Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 14., szombat 13. Ilyenkor nyáron különösen sokakat vonzanak hazánk tájai, közöttük a BUkk-hegység is. Szépséges erdeiben többen keresnek felüdülést egy-egy kirándulás, vagy hosszabb pihenés alkalmával. Persze sokakat foglalkoztat a hegyvidék növény- és állatvilága is. Erről szóló sorozatunk következő részében most néhány növénytani és állattani érdekességre hívjuk föl olvasóink figyelmét. összeállította: MENTUSZ KÁROLY Liliomok a fennsíkon A Bükk-fennsík hegyi rétjeinek tarka virágszőnyegéből délcegen emelkedik ki a tüzes liliom, amelynek tudományos neve: Liliom bul- biferum L. (1. ábra). Narancsvörös, tölcséres alakú virágai, mintha lángolnának a napfényben. A növények csúcsán 1—2 virág fejlődik június végén, július elején. Hosszúkás levelei 50—120 cm magas szárán csigavonalban rendeződnek és hónaljukban apró hagymácskák, „bulbilik” képződnek. Ezekről kapta tudományos megnevezését is: bulbiferum= hagymaviselő. E kis hagymácskák a szaporodását segítik, nyár folyamán megérnek, majd lehullásuk után új növény sarjadhat belőlük. A kifejlett növény hagymája tojás alakú, kevés pikkelyből áll. Hazánkban biztos élőhelyét a Bükk- hegységből ismerjük, virágzásuk ez évben is nagy élményt nyújtott. Irodalmi adatok szerint a Bükk-hegy- ségen kívül, csak a Szigetközben találtak néhányat e szép növényből. A tüzes liliom Közép-Európában él, főleg mészkőhegyeken, hegyi réteken, erdőszéleken, tisztásokon. Szépségének, csodás virágainak a kertészek nem tudtak ellenállni, így ma már ismerjük a nemesített változatát, amelyet 12 virág is ékesít. A Bükk- nek e ritka növényét óvjuk meg, mint a magyar flórának egy értékes, reprezentatív képviselőjét, amely a jövő számára géntartalékul is szolgálhat. A tüzes liliommal egy időben virágzik a turbánliliom is, a Lilium martagon L. (2. ábra). Mivel gyakrabban találkozunk vele, talán kevéssé értékelhetjük, pedig a bükki tájak egyik ékessége. Lilás-bíborpiros, sötétebb foltokkal tarkított viráglevelei hátrahajlanak, s így egy kis turbánhoz hasonlítanak. A húsos lepelleveleken egy- egy barázda irányítja a nektárt kereső rovarok száj szerveit a méztermelő mirigyek felé. Éjszaka erősebb illattal csábítják az éjjeli lepkéket. A bókoló virágok kis füzért képeznek a szár csúcsán, az alsók már elvirágoztak, a felsők még bim- bósak. Az alsó lomblevelek a szárat örvösen körülölelik, a felsők szórtan helyezkednek el. Hagymáját mélyen a felszín alatt képezi. Néhol aranygyökérnek, vagy aranyhagymának is nevezik, mivel hagymája aranysárga, könnyen széteső vastag pikkelylevelekből áll össze. Szibériában ezt előszeretettel fogyasztják. Hazánkban főleg az Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, míg az Alföldön csak a Nyírségben fordul elő. Hazánkon kívül megtalálható egész Európában és Eszak-Ázsiában. A növény- nemesítők keresztezéssel számos hibridjét állították elő, amelyek a legszebb növényekkel felveszik a versenyt. Hagyjuk meg e szép növényünket a táj díszeként, hiszen a virágcsokrokban hamar tönkremegy. Dr. Suba János NEVÜK: SZIVÁRVÁNYT JELENT Sokszínű, nagy virágú íriszek A Bükki Nemzeti Park kecses növényei az lris-ek. Még a görögök nevezték el e növényeket ezen a szép néven, amely szivárványt jelent. Magyar nevüket a virág széles, levélszerű sziromra emlékeztető bibéiről kapták, így nevezte őket Diószegi Sámuel „nőszirom”- nak. Gyökértörzsüket a gyógyászati és illatszer-alapanyagok miatt már az ókortól gyűjtik. Hazai fajai közül hat él a Bükk-hegységben és környékén. Valamennyi fajuk védett, eszmei értékük 500 —2000 Ft között változik. A törpe nőszirom (Iris pumila) (1. kép) már áprilisban gyönyörködtet virágaival napsütötte hegy- és domboldalainkon. A viráglepel a szivárvány csaknem minden színében tündökölhet, leggyakrabban ibolyaszínű, bíborlila és halvány- sárga, de ezeknek valamennyi kombinációja is előfordul. Kistermetű faj, szára a virággal együtt sem nagyobb 15 cm-nél, levelei kard alakúak, kicsik, 0,4— 2 cm szélesek. Meleg, száraz mészkő és dolomit sziklagyepekben, karsztbokorerdők tisztásain gyakori, néhol tömeges. Gyökértörzsét gyakran kiássák és kertbe ültetik, virágát csokorba szedik, pedig nem érdemes, mivel virága gyorsan hervad, a kertben hamar elpusztul. Még olyan helyen se gyűjtsük, ahol tömeges. A karsztbokorerdőkben, sziklaerdőkben, száraz, tölgyes társulásokban, erdőszéleken kellemes meglepetést okozhat számunkra a pázsi- tos nőszirom (Iris graminea). Leveleiről sásnak, vagy szélesebb levelű fűnek néznénk, de ha széthajtjuk ezeket, ilyenkor, május végén, megpillantjuk a levelek között megbúvó rövid szárú, nagyon mutatós kajszibarack illaíú virágokat. Ezek világos ibolyaszínűek, sárga- és rózsaszínű sávosak. Mérsékelten veszélyeztetett faj, mivel virága nem feltűnő. Eszmei értéke 2000 forint. Az előzőeknél magasabb termetű a száraz tölgyesek májusi dísze, a tarka nőszirom (Iris variegata, 2. kép). Virágainak belső lepellevelei sárgák, a külsők fehéres-sárgák, bársonyos sötét ibolyaszínű, barna vagy vörös erezettel. Szára 40—50 cm magas, többnyire sokvirágú, az oldalvirágok megnyúlt kocsányúak. Levelei 15—25 cm hosszúak és 1,2— 2 cm szélesek. Ez a melegigényes, tölgyesek, karszt- bokorerdők tisztásain, erdőszéleken, vágásokban élő növény ma még gyakori a Bükk-hegységben. Mégis védendő, mivel feltűnően szép tarka virágáért szívesen szedik csokorba, rizómáját pedig kiásva kertbe ültetik. A Bükk két ritka, kékeslila leplű nőszirom faja a szibériai (Iris sibirica, 3. kép) és a korcs vagy fátyolos nőszirom (Iris spuria). Mindkettő magas, nyúlánk termetű, száruk 30—80 cm, levelei a szárnál rövidebbek, keskenyek sásszerűek. Május—júniusban virágzanak. A korcs nősziromnál a szár rendszerint többvirágú, levelei 18—20 cm szélesek, a szibériai szára viszont egy- virágú, levelei csupán 5—7 cm szélesek. Élőhelyükben különböznek, mivel a szibériai nőszirom a hegység nyirkos hegyi rétjein tömeges, a korcs nőszirom pedig a Bükköt körülvevő dombvidék ritkasága. A szibériai nőszirom védelme megoldott, a korcs nősziromé nem, hiszen még pontos bükki elterjedését sem ismerjük. Mindkettőjük eszRitka rovarok a Bükkben Hazánkban jelenleg mintegy 27 000 rovarfajt ismer a tudomány, amiből több ezerre tehető azon fajoknak a száma, amelyek a Bükkben élnek. Vessünk egy pillantást az állatvilág ezen rendkívül változatos csoportjának életére, ismerkedjünk meg közelebbről két érdekes, ritka rovarfajjal. Dr. Bartos László Szórványosan él a Bükk déli napsütötte lejtőinek füves részein az imádkozó sáska (Mantis religiosa) (1. ábra). Csak felszínes hasonlósága miatt viseli a „sáska” elnevezést, az egyenesszárnyúak rendjébe tartozó valódi sáskákkal nincs közvetlen rokonságban. Nyúlánk, nagy testű, kb. 6 cm hosszúságú rovar, megnyúlt előtorral, amelyhez háromszög alakú, jól mozgatható fej kapcsolódik. Színe általában zöld vagy barna. Csápja rövid, szárnya jól fejlett. Első pár lába sajátos fogólábbá alakult, amely fogazott. A többbi lába vékony mászóláb, ugrásra nem alkalmas. Ragadozó életmódot él, fogólábát zsákmányra lesve, maga elé mereszti, mintha imádkozna. Innen kapta népiesen az „áj- tatos manó” elnevezést. A kannibalizmus jelensége is előfordul nála, a nőstény párzás után gyakran felfalja a hímet, petéit nagy, habos szerkezetű tokba rakja. Mivel rokonai főleg mediterrán és trópusi területeken élnek, így érdekessége, hogy rendjének egyetlen hazai képviselőjeként tartják számon. Főleg júliustól—októberig találkozhatunk vele, védett állat, eszmei értéke 500 forint. Igen ritka és védett, jégkorszak utáni maradványfajnak tekinthető a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) (2. ábra). Nevét onnan kapta, hogy az első és második pár lába erőteljes tüskesort visel. Színe zöld és barna között változik, szárnya csökevényes, fején jól fejlett hosszú csáp látható. Nálunk csak nőstényei élnek, amelyek szűznemzéssel (parthenogenesis) szaporodnak. mei értéke 2000 forint, ne szedjük tehát csokorba őket. A mocsaras, nádasos, vízparti területek közönséges dísze, a sárga nőszirom (Iris pseudacoros) is védett, eszmei értéke 500 forint. Sárga virágai éppen most nyílnak a bükki patakok, tavak partján és a nedves mocsárréteken. A bemutatott növények ma még többbnyire nem ritkák, sőt egyesek gyakoriak. Későbbi létükre azonban veszélyt jelent az ember, aki esztétikai igénye kielégítésére, vagy gyógyászati alapanyagnak tömegesen gyűjtheti a szép virágokat, elősegítve ezzel, hogy nagy területekről kipusztuljanak. A vegyszeres gyomirtás, a permetezések ugyancsak veszélyeztetik ezeket az igen érzékeny növényeket. Védjük tehát a ma még nem ritka, de veszélyeztetett fajokat éppúgy, mint a ritkaságokat, hogy a jövőben is gyönyörködhessünk a szivárványszínben pompázó Iriszes lejtőkben, tisztásokban, irtásréteken, erdőkben. Dr. Orbán Sándor Legnagyobb méretű hazai rovarfajunk, erőteljes tojócsövével együtt 8—10 cm hosszúságot is elérhet. Szintén ragadozó, főleg alkonyati időszakban vadászik kisebb sáskára. Leggyakrabban nyílt növénytársulásokban, zavartalanabb sztyepplejtőkön találkozhatunk vele, a Bükkben gyakoribb előfordulási helyei a Hór-völgy, Odorvár környéke és a Nagy-Egedtől délre elterülő Mészhegy. Eszmei értéke 3000 forint. Dr. Bartos László A VOLÁN 4. sz. Vállalat üzemegysége, Eger — kedvező feltételekkel — „D” kategóriás tanfolyamot szervez. JELENTKEZÉSI FELTÉTELEK: — 1978. április 1. előtt szerzett „B + C kategóriás vezetői engedély vagy érvényes PÁV II. kategória; — büntetlen előélet; — 21 életév betöltése; — 2 éves gépjárművezetői gyakorlat. BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁS, JELENTKEZÉS: Személyszállítási főnökségvezetőnél. EGER, Autóbusz-pályaudvar Telefon: 10-563
