Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 17., kedd Fantáziajáték, több tételben Gyerekkoromtól kezdve vonzott a tudományos-fantasztikus irodalom. Az olykor szürkévé jellegtelened«) hétköznapokba az ötletgazdag szerzők leleményes fordulatokban bővelkedő művei csempésztek színt, változatosságot. Ez a műfaj soha nem ismert lehetetlent, tehetséges művelői — szerencsére sokan voltak és lesznek — megszabadítják béklyóitól fantáziánkat, s jóvoltukból gyönyörteljes szellemi portyákra indulhatunk, tanúi lehetünk a jó és a gonosz erők csatározásainak és gyerekes naivitással ünnepelhetjük — az efféle óhajok valamennyiünkben ott szunnyadnak — az igaz ügy képviselőinek diadalát. Ilyen kikapcsolódást kínált számunkra az Ember az Atlantiszról című nyolcrészes amerikai sci-fi sorozat. Forgatókönyvírója, Tom Green tisztában volt a műhelytitkokkal, a hatáskeltés fortélyaival, s mindig a siker biztos reményében munkálkodott. Ettől a szándéktól vezérelve teremtette meg Mark, a szimpatikus kétéltű ember megnyerő figuráját. Ilyen, vagy hasonló hangoltságú alakokkal már találkoztunk, de ez egyáltalán nem zavart bennünket, mert a szerző — mintegy kárpótlásként elkápráztatott minket fordulatos, meglepetésekkel nem fukarkodó cselekményszövésével, izgalmakban nem szűkölködő meseszövésével. Tudtuk, hogy fantáziajátékra invitál, hamarosan meggyőződtünk arról, hogy képességei aligha versenghetnek Bradbury, Lem nagyszerű, utánozhatatlanul eredeti adottságaival, mégis szórakoztunk, s vártuk az újabb folytatásokat. Azzal sem törődtünk, hogy itt-ott felbukkant a kalandfilmek megszokott kelléktára. Felfedeztük a csalafintaságot, de rögvest meg is bocsátottuk azt, hiszen miattunk engedett az alkotó a rutin csábításának. . Azt szerette volna elérni, hogy ne csalódjunk, s töretlen érdeklődéssel nézzünk meg minden blokkot. Célját elérte. Annál is inkább, mert Virgil Vogel rendező szintén e szándéktól sarkallva tevékenykedett, lelkes szövetséges társakat szerezve Hector Figueroa operatőrben és Fred Kariin zeneszerzőben. Nem is szólva arról, hogy Patrick Duffy személyében nemcsak jó színészt talált, hanem olyan „szívrablót” is, aki megbabonázta a gyengébb nem népes táborát. Legfeljebb amiatt bosz- szankodunk, hogy semmit sem hallottunk a megkedvelt hős származásáról, rejtélyes feltűnésének előzményeiről. Bizonyára szó lesz erről a következő „menetekben”, kár, hogy fogalmunk .sincs róla: megvette-e ezeket a Magyar Televízió, s ha igen, akkor mikor vetítik az egyes programokat. Ugye, minél kamarabbb...? (pécsi) Falu a Marson Kilógott a sorból a Rohamsisakos Madonna című tévéfilm. A szokásosnál ötletesebb volt, s érdekes alakokat vonultatott fel. Az író, Asperján György bizonyára hallott már a magyar faluról egyet és mást, mielőtt az íróasztalhoz ült volna. Fülébe jutott, hogy ott tollasodnak az emberek, különösképp a merész vállalkozók. Aztán léteznek itt fiatalok is: szemtelenek és tiszteletlenek, ahogyan a Nagykönyvben szerepel. A plébános Trabanttal jár és szabad idejében szöges korbács helyett gyűrűvel sanyargatja magát. Szóval: fenekestül felfordult Asperján szerint ez a világ. Igen ám, de hiába másolta le a Ludas Matyi karikatúráin látható figurákat a szerző, nem sokra ment velük, mert társadalomrajza felszínesre sikerült. A flaszterről könnyű elképzelni és megrajzolni a falu változásait, de valójában sokkal szigorűbbb erkölcsiségben és kötelmek között élnek a mai községek lakói, mint ahogy a szerző bemutatja. S mivel a kiindulópont jószerivel elképzelhetetlen, a jellemző alakok sorával a rendező, Várkonyi Gábor sem tudott mit kezdeni. Csak egy olyan megoldást tudott kiöt- leni, amelyben az összes figura valami kerülő úton igyekszik célja felé, mert egy ormótlan szobrot nem képesek lebontani. Kár ezért a filmért. Valaha írók igyekeztek felmérésekkel, szociográfiákkal keresni az élet valódi ízeit. Olykor ma sem ártana egy ilyen falujárás, hogy ne valami marsbéli település sikeredjék az alkotásokban. (gábor) Civil szerepben Szilágyi Jánost odaültette a tv kamerája elé Kepes András, és feltett neki néhány kérdést. Nem kell a szakmában különösebben jártasnak lennie a nézőnek, hogy a beszélgetés végére előtte is kitessék: ezt az embert hallatlan szellemi energiák fűtik, ötletek törnek fel benne gejzírként, de sokszor nem tud velük mit kezdeni. Ez a szellemi erő alkalmasint elemi csapás is egy ilyen ember számára, mert piszkálja a lelkiismeretét. „Mellbelökősdit” játszott Szilágyi János Kepessel és a nézővel. Azt mondta, hogy huszonegy évesen kezdte a riporteri pályát; negyvenéves fejjel vette észre magát a világban, mint akinek itt gondjai, jogai, adottságai, kötelességei, felesége,gyereke, tennivalói vannak; akik és amik ideragasztják. De meg is kötik. Sokszor minden mozgását és itt nemcsak a végtagokról lenne szó. Bizonyára bűn- és öntudat mondatta ezt vele! . Ma, pályakezdése után huszonnyolc évvel sem akar besorolni sehová, nem akar második lenni. Nem az? Ez itt a kérdés. Mert a néző is tudja, hogy Szilágyinak legnagyobb ellenfele ebben a mában — önmaga. Ameny- nyit ízelítőül kifejtett, vagy kifejtetni engedett neki Kepes, bőségesen elegendő arra, hogy nyugtalanságát megértsük, eredetiségét tiszteljük. Az megint más kérdés, mit tehet' egy ilyen tehetség — a legjobb értelembe véve a Szilágyi! — egy ideges, túlszabályozott társadalomban, ebben a XX. században, ahol az emberek egymás meggyőzése érdekében papírról olvasnak ezerszer átelemzett, megvizsgált gondolatokat. Mire, hová való ez a sok eredetiség? Hogyan marad talpon? Ez Szilágyi János igazi művészete ! (farkas) Tarsulatbűcsűztatö Vasárnap ünnepélyes keretek között elbúcsúztatták az Agria Játékszín társulatát. Előbb Kalmár Péter, a nyári színház művészeti tanácsának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Lóvéi Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője átadta Valló Péter Jászai-díjas rendezőnek, az Agria Játékszín művészeti vezetőjének, a Szocialista Kultúráért kitüntetést, Kottái Róbertnek, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjának, Heves megye Tanácsának művészeti díját és Miklósy Györgynek, a Vígszínház tagjának, a Heves megye művelődésügyéért kitüntetést. Lázár Egonnak, a Vígszínház gazdasági igazgatójának Békési József, az egri városi tanács elnökhelyettese nyújtotta át a Heves megye művelődésügyéért díjat. A Heves megyei KlSZ-bizott- ság elismerését Fehér Anna, a József Attila Színház tagja és Gáspár Sándor, a Katona József Színház társulatának művésze kapta Szántó Márton titkártól. Képünkön: Koltai Róbert átveszi az elismerést. (Fotó: Szántó György) Kerámia Alkotóház Szegedi szabadtéri tátékok Nyitány előtt a Dóm téren Siklóson, az egykori ferences kolostorban rendezték be, illetve építették újjá a siklósi Kerámia Alkotóházat, amely a siklósi nemzetközi kerámiaszimpozion alkotóinak lesz szállás- és munkahelye. Képünkön: az alkotóház udvara (MTI fotó: Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Július 20-án, pénteken a fanfárok hangján ismét felcsendül a Dóm téren a Szeged híres város kezdetű régi nóta dallama, s ezzel megkezdődik a szabadtéri játékok idei évadja. Július 20. -és augusztus 20. között tizennyolc előadást tartanak hazánk e legnagyobb csillagtetős szín. házában. A játékok 1959. éVi felújítása óta már több mint kétmillió néző tekintette meg a Dóm téri előadásokat, s a varázsuk — úgy tűnik — változatlanul nagy. Az idei évadra is már eddig töibb mint 75 000 jegyet megvásároltak. Az István. a király valamennyi előadására, a Hunyadi László július 20d. a Grúz Állami Népi Együttes augusztus 18-i előadásaira minden jegy elővételben elkelt. A megnyitón — július 20-án — Erkel Hunyadi László című operáját tekinthetik meg a nézők. Ez a mű a játékok eddig talán legtöbbször játszott darabja. Ezúttal a tavalyi évhez hasonlóan Mikó András rendezésében. Pál Tamás vezényletével kerül színre. A főbb szerepeket Bárdi Sándor, Gregor József, Gyime- si Kálmán, Kalmár Magda, Kelen Péter, Misura Zsuzsa, Vámossy Éva éneklik. Erkel operájá a megnyitón kívül még két alkalommal kerül színre. Hat este műsorán szerepel Szörényi—Bródy István, a király című rockoperája, az első ilyen műfajú produkció a Dóm téren. Az előadás rendezője Koltay Gábor, koreográfus Novák Ferenc. A szereplők között azokkal a művészekkel találkozhatnak a nézők, akikkel a korábbi előadásokon és a filmben már megismerkedtek ; Istvánt, Pelsőczy László, Koppányi Vikidál Gyula alakítja. Három előadásban tekinthetik meg az érdeklődők Gounod Faust című operáját. A rendező Szinetár Miklós, aki a szövegkönyvet is megújította. A zenekart Oberfrank Géza vezényli, A főbb szerepeket Gregor József, Kelen Péter, Németh József és Zempléni Mária énekli. A valpurgis éj című jelenétben szólót táncol Szönyi Nóra és Szakáig György. Hazánkban ritkán játszott színpadi mű, Kacsóh Pongrác Rákóczi című daljátéka először került a játékok programjára. A darabot három éste láthatják a nézők, az előadás rendezője Horváth Zoltán, karmestere Cser Miklós, a főbb szerepeket Pitti Katalin és Leblanc Győző játssza. Hat évvel ezelőtt hatalmas sikert aratott a játékok színpadán a Grúz Állami Népi Együttes. Az idei évadban tagjai ismét ellátogatnak Szegedre és három este lépnek majd fel. A szabadtéri játékok előadásai mellett mintegy félszáz más esemény várja a Szegedre látogatókat. A múzeumban, a művelődési házakban tizenhárom állandó és nyolc időszaki- kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. ■■■ Mezey Katalin Gyerekek ii/i. — Mit tárgyalsz az öreg Józsival? — kérdezte, amikor bement vele a fűzfaárnyékos, keményre taposott udvarba. Leültek a csónak- bak alacsony gerendájára. — Nem tárgyaltam. ö mesélt. — válaszolta jókedvűen. Már az is jó volt, hogy az öreg odatelepedett hozzá, ahogy a lépcső mellett, a köveken napozott. Kikötötte a csónakját, vállára vette az evezőit és feljött a lépcsőn. Lepakolt mellette a partra, és cigarettát sodort. Azon a jól ismert. de egyre ritkábban látott módon, ahogy kiskorában az apja barátai szoktak. Nyelvheggyel keskeny nyálcsíkot húzott az össze- sodorintott újságpapírra. Aztán bosszankodva mondta, hogy rossz volt a kapás, hajnal óta kint ült á vízen, és semmit sem fogott. Ügy beszélt vele. mint egy felnőttel. Ő meg csak feküdt tovább a napon, és fején keresztbe tett torja árnyékából nézett fel az öregre. Annyira váratlan volt. hogy idetelepedett hozzá, hogy fel sem ült. Azt hitte, nem vette észre őt. — Csak ne mesélgessen neked — mondta a fiú. Komoly, felnőtt srác volt hozzá képest, az idén érettségizett. Szőke hajától elütő napbarnított arca férfiassá tette a külsejét. — Mért ne? — kérdezte nevetve. Tetszett neki. hogy előbb az öreg úgy beszélgetett vele. mint egy másik vén tengeri medvével, most meg Laci, a bátyja barátja veszi pártfogásába. — Csak — csattant sokat, mondóan Laci hangja. Mint egy bekattintatt latot. — Jó lesz. ha elkerülöd. — A Józsi bácsit? — nem győzött álmélkodni. Laci apáskodva. fontos arccal beszélt. Valami nagyon érdekes dolog lapult az egymást követő események alján. — De mért? — Csak. Nem elég? — összevont szemöldökkel nézett maga elé. Erzsi előrehajolt. és alulról felfelé belenézett az arcába. — Mondd el, kérlek! Nem mondom el senkinek! Becs szó, nem mondom el senkinek! Laci kék szeme fel akart nevetni, ahogy a lány belenézett az arcába, de aztán mégis komoly és titokzatos maradt. — Tudod, hogy ült — mondta elfordítva a fejét. Meztelen sarka mellett el- mélyülten piszkálgatta a földet. Tudta, persze, hogy tudta. Nagy orvhalász hírében állt az öreg Józsi, és az ötvenes években lesit telték. Nem is nagyon szógyellte, az előbb is arról beszélt, hogyan verte csónakkikötő lánccal agyon az íváskor kövek közé bújó pontyokat. Kosárszámra szedte ki, őket. és vitte eladni a városba. — Jó pénzt adtak érte. Pedig aki evett már rendes halat, bele se tudna harapni. Az ívó hal húsa tejes, édes. Azt csak az afféle marha városi eszi meg. Pfuj! — és kiköpött oldalt. — Persze akkoriban még húst se lehetett kapni, nem hogy potykát. Ügy vitték, mint a cukrot. Épp itt tartott a történetben, amikor Laci kijött érte. és okos pofával behívta. Azt hitte, az anyjával találkozott fent a faluban, és haza kell mennie. Már éppen mérgelődni akart: nincs egy félórája, hogy nagy nehezen leengedték, és máris hazarángatják. — Azt is tudod, hogy mért ült? — Tudom hát. Lánccal verte agyon az ívó halakat, meg hasonlók. Apám mesélte. Azért is nem vették be á szövetkezetbe. Azóta partőr. — Ez mind igaz. csak hogy nem azért csukták le. Ettől még ... Bár aki ilyesmit csinál, az egyéb gaztettre is képes. — Nem ezért ült? Nem ezért? — szeme-szája elkerekedett a csodálkozástól. — De hiszen apu mondta... — Hidd el, hogy nem ezért. Lehet, hogy apád nem akarta elmondani, de azért jó lesz, ha vigyázol vele ... — megint rejtélyesen elhallgatott. (Folytatjuk) Egy hét...
