Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-27 / 175. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 27., péntek Az úttörőházban működő szakkör a szövetkezet utánpétlását is szolgálja; munkaeszközeit is bemutatja a kiállítás (Fotó: Kőhidi Imre) A tervek szerint múzeumot alakítanak ki Hevesen a hajdani járási tanács házában. Most még csak kiállítóhely nyílt az épületben: a város népi- és háziipari szövetkezete mutatkozik be többi száz termékével. Egy időben igyekeztünk megszabadulni minden népi ruhaviselettől, használati tárgytól. A konyhákból tűzre kerültek a lócák, s egyre kevesebb lakodalmi asztalt borítanak színes szőttesekkel. Ma már nagyon ritka. hogy az eladósorba kerülő lány elkészíti a kelengyéjét: a szőttesekbe, vagy varrottas huzatokba bujtatott párnákat, dunyhákat. A városiasodással megváltozott az élet is. Mostanában azonban mintha újra nagyobb lenne az érdeklődés a népművészet iránt. Fülöpné László Magdával és Hegedűs Jánosáéval a szövetkezet népi iparművészeivel járjuk végig a helyiségeket, s bepillantunk a 33 éves múltra visszatekintő kollektíva munkájába. A párnákról, ingvállakról gyűjtött motívumokat többek között átültették a terítékre, futókra. Már az első szobában egy — tárlatvezetőim szerint — olyan munkára bukkanunk, amelyet „az egész világ megcsodálhatna”. A szövetkezet valamennyi mintakincsét magán hordozza az az átányi szőttes. amelyet azsúrok díszítenek, s rozmaring, kerek rózsa- és csillagminták ékesítenek. Ahogy átsétálunk a következő terembe, hímzéseket és varrott blúzokat láthatunk. A Népművészeti Vállalatnak ■is szállítanak azokból az ekrü térítőkből, amelyek a recski asszonyok keze munkáját dicsérik. Az egyik sarokban fémszálas blúzaik kaptak helyet. Mint megtudjuk, a szakmabeliek eleinte idegenkedtek az új anyagtól, de egyre inkább megbarátkoznak vele. Diszkréten helyezik el azokat a blúzokra, hogy „ne nagyon ártsanak" a hagyományoknak. Nem is harsog a csillogó, vékony szál. Ezt igazolja, hogy a népművészekből álló zsűri elfogadta az újdonságot. A következő szoba a szőtteseké. Egy-egy kis sarokban harmonizálnak egymással a paravánokra tűzött — finom pamutból készült — szádák, függönyök, abroszok és a szalvéták motívumai. Jellemző szín a piros és a kék. Érdekesség, hogy helyet kapott itt az a galamb- mintás függöny is, amelyet hajdanán, az 1950-es évek közepén alkottak. Kender- és lenfonálból — fehér, piros és szürkésbafna csíkozással készült az a kis kollekció, amelyet a közelmúltban tervezett Fülöp Pálné népi iparművész. A bodonyi díszpárnákról gyűjtött mintákat ültette át az abroszra és a függönyre. A bútor- és faipari részlegből kikerült tálalószekrény, valamint a nagyméretű kerek asztal és a székek valósággal uralják a következő termet. Hasonlóak láthatók a Balaton partján a Marina és az Annabella szállókban. Kár, hogy az úgynevezett cigánybútorok, melyeket egyetlen rönkből vájtak ki, a szövetkezetben dolgozó poroszlói cigányok — nem kerültek ide. Ugyancsak a múltat idézi — hiszen már nem gyártanak ilyet — az a nyugágy is, aminek üléshuzatát régi szőttes darabról átvett mát- raderecskei minták ékesítik. — Még felsorolni is sok lenne, hogy 1951-től, alapításunktól hányféle hímzett és szőtt darabot készítettünk. — mondja Fülöpné. — Ezek közül már jó néhánnyal nem foglalkozunk. Annak idején maradékokat, végeket használtunk fel, ma már a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgozhatunk. Szeretnénk továbbra is piacon maradni, de természetesen mindenképp ragaszkodunk az összegyűjtött mintakincshez. „Mii az a mai ... idegenbe olcsó pénzért készülő terítő ahhoz az őserejű var- rottashoz képest, amit pusztán csak a maguk örömére, ünnepeik, hétköznapjaik szebbé tételére készítettek. Emitt a technikák alkalmazkodása az élet szükségleteihez a feladathoz a virágként fakadó mindenféle motívumok tengernyi sokasága. Amott egyetlenegy technikának az unalomig való ismétlése, két-három elsorvadt motívummal”. Malo- nyai Dezső, az ismert néprajzos kesergett így a század elején, amikor a kalotaszegi hímzések üzleti termelése ellen emelte fel szavát. Hogy gondolatai érvé- nyesek-e a hevesiek munkájára, azt csak úgy lehet eldönteni, ha megtekintik az augusztus 31-ig nyitva tartó kiállítást. Az mindenképpen megállapítható, hogy a szövetkezet népművészei, népi iparművészei és dolgozói munkájuk során igyekeznek megőrizve továbbfejleszteni őseink mintakincsét. Homa János Munkásmozgalom Heves megyében Felvételi ének szakra Országosan is figyelemre méltó törekvése a Heves megyei Propagandista című kiadványnak, hogy bemutassa szűkeb|o hazánk munkás- mozgalmát. A kiadványban most jelent meg a munkás- mozgalommal foglalkozó negyedik kötet. Ebben Misócz- ki Lajos Heves megye szegényparaszti és munkás- mozgalmának az I. világháborúig terjedő szakaszát mutatja be. Németi Gábor arról ír, hogy a hatvani munkásmozgalom miként alakult az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásának időszakában 1921-től 1929-ig. Zsirka László a közelmúlt történelmével foglalkozik: Az ipari fejlődés hatása a foglalkoztatottság alakulására a gyöngyösi járásban címmel. Molnár József újabb adatokkal szolgál a kiadványban a Heves megyei internacionalisták életrajzához. A közel három és fél évszázados gyöngyösi gimnázium második emeletének pihenőjében egy fekete márványtáblán 81 név szerepel. Az intézet I. világháborúban meghalt növendékeinek névsora ez, Katona Gyula tanárral az élen. Ebben az öt- venikettedik dr. Molnár Alajos. Ki volt ő? Erre a kérdésre ad értékelő választ a közlemény szerzője. Szecskó Károly ugyancsak egy kiemelkedő munkásmozgalmi személyiséggel Somfai (Stromfeld) Jánossal foglalkozik tanulmányában. Arról ír, hogy a magyar szocialista irodalom és újságírás egyik jelentékeny, de eddig kellően nem méltatott úttörője volt Somfai. 1918 őszétől 1919 augusztusáig Egerben élt. Ebben az időszakiban az egri újságban jelentek meg cikkei. Pesti levelek című szociográfiai írásai a világháború alatt a főváros népének döbbenetes nyomorát mutatják be. Kovács András Bánya és erőmű születik Visontán címmel hínkrónikában számol be a nagyberuházás történetéről. A röviden és tömören megfogalmazott hírek érzékletesen ábrázolják a Thorez Bányaüzem és Gagarin Hőerőmű létrejöttét. Csiffáry Gergely a neves munkásmozgalom-történeti személyiség, Vályi István életrajzához szolgál újabb adalékokkal. Vörös Dezső egykori kiskörei vöröskatonának életrajzából közöl összeállítást. Garamvölgyi Dezső, Majoros Zsigmond, Simon János, Sipos Imre, Vaskó János, Veréb István, Németh János és 'Puzsoma József egyszerű szavakkal, de rendkívüli hitelességgel vallanak életének kiemelkedő állomásairól, többek közt az I. világháborúról, a Vörös Hadseregben kifejtett tevékenységükről,. majd az ellenforradalom időszakában átélt szenvedéseiről. A Heves megyei Propagandista közelmúltban megjelent munkásmozgalmi kiadványa mintegy 300 oldal terjedelemben ad betekintést a mozgalom történetébe. Remélhetően a mostanit újaiblb ilyen jellegű kötetek is követik majd, és így lassan nem marad fehér folt megyénk munkásmozgalmát illetően. (kaposi) Tréfásan és komolyan George Bemard Shaw aforizmái Az én lényegem az, hogy egyedülálló, fantasztikus, nem tipikus, utánozhatatlan, kibírhatatlan, nagy adagokban elviselhetetlen vagyok, egyáltalán nem hasonlítok senkihez azok közül, akik régebben éltek, reménytelenül természetellenes vagyok, és teljesen hiányzik belőlem mindenféle igazi szenvedély. . * ★ . Rendkívül okos vagyok. Tehetség dolgában kétségtelenül felülmúlom az emberi nem átlagos képviselőjét. Önök nevetnek. Ügy vélem, nem az én szavaimon, hanem azon, hogy nem untatom önöket az ilyenkor szokásos, szerény köhécseléssel, és nem színlelem azt, hogy ostobának tartom magam. ★ Sorsomban semmilyen döntő fordulat nem volt. Én mindig toronyiránt előretörtem. ★ G. B. Shaw. nem sokkal a 90. születésnapja előtt, az egyik újságban a halálhírét olvasta. „Ez a hír túl korai: én még csak félholt vagyok — sürgönyözte. — Közöljenek cáfolatot”. A siker titka az, hogy minél több embert kell megsérteni. Engem senki sem olvas: klasszikusnak tartanak, és úgy tisztelnek, mint egy érseket. Fordította: Gellért György A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola magánének tanszaka felvételt hirdet érettségizett fiatalok számára. A képzési idő a nappali tagozaton 4 év. A jelentkezési korhatár 24 év. Jelentkezési lap és a felvételi vizsga anyaga átvehető az iskola portáján augusztus 13-ig 9—12 óra között (Budapest, 1065 Nagymező u. 1. tel.: 217-514). Legányiemlékülés A Heves megyei Múzeumok Igazgatósága és a TIT Heves megyei szervezetének bioilógiai szakosztálya rendezésében tegnap Legányi Ferenc emlékére tartottak tanácskozást Egerben. Az egri őslénytani gyűjtemény alapítója száz évvel ezelőtt született, s hatvan éven át gyűjtötte a Bükk hegység őslénytani emlékeit. Geológiai munkáját tekintélyes kéziratanyag őrzi, amelyből ma is meríthetnek a mú- zeodógusok. Dr. Kecskeméti Tibor kandidátus A geológus Legányi címmel tartott előadást. majd dr. Szakály Márta a gyűjtő paleobotani- kai munkásságáról szólt. Az Ifjúsági Házban megtartott program után a résztvevők az egri Kisasszony temetőben megkoszorúzták Legá- ni Ferenc sírját. Az eseményhez kapcsolódóan ma kezdődik Egerben, a IX. magyar malakológus találkozó: a csigákkal foglalkozó szakemberek délelőtt 10 órától a várban tíz előadást hallgatnak meg a témával kapcsolatosan. A négy. napon át tartó rendezvény során szakmai gyűjtőutat szerveznek a Bükk hegységben. A malakológus találkozón részt vevők foglalkoznak a földtörténeti korszakok legújabb feltárt eredményeivel is. A FOLYTATÁS NEHEZEBB Életjel Szerény címmel, figyelemfelhívó borítóval jelent meg az egri Ifjúsági Házban működő Heves megyei Irodalmi Alkotókor első kiadványa, az Életjel. A mintegy félszáz oldalas füzetet az alkotócsoport vezetője, Gábor László szerkesztette és ő írt hozzá előszót is. A kiadvány önértékét tekintve csupán rövideb b híradást érdemel, de a kezdeményezésről, amelynek valódi életjele ez a kis füzet — az ügynek kijáró figyelemmel illik szólni. Korábban is voltak kezdeményezések Heves megyében egy irodalmi alkotókor létrehozására. Részint ebbe az irányba mutatott a Gárdonyi Géza Társaság megalakulása, kezdeti működése. amely azonban az utóbbi években a holtponton áil. Az egri és Heves megyei fiatal művésznemzedék bemutatkozási lehetőségét az önmagukkal és a valósággal való felelős számvetést. szembesülést szolgálta az Űtrahívás című antológia. A Heves megyei tanács és a KTSZ-bizottság a kötet útrabocsátásával jó szolgálatot tett a művészi feladatok együttes vállalásáért. a közösségi célok megvalósításáért. A várt eredmény azonban mégis elmaradt. Nem az első próbálkozással járó szerkesztői fogyatékosságok, nem is a jogos kritikák, hanem inkább az antológia csekély visszhangja miatt. Az Ütrahívást életre hívó nemes szándék kevés értősegítő odafigyelést és gyümölcsöző kritikai észrevételt kapott. Nem állt a kiadvány mögött tevékeny alkotóközösség. amely a folytonosság biztosítéka lehetett volna. Nem kis szándéka az volt. hogy „fiataljaink együttes szerepeltetése közösséggé alakulásukat, sikeres pályafutásukat is elősegítse”. Ha mindkét célkitűzés nem is válhatott valóra, mégis olyan alkotók kötődését tudatosította versekkel. mint Utassy József és Oravecz Imre. Megtérülni látszik az anyagi és erkölcsi befektetés, ha arra gondolunk. hogy a kötetben még pályakezdőnek számító Szokoláy Zoltán azóta kéziratos költőből kötetes „nyomtatott” poétává vált, amint hóZzá hasonlóan túl van az első köteten Kará- csondi Imre is. Eredményesen dolgozik Cseh Károly és Bíró József .. . Ezt a kezdeményezést folytatja az Ifjúsági Ház irodalmi alkotóköre a tavalyi megalakulás óta.Egy év rövid idő, a tollpróbáiktól indulók aligha mutathatnak fel országra szóló eredményeket. Valószínű, hogy a mostani kis füzetük sem kerül be sem a magyar irodalomtörténetbe, de még az észak-magyarországi régió nagy eredményei közé sem. Szerepe mégis túlmutat önértékén, a kiadvány önnön jelentőségén. Egykötetes költő. Karácsondi Imre — joggal került az élre — máris példát mutathat a folytatásra, irány, amely komoly cél felé vezetheti az alkotócsoport tagjait. Egy-két versből nehéz ítélni. Nem is jóslásról «van itt szó, hanem figyelemfelhívásról. Költőként szólalt m<|g a kis antológiában Karácsondi Imre mellett Bodza László, Bányász István, Anga Mária, Litya László, Nagy István, Pogonyi Pál. prózaíróként mutatkozik be Mérai Mária, Kakuk Imre, Káló Béla. Gyenge István. Figyelmünket a kezdeményezés jellege érdemelte ki, az a, tény. hogy újabb kísérlet történt a megye szellemi-irodalmi erőinek az ösz- szefogására, egy kedvező folyamat elindítására a kulturális élet felelős szerveinek a részéről. Szükség van a mecénaturára, mert nehezen teremthető szellemi aura. különösen, ha az irodalmi flórát és faunát táp- anyagszegény talaj táplálja. A múlt szép tradíciói távoli ösztönző erők csupán, csak virtuálisan léteznek. Vitális erejüket csak a tudatos vállalkozás, az újító vállalás teheti valóságos hatóerővé. A Heves megyei irodalmi alkotókor tevékenységére, kiadvány lehetőségeire azért is szükség van, hogy erről a tá j hazáról többet tud jon,, jobban tájékozódhasson az ország érdeklődő, irodalombarát olvasótábora. A Népújság, a Hevesi Szemle az „irodalmi rendezőpályaudvar” szerepét is betöltheti, bizonyos értékkiválasztó• funkciót is ellátva. Szükség van a fiatal pályakezdők gondjainak enyhítésére. Ha nem is lehetséges megszüntetni az irodalmi folytonosság folyamatos zökkenőit, legalább csökkenteni kell őket. Meggyőződésünk, hogy nemcsak a régmúltban születtek és indultak ebben a régióban tehetséges írók és költők, hanem a közelmúltban is. Az irodalom az emberi alkotóerő, a szabadság- vágy kiteljesedésének is terepe. Különösen fontos napjainkban ez a lehetőség. amikor a szellemi dolgok iránti fogékonyság, érzékenység, az olvasásigény nem éppen felívelést mutat. A Heves megyei alkotókörnek le kell számolnia az „antológiás egyenlősdi”-vei. Mindenki annyi helyet, lehetőséget érdemel, ameny- nyi értéket teremteni és érvényesíteni tud. Az értékki- vátasztás során, túllépve a ..küszöb-állapoton” a lehetőség szerint el kell kerülni a provincializmust: a kis értékek szubjektív felnagyítását és a wilódi értékek lekicsinylését. kiiktatását„ Gondolniuk kell a következőkben a műfaji, a tematikus egység fokozott megteremtésére is. Mindenképpen örvendetes, hogy ennyi tanár, népművelő és más értelmiségi szeretné — Egerben és szűkebb- tágabb környékén — vállalni az önkifejezés próbáit, az írást; szeretne kilátni szű- kebb kenyérkereső szakmájából az önművelés segítségévéi. De nem feledhetik: minden kezdet nehéz, annál már csak a folytatás nehezebb. Várjuk ezt, s az igényszint növekedését, mert írni is csak úgy érdemes. Cs. Varga István RÉGI ÉS ÚJ KÖNYVEK Költözik az antikvárium ^ Újabb szép épületet újítottak fel Eger belvárosában: a főiskola mögött, a posta távbeszélő központja mellett. Ebben nemsokára két könyvesbolt is megnyílik, az egyik a régi, a másik az új könyvek barátainak szolgálatába áll. • Már megkezdődött a Széchenyi utcai antikváriumi helyiségből a költözködés. Egy hét múlva, augusztus 2án már a nagyobb, szebb termekben várják a vásárlókat. Kiegészítik az árukészletet, így bizonyára minden könyvbarát talál magának csemegét. A másik üzlet fő profilja a jegyzetek árusítása lesz, ezentúl a‘ főiskola hallgatói itt szerezhetik be tankönyveiket, de nemcsak ilyen jellegű nyomtatványok szerepelnek a kínálatban. Népművészeti kiállítás Hevesen Megőrzik az ősök mintakincsét
