Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. július 4., szerda • ,-r. -■: s. VILLANÁSOK BARÁTAINKRÓL Bezzeg a mai fiatalok Bulgáriában I. — Nem akarnak dolgozni ezek a mai fiatalok. Min­dig csak a szórakozás, a tánc, a munka maradhat a végé­re... De hát megtehetik, ha a kedves mama az épp csak gimnazista fiainak, lánynak esténként minden további nélkül a markába nyom' egy ötlevást; menjél gyerekem a diszkóba, érezd jól magad! Ne®, a leva szóból valószí­nűleg kiderül az olvasó szá­mára, hogy ezúttal nem a magyar srácok „felelőtlen” életszemléletéről hangzott el a morgolódás. Kedves bará­tom. tolmácsom, a targovás- tei Sztojcso. egy ifiklubban kellemes teázás mellett kor­holta imigyen a bolgár ti­niket. Okkal? Joggal? Egyhetes látogatásom során minden­esetre igyekeztem valame­lyest helyes feleletet keres­ni arra, milyenek, hogyan élnek az e tájon lakó 30 éven aluliak. Disco mogyoróval Az mindenesetre szemmel látható tény, hogy ifjú ba­rátaink épp oly lelkesen lö­työgnek a táncritmusokra, mint bárhol másutt Viszont van is nekik hol. A megye- székhelyen, a 45 ezer lako­sú Targovistében — mely­ben felsőoktatási intézmény nincs és így nem is mond­ható úgy iskolavárosnak, mint mondjuk Eger — min­den este legalább öt „disz- kotek” tart nyitva. Nem be­szélve azokról az ifjúsági klubokról, — szórakozóhe­lyekről — melyeket üze­mi épületekben rendeztek be az ott dolgozóknak. A bulgáriai diszkóban egyébként a magyar fiatal azonnal otthon érezheti ma­gát. A fiúk. lányok elősze­retettel viselik azokat az extra kosztümöket, melyek a legjobban érvényesülnek a viliódzó fényekben, s jár­ják a legmodernebb figurá­kat. A lemezek is épp csak egy hajszállal tegnapibbak a nálunk játszottafcnál — nyugtathattam meg Paulinát, alig 23 éves kísérőmet, aki természetesen élénken ér­deklődött arról, mi most Magyarországon a menő e műfajban. Ami viszont kellemes kü­lönbség, a szeszes italt ki­szolgáló helyeken sem divat pusztán poharazgatással fel­frissülni. Ha más nem, a jótékony hatású sósmogyo­ró minden asztalon megta­lálható. de előfordul a vod­ka plusz paradicsomsaláta kombináció is. Túl élénk, bosszantóan hangoskodó if- jakkal így nemigen talál­kozni. Még győz a mozi A különböző szórakozási fajták közül a diszkóval kezdtem, mert ez a legnép­szerűbb. A mozi alig marad le mögötte. S ennek oka nem abban keresendő első­sorban, hogy a bolgár fil­mek oly sokkal színvonala­sabbak lennének a mieink­nél. A nézők magas száma inkább annak tudható be, hogy az ottani forgalmazók némiképp más szisztémával dolgoznak, mint nálunk. A részletekbe kár lenne bele­menni. hisz ezek legfeljebb a szakemberek számára mondanak valamit. Néhány adat viszont érdekes lehet. Például a targovistei úgy­nevezett mozikomplexum három helyiségében naponta öt filmet vetítenek. Évente egy-egy lakos több mint tíz produkciót néz meg. S ez érthető is, hisz a legnagyobb világslágerek igen hamar eljuthatnak hozzájuk, amel­lett, hogy gazdag a kínálat a hazai, a szovjet, illetve a szocialista országok friss termékeiből is. A vetítések előtt rendsze­resek a bevezetők, amikor egy-egy szakember pár szó­val „ráhangolja” az alkotás­ra a közönséget. És gyako­riak a művészekkel való ta­lálkozók is. a viták egy-egy produkcióról, a különböző kedvezményes akciók, no meg az írásban terjesztett előzetes tájékoztatók. Klub és palota Ám lássuk, milyen más speciális lehetőségek vannak még a kikapcsolódásra. Né­hány jellemző helyszín, né­hány jellemző forma. A már említett teázásra egy olyan klubban került sor, melyet elsősorban a ze­nekedvelő gyerekek látogat­nak. A hatalmas, kényelmes ülőhelyekkel ellátott sző- nyegpadlós teremben talán a legizgalmasabb számukra délutánonként, esténként az a foglalkozás, amikor külön­böző magnóra felvett számo­kat cserélhetnek. A csoport vezetője nemcsak a techni­kai megoldásokban segít, de ismerteti is a különböző „szongofcat”. Amikor ott jártunk, egy néhány tagú társaság épp politikai dalok előadását gyakorolta a zongora mel­lett. Erre is van mód. épp úgy, mint a videojátékok használatára, beszélgetésre, olvasásra limonádézás köz­ben. A látogatók 14 és 30 óv közöttiek. A náluk fiatalabbaknak — az iskolai lehetőségek mel­lett — még a megyei úttö­rőház kínál találkozási he­lyet. Az egyszeri vendéges­kedés alkalmával úgy tűnt, pillanatnyilag szerényebb ajánlatuk az itthon megszo­kottnál. Igaz. a főtéri palo­tának — amelyet tavaly ve­hettek birtokukba a legki­sebbek — még építik eme­letét és alagsorát is. A már kés zen lévő részekben külön­böző csapat-, raj- és őrsi foglalkozásokat tartanak, előadásokat, irodalmi délu­tánokat, és dolgozik egy-két szakkör is benne. Falun sem másképp Popovóban a városi mű­velődési központban —, ahol most szintén nagy átalakí­tások folynak — elsősorban az ragadott meg. ahogy az ottani ifjúsági klubban dol­goznak. Félig nyitott, félig zárt ez a csoport. A város üzemeibe a szervezők rend­szeresen küldenek a progra­mokra meghívókat, de ha valaki csak úgy betéved, azt is szívesen látják. A részt­vevők számára mindössze két tilalom van: nem szabad dohányozni és inni. De vi­tatkozni, kérdezni, beszél­getni szabad mindazokkal, a művészekkel, tudósokkal és érdekes személyiségekkel, akiket rendszeresen meghív­nak. A fiatal járókelőket egyébként itt, az előtérben felállított játékautomaták, biliárdasztalok vonzzák — legalább a kultúra előcsar­nokába. Gondolom, feltéte­lezve azt. hogy aki fél lá­bát már betette, könnyeb­ben lép még beljebb, s fel­keresi az itt székelő könyv­tárat, a fafaragó műhelyt, az amatőr filmstúdiót, a színházat. Hasonlóképpen véleked­hetnek a már említett Opa- ka nagyközségben. Nos, az ifjúság itteni házában (egy nagy terem, egy kisebb és két szoba) van mód a leg­különbözőbb igények kielé­gítésére, a sakkozástól kezd­ve a ping-pongig. E megje­lölt kétféle persze nem je­lenti azt, hogy akár vidé­ken, akár városon ennyiből áll a sportélet. De ez már egy másik téma. imnt ahogy az is, miként választanak pályát a fiúk. lányok, mi­ként kezdenek dolgozni, s milyen feltételek mellett alapítanak családot. Erről a következőkben. Terefere a targovistei színház előtt Németi Zsuzsa Jacekkal a strandon ta­lálkoztam. — Egye meg a fene! — kiáltott fel, rólam eszébe jutva a suli. Nemsokára megint cigarettáznom kell a budin! Pedig e pár nap alatt majdnem teljesen le­szoktam róla. Együttérzően bólogat­tam. — Velem is ugyanez a helyzet — mondtam komo­ran. — Lehet, hogy egyszer s mindenkorra abba kéne hagyni? — A sulit? kérdezte Ja- cek. — Nem, a bagózást. Jacek szkeptikusan elfin­torította az orrát: — A múlt évben megpró­báltam. De már az első szü­netben megállított a dög­tan és így szólt: „Na, add csak ide!" — „Mit? — ját­szottam magam. „Ne bo­londozz! Tudom, hogy do­hányzói. Ide a cigarettát...” A következő szünetben ki kellett szaladnom egy cso­magért. Különben karót adott volna. Es mindennap ugyanígy!... Na már most, ha rendszeresen veszek ci­garettát, hát fel is bontom. Hogy ne gyanakodjon! És rágyújtok. Akarva-akarat- lanul. — Velem is pont így tör­István, a király. Jézus Krisztus szupersztár, és most a Próba. Egyre gyarapodnak megyénk városaiban a kü­lönféle rockelőadások, ope­rák, balettek, a mozikban és a szabadtéren egyaránt. A Próba című rockbalett bizonyára nem ismeretlen a közönség előtt, hiszen meg­születése óta — 1982-től — telt ház előtt játsszák az Er­kel Színházban és televíziós változatát is láthattuk már a képernyőn. Ezen a nyáron két hét alatt majd egy tucat városban mutatja be a da­rabot a több mint 80 tagú társulat — köztük a Magyar Állami Operaház magántán. cosad és a Lodzi Wielki Teatr — se túrnénak első állomása volt hétfőn dél­után hat és este 9 órakor az egri körcsarnok. Szinte az egész teret be­töltő hatalmas fekete szín­padon kezdődött el a Passió próbája, de a Jézus, Júdás és Mária Magdolna történe­téből felelevenített részletek csak mint betétek szerepel­gyelmet. Osztatlan sikert aratott Presser Gábor zené­je, amely elválasztotta egy­mástól a Bach zenéjével aláfestett Passió-próbát. Az apróbb elcsúszásoktól. — melyet a síkos színpad is okozhatott — eltekintve szé­pen, egységesen, összeforrot­tan táncolta a kar, s a né­hány főszereplő Fodor Antal rendező koreográfiáját. Kár, hogy az előadás má­sodik részét megzavarta a büféből felszűrődő pohár­csörgés, üveg rakodás, hangos beszéd. Doros Judit tek a balettben. Az igazi cselekmény a társulat belső életét, munkáját s az egész közösséget ért külső erősza­kot. fenyegetettséget tükröz­te. Váltott szereposztással ját­szották a két előadást. Az utóbbin a Jézust táncoló Dózsa Imre Kossuth-díjas kiváló művész pontos, ki­dolgozott mozdulataival a Júdást alakító Keveházi Gá­bor határozottságával, a Má­ria Magdolnát megjelenítő Bán Teodora törékenységé­vel, finomságával, érzékeny­ségével vonta magára a fi­(Fotó: Szántó György) Telt ház előtt A Próba ......... . 1 Sor ozat az el len kultúráról — KEZDŐ PROPAGANDIS­TÁK felkészítése Gyöngyö­sön. Folytatódik a KISZ-ve- zetők nyári fölkészítése a következő mozgalmi év te­endőire. Gyöngyösön július 7-től iskolákban tevékeny­kedő fiatalok táboroznak majd, mintegy 150-en. összeállította: Németi Zsuzsa ténik — mondtam. — És mit szív a te dögészed? — Bármit, de leginkább a Pali Mailt csípi. — A mi matekosunk csak a kentet szereti. Tudod, mennyibe kerül?!... Jacek megértőén bólin­tott. Beléptünk az iskola kapuján. — Tudod, nem is az a legrosszabb — mondta. — Még elgondolni is szörnyű, mi lesz akkor, ha majd azt hiszik, hogy iszunk is... Jacek Sawaszkiewicz (Lengyelország) (Zahemszky László ford.) (Tudósítónktól) Beat-világkép-kultúra cím­mel, januárban indult meg az az előadássorozat az egri Ifjúságii Házban, amely a rock-történettel, a fiatalok lázadásának változá­saival ismerteti meg a kö­zönséget. A házigazda szere­ltót Sebők János újságíró, a Világ Ifjúsága című folyóirat főszerkesztő helyettese vál­lalta magára, míg a meghí­vott vendégek között talál­juk a mai magyar könnyűze" nei élet irányítóit (Bródy Jánost, Földes Lászlót, Schuster Lórántot...). de itt jártak — igaz, csak vi­deón — a Pink Floyd, a Rolling Stones, valamint a világ más vezető együttesei­nek tagjai is. A sorozat a rock gyökereitől eljutott a mai irányzatokig, elemezte a stílusokat a műfaji válto­zásokat, és az adott kor tár­sadalmi problémáit. A prog­ram szervezői azonban nem akarnak csak a zene mellett maradni. Azzal, hogy megis­mertetik a beat-világ muzsi­kájának sokszínűségét. al­kalmat teremtenek arra. hogy a társ művészetekkel is foglalkozzanak. Így sorra kerülnek majd a modem filmművészet, a képzőművé­szet, az irodalom új, lázadó formái. Az immár fél éve tartó so­rozat látogatói közül kiala­kult egy törzsközönség. Er­re a magra építenek, ami­kor klub létrehozását terve­zik. A sorozat megteremtői egy magát vállaló, tudatos ifjúsági réteget alakítanak ki, hogy majd ők is meg­tudják indokolni esetleges lázadásukat, hogy megvéd- hessék az úgynevezett „el­lenkultúrát”. Kürti Péter

Next

/
Thumbnails
Contents