Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 14., szombat TIZENHÁROMMILLIÓ A MŰVELŐDÉSÉRT A mecénások jó lapra lenek... Új köntösben a kultúra petőfibányai otthona Az impozáns előcsarnok és emeleti rész gyakran ad helyet kiállításoknak Több mint három évtizede a művelődés szolgálatában... A mintegy 20 ezer kötetes könyvtárban minden korosztály megtalálja magának az olvasnivalót Az elmúlt évtized során sűrűn jártam ebben az irigylendőén tágas épületben, s megértettem, amikor másutt tevékenykedő népművelő ismerőseim irigykedve emlegették az itteni, a kétségkívül vonzó tárgyi adottságokat. Persze, azt is észre kellett vennem, hogy az idő ebben a hajlékban is megtette a magáét, mindinkább sürgetve a meglehetősen költségesnek tűnő renoválást, újjávarázsolást. A jogos óhajt nemhiába emlegették a helybeliek, mert, ha lassan is, de csak megindult a nagyszabású helyreállítás. Aztán jött a meghívás: nézzek szét az ünneplő köntöst öltött birodalomban, amelyre az előrelátó mecénások tizenhárommillió forintot áldoztak. Túl a gondokon Misi Lajosné igazgatónő az elégedett „gazda” büszkeségével kalauzol, s közben nemcsak az építkezés fordulóit idézi, hanem megemlíti a hajdani nehézségeket is. — 1979 őszén megkezdődött a nagyszabású munka, s a kivitelezők több ütemben látták el teendőiket. Eredetileg három szakaszt terveztek, később azonban módosult az elképzelés. Az igazsághoz hozzátartozik, olykor igen lelassult a tempó, a végeredmény azonban busásan kárpótolt bennünket a meglehetősen hosszúra nyúlt várakozásért. Rajtként a pince, valamint a zenetermi egység újjáfor- málása zajlott le, aztán jött az emeleti traktus, majd a csarnoki, végül a színházi rész. A vállalkozásban több cég vett részt tevékenységüket a vegyesüzem szakembergárdája koordinálta, irányította. Az összhang nem mindig volt tökéletes, ám a pillanatnyi zökkenők kiiktatódtak, persze, azon az áron, hogy a megvalósítás húzódott el, s távolodott az átadás, a birtokbavétel időpontja. Ez bizony bántott, zavart minket, hiszen hely hiányában csak részlegesen üzemelhettünk, nem nyújthattuk azt, amit korábban megszoktak, s joggal reméltek tőlünk. Bosszúságunkat azonban feledtette az, hogy lépésről lépésre csinosodott környezetünk. Mindig valamilyen újdonsággal gyarapodtunk, s ez megerősítette bennünk annak tudatát, hogy intézményünk olyan 'lesz, amilyennek valamikor megálmodtuk. Jobb feltételek A külcsín valóban szemet gyönyörködtető. A termek ízlésesen, gonddal berendezettek, szinte csábítják az embert a letelepedésre. Némi túlzással művelődési palotának is nevezhetnénk ezt a házat. így aztán érthető, hogy a szakember is lelkesedik, s egyre-másra a kétségkívül kedvező lehetőséget emlegeti. — Végre nem lesz szűkösség s kiscsoportjaink otthonra lelnek. Már előadásokat fogad a megújult, a bővített színpad, amely duplájára nőtt a fedett zenekari árokkal. A jövőben semmilyen akadálya nem lesz annak, hogy komoly együtteseket lássunk vendégül. A felszerelés, a világítástechnika kétségkívül olyan, amelyre nem panaszkodhatnak az igényesebb művészek sem. Nálunk — s ez régi tradíció — szeretik a jó színházi produkciókat, épp ezért a jövőben gondoskodunk róluk. Annak is örülünk, hogy a díszteremben helyet kaphatnak a különböző jellegű kamaraműsorok. Megfelelő szobát kapott az ifjúsági klub. A fiatalok még nem találtak magukra, de hamarosan túljutnak az átmeneti időszakon, s visszatér az egykori kezdeményezőkedv. Csak jót mondhatok a nőklub aktív, tagjairól, a díszítőművészeti csoportról. Ügyesek a bábosok, s a Mazsolett kör tagjai is. Ebbe azok a kicsik tömörülnek, akiknek a fúvósok szolgáltatnak muzsikát, s erre táncolnak.Napy múltú zenekarunk szintén eredményesen dolgozik. Sokáig panaszkodtunk, hogy kevés a fiatal, nos, az efféle sirámok már indokolatlanok. A hangulat egyébként is jó, mert a vállalat megoldotta a régi egyenruhák cseréjét, s igen mutatós nyári garnitúrát is adott. Több szakember Az is megnyugtat, hogy május elsejétől nőtt a főállású alkalmazottak száma, azaz teljesült egy régen jogos kívánság. — Érzékelhetően javultak a személyi adottságok is. Felvettünk egy gazdasági és egy művészeti vezetőt. Az utóbbi látja majd el a fúvósok irányításával járó teendőket. Bízunk abban — tanári képesítése a garancia erre — hogy a jelenlegi karnagy mellett betanul, s később átveheti tőle a karmesteri pálcát. Az ő megbízatása az is, hogy megteremtse az előbb már jelzett fiatalítás feltételeit. — Bizonyára egy-két hónap eltelik addig, amíg a nem éppen kedvező körülmények miatt távolmaradó helybeliek újból visszaszoknak. A nyugdíjasok korábban zsörtölődtek, hogy a szűkösség akadályozta rendszeres összejöveteleiket. Ez már a múlté, mégsem tolonganak. Többet szeretnénk látni a kertbarátokat, és az autósokat is. Ügy véljük: semmi ok az elkeseredésre. A küllemre tó vonzó intézmény, a pompázatos köntösbe bújt épület, s a hozzá társuló sokszínű, változatos program- ajánlat hat majd az emberek többségére. A Mátraalji Szénbányák által a felújításra küldött 13 millió a legjobb helyre került. Nem luxus, nem pazarlás, hiszen a holnapok során busásan kamatozik, elősegítve az ide betérők látókörének szélesítését, tudásának bővítését. Pécsi István FIGYEL, INT, ELJÁRÁST KEZDEMÉNYEZ ... A hatvani városgazda A MÁV felügyelője, Srej Sándor, valamikor a zöld gyepen villogott és szerzett városszerte sok tisztelőt, barátot magának. Az NB ll-:ben is remekül helytálló hatvani vasutas futballcsapat egyik kiválósága volt, közben hat esztendeig a BVSC együttesét is erősítette, és olyan focistákkal, mint a szolnoki Kispéter Mihály, vagy Szántó bekerült a nemzetközi tornákon szereplő magyar vasutas válogatottba. A technikás, kemény, jól fejelő játékos ugyanakkor munkahelyén sem volt rest: általános megelégedésre látta el leltárszámadói tisztét, mígnem 1980-ban, immár deres fővel nyugdíjba ment. Azóita . .. ? Elszakadt lánckorlát — Sehogy se találtam a helyemet, míg végre tavaly tavasszal, pontosan március 15-én, nyugdíjasként bár, a helyi tanács szolgálatába szegődtem, hogy lekössem magam. A műszaki osztály égisze alatt, városgazdaként járom a település utcáit, figyelem Hatvan rendjét, tisztaságát a jártomban-kel- temben felbukkanó hiányosságokat. Itt elszakadt egy lánckorlát amott kidőlt a KRESZ-tábla, odébb lyuk tátong az úttesten, netán eltömődött az áteresz, és elöntéssel fenyeget az esővízzel teld árok — sorolja tennivalóit a nyugtalan nyugdíjas. — Hogy mi az általános tapasztalatom? A lakótelepek kivételével nincs különösebb gond, baj az emberekkel. Különösen Űj- Hatvanban, az Apafi. a Kiss Ernő, a Damjanich, az Arany János és a Mohács utcák el'őkertes, kis családi házainak munkáslakói tüntetik ki magukat. Nemhogy a portájuk tiszta, de még a járdaszegélyt, az árokpartot is benépesítik zölddel, virággal. Persze, az igazsághoz tartozik hogy sokfelé, mint például a Tabán utca környékén, a postai telefon- kábelek. másutt a gázvezeték fektetése miatt olykor hónapokig csatatérhez hasonló a táj, így hiába lenne az igyekvés. a jó szándék, rendett ott addig nem várhatunk. amíg a munkálatok tartanak... Figyelmeztető cédulák Immár az utcán bóklászva, formanyomtatványok kerülnek elő Srej Sándor hasas táskájából, éspedig ta- pasztalhatólag tötobrendbéli célzattal. Egyiken tilosban parkoló Lada gépkocsi tulajdonosát figyelmezteti vétkére, a másikon építőanyaggal. miegyébbel közterületet elfoglaló polgárt szólít fel, hogy öt nap elteltével engedélyért folyamodjon a tanács műszaki osztályához, különben jön a tanácsrendeletbe foglalt bírságolás. A harmadik féle papír? Ezt oda dobja be. azoknak a házaknak a postaládájába. ahol gondozatlan a járda, az árok, ahol virág helyett gaz búrjánzik a világba. És ahogy megjegyzi a városgazda, születőben van egy újabb nyomtatvány. Ennek azonban egészen más lesz a hangvétele, a tartalma. A tanács nevében köszöni meg azon telektulajdonosok gondosságát, szorgalmát, szépérzékét, akik portájuk környékének csinosságával, ápoltságával erre rászolgálnak. Később megkérdem Srej Sándortól, aki mellesleg tanácstagtársam is. hogy e buzgását miként fogadják a polgárok? Föllépésére, határozottságára, olykori szigorára miféle módon reagálnak? Válasza — ismerve önmagunkat! — őszintén szólva kicsit meglep. A fellépés minősége Én magam is tartottam tőle. hogy sok izgágaságra ingerlem az embereket, netán nyílt ellenállásba ütközöm majd nem túl népszerűnek vélt munkám során. Az eltelt bő esztendő megcáfolt. A figyelmeztető levélkék nyomán egy-két napon belül általában mindenféle dolgot sikerült rendeznünk. A notórius kertben, pázsiton parkolók abbahagyták ezt a fajta rendetlenkedésüket, az árkok, az átereszek szépen kitisztultak, és napról napra vezetett nyilvántartásom tanúsága szerint eleddig 116 háztulajdonos kórt közterülethasználati engedélyt a tanácstól, és fizette be az utána járó illetéket a város kasszájába. Vagyis a figyelem, a törődés eüőbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Egy dologra kell csak vigyázni! A hangvételre, a fellépés minőségére. Senkit nem sérthetünk meg önérzetében. becsületében, erre igen figyelmeztetett annak idején a tanácselnök is ... Tanú a fényképezőgép Srej Sándor, ha úgy magában van, kerékpáron járva figyeli Hatvan rendjét, az őrzetőt, ahogy ő mondja. És hordja most már azt a fényképezőgépet is, amellyel a műszaki osztályon elátták. Mivégből ez a masina? Ja, kérem, a szabálytalanságokat dokumentálni kell ahBüntető cédula kerül a szabálytalan helyen parkoló gépjármű szélvédőjére hoz. hogy a legközelebbi esetben, a dolog ismétlődésénél szabálysértési eljárást indíthassanak az elkövetők ellen. A fényképezőgép tehát ilyen szempontból támasz, hiteles tanú. Hűséggel, rendszámostól rögzíti a járdán, a parkban hagyott gépkocsit, egyebütt egy-egy lakóház elhanyagolt utcai frontját, netán valamely építtető tégla- hegyeit, amelyek után régen közterületfoglalási díjat kellene fizetni És hogy mivel honorálják mindezt az egykor oly népszerű focistának, vasúti .munkásembernek? Annyival, ami igencsak előkelő nyugdíjkiegészítés a mai világban. És hát azok hálája, megbecsülése sem akármi, akik útjai, intézkedései során fölfigyelnék a városgazdára ... ! Moldvay Győző Kidőlt tábla, lomok között, a fényképezőgép segítségével örökít meg az ellenőr őrjáratán (Fotó: Szabó Sándor)
