb részét. Gyakoriak a szom­szédos ingatlanok használa­tával összefüggő perlekedé­sek is. Itt azt kell eldönte­ni: az egyik fél saját ingat­lanának használata során szükségtelenül zavarja-e a másikat jogainak gyakorlá­sában. Különösen jelentősek azok az „öszetűzések”, ame­lyek a környéket zavaró zaj, füst, vagy rezgés miatt ke­letkeznek. Ritkábban fordul­nak elő a szolgalommal kap­csolatos birtokháborító ma­gatartások. — Napjainkban gyakran lehet vita forrása az, hogy valamely ingatlant, vagy te­rületet a felek közösen hasz­nálnak, illetve közös tulaj­donukban vannak... — Ezek sorában leginkább a házastársak között a lakás- használatból eredő birtokhá- borítási ügyek az említésre méltók. A megítélés ezekben az esetekben független attól, hogy a lakáshasználat bérleti szerződésen, vagy más ha­sonló jogviszonyon alapul-e, illetve a lakás a házastár­sak közös tulajdona-e. Ilyen esetek lehetnek: a házastárs kizárása a lakásból, ha az egyik vagy másik átmeneti­leg (esetleg kényszerűségből) eltávozott onnan, s visszaté­rését megakadályozzák, nem engedik, hogy egyes helyisé­geket, vagy berendezési tár­gyakat használjon. A lakás­bérlőknek a törvény is spe­ciális védelmet biztosít, a lakás bérlőjét mindaddig megilleti a birtokvédelem, amíg a kiürítést elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják. Megelőzni az ellenségeskedést — Beszélgetésünk során szó volt a környéken lakó­kat zavaró magatartásról is... — Ezek közé sorolható, amikor ipari tevékenységgel, vagy állattartással túlzott zajt, vagy bűzt okoznak, újabban a fóliasátras nö­vénytermesztéshez túlzott mértékű locsolással a szom­széd házának falát rongál­ják. Ezekben az esetekben a fél a bíróságtól kérheti, hogy a másikat tiltsa el a zavaró magatartástól. Irány­mutató ebben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása: az ál­lamigazgatási hatóság enge­délye a polgári jogi igényt nem dönti el. így nem per­döntő körülmény, hogy a zavaró hatást kiváltó gép felállítása, vagy ipari tevé­kenység folytatása hatósági engedély alapján történt-e. — Mit tehetnek az igaz­ságszolgáltató szerveink az­ért, hogy lehetőleg gyorsan és a további ellenségeske­dést megelőzően döntsék el a birtokvitákat? — Az érdekegyeztetést legeredményesebben az ál­lattartással és az ipari tevé­kenységgel okozott károk miatt indított perekben vé­gezzük. Általában a bírósá­gok nem a tevékenység meg­szüntetésére köteleznek, ha­nem a káros hatások kikü­szöbölésére, vagy korlátozá­sára törekednek. Például egy esetben a tenyészebek tartá­sát — figyelemmel export­felvásárlásra is — a bíró­ság nem tiltotta meg, hanem a kutyák számát határozta meg úgy, hogy csaholásuk még elviselhető legyen .. Nincs bagatell ügy A bíráknak fontos felada­tuk, hogy az embereket a békés szomszédi viszonyra neveljék. Ezzel ugyanis ta­lán magukat is megkímélhetik a pergazdaságossági szem­pontból feleslegesnek tűnő eljárásoktól... — ítélkezési gyakorlatunk nem ismer bagatell ügyet, elenyésző jogsérelmet, ame­lyet nem érdemes orvosolni. A jogvitákat értékükre és a bennük rejlő sérelem súlyá­ra tekintet nélkül kell elbí­rálni. A negatív jelenségek viszaszorításának egyetlen módja a felek nevelése. En­nek két lehetősége van: ész­szerű érvekkel hatni a per­lekedőkre, megmagyarázni nekik magatartásuk helyte­lenségét és meggyőzni őket. Esetleg a viszony megromlá­sának kezdeti szakaszában nagyobb eredményt lehet várni a jóindulattal adott, ésszerű intelmektől. A hig­gadt légkörben folytatott tár­gyalás, a tények világos fel­derítése és a jogszabályok megismertetése alkalmas le­het arra, hogy jobb belátás­ra, a jogszabályok követésé­re és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartá­sára bírjuk őket. Ha viszont az indulatokat szabadjára engedik, ez csak fokozza a gyűlöletet, újból és újból olajat tesz a tűzre. Ezért is döntő: a vita végsőkig való kiéleződésének csak az ügy gyors és aJhpos befejezése szabhat határt. Szalay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents