Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság, i»84. július 21, szómba. „Tovasodródó kövek vagyunk” Amerigo Tóttal a Mag apoteózisa előtt Hónapokig kerestem az alkalmat, hogy találkozhas- sam vele. Tudtam, hogy Rómában él, s néha Budapesten is. Számomra emberként mindig az európaiságot, művészként a szellemi frisseséget. a stílusváltás bátorságát. az egyszerre klasszici- zálót. és egyszerre modernet jelentette. Világával előbb őfelsége, a kilovatt szobra, majd Komarov emlékműve hozott össze. Tavaly vigadóbeli kiállítása figyelmeztetett : megépül Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem aulájában minden eddigi munkájának összegzéseként is felfogható grandiózus (a szó itt nem túlzó) műve. A Mag apoteózisa. És tavasszal elkezdték rakni az összesen 20 tonna súlyú bronzfalat, a mindeddig legnagyobbat Európában. Alkotója, Amerigo Tot, nem volt jelen. Rómában, s Budapesten sem volt fellelhető. Svájcban súlyos betegség kötötte ágyhoz. Járni, pontosabban közlekedni csak tolószéken tudott. Orvosai nem hittek abban, hogy felépül a szeptemberi avatásra. Az akaratereje volt egyetlen támasza. Ott akart lenni, s ezért emberfelettire volt képes. Tíz emelet magasból ereszkedett le — ezt később maga mesélte Gödöllőn — lépcsőkorlátba kapaszkodva a harmadikig és vissza, napjában kétszer. Hetvennégy éves. Fehérvárcsurgón született Tóth Imreként. Mesterségét a pesti iparművészeti iskolában, majd a Bauhausban tanulta. Közben, még itthon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Németországban a fasizmus üldözöttje volt, koncentrációs táborba zárták. Onnan megszökve Itáliába menekült, ahol csatlakozott az antifasiszta mozgalomhoz. Összekötő volt a jugoszláv partizánok, majd később a szovjet csapatok között. A háború után Olaszországban telepedett le. Szülőföldjét soha nem tagadta meg: a hatvanas évek végétől rendszeres a kapcsolata hazájával. Előbb szobrot készített a Csurgói Madonna néven ismert gyöngyszemet — — szülőfalujának, majd rendszeresen hazalátogatott, utóbb pedig házat épített itthon. Sorsát reálisan szemléli, vállalja magyarságát, s közben Európára tekint. Lírai vallomása a tanú rá: „Engem is úgy sodort az élet, mint egy követ. Mindnyájan ilyen tovasodródó kövek vagyunk Magyarország földjén, a széljárás medrében, amely kinagyol, lecsiszol és Európa forrásai felé görget." A Mag apoteóziását az egyetemi tanévnyitón ■ adták át. Már folyt az ünnepség, amikor Amerigo Tot megérkezett. Nehezen engedelmeskedő lábait bottal segítve csoszogott be. A szónoki emelvény melletti zöld fotelbe ült le. ősz haja ráncba húzott homlokát takarta, „világnagy” kezei a maga elé támasztott görbeboton nyugodtak. Jól ismert vastag keretes szemüvege mögül a jövőt, a pályára esküt tevő tizenéveseket fogadta be. Ügy ült ott fekete kórdbár- sonyban, betegségtől gyötörtem mintha egyszerre lenne odatartozó, és főhajtással köszöntött, megbecsült idegen. Mindenki őt nézte, a Mestert. Domborműve szemben, diákok és tanárok előtt a falon. Bronzba öntve az a pillanat, amikor a mag megindul és az életnek utat törve feszíti szét a földet. Százötvenkét négyzetméternyi erő és szépség uralja az egyetemi aulát, „Súlyosságában is könnyed. darabosságában is elegáns, mint egy gyűrűbe foglalt ragyogó briliáns. A termékenység oltára!" — mondta róla avatóbeszédében Ke- resztúry Dezső akadémikus. Boldizsár István materialista oltárképének nevezte Sinkovits Imrének pedig az élet kitörni kész, elpusztíthatatlan voltát jelzi. Juhász Ferencet prózavers megírására ihlette: „Mint Föltámadás után egy temető. Mint belülről föltört tojáshéj, mikor a csirke, vagy kacsa-újszülött csőrével kopácsolva. szem- pillás homlokcsontjával bentről kitöri! Ezt a kitörésfolyamatot mondta el Tót Imre halhatatlan kezeivel!" Amerigo Tot. amikor a dombormű felavatásakor szólították, felállt, úgy hallgatta a hozzáérkező elismerő és köszönő szavakat. Sírt! A bronz súlya könnyebb volt a rátelepedő látvány terhénél. Akkor találkozott először a Mester és a kész Mű. Álmodni, és az álmot megvalósítva látni nem ugyanaz az élmény. A Mag apoteózisa különleges helyet foglal el életművében, Erről ő maga vallott az avatás után: — Ebben összefoglalás van. Olyan, mint amikor valaki egy matamatikai műveletet elvégez, aztán aláhúzza és összeadja. Mondjuk úgy, hogy ez az eredmény. Ez a munka tele van valósággal és tele van ideákkal. Itt közvetlenül a mag és a föld viszonyáról van szó. Arról, hogy ha van mag és van föld,, ha van föld és van mag, akkor annak vala. hogy, valamilyen úton-mó- don találkoznia kell. De amikor azt mondom, hogy mag, akkor nemcsak róla beszélek, mert az már búzát is jelent, kenyeret és életet, mert a kenyér magyarul az élet. Az életért vagyok, az életből vagyok. Próbáltam, és azt hiszem, hogy sikerült a titokról leszednem a leplet. A titok az élet, tovább- menés, hogy a kaszálás nemcsak halált jelent, mert a búza ugyan meghal, de a magja megmarad, és az visz- szaesik a földbe, és jövőre újra búza lesz, megint kenyér. Ez a bizonyos értelmi ping-pong-játék a néző és a szobor között. Remélem, hogy sikerült ezt kifejezni, és hogy a magot nem lehet elrejteni, mert ha jó földbe esik, akkor kitör, széthasítja, -és eget kér magának! Vallhatja-e jobban magáénak a domborművet a földdel dolgozó ember, mint bárki más? — foglalkoztatott a kérdés. A tanévnyitót követő beszélgetésen a Mester nem tért ki a válasz elől: — Vallhatja és köze van hozzá, azzal, hogy éppen egy olyan iskolába . került, ahol a földművelők mérnökei, vagy tudósai, tanulnak, s lesz belőlük agrármérnök, gazdaságvezető. Remélem, hogy itt megtanulják a föld és a földműves szeretetét. Az emberiség a legmesz- szebbről hozta magával ezt a pillanatot, amit ábrázoltam és a legmesszebbre is fogja magával vinni. A Mag jelkép is lehet. Politikailag is értelmezhető. A két ideológia harca is benne van. Az' egyik a sok rendszerű, sok központú ideológia, ami mondjuk' a kapitalizmus, a másik az egy fókuszú, az egy központú valami, ami mindenkiért van. Itt a központ elosztja magát mindenkiért és mindenki van ezért a központért. #Amerigo Tot művei megtalálhatók szerte a világban, többek között Olaszországban, Vatikánban, Iránban, Brazíliában, és földrészünk majd minden országában. Itthon, Budapesten kívül csak néhány helyen van munkája. Eseményszámba megy egy-egy szobrának felavatása. Ilyenkor mindig kísért az itthon vagy otthon dilemmája. Miért itt, és miért nem ott, Olaszországban állítják fel új alkotását. A kérdés kézenfekvőnek tűnt ezúttal is. Annál is inkább, mert valószínű, hogy a fél világ versengett volna a bronzfalért — a csak művészettörténeti léptékkel mérhető jelentősége okán — egymásra licitálva. De a Mag apotézisa itt él igazán, itt a helye, ehhez a földhöz van kötődve. Az, ami Fehérvárcsurgónak, a szülőfalunak a Madonna! Gesztus! Ezúttal a szülőföld, a haza iránt. A Mester árnyaltabban feltételes módban fogalmazott: — Remélem, hogy gesztus lesz! Ez az emberekben, a diákokon, tanárokon múlik, mindazokon, akik ide eljönnek és megnézik! Nekik kell ebben dönteni. A szoborra ajánlatot kaptam a minisztériumból, és én akkor azt mondtam, hogy Magyarországra hozom inkább ide, mint máshova. Itt itthon van. Minden egyes munkám küzdelem az öregedés ellen. Ez is! Megpróbálok értelmileg és testileg ép maradni, de sajnos, vannak bizonyos természeti és biológiai törvények, amelyeknek nem lehet sem ellentmondani, sem azokat irányítani. Remélem, hogy meg tudom cáfolni azt, hogy a születés a halál kezdete. De nem megy, mert amikor kimondom alfa, akkor önkéntelenül az ómegára kell hogy gondoljak. Az embernek csak arra van lehetősége, hogy megpróbálja azt a bizonyos egyenes vonalat — amit az alfa és omega között húzódik — meghosszabbítani abban az értelemben, hogy végül is ne egyenesen haladjon, hanem jó nagy vargabetűket írjon le. Itt is erre törekedtem.. A művész kitalál egy- nyelvezetet, amellyel elvont című munkáin keresztül is hozzá tud szólni a közösség gondolatához, mert a dolgokat nem érteni kell, hanem szeretni. Végeredményben ez a célja az egésznek. Még akkor is, amikor gyűlöljük egymást, nagyon szívesen kimondjuk azt, hogy szeressük egymást! Amerigo Tot visszautazott a kórházba. „Sietve meg akarok gyógyulni” — mondta búcsúzóul. Hiszem, hogy felépül, mert van hozzá ereje és hite. Meg életkedve is. Három kilencvenéves találkozik — kezdte legutóbb a viccet, és mondta színesen, élvezetesen. Tervek feszítik. Bár keze még nem engedelmeskedik, remeg, nem tud tollat fogni, rajzolni, gondolatában mégis újabb munkák készülnek. Adyra utalva mondta egyszer, hogy a föl-földobott kő valahol leesik. Aztán magára értve hozzátette: „Ha le fogok esni, akkor már ott fogok leesni, a szülőhazámban. Ott akarok leesni.” A Mester elutazott. A „föl-fölhajított” kő fenn a magasban! De egy szilánk- nyi darabja földünkre hullva. Örök kincsként. Arpási Zoltán Q ülöngélő szénásszeke- rek elcsigázott sora vánszorgott az úttalan sártengeren keresztül, s az áradásból visszamaradt iszap miatt állandóan ösztökélni kellett a bivalyokat, mert minden lépés után dagonyázni akartak, mint a szekereket követő bivalybo- csok, melyeknek .kékesfekete szőrén teknősbékapán- célként feszült a hirtelen melegtől repedezettre száradt sár. A férfi a síkságot nézte, melynek fakoronáin mint hatalmas fészek ült a hordalék, melyet talán az őszi lombhullásos idő szelei fognak csak tovább sodorni, hogy emléke se maradjon ennek a borzalomnak. A domboldalak kaszálóin felborult, kihordott aljú szénaboglyák sora jelezte az állandóságot, s a folyón átívelő híd szomszédságából eredő malomárok végén, épülettelenül forgott a lapátoskerék, mintegy példázva a világnak, hogy malom nélkül is van forgás, s minek ehhez a forgáshoz malomkő, garat és lisztvám, mikor esztendőig úgysem lesz itt már gabona. A férfi borsmentát rágcsált, s a szénaboglya árnyékán mérte, hogy még menynyit kell várnia ahhoz, hogy útját folytatva végre hazaérjen. Ügy nézte a régen nem látott otthoni völgyet, mintha mindez az övé lenne: a sárban könnyedén szökdelő bivalybocsok, az imbolygó szekerek elé fogott fejősök, az iszap alá fulladt vetés, a gémjét vesztett savanyói kút, melynek vizét még most is érzi ínyén, ha csak ró gondol. De most már gondolni sem akart semmire, amióta meglátta a szomszédos falvak patics falu házainak kiálló sövényvázát, látta az árokban puffadó ló- és marhadögöket, s csak azért imádkozott, meg káromkodott, hosszú cifrázott, alanyát vesztett körmondatokban, hogy az asszonyt , s a gyermeket épségben találja. Szégyenfélét és szorongást érzett, de nem mert nekivágni a maradék útnak. Félt, hogy összesúgnak a háta mögött az emberek, vagy kiröhögik, őt, aki pedig hat esztendeig szavatartó volt, még a gondolatot is elhessegette, ha eszébe jutott a faluja, s most mégis visszajött, s amit hat évig nem talált sehol, azt már a vasútról leszállva visszakapta: a • levegőben érezte a téglási cserfaerdő illatát, melynek jégverés szaga volt, de keveredett a zöld mákgubók illatával is, mely fanyar hullámokban libegett át a táj fölött, mint egy láthatatlan vizeret követő szitakötő, A férfi régóta rágta a borsmentaszárat, s most már az ezeregyedik hazatérési álmát képzelte maga elé. Főpróbát tartott gondolatban abból, hogyan fog viselkedni, ha kinyitja a kaput, de az egész hosszú délelőtt, s a kora délután sem volt elég arra, hogy valami természetes dolgot kitaláljon. Arra is gondolt, hogy egyszerűen beállít, s asztalhoz ül, előbb még maga elé teszi a betétkönyveket:.. Vagy a vederrel hátramegy az agyagos márgagödörhöz s nékiáll a házjavításnak... Ahogy a völgyet nézte, nem is értette, hogy futa- modhatott meg innen másodszor is, ebből a harsogó zölddel máskor oly könnyűnek tűnő világból, s ha már a hadseregből hazajött, miért nem innen szervezte át az életét? Erre a kérdésre most sem tudott önmagának válaszolni, mint ahogy leszerelése után, mikor magával hozta az asszonyt, akkor sem tudta, miért éppen H ide, ahonnan távoli földrészekre, ismeretlen foglalkozások felé csalta a vágya, s a hadseregben is csak azért írta alá a továbbszolgálási szerződést, hogy elvégezhesse az általános iskolát s autót vezethessen. Hallgatag, de indulatos ember volt. Akik nem ismerték, azt hitték róla, hogy csak belebambul a világba, amikor órákon keresztül ült, s nézett maga elé. Pedig gondolkozott, soha sem tett egyebet, mint hogy a világ rendjén gondolkodott, s csak most negyvenévesen jutott el addig, hogy nem események láncolatán keresztül jutott el a jó és a rossz felismeréséig, hanem elvont fogalmakkal közelített megesett dolgokhoz, s képleteket talált eljövendő helyzeteik igazolására. Csalt möst ez a hazatérés nem illeszkedett sehogy a számára már megfogalmazhatóvá zsugorodott világhoz. Előbb csak összemosolyogtak a háta mögött, amikor kiderült róla, hogy nem elég neki a nyolc általános, S a vakációzó gimnazistáktól megveszi a használt könyveket, s ahelyett, hogy délután otthon gazdálkodna, trigonometriát tanul és verseket szaval, mint egy bolond, s méghozzá éppen a temetői szilvafák alatt, ahová a kamaszok is csak cigarettázni jártak, s amely ősidők óta a kecskéit legeltető falu bolondjáé volt. Nem járt oda épeszű felnőtt ember. Amikor híre futott a faluban, hogy beiratkozott a gimnáziumba, még az agrármérnök is ugratta, nem rߣmjjL Jláizlá ^ázLat(äzetikäJ
