Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 19., csütörtök LJUBLJANAI KÉPEK (IV/2.) Tudós tanácskozás Régi ismerősök igyekez­nek előttem, Klagenfurtból, Stockholmból, Bécsből, Eszékről, Göttingából, Gies- senből jöttek, amott egy újabb csoport, a vendéglátó ljubljanaiak. £s itt van a szlavisztika művelőinek olyan kiválósága is, mint Nikola Pribic, aki Floridá­ból érkezett. Esztendeje vál­tunk el ugyanitt, s most új­ra találkozunk a szlovén irodalom ápolásán példaadó- an munkálkodó vendéglátók jóvoltából. Szerény, külsősé­gek nélküli, ám mégis rep­rezentatív tanácskozás előtt állunk. Tárgya: a szlovén nyelvű bibliafordítás és a reformáció mozgalmának szerepe, jelentősége a szlo­vén irodalomban, nyelvben és kultúrában. A rendez­vény rangosságát jelzi a szlo­vén politikai, kulturális és tudományos élet kiválóságai­nak jelenléte. Eljött a szlo­vén nemzetgyűlés végrehaj­tó bizottságának alelnöke, dr. Boris Frlec, Matjai Kmecl, a kulturális minisz­ter; dr. Bratko Kreft, a Szlovén Tudományos és Mű­vészeti Akadémia alelnöke, s ott volt Ausztria ljublja­nai főkonzulja, Georg Weiss is — a közös történelmi múlt ápolásának fontosságát hangsúlyozva jelenlétével. A magyar olvasó — saj­nos — keveset tudhat Szlo­vénia XVI. századi szellemi életéről, pedig — s ezt a tanácskozás előadásai mara­déktalanul igazolták — megismerni érdemes és fon­tos szellemi kincseket ha­gyományozott ez a kor a csekély lélekszámú déli szláv nép mai örököseire. Jelentőségét akkor érzékeljük igazán, ha tudjuk, hogy bár a szlovén már az i. sz. X. században önálló nyelv volt, irodalmi nyelvvé igazában csak a XVI. században vált, mindenekelőtt három kivá­ló írástudó: Primoz Trubar, Jurij Dalmatin és Adam Bo- horié jóvoltából. Az előbbi a szlovén reformációs moz­galom legnagyobb szellemi­sége és vezéralakja: egyházi tisztségviselő, tudós teológus, kiváló nyelvész, a másik a Biblia teljes szövegének szlovén fordítója, s a har­madik is a humanista tu­dományosság követője szlo­vén földön: Melanchton-in- spirációk nyomán ő vállal­kozott a szlovén nyelvtan nagyszabású rendszerezésére. Nem nehéz a magyar pár­huzamokra ismerni. Igaz, a magyar reformáció moz­galma terebélyesebb s ösz- szetettebb is, irodalma mű­faji, tematikai és eszmei te­kintetben egyaránt válto­zatosabb, sokszínűbb, ám mégis azt kell mondani: a szlovén reformáció képvi­selői is ugyanazon célok elérésén munkálkodtak, mint magyarországi társaik, s az e célok eléréséhez vezető úton is hasonló feladatok­kal kellett birkózniuk. Jel­lemző példa lehet Erazmus törekvéseinek szlovén és ma­gyar befogadása; a jelenség egybevetését megkísérlő elő­adást ezért is övezte osz­tatlan érdeklődés, a jelen­lévő jugoszláviai és külor- szági szlavisták számára nó­vumot jelentett az összeha­sonlítás módszerét alkalma­zó interpretáció. Komjáthy Benedek, Pesti Gábor és Syltfester János irodalmi fej­lődése és munkássága több ponton is szlovén párhuza­mokra figyelmeztet: Eraz­mus Biblia-kritikájának, Parafrázisainak, nyelvi tö­rekvéseinek követésében Trubarral, Dalmatinnal, Bo- horiécsal egyek. Primoz Trubar alakját és munkásságát egyébként tucatnyi előadás méltatta. Az érdeklődés kézenfekvő, hisz ő volt az első szlovén nyelvű könyvek közreadója. Katekizmusa és Ábécés­könyve (Abecedarium) má­ig a szlovén kultúra két alapkövének számít. A Lu­ther és Zwingli tanításait saját elgondolásaihoz haso- nító tudós pap a humanista műveltségű, s a reformáció eszméivel is rokonszenvező trieszti püspök. Pietro Bo- nomo (1458—1546) környe­zetében lett reformátorrá, s nem is csak a reformációs eszmék vállalásával tűnt ki, hanem az erazmusi taní­tások iránti fogékonysággal is. A nagy rotterdami hu­manista tudományos szem­léletét éppúgy elfogadta, mint módszerét; Erazmus- sal egyetértésben szorgal­mazta a Biblia szövegének kritikai vizsgálatát, s vég­ső soron ez az inspiráció ve­zette el ama felismeréshez is, hogy a Bibliát nemzeti nyelvre kell fordítani. Amíg végleges száműzetésbe nem kényszerült, szülőföldjén — egy ideig ljubljanai super- intendensként — munkálko­dott az új tanok terjeszté­sén, később hazájától távol, német földön szorgoskodott a szlovén nyelvű irodalom gazdagításán. Fordította a Bibliát, mindenekelőtt az Üj Testamentumot, a zsol­tárokat, sőt Luther égy írá­sát is, s a már említett, erazmista indíttatású Ábé­céskönyvet is ekkor adta ki. Trubar nem elszigetelt je­lensége volt a szlovén re­formáció korának, számos követője — a szellem mun­kásai — folytatta és fejlesz­tette tovább az általa kez­dett munkát. Mindenekelőtt Jurij Dalmatin (1547—1589), aki 1584-ben 1500 példány­ban nyomtatta ki Witten- bergben a teljes szlovén nyelvű Bibliát. Címe is sej­teti veretesen szép XVI. századi nyelvezetét: Biblija, tu je vse svetu pismu. sta- riga inv noviga testamenta, azaz: Biblia, a teljes szent­írás, az ó- és újszövetség... (Folytatjuk) Lőkös István A Meseautótól az Elsietett házasságig Tolnay Klári szinte egy­idős a magyar hangosfilm­mel. Éppen 50 esztendeje állt először a kamerák elé. és máig is töretlen népsze­rűségét több tucat film ala­pozta meg. A Meseautóban tűnt fel mint óvatoskodó csinos barátnő — ebben a szerepben ismét láthatjuk majd, hiszen a művésznő 70. születésnapja tiszteletére a televízió va­sárnap délutánonként vetíti legsikeresebb filmjeit. Tolnay leginkább bájos kispolgári lányokat, játszott, volt gépírónő. banktisztvise­lőnő, tanárnő. De alakított milliomos csemetét, földbir­tokoslányt és parasztasz- szonyt is. Megannyi film, megannyi arc! Fokozatosan, szerepről szerepre küzdve vált a csinos sztár jelöltből jelentős drámai tehetség. A tévé sorozata szinte a teljes életutat felvonultatja a kiválasztott tizenöt film­mel. Nyitányként a harmin­cas évek egyik legsikeresebb filmvígjátékát. a Meseautót vetítik, amely voltaképpen a később oly sokszor feldől, gozott ,, vezér igazgató—gép­írólány” szerelem alapötletére épül. A főszereplő Törzs Je­nő és Perczel Zita. mellet­tük olyan kiválóságok asz- szisztálnak. mint Kabos Gyula, Gombaszögi Ella, Berky Lili, Gázon Gyula és a kezdő Tolnay Klári. A rendező: Gaál Béla. A továbbiakban Vajda László komédiája. Az én lányom nem olyan, majd az ugyancsak általa rendezett Kölcsönkért kastély követ­kezik. Mindkettő a maga módján csipkelődik a feu­dális világ buta szokásai­val. Nem hiányoznak a nagy nevek az Eisemann- operett nyomán született Egy csók és más semmiből sem. A szerelem nem szé­gyenben. Ráthonyi Ákos filmjében egy francia höl­gyet alakít, akinek csak­ugyan bonyodalmat okoz a címbeli szerelem, meg egy kisbaba ... Bűnügyi és víg­játéki téma keveredik a Három csengőben. Talán a korszak legferge- tegesebb szerepét a Kolozs­vári Andor által írt Katyi hozta meg a színésznő szá­mára. Elvégre itt nemcsak egyszerűen egy rámenős cse­lédet kellett alakítania, ha­nem egy tehetséges és tehet­sége érdekében mindent vállaló színésznő-palántát is, hogy túljárjon a felvételin őt megbuktató színész (Bi- licsi Tivadar) eszén ... A felszabadulást követő korszak filmjeiből elsőként Apáthy Imre 194(8-ból való Tűz című művét kell ki­emelnünk. ezt a különös filmdrámát ahol Básti La­jost és Földényi Lászlót lát­hatjuk Tolnay partnerei­ként. Az Egy asszony elin­dul a szocialista magyar film korai zsengéje. Jeney Imre alkotása. Keleti Már­ton 1951-ben vitte filmre a színháztörténet nagy egyé­niségének, Dérynének életét. Az 1956-os ünnepi vacsora drámai feladatot kínált a színésznő számára, hogy az­tán a Nem ér a nevemben ismét remek humorával szó­rakoztassa hódolóit. Pa- lásthy György komédiája, az özvegy és a százados, egy egyedülálló asszony furcsa históriája. A humor jegyében született a sorozat záró darabja, az Elsietett házasság is, két ember meg­lehetősen bizarr helyen, egy temetőben született ismeret­ségéről, szerelméről. N. Gy. I Évszázadok óta megérde­melt népszerűségnek örven­denek a lakosság körében a mezőkön, kertekben, vetemé­nyesekben, zöldségboltok- j ban és árudákban tárolt \ termékek. A hagyományos sózott rizikegomba és a ró­zsasziromlekvár mellett az olvasztár és a csobán, a rendőr és az énektanár, a szakszervezeti aktivista és a balett-táncosnő asztalát jól ki fogja egészíteni a sava­nyított árticsóka. Ez az igény­telen gyümölcs, pontosab­ban gyökérgyümölcs végte­len hazánk bármely éghaj­lati zónájában termeszthető. Mint természetes körülmé­nyek között, mind rabság­ban szaporodik: Savanyítás céljából tejfe- hér-viaszosra érett egyéves árticsókát a legcélszerűbb : kiválasztani. Előzőleg meg kell kopasztani, aztán forró vízzel leönteni, hogy köny- nyebben lejöjjön a páncél­ja. Miután az árticsókát : megtisztítottuk, ajánlatos valamennyi példányt vászon- szalvétával szárazra törölni, ; aztán egy kicsit megfony- nyasztani a napon, ám sem- [ miképp sem megengedhető, hogy egymáshoz érjenek, mi- I vei ez eltorzíthatja az íz- l skálát. Az így előkészített árti­csókát savanyítás előtt fel­Valenytin Jegorov Hogyan savanyítsunk árticsókát? tétlenül szabad tűzhelyen kell sütni két-három napig, ál­landó kavarás mellett. Egyébként a szabad tűzhely jól beilleszkedik a városi la­kás összképébe. Ezt a — bár legősibb, ám az árticsó­ka sütése szempontjából leg­hatékonyabb — kályhafajtát kizárólag trágyával — leg­inkább tevetrágyával — fű­tik, amely a hőn kívül még a tavaszi csarabra emlékez­tető finom illatot is szolgál­tatja. Az árticsóka sütése céljá­ból a szabad tűzhelyet hevít­sük fel 900 Celsius fokra. Ez lehetővé teszi, hogy elpusz­títsuk a tűzhelyben tanyázó mikrobákat és baktériumo­kat. Tapasztalt ínyesmester semmi esetre nem dobja ki ezeket, hanem óvatosan, a törékeny testecskék megsér­tése nélkül egyenes oldalú serpenyőbe rázogatja, hogy erdeivad-ételekhez mártást készítsen belülük. Miután a szabad tűzhelyből eltávolí- tottuk a mikrobákat és'bak­tériumokat, belehelyezzük a szezámolajjal enyhén meglo­csolt árticsókát. Míg az árticsóka sül, el­készítjük a fűszeres, ecetes mártást. Elkészítésének re­ceptje nem bonyolult, noha az egyik nemzeti konyha na­gyobb becsben tart egyes al­kotórészeket, mint a másik. Vannak varációk az egyes elemek tárolásának sorrendi­ségében is. A fő azonban az arányok pontos megtartása. Két és fél liter Mukuzani- hoz (az északi konyha ezt néha Cinandalival helyette­síti, a délnyugati Hvancska- rával) vegyünk két teáspohár (két és fél deci) örmény ko­nyakot, lehetőleg jereváni palackozását. A folyadéko­kat öntsük széles zománcozott lábasba, gondosan keverjük össze és verjük fel tejfölsű­rűségűre. Ezután helyezzük a lábast lassú tűzre. Mikor az egész felforr, szórjunk bele bazsalikomszárat. Az­tán félóránként ■ folyamato­san egy csipet szerecsendi­ót, késhegyni borsfüvet, öt fenyőmagot, egy fej szegfűt, kevés petrezselyem- és zsen- zsenygyökeret, három kapszu­la kardamont, egy kávéska­nál ánizst, egy marék kár- dibenedekfüvet (imereti sáf­rányt). Macskagy ökonkét, majoránnát, koriandert, és szénsavas ammóniumot ízlés szerint tegyünk hozzá. Az ecetes, fűszeres már­tás akkor kész, ha eredeti űrtartalmának 27/29-ed ré­sze elpárolog. A megsült ár­ticsókát vékony rétegben tiszta üvegedény aljára . he­lyezzük (teljesen megfelel egy majonézesüveg is), és le­öntjük a lehűtött ecetes, fű­szeres lével. A szorosan be­pólyázott edényt jégverem­ben tároljuk. Negyvenhárom nap múlva a savanyított ár-- ticsóka fogyasztásra alkal­mas állapotba kerül. Ne fe­ledjük azonban el, hogy ez nem önálló fogás, hanem csu­pán köret a kedvelt rántott pézsmacickánymyereghez. (Az utóbbi elkészítésének módját lásd a Ha váratla­nul vendégek toppannak be című könyvben.) Oroszból fordította: Zahemszky László A Magyarország ’84 szé­les köilképet kívánt nyújta­ni az ország egyik jellegze­tes tájegységéről, a törté­nelmi borvidékről. Egerről. Teljesebbé válna azonban a kép, ha egy termelési ág jellegzetességei mellett, meg­jelenne a városnak, tájnak egy másik arca is. Erre egyébként az egri hóstyák- nak a társadalomban elfog­lalt szerepéről is fény de. rült. Érezte ezt Rados Péter, a műsor szerkesztője is. A fertály (Viertel) gazdá­ja a fertálymester nemcsak szőlőbirtokos, hanem tisztes társadalmi megbízatást tel­jesítve összekötő kapocs volt a külvárosokban élő nép és a város vezetősége között. Eljárt ügyes-bajos dolgaik­ban (dűlőutak, adóügyek, határkérdések). így élő ösz- szekötő kapcsot jelentett a polgármesterrel, a tanács­csal. a városmaggal. A szőlősgazdák a város peremén éltek, házukhoz ki­sebb belsőség is tartozott, életüket azonban a szőlő, a pince és a bor határozta meg. Egyikét holdas szőlők­ből családok tudtak megél­ni. de kevés olyan család volt Egerben. amelyiknek ne lett volna kiseb-nagyobb szőlőbirtoka. A szőlő és a bor gondos munkát igényel, ezért a „kapások” az év , nagy részét a szőlőben és a pincében töltötték. Hogy ki­alakultak-e baráti kapcso­latok? A mai pinceszer is­meretlen fogalom volt. A gazdaembert annyira lekö­tötte a kétkezi munka, az állandó törődés, az időjárás, a védekezés a kártevőkkel szemben, hogy csak szüret után jutott lélegzetvételhez. Panaszkodott is az együk gazda, hogy napjainkban még a Szépas&zcmy-völgy­ben is csökkent a kirándu­lók. mulatozók száma. Ma már mindenkinek van egy darab szőlője, esetleg pincé­je, maga szűri a mustot és a családot ellátja borral. Épp azok voltak a riport legérdekesebb részei, ame­lyek a pincevágásról. egy pince szerkezetéről, a bikavér körül kialakult legendák­ról. szokásokról szóltak. Egy-egy régi mondás „ami­lyen a metszés, olyan a szü­retelés”, „a rossz gazda már a metszéskor leszüretel” — évszázados bölcsességeket tükröz. A bikavér elneve­zést az 1552-es ostrommal hozzák összefüggésbe. Az ostrom nyugalmasabb pilla­nataiban Dobó az asszo­nyokkal bort hordatott a bástyákra. Fakupából a bor rácsorgott a katonák sza­kállára. Ezt látván, a törö­kök között elterjedt a hír, hogy ezek nem emberek, ezek megisszák a bika vé­rét. Szó esett a szőlőművelés kezdeteiről, de hogy mióta folyik Egerben borterme­lés. arra a várostörténész sem tudott megbízható for­rást említeni. Feltehetően azóta, hogy Szent István megalapította az egri püs­pökséget. de lehet, hogy későbbi eredetű. Olasz, francia telepesek hozták, magukkal a művelés forté­lyait A hiteles helyek ok­levélanyaga a tatárjárás és török uralom évtizedeiben megsemmisült. Érdemes lett volna 'rodalmi emlékekre Tinódiira, Balassira hagyat­kozni, akik okleveleket ugyan nem hagytak az utó­korra. de egyegy verssoruk utalás a borra. A riportok befejezéseként a borgazdasági kombinát teljes s zőlővertilkumá ról ka­pott képet a hallgató. ar­ról, hogy ma már csak ta­laj- _és fajtaelemzéssel, kor­szerű technika alkalmazásá­val lehet 10 tonnán felüli termésátlagokat elérni. A vezérigazgató elmondta bá­tor vállalkozásuk. az Eged délnyugati oldalán si­kerrel lezárt telepítésüknek történetét. Ez azért volt hi­hetetlenül nehéz munka, mert 450 méter magassági' g kellett megteremteni a bi­kavér előállításához szük­séges alanyok telepítését. Jelentős volt ez a munka azért is, mert a gazdák lát­va a telepítés sikerét, ma­guk is munkához láttak, megcáfolva azt a hiedelmet, hogy a hegy oldalában nem terem meg a szőlő. Nyári körutazás volt ez Eger határában, ahol az is­meretlen is képes volt együtt látni a riporterrel, mindössze a pincejáratok labirintusába, a palackozó­ba nem tudtuk követni fel­fedező útján. A televízió képszerűsége, a 'kamerák mindent látó szeme köze­lebb hozta volna ezt a sok színt magában rejtő témát a fiatalokhoz. Ebergényi Tibor Sváby Lajos műtermében Tizenöt év válogatott munkáiból önálló kiállítása nyílt Sváby Lajos Munkácsy-dijas festőművésznek. A mintegy hetven darab képet az Ernst Múzeumban mutatják be (MTI fotó: Cser István felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents