Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 25., szerda 3 Zöldségárak Nem is olyan könnyű igazságot tenni. A vásárlók a piacon és különösen az üzletekben rosszkedvűen nézik a sokféle zöldséget, gyümölcsöt és azt panaszolják: drága. Eközben viszont a termelőkre is ráférne egy alapos kedély-javító kúra, mert úgy érzik: elkótyavetyélik munkájuk gyümölcsét, a fel. vásárlási árak jószerivel alig fedezik a termelés költségeit. Bár el lehetne intézni a dolgot azzal, hogy egyiküknek sincs igaza, hogy mindkét fél hajlamos a túlzásokra, mert nem is olyan vészesen magasak azok a fogyasztói árak, és a lényeg, hogy mindig mindent kapni lehet. A termelő — amióta világ a világ — mindig panaszkodik a felvásárlási árakra, pedig annyira azért mégsem lehetnek alacsonyak, ha nem hagyják abba a termelést. A ráfizetésért bizonyára nem dolgozna senki. Mondom, bárcsak el lehetne intézni a dolgot ezzel! Egyszerű volna a helyzet. Csakhogy a hamis szentenciák nem oldanak meg semmit. Mert ha július végén a meggy és a cseresznye kilója is több, mint húsz forint, ha a paradicsom, a paprika kilójának ára még mindig közelebb van a negyven forinthoz, mint a harminchoz, akkor a fogyasztó bizony okkal-joggal panaszkodik drágaságra. És sajnos a termelőnek is igaza van. Mert az itt felsorolt fogyasztói áraknak az esetek többségében, jó, ha a felét kapják a felvásárlóktól, és nem ritkán még ennél is kevesebbet. És ennyi pénz — különösen ilyen hűvös tavasz után, amikor még az amúgy sem túl magas átlagtól is elmarad a termés —. bizony valóban kevés. De miért van ekkora különbség a fogyasztói és a fel- vásárlási árak között? Hogyan lehetséges az, hogy a ribizkéért háromszor annyit kérnek mondjuk a vádi üzletekben, mint amennyit az Ipoly menti kistermelőnek kifizetnek érte? Mert így van ez akkor is, ha a felvásárló és a kiskereskedő ugyanaz Nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók, hanem közvetve a tűzvédelmi hatóság nagy erőpróbája is minden évben a gabona aratása. Az idén megyénk földjein például 440 kombájn és ezernél is több más gépi berendezés vesz részt az esztendő egyik legnagyobb s — a szakemberek megítélése szerint — nem kevésbé tűzveszélyes munkájában. A tavalyi adatok figyelemre íntőek: a betakarítás csúcsidőszakában az ország gabonatábláin csupán három nap alatt 8 millió forint veszett oda a lángokban. Heves megyéből is említhetünk példát, az egyik termelőszövetkezet búzaterületén aratás közben a kombájn csapágya összetart, s a súrlódás miatt keletkezett hőtől meggyulladt a szalma. A tűz átterjedt a lábon álló terményre. és tűzoltó felszerelés hiányában 20 hektáron pusztított. Egy másik gazdaságban szalmaösszehúzás során egy Rába—180 típusú erőgéptől kapott lángra a rárakódott szalma. A következmény: a berendezés teljes egészében használhatatlanná vált. Az iméntiek is igazolják, ha megtermelt javainkat veszteség nélkül szeretnénk betakarítani, mindannyiunk nagyobb figyelmére és felelősségteljes munkájára van szükség. A tűzrnentes aratás érdekében tehát érdemes megfogadni a Heves megyei Tűzoltó-parancsnokság tanácsait. Ezek közül az első és legfontosabb, ^hogy csak kifogástalan műszaki a vállalat. Es ez az, ami igazán meglepő. Azt különösebb kereskedelmi szakismeret nélkül is megérti az ember, hogy alaposan megdrágulhat a termék, ha sok kézen megy keresztül, amíg eljut a fogyasztóig. Világos, mindenki meg akarja keresni rajta azt, amiről úgy véli, megilleti őt. De miként tehet egyetlen áfész, vagy ZÖLDÉRT több pénzt zsebre a forgalmazás fejében, mint ameny- nyit a termelőnek fizet az áruért? A magyarázat tulajdonképpen egyszerű. A zöldségnek, a gyümölcsnek a zöme szabadáras termék, vagyis az árat a mindenkori kereslet-kínálat alakítja. Az áfész, a ZÖLDÉRT semmi szabálytalant nem csinál, hiszen annyit fizet a termelőnek az áruért, amennyit az a piacon is megkapna érte, se többet, se kevesebbet. És a bolti árak kialakításában is a piaci árakhoz igazodnak. Ha ott eny- nyi, miért adnák a boltok olcsóbban? Milyen alapon kifogásolja bárki is ezt a gyakorlatot? — kérdezik immár némileg ingerülten az érintett vállalatok vezetői. Mert azt senki sem kifogásolja, hogy nyáron, a zöldség- és gyü- mölcsdömping idején gyakran még a felvásárlási ár sem térül meg a fogyasztói árban. És arra sincs senkinek szava, hogy a maximált árú téli krumpli, hagyma és gyökérzöldség forgalmazása az állami támogatás csökkenésével egyértelműen ráfizetéses. Egy kereskedelmi vállalat nem lehet veszteséges! A téli és a nyári ráfizetést tavasszal, nyár elején kell megkeresni, mert akkor lehet. De miért lehet? Miért lehet a primőrökön két-há- romszáz százalékot keresni? A magyarázatot többen pró. báltuk, próbáljuk megfogalmazni. A veszprémi tv-film. fesztiválon a közelmúltban különdíjat nyert Piac című film írója, "László Bén- csik Sándor például több heti Bosnyák téri piaci tróge- rolás után arra a következtetésre jutott, hogy a Bos- nyákon szabályos maffia állapotú, tűzoltó felszereléssel ellátott erő- és munkagépeket szabad alkalmazni. A táblák közelében — legalább 500 méteren belül — legyen olyan ekével vagy tárcsával felszerelt gép, amely tűz esetén gyors és eredményes védőszántással körülhatárolja a lángokat. Az aratásban részt vevő kombájnokat, berendezéseket folyamatosan ■— de legalább naponta — meg kell tisztítani a rájuk rakódott szalmától és az egyéb gyúlékony szennyeződéstől. Nem elhanyagolható teendő: minden esetben gondoskodni kell a vasút mellett, az érésben lévő kalászos termény őrzéséről. A betakarítási munkák befejeztével sem múlik el a tűzveszély, hiszen azt közvetlenül a tarlóégetés követi. Ezt a tevékenységet csak szélcsendes időben, felügyelet mellett, előzetesen 8 barázdás védőszántással körülvett területen, szakaszosan szabad végezni, s megkezdése előtt 48 órával az égetés helyét és idejét be kell jelenteni az iletékes területi tűzoltó-parancsnokságnak Természetesen ekkor sem szabad megfeledkezni az esetleges keletkező tűz elhárításához szükséges eszközök biztosításáról. Persze, a tűzoltóság is nagy figyelmet fordít a betakarítás tűzvédelmére, s fokozza ellenőrzését. Az előbbi előírások, javaslatok betartásával pedig nem csupán az ő munkájukat segítjük, hanem válameny- nyiünk érdekét szolgáljuk működik. E sorok írójának bőséges tapasztalatai a legmesszebbmenőkig alátámasztják a film alkotóinak meggyőződését, igazát. Példák sokaságát sorolhatnám, de álljon itt most csak egy, amely nagyon jellegzetes. Tavaly nyáron a siófoki piacon a szemem láttára borították rá egy kereskedőre a pultját, miután többszöri figyelmeztetés után sem volt hajlandó a többieknél négy. ven százalékkal olcsóbb paprikájának az árát megváltoztatni. „Ha meg akarsz itt élni, üvöltötte az egyik támadó, alkalmazkodni fogsz a törvényekhez. A legközelebb a beledet tapossuk ki!” A kereskedő (őstermelő) nem tett följelentést. Mégsem lehet mindent a piacok alvilágára fogni. Állami intervenciós pénzala. pókkal támogatott, árakat szabályozó, kiterjedt nagykereskedelmi tevékenységre lenne szükség a helyzet megváltoztatásához. Például arra, hogy saját integrációs körzetükben a téeszek, az állami gazdaságok, az áfé- szek, netán ezek társulásai saját kockázatukra vásárolják fel a kistermelők áruját és az iparvidékek, üdülőkörzetek nagybani piacain ők hozzák forgalomba a kiskereskedők (és nem a viszonteladók) számára a zöldséget, a gyümölcsöt. Persze, ehhez kellene még az is, hogy az ilyen tevékenységet folytatóknak legyen kockázattűrő képességük. Mert jelenleg nincs. És kellene nagybani piac is az ország számos pontján. Mert jelenleg ez sincs. Amelyek az elmúlt időszakban elkezdték működésüket, rövid, dicstelen pályafutás után arról adhatnak számot, hogy nincs rajtuk semmi forgalom. És ezen nem is lehet csodálkozni. Mert piac eladók nélkül nem létezik. De ha nincs elég eladó, nem a pia. cot kell megszüntetni, hanem az állami és a szövetkezeti vállalatok sorát kellene olyan helyzetbe hozni, hogy megérje nekik nagykereskedőnek lenni. Gádor István Az első félévben Több tejet vásároltak fel A tehenészeti telepek és a kistermelők az első félévben jó színvonalú tej- és tejtermék-ellátást tettek lehetővé. A felvásárlók az év első hat hónapjában hozzávetőleg 2 százalékkal több tejet vettek át tőlük, mint az elmúlt év azonos időszakában. Mindent egybevetve mintegy 16 millió literrel több alapanyag állt az ipar rendelkezésére. A tejtermelés növekedése azért is jelentős, mert tavaly. az aszály miatt, kevesebb takarmány termett, és így az állatállomány • télitavaszi tartása, s a hozamok javítása gondos szakmai munkát követelt. Az üzemekben és a kistermelői portákon végül is — a tapasztalatok szerint — sikerült jó hatásfokkal értékesíteni a takarmányokat. A Tejipari Vállalatok Trösztjének összesítő adatai szerint a tejtermelés országszerte kiegyensúlyozott. A megyék viszonylag azonos mértékben fokozták a kínálatot. Mindössze egyetlen hely van az országban — Hajdú-Bihar megye —, ahol az elmúlt év azonos időszakához képest 5 százalékkal több tejet vettek át. Másutt 1—3 százalékkal javították a teljesítményt. Néhány megyében kisebb visszaesés következett be, ez azonban nem jelentős, és mindenekelőtt az állomány cseréjével magyarázható. (MTI) A tűzrnentes betakarításért A MEGYEI TANÁCS V. B. NAPIRENDJÉN: Magánkisiparosok a lakosság szolgálatában Az Alabárdos sörbár és egy divat butik az egri vár tövében (Fotó: Szántó György) Legutóbb 1978-ban szerepelt a megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjén a megyében élő és dolgozó magánkisiparosok helyzete. Egyrészt az elmúlt időszak értékelése, másrészt pedig a magánkisiparosak helyzetében bekövetkezett jelentős változás tette aktuálissá, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén ismételten megvizsgálja, hogy miként veszik ki részüket jelenleg a szolgáltatásokból és az ipari tevékenységből. Mind a testület elé került jelentés, mind pedig a vitában hozzászólók megállapították, hogy az utóbbi két évben örvendetesen szaporodott megyénkben a kisiparosok száma, örvendetesen — hiszen a korábbi időszakban egyre kevesebben vállalták, hogy magánkisiparosként dolgozzanak. Az utóbbi két évben a közgazdasági szabályozók kedvező irányú változása, valamint más rendelkezések következtében jóval többen kaptak kedvet ahhoz, hogy kisiparosiként vegyenek részt a lakossági szolgáltatásban, másrészt pedig megélénkült az általuk végzett ipari tevékenység is. Jelenleg többi mint 4500 magánkisiparos dolgozik a megyében, és ez a szám mintegy ezerrel több mint 1982-ben volt. Az állami szervek különböző kedvezményekkel is elősegítették illetve elősegítik a kisipari tevékenységet. 1980 óta a megyében több mint 45 millió forintot bocsátottak hitelként rendelkezésükre, másrészt adókedvezményekkel is segítik a tanácsi szervek a kisipar fokozatos élénkülését. A kisiparosok közül a legtöbben építőipari tevékenységgel foglalkoznak. Számuk megközelíti az 1700-at. Nem véletlen ez, hiszen napjainkban az építkezések zöme a családi házak irányába tolódott el, s így érthető, hogy egyre pagyobb szükség van a kőművesekre, tetőfedőkre, ácsokra. A hagyományos tevékenység mel" lett örvendetes, hogy az utóbbi időkben úgynevezett komplex brigádok alakultak. A lényege ennek az. hogy az építtető egy mestert bíz meg a házépítéssel és az gondoskodik a töb^oi kisiparosról is. A legújabb rendelkezések hatására talán a személy- és áruszállításban következett be a legnagyobb változás. A személyi és közúti árufuvarozók száma a megyében ma már meghaladja a 300-at. Nyugodtan el lehet mondani, hogy ma már megszűnt a taxihiány, és nem gond a TÜZÉP-ről ha- zaszállfttatni a téglát, a cementet sem. Az ülésen elhangzott az is, hogy az egyértelmű fejlődés ellenére továbbra is vannak gondok, a szakmák közül néhánynak ma már szinte semmi vonzereje sincs. Így állandó hiány van például cipészből, férfi szabóból, tetőfedőből, ácsból, de még jó néhány más szakmát is lehetne említeni. A KIOSZ az utóbbi idolján éppen ezért különféle ösztöndíjakkal is elősegíti, hogy e szakmákat is válasszák a fiatalok. Jelenleg a kisipari tevékenység fejlesztését az érintett szervek műhelyépítő és fenntartó szövetkezeti formában Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Hevesen segítik elő. Ez a szövetkezet a megyeszékhelyen húsz taggal megalakult. A műhelysor kiviteli terve már elkészült, és a beruházáshoz kétmillió forint támogatással a tanácsi szervek is hozzájárulnak. Györgyösön a város 650 éves fennállásának tiszteletére a tervek szerint augusztus 20-án kerül sor a 15 műhely,b|ől álló létesítmény átadására. Hatvanban a lakásépítési ütem csúszása miatt előreláthatólag csak a következő tervidőszakban kerül sor ilyen jellegű beruházásra. Hevesen várhatóan 1986-ban adják majd át a létesítményt. A kisiparosok természetesen nem csupán szolgáltatással foglalkoznak, hanem ipari tevékenységgel is. Az elmúlt évben a megye lakosságának készített termékeken túlmenően 4,5 millió forint értékben exportáltak, amíg az import-megtakarítás értéke megközelítette a 12 millió forintot. Egyre nagyobb szerepet töltenek be a másodlagos és a hulladékanyagok hasznosításában is. Összességében megállapítható tehát, hogy a kisipari tevékenység ebben az időszakban kedvezően alakult. Lényeges dolog az is, hogy a velük szembeni korábbi bizalmatlanság erőteljesen csökkent, és ők is érzik, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. A végrehajtó bizottsági ülés egyértelműen annak adott hangot, hogy a kisiparosok tevékenysége megbecsülést érdemel, és további erőfeszítéseket szükséges tenni azért, hogy a különböző szakmák képviselői a jövőben még inkább szolgálják a megye lakosságát. Kaposi Levente Új sörgyár Martfűn Martfű határában 89 taggazdaság összefogásával szövetkezeti sörgyár épül, ahol osztrák licenc alapján évenként 250 ezer hektoliter sört készítenek a jövő év közepétől. Az üzemi épületek már állnak, és csak a belső szakipari szerelések vannak hátra. Képünkön: az érlelő tartályok láthatók (MTI fotó: Csikós Ferenc felvétele — KS)
