Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 4., szerda 3. Szétszórt kapacitások Miért drágák a számítógépek? A Telefongyárban már sorozatban készülnek a saját fejlesztésű személyi számítógépek, a TAP—34 terminálok. A hiánypótló berendezéssel korszerű és kényelmes adat-előkészítés valósítható meg többek között a bankoknál, a vasutaknál, a tudományos és oktatási intézményekben. (MTI fotó: Balatoni József felvétele — KS) A szakértők becslései szerint mintegy négy és fél millió elektronikus számítógépet használnak, alkalmaznak már világszerte. Nagyobb részük mikroszámítógép, amelyek teljesítménye — az avatatlant könnyen megtévesztő „mikro” előnév- től eltérően — mind jobban nő. Magyarországon még nagyobb a mikrogépek aránya. Ha ugyanis eltekintünk a magánimporttól (az ily módon behozott számítógépek mennyiségéről. típusáról nincs megbízható statisztika), azt látjuk, hogy nálunk hozzávetőlegesen 1100 nagy, közepes és kis számítógép jut hatezer mikrogépre. A mértékadó vélemények szerint 1984 végére megkétszereződhet a mikrogépek száma, mindenekelőtt azért, mert egyre jobban kibontakozik a hazái gyártásuk. Oktatógép — 35 ezerért Ez örvendetes jelenség, s magában rejti annak a — persze, nem holnap megvalósuló — lehetőségét is, hogy hazánk a számítástechnika elterjesztését szorgalmazó kormányprogram szellemében felzárkózik a fejlett országok mögé. Csakhogy az öröm ürömmel jár: Magyarországon túlságosan drága a mikroszámítógép. Csak néhány példát jellemzésül! A fejlett országokban már meglehetősen olcsók a mikrogépek. Nálunk viszont csaknem 60 ezer forintba került először az az oktatógép, amelyet a Híradástechnika Szövetkezet állított elő, az iskolaszámftógép-program keretében. Igaz, hogy később 45 ezerre csökkent az ár, 1984 második felében pedig már csak 35 ezret kérnek érte. De ez még mindig tekintélyes összeg, s ráadásul nem is könnyű ehhez a géphez hozzájutná. Talán még kedvezőtlenebb a helyzet a legfejlettebb, legnagyobb teljesítményű mikrogépek körében, az úgynevezett professzionális számítógépeknél. (Ismeretes, hogy e gépek már összekapcsolhatók egymással, sőt nagygépes rendszerekkel is.) Amíg külföldön már 3 ezer dollárért hozzá lehet jutni e gépek olcsóbb változatához (ez nem sok. ha tekintetbe vesszük, hogy e komputerek tárolókapacitása elérheti a mini-, Uletve kisszámítógé- pekét!), nálunk annyira drágák, hogy még a jól menő, erősebb szövetkezetek is kénytelenek meggondolni: j-ut-e rájuk pénz? Megjegyezzük, hogy a legtöbbször nem is valós dilemma ez, hiszen e gépeket külföldről kell behozná, a többségük viszont embargós cikknek számít Nyugaton. (Ez persze alaposan közrejátszik a magas árban!) Sorozatgyártásra van szükség Közismert, hogy a mikroprocesszorra vonatkozó embargó mindig létezett, bár az utóbbi időben néhány területen enyhült. De még így is gondot okoz idehaza, hiszen a hazai mikroprocesz- szor-gyártás híján nehezen bővíthető a magyar mikro- géppark. Mégis, a 70-esévek végén több hazai kutatóintézet és nagyvállalat szakemberei láttak hozzá á mikro- gépgyártás előkészítéséhez. Ez ugyancsak örvendetes jelenség, hiszen semlegesítheti az embargós hatást. Csakhogy ez az akció sem zökkenőmentes. Jellemző, hogy több mint fél száz gazdálkodó szervezet foglalkozik ma Magyarországon mi k rogépf ej 1 esztésse 1 és-gyártással. A legnagyobb részük saját szükségletre termel, még a legnagyobb gyártók sem produkálnak többet évente néhány száz darabnál. Vagyis igencsak szétszórtak nálunk a szellemi és termelőkapacitások. Az ilyesfajta, egyedi gyártás persze magas költségekkel jár. nem beszélve arról, hogy ilyen kis szériákkal nem lehet kielégíteni a szükségleteket. Az effajta kisipari módszer nem szünteti meg. csupán mérsékli a hiányt. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság még 1979- ben kutatási célprogramot kezdeményezett e gondok enyhítésére. A program — amelynek végrehajtása sajnos csak két év múlva kezdődött meg igazából — előirányozta, hogy a sokféle fejlesztés közül válasszuk ki a legsikeresebbeket, kezdődjék meg itt a tömeggyártás,, s ezáltal tegyük lehetővé a hazai szükségletek kielégítését Kedvezőnek mondható, hogy a legfejlettebb típusok, a professzionális számítógépek gyártását szorgalmazza mindenekelőtt a program. Az erőfeszítések sikerrel jártak, s három hazai berendezés lényegében készen áll a sorozatgyártásra. A szakértők szerint ezek közül a Számítástechnikai Kutató Intézet gépe a legtöbbet ígérő. Jónak ígérkezik a Központi Fizikai Kutató Intézet magyar—szovjet együttműködéssel kifejlesztett Ja- nusz fantázianevű gépe is. A képzeletbeli dobogó harmadik lépcsőfokára a Videoton sorozatgyártásra megérett gépe került. Árcsökkentő program Ismeretes, hogy a kormány még 1971-ben számítástechnikai központi fejlesztési programot fogadott el, a hazai számítástechnikai kultúra megalapozása végett. A Minisztertanács a közelmúltban értékelte a program teljesítésének eddigi tapasztalatait, s határozta meg, hogy mik a teendők a továbbiakban. Amint az értékelés megállapítja. bár nálunk is sokat fejlődött a számítástechnika. lényegesen kisebb szerepet játszik, mint a fejlett országokban, sőt, számos területen még a világátlagtól is elmaradunk. Hogy e hátrány minél előbb mérséklődjék, egy új, átfogó program kidolgozására és persze — a hetedik ötéves terv időszakában — annak teljesítésére van szükség. Sarkalatos követelményként fogalmazták meg: el kell érni, hogy csökkenjen, méghozzá lényegesen csökkenjen a mikroszámítógépek ára. Elképzelhető, hogy a mikroszámítógépek magas árában közrejátszanak még más tényezők is, mint amelyekről szóltunk. Az Országos Anyag- és Árh'vatal a közelmúltban komplex vizsgálatot indított az okok feltárására. a gondok, panaszok orvoslására. M. M. Kettős tsz-elnökjelölés Nem volt vesztes a választáson A tsz-mozgalom Csong- rád megyei történetében első ízben két személyt javasolt a jelölőbizottság egy megüresedett elnöki tisztségre. Az ópusztaszeri Árpád Vezér Tsz-ben mindkét jelölt képességei szerint megfelelt a tisztségre, mindketten élvezték a tagság bizalmát, még abban is egyeztek, hogy mindketten helybeliek és már több mint másfél évtizede a gazdaságban dolgoznak. Az elnökválasztást kisgyű- lések előzték meg, amelyeken a két jelölt — Gárdián Menyhért főagronómus és Varga József üzemgazdász szakmérnök — elmondhatta, milyen tervei vannak a kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette gazdálkodó téesz fejlesztésére. Mint ez várható is volt, mindketten a kedvezőtlen adottságból származó hátrányok felszámolását tűzték ki célul. Azt is elmondták a tagságnak: bármelyikük lesz a „vesztes”, nem fordít hátat a tsz- nek, munkájával támogatja, a tagság nagyobb részének bizalmát élvező elnököt. A nagy izgalommal várt közgyűlésen titkos szavazással döntött a tagság: 213 érvényes szavazatot adtak le, s abból 140-et Gárdián Menyhért szerzett, Varga József pedig 73-at. A jogszabályok szerint azonban az elnökké választáshoz legalább kétharmados többség szükséges. Ezt egyik jelölt sem kapta meg. Varga József úgy ítélte, hogy a többség a másik jelöltet támogatja, ezért az eredményhirdetés után bejelentette, hogy visszalép. A megismételt szavazáson Gárdián Menyhért megkapta a szükséges többséget az öt évre szóló elnöki tisztséghez. Varga József pedig továbbra is megmaradt eredeti munkakörében. (MTI) Színesedik már a dohány ... Importkiváltó - Mariboréhoz Íme, az első dohánylevelek — matatja Csiba Sándor ... (Fotó: Szabó Sándor) ... és a szép ültetvények, sok napfényre várva Kedves kis anekdota jut eszembe, valahányszor dohánytémával foglalkozunk. A kis történet mindössze annyi, hogy a lelkes, de még nagyon fiatal, nagyon kezdő újságírót vidéki útra viszi el idősebb kollégája. Az újdondász ifjú lelkesen nézi a kocsi melletti táblákat, majd — összeszedve minden bátorságát — egyszer csak megszólal: — Nézd, Gyuri bátyám, micsoda szép dohány ...! Erre az öreg róka elővesz egy százast, s kioktatja a kis városi kezdőt: — Nézd csak, öcsém, ez a dohány, amit ott látsz, az — cukorrépa .. . Mindebből talán kiviláglik, mennyire oda kell figyelnünk a dohánykérdésekre. Ezt tettük magunk is, amikor a káli dohánybeváltó telepen Csiha Sándor üzemvezető-helyettestől érdeklődtünk a jelenlegi, illetve a dohánnyal kapcsolatos várható helyzetről. — Jókor jöttek — kezdte a válaszadást — nemrég érkezett be az első mintalevél. Erre azért van szükség, mert tudnunk kell: hogy szárad, hogy színesedik, milyen világos érési százalék várható. — Az első minta alapján milyen választ adhatunk erre a kérdésre? — összességében arra következtetünk, hogy elég jót, hasonlót a tavalyihoz. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessek arra, hogy az elmúlt évben 450—480 hektáron termeltünk dohányt, és nagyon jó világos kinyerési százalékot értünk el, 48-at. Itt, a mi területünkön a Tarnavölgye tsz a Virginia egyik bázisa, valamint az erdőtelki termelőszövetkezet és a hevesi homokhát. Elsősorban ezeknek köszönhető, hogy 1983-ban Virginiából, kerti dohányból és kálói fajtából 6500 tonna termett. .Igen fontos, hogy e meny- nyiség 65 százalékát a Virginia teszi ki. — Kétszer is említette a dohánytermelésen belül a világos dohány aránylag magas százalékát. Hallhatnánk erről közelebbit? — Elég talán, ha „csak” annyit mondok róla, hogy ezt mi importkiváltóként tudjuk felhasználni, elsősorban azzal, hogy ugyanazt a minőséget tudjuk nyújtani a hazai — esetünkben az egri — cigarettagyártásnak, amit csak osztrák importból tudnának biztosítani. A Marlboro gyártására az Egri Dohánygyár külföldi cégekkel kötött szerződést. Ehhez kellene, illetve, kell is az osztrák behozatal, any- nyival azonban természetesen kevesebb, amennyit hazai termésből tudunk a gyár rendelkezésére bocsátani. — Ezek után néhány szót talán a jelenlegi helyzetről és a közeljövőről: köztudomású, hogy az eddigi meglehetősen hűvös időjárás legalább két hét „késést” okozott a növényi kultúrák fejlődésében. Bizonyára a dohányra is vonatkozik ez... — Sajnos, igen. Éppen ezért a zölddohány felvásárlását is ennyivel később kezdjük. Egyben azt is jelenti ez, hogy a tenyészidő rövidébb lesz. Felméréseink szerint azonban a termés- eredmény hasonlóan alakul majd a tavalyihoz. Jelenleg egyébként 6—8—10 leveles állapotban, félnövésben vannak az ültetvények. Aminek azonban örülhetünk, különösebb betegség eddig nem támadta meg őket. Bízunk benne, ezután sem lesz különösebb baj, ha pedig _ lehetne, sok-sok napfényt kérnénk, na meg azt, hogy vihar, elemi kár ne érje ültetvényeinket. Vajon így lesz-e? A pozitív választ csak remélhetjük. Ez esetben — talán már nem is egészen két hét múlva — a beváltó szépen előkészített 21 szárítókamrája, amely összesen 1800 tonna dohány szárítására alkalmas, nagy sürgés- forgás színhelye lesz, nemkülönben pedig az erdőtelki 5, illetve a káli 8 ezer tonnás szárító is. Egyelőre tehát most eny- nyit a dohányról. Annak ellenére, hogy — jó termésesetén — ropogós, sőt, kemény „dohányt” hoz a dohány is a házhoz ... B. Kun Tibor Lila akác Tavaszi pampájában virágzik az út mentén! A járókelők meg-megállnak, nézegetik az immár fává nőtt dísznövényt, a lila akácot. Megszépíti még a rozsdás vaskerítést is, amelyikre ráfuttatták, szőlőfürtszerű virágainak szépsége szinte meghökkenti az embert. Másütt, másfajta virágok vannak kertekben, parkokban, hét végi telkeken. Azt mondják, hogy soha ennyi virág nem volt ebben az országban, mint mostanság, hiszen alig akad család, akinek legalább néhány négyszögölnyi földdar-abkája ne lenne, amit magáénak mondhat. Sokan szőlőt telepítenek, mások gyümölcsfákat többen konyhakertet alakítanak ki, vagy éppen málnást, de azért valahol a bejáratnál egy aprócska virágoskertnek helyet szorítanak. Néhány tő rózsa, árvácska, hajnalka, tulipán, illatos szegfű úgyszólván mindenütt megakad, még azokon a helyeken is, ahol haszonnövényeket termesztenék, szőlő, gyümölcsfa uralja a kertet. A megye városainak parkjai is többnyire szépek, gondozottak, fizetett emberek sok millióért tartják rendben ezeket, hogy legyen miben gyönyörködni a gyönyörködni vágyóknak. A hagyományos „magyar” virágok, a muskátli* a rozmaring a rózsa mellett bizony parkjainkban, kertjeinkben helyet kaptak olyanok is, amelyek messzeföldről telepedtek ide és jól érzik nálunk magukat. Ezek drága virágok! Szaporításuk, gondozásuk sok-sok pénzbe kerül és milyen nagyszerű, hogy megannyi gazdasági gondjaink, bajaink mellett is jut rá forint. Adunk a szépre, a szemet, lelket gyönyörködtető re! Mind többen szeretjük, becsüljük, védjük és óvjuk virágainkat. Jöhetnek a névnapok, a ballagások, a vizsgák, mind több parkban megmaradnak a virágos ágyak. Akadnak bár dúrva, kifacsart lelkű emberek, de egyre kevesebben! A virágok, a fák, a növények szeretetére már a picinyeket is neveljük. Az óvodákban, az iskolákban! — Madarak és fák napja! Ismerős a mondat, nem is új keletű. Ha nem is a régi formában, de a mindennapok valóságában él a gondoláit, plántálódik gyermekeinkben, — a felnőttekben is — a szép iránti igény, a fák, a virágok szeretete. A lila akácot sokan kedvelik! Nem drága, nem igényes növény. Egy-két ágacskát kell csupán szerezni és meghonosodik a legmostohább körülmények között is. Megszépíti a rozsdás kerítéseket, a megkopott házfalakat, a hajdan szederindás kerteket. Ingyen! Pénz nélkül gyönyörködteti az embereket, az arra járókat. Igaz, virágja nem vázába való, ha letépik, gyorsan hervad, de ha csak gyönyörködnek benne sokakat tesz boldoggá... Szalay István
