Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. július 24., kedd BUDAPEST Szalem esz-Szafoah sejk, Kuvait állam hadügyminisz­tere Czinege Lajos hadse­regtábornok, honvédelmi miniszter meghívására ka­tonai küldöttség élén hiva­talos látogatásra hétfőn ha­zánkba érkezett. SZÓFIA Hivatalos baráti látoga­tásra hétfőn Szófiába érke­zett Chan Sy. a Kambod­zsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterelnöke. Chan Sy Gtrisa Filipov, a BKP KB PB tagja, a bolgár Mi­nisztertanács elnöke meghí­vásának tesz eleget. ÜJ-DELHI. Az indiai biztonsági erők vasárnap letartóztatták csaknem kétszáz szikh tün­tetőt Amritszárban. A PTI indiai hírügynökség jelenté­se szerint a tüntetők köve­telték, hogy a kormány von­ja ki a katonaságot az am- ritszári Aranytemplomból. Lengyel ünnep A magyar küldöttség hazaérkezett A szocialista közösség tel­jes mértékben támogatja a LEMP-nek és a lengyel kor­mánynak a nehézségek le­győzésére tett alkotó erőfe­szítéseit, e szavakkal kö­szöntötte a testvéri szocialis­ta országok nevében a len­gyel népet vasárnap Csudo- mir Alekszandrov, a bolgár küldöttség vezetője, azon az ünnepi találkozón, amelyet a lengyelországi jubileumi ünnepségekre érkezett szocia­lista országbeli delegációk számára tartottak a lengyel kormány palotájában. A BKP KB PB tagja első mi­niszterelnök-helyettes, tol­mácsolta a szocialista orszá­gok pártjainak és népeinek azt a mély meggyőződését, hogy a LEMP a lengyel ha­zafias erőkkel együtt min­den nehézséget legyőz. A magyar párt- és kor­mányküldöttség, amelyet Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezet, hétfőn reggel Lódzba, Lengyelország második legnagyobb városá­ba utazott. Találkozott a nagy ipari központ vezetői­vel, délután pedig látoga­tást tett a „Vera” Bútorszö­vetgyárban. Az évfordulós ünnepsége­ken résztvevő többi külföldi delegáció is egy-egy vidéki városba indult. A magyar párt- és kor­mányküldöttség hétfőn — az esti órákban — Lengyelor­szágból hazaérkezett Buda. pestre. A világűr militarizálásának megakadályozására: Újabb szovjet javaslat JERUZSÁLEM Hétfőn törvényhozási vá­lasztások kezdődtek Izrael­ben a Hnesszeft százhúsz mandátumáért. Az előzetes felmérések szerint a legtöbb képviselőt Simon Peresz el­lenzéki munkapártja, illetve az 1977. óta kormányzó Li- kud-tömb küldi majd a parlamentbe, de bármelyik párt győzzön is, abszolút többséghez nem jut. így ki kell egyeznie a huszonnégy többi párt közül egyesekkel ahhoz, hogy kormányt ala­kíthasson. A Szovjetunió szombaton újabb indítványt tett az Egyesült Államoknak, pon­tosítva a világűr militarizá­lásának megakadályozására vonatkozó tárgyalásokról előterjesztett korábbi javas­latát — közölte hétfőn a Moszkvában akkreditált kül­földi újságírókkal Vlagyi­mir Lomejko, a Szovjet Külügyminisztérium Sajtó- osztálya vezetőjének első helyettese. Mint Lomejko elmondotta, szombaton, a washingtoni Külügyminisztériumban is­mertetett javaslatában a Szovjetunió arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy hozzanak nyilvánosság­ra közös közleményt, amely­ben egyértelműen leszögez­nék: készek megkezdeni azo­kat a tárgyalásokat, amelyek célja a világűr militarizálá­sának megakadályozásáról szóló megállapodás kidolgo­zása és megkötése. A köz­leményben a két ország egy­értelműen leszögezné azt is, hogy hajlandó teljes mér­tékben lemondani a műhold­elhárító rendszerekről, és be­leegyezését adná ahhoz, hogy a tárgyalások megkezdésé­nek napjától kölcsönösen moratóriumot hirdetnek a kozmikus fegyverek kísérle­teire és telepítésére. A szovjet diplomata le­szögezte, hogy a Szovjetunió új, pontosító indítványára azért volt szükség, mert Washington szándékosan fél­remagyarázza a világűr mi­litarizálásának elhárítása ér­dekében tett szovjet javas­latot, önkényesen értelmezi a javasolt tárgyalások té­makörét. Lomejko leszögez­te, hogy az új szovjet kez­deményezés washingtoni fo­gadtatása megmutatja: haj­landó-e az Egyesült Államok elfogadni a tárgyalások meg­kezdésére tett szovjet javas­latot, vagy tovább kívánja folytatni e kérdéssel kapcso­latos félrevezető propagan­damanővereit. —( Külpolitikai kommentárunk )— Válságjelek Manilában ROHAMRENDÖRSÉG VERTE SZÉT tegnap a tün­tetők tömegét a manilai parlament épülete előtt, akik a májusi választások óta megtartott első parlamenti ülésszak ellen tiltakoztak. Transzparenseik szerint a törvényhozás tevékenységét színjátéknak tartják. Marcos elnök ugyanis továbbra is rendeletekkel kor­mányozhat. Miként az sejthető volt, a népes délkelet-ázsiai szi­getországot gyötrő társadalmi-gazdasági és politikai alapproblémák egyikét sem oldotta meg a tavaszi voksolás. Pedig az ország gazdasági helyzete még fej­lődő világbeli mércével mérve is katasztrofális: 25 százalékos a munkanélküliség, az adósságállomány meghaladja a 26 milliárd dollárt, amellyel Dél-Korea mögött második helyen áll Ázsiában. A pénzügyi csőd elkerülésére további négy milliárd dollárnyi hitelre lenne szükség, de a bankok javarésze csak különleges biztosítékok mellett hajlandó újabb kölcsönt nyújta­ni a manilai kormánynak. TOVÁBBRA IS TISZTÁZATLAN, ki gyilkolta meg Aquinót, a polgári ellenzék vezéralakját, Marcos el­nök ellenlábasát. Megfigyelők kételkednek abban, hogy az államfő valóban felfogja a társadalmi-gaz­dasági válság mélységét, helyesen értékeli a feszült­ség szaporodó jeleit, s hogy tudatában lenne annak a tömegméretű elégedetlenségnek, amely az ország legfőbb patrónusából, az Egyesült Államokból is mind több aggodalmat vált ki. Igaz, a Fülöp-szigeteken nincs olyan politikai erő vagy mozgalom, amely a belső elégedetlenséget kül­politikai törekvésekkel^ a Washingtonnal való szakí­tás igényével szőné át. Amitől Marcos elnök amerikai partenerei tartanak, az az, hogy idővel nem bizonyul majd kielégítő válasznak a belső erjedésre a sziget- ország militarizálása, a diktatórikus módszerek al­kalmazása a másként gondolkozókkal szemben. MÁRPEDIG A NYUGALOM megőrzése, még jelen­legi törékeny formájában is nagyon fontos Washing­tonnak, mert a Fülöp-szigetek Csendes-óceáni támasz­pont-rendszerének kiemelt fontosságú tagja. Az elhú­zódó politikai válság, kiszámíthatatlan politikai koc­kázataival pedig megzavarhatja az amerikai straté­gák hosszútávú terveit a térségben. Győri Sándor l\léphatalom Lengyelországban I. A kéznyújtás politikája Varsó óvárosának főterén újból nagy az idegenforgalom. A helybeliekkel együtt sok külföldi fagylaltozik a napernyők alatt Hársfavirág illatú, boron- gós, de enyhe idővel foga­dott néhány héttel ezelőtt Varsó. Utcáin járva, mélyet szippantgatva a balzsamos levegőből, az ember hajla­mos némi gondolattársítás­ra, az általánosabb légkört illetően is. Vajon hogyan élnek, miként élvezik a nyáreleji friss virágillatot a lengyelek? Csupán az utcaképből fe­lelőtlenség volna súlyosabb következtetéseket levonni. Néhány szembetűnő jegy azonban így is beszédes. Kü­lönösen számomra, mivel alig két esztendő leforgása alatt' harmadszor térhettem ide visza. Jól emlékszem az 1982-es nyárra, nyolc hónap­pal a válságot visszaszorító szükségállapot bevezetése után. Az élet vérkeringése csalhatatlanul megindult már akkor is, és az üzletek valójában csaknem üres pultjairól nem hiányoztak a legalapvetőbb élelmiszerek. (Ami azért is nagy dolog, mert a válság időszakában csak némi konzervfélét, te­át és ecetet kínáltak a bol­tok.) Ám akkor még a fő­városban, Gdanskban és néhány más helyen járva, a mindennapok ritmusát ot­romba tüntetések zavarták meg. Fölvonuló csoportok homályos célzatú jelszavak­kal próbáltak lázítani a visz- szatérőben levő rend. nyu­galom ellen. Jó részük vallá­si színezetbe öltözötten je­lentkezett, egyes templomok előtt virágkeresztet kirakva, a leszerepelt Szolidaritást igyekeztek újjáéleszteni. Már tavaly októberben is jólesően látható volt, hogy lényegében a múlté lettek az utcai manifesztációk. És nem annyira az egészen ter­mészetes rendőri intézkedé­sek folytán (amelyek egyéb­ként is nagyon mérsékeltek voltak és csak a legszüksé­gesebb esetekre korlátozód­jak), hanem a lakosság nagy részének józan belátása ré­vén. A legszemléletesebben azon a munkás aktívagyűlé­sen tapasztalhattam ezt, ahol Wojciech Jaruzelski és ven­dége, Kfádár János találko­zott az egyik legnagyobb var­sói gyár dolgozóival. Az ott megnyilvánult nagy érdek­lődést, a fogadtatás meleg­ségét és a bizalom légkörét nem lehet megrendezni. Azt mutatta: a lengyel társada­lom lényegesén elmozdult a holtpontról. Egyenes továbbfolytatását követhettem ennek nyomon a mostani, az elmúlt hetek­ben tett utamon. Méghozzá igen nagy társadalmi lépé­sét. Erre az időszakra estek ugyanis a tanácstag-válasz­tások, melyet a PR ON, a Nemzeti Újjászületés Haza­fias Mozgalma hirtetett meg. Mi tagadás: az ellenzék js sorompóba lépett, s a leg­különfélébb illegális módon buzdított a választások boj­kottjára. Szerette volna el­érni. hogy a lengyel nép nagy többsége egyáltalán ne járuljon az urnákhoz. A vá­lasz éppen az ellenkezője lett: á nagy többség, a la­kosságnak több mint há­romnegyede elment szavaz­om. Ami — függetlenül az ' egyébként kedvező ered­ménytől — önmagában is szavazás, állásfoglalás. Az 1980-ban még oly ha­talmasnak látszott politikai ellenzék ezzel újabb nyílt vereséget szenvedett. Pedig fölkészülhettek volna a csa­lódásra, mivel maga Lech Walesa így nyilatkozott meg­előzően hívei előtt: „A vá­lasztásokkal kapcsolatosan erősödő kérdések kapcsán nem akarom befolyásolni a választók magatartását, mi­vel az igazi helyzetet aka­rom megmérni. Lehetséges, hogy június 17. (a választá­sok napja — LZ.) után fel­függesztem a tevékenysége­met. Mert arra tettem esküt, hogy az embereket szolgá­lom, de nem arra, hogy kézenfogva vezetem őket”. Ebben a keserű — és kissé dodonai — nyilatkozatban, amelyet egyelőre nem tudni milyen magatartás követ, mindenesetre benne rejlik az egykori Szolidaritás-veze­tőnek az a felismerése, hogy ma már másként alakulnak a politikai erőviszonyok, és lényegesen beszűkült az ő hatóköre. Az ország stabilizálásának útján igen lényeges lépés ez a választás. Űj színt is hozott a politikai életbe az­zal, hogy most vezették be a kettős jelölést. A mi gya­korlatunkhoz némiképpen hasonlóan jelölőgyűléseket, választói találkozókat ren­dezett a PRON. Ezeken nemcsak a jelölt személyét vitatták meg a társadalmi ajánlások alapján, hanem a megújulás országos prog­ramjához kapcsolódó helyi elgondolásokra is javaslato­kat tettek. Ez a személyes viszony és érdekeltség nagy­ban elősegítette az alkotmá­nyos akció sikerét. A várakozás es a bizalom jegyében zajlottak le a vá­lasztások. A fővárosban és vidéken több körzetben nyi­latkoztak így maguk a vá­lasztók is, akikkel beszél­tem. Aznap estére néhány helyről érkezett ugyan rend­zavarás híre, de az volt az általános, amit magam is mindenütt láttam: higgad­tan, nyugodtan jöttek az emberek a választóhelyisé­gekbe. Magától értetődő ter-> mészetességgel léptek a fül­kékbe, hogy aztán leadják a szavazatukat. „Megszoktam, hogy szavazok” — mondta tartózkodóan egy megkérde­zett, de a jelenlegi helyzet­ben ez is pozitívumnak szá­mít. S az a vélemény is, amely így hangzott: „Kell végre egy fix pont, ezért is jöttem szavazni”. A fix pont most végül is a nemzeti megújulás program­ja, amelynek élén a Len­gyel Egyesült Munkáspárt áll. Ezt kívánják társadal­mi valósággá tenni. A szá­mok nyelvén olvasva, már számottevő eredményei je­lentkeztek. Az idén májusi adatok szerint a tavalyi má­jushoz képest 6,4 százalék­kal volt nagyobbl az ipari termelés, az első öt hónap­ban pedig fél százalékkal meghaladta az előirányzott szintet. Valamennyi iparág­ban jobban nőtt az idén g termelés, mint tavaly, egyes ágakban 7—10 százalékkal felül is múlta. Lakást is többet adtak át, mint ta­valy, mégpedig négy és fél százalékkal több család ju­tott új otthonba. Azt tanú­sítja mindez, hogy hónapról hónapra stabilabb a lengyel gazdálkodás. Azzal a nyil­vánvaló összef üggéssel, hogy egyretöbb dolgozó ember ér­ti meg: csak munkával le­het kilábalni a nehézségek­ből, a kormány politikájá­nak a támogatásával. Lé­nyegében ugyanis erre épül a kormány és a nemzeti egyetértésen munkálkodó •PRON politikája is. „Az el­ső naptól kezdve a szocialis­ta építést szolgáljuk” — hangoztatták többi helyen is a PRON vezetői, s hozzátet­ték a jelszót: „Szocializmus igen, elhajlások nem!” E jelszó sok mindenre utal az elmúlt negyven eszten­dőből, s a közelmúltból is. Most júliusban három esz­tendeje viszont a LEMP rendkívüli, IX. kongresszu­sa meghirdette a célraveze­tő utat, és egyben lerakta az új gazdaságirányítás alapkö­veit. Országos és vajdasági vezetőkkel beszélgetve egy­aránt emlékeztettek rá, hogy akkor fordult a párt a tár­sadalomhoz a párbeszéd és az egyetértés javaslatával. Ez változatlanul érvényes és mindjobban érvényesül. Ám ennek része egyben a harc és a megállapodás. Hogyan kell ezt értelmez­ni? Amint ezt Wladislaw Lo- ranc, a LEMP Központi Bi­zottságának ideológiai osz­tályvezetője kérdésemre el­mondotta: harc az elszánt ellenfelekkel szemben, de egyetértés, megállapodás a legszélesebben értelmezett hazafias, segítőkész magatar- tásúakkal. A választóvonal: 1981. december 13-ika. „In­nen építjük föl a felejtés falát, és csak az számít, hogy utána ki mit tesz. Erre vi­szont nagyon figyelünk. Hí­vek voltunk és leszünk eh­hez az elvhez”. Lengyelországszerte — Wojciech Jaruzelski szavaira utalva — „a kéznyújtás po­litikájának" nevezik ezt. Először Krakkóban hallot­tam, ahol Jan Czepiel, a vajdasági pártbizottság pro­pagandatitkára hangsúlyoz­ta, hogy mindenkinek kezet nyújtanak, aki hajlandó ezt tisztességesen viszonozni. El­sőként a munkások közötti befolyás visszaszerzésére tö­rekedtek. Sikerült? „Nem azt jelenti — mondta őszin­tén —, hogy az összes mun­kás hurrá-optimista, de a többségük érti a céljainkat, és támogatja a párt által hirdetett kibontakozást”. Hasonlóan beszéltek erről a katowicei vajdasági párt- bizottság vezetői éppúgy, mint a PRON vajdasági el­nöke, aki azt fejtegette: „A mi mozgalmunk alapja, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a társadalomban a szocialista építés céljai, el­vei megértéséhez. Ezt pe­dig nem lehet egyedül csak a kommunistákkal építeni”. A politikai gyakorlat állan­dó, maradandó eleme tehát a „kéznyújtás”, amely sem­miképpen nem kérészéletű, hanem minden téren a tar­tós megegyezést segíti. Üjabb erőpróba elé állít­ják e politikát ezek a he­tek, amikor a soron követke­ző lépést teszi meg a len­gyel társadalom: a népi ha­talom megszületésének negy­venedik évfordulóját ünnep­li. Lőkös Zoltán (Következik: A júliusi, ki­áltvány földjén) A magyar kül­döttség is részt vett Lengyelor­szág nemzeti ünnepének va­sárnapi meg­emlékezésein (Népújság telefotó — MTI — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents