Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-13 / 137. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 13., szerda 1. ' " * 1 I ■■ ■ ■ Stabilitás és változás A 24. órában jött Nyár elején — a vízről Minden társadalom szem­betalálja magát azzal a di­lemmával, amit a stabilitás vagy változás, a megőrzés vagy változtatás ellentété­vel jellemezhetünk. S min­den társadalomnak megfe­lelő választ kel) találnia ar­ra a kihívásra, amit e di­lemma tartalmaz. Vannak korszakok, amikor a társa­dalom a stabilitást, a tra­díciók védelmét tekinti alap­értéknek, s elutasítja a vál­toztatás, a megújítás irá­nyába mutató törekvéseket. Korunkban viszont a társa­dalmi egyensúly fenntartása, a társadalmi fejlődés vi­szonylagos nyugalma nem a változtatás, a megújulás el­lenében, hanem csak azon keresztül érhető el. Tehát a stabilitás vagy változás el­lentéte helyett: stabilitás a változás révén és eredmé­nyeként, és megfordítva, változás a stabilitás megőr­zésével és keretei között. E két érték összeegyezte­tése természetesen nem könnyű. Csak akkor lehetsé­ges, ha a társadalom rendel, kezik azokkal a mechaniz­musokkal, intézményekkel, amelyek képesek az érté­keknek erre az egyeztetésé­re. Világosan jelentkezik ez a probléma a szocialista fej­lődés történetében. A szocialista átalakulás Európa viszonylag fejletle­nebb régiójában ment vég­be. Ezért a szocialista fejlő­dés középponti kérdéseként jelentkezett az örökölt elmaradottság leküzdése. E folyamat jegyé­ben alakult ki a szocialista gazdaság és politika intéz­ményrendszere, az erőforrá­sokat. a döntési jogköröket központosító gazdasági és politikai mechanizmus. E mechanizmus működése tör­ténelmileg rövid időszak alatt iparosította a gazdasá­got, gyökeresen átrétegezte a társadalmat, alapvető vál­tozásokat eredményezett az oktatás, a kultúra szférájá­ban, jelentősen átalakította az emberek életmódját. A társadalmi változások fel- gyorsulásának természetes ára volt, amelyet e változást megvalósító generációknak kellett teherként elviselniük. A szocialista társadalom köz­pontosító gazdasági és poli­tikai mechanizmusainak ju­tott az a feladat, hogy a társadalmi átalakulás adott formájából származó terhe­ket. társadalmi feszültsége­ket közömbösítsék, s bizto­sítsák a változás állandósá­gát, stabilitását. A folyamat előrehaladtá­val azonban egyre nyilván­valóbbá vált, hogy a gyors, helyenként és időszakonként erőltetett ütemű társadalmi modernizálás állandósulása is csak történelmileg meg­határozott ideig tartható fenn. A központosító és új­raelosztó gazdasági és poli­tikai mechanizmusok által fenntartott gyors növekedés ugyanis beleütközik a saját maga által felállított korlá­tokba. Gondoljunk csak ar­ra. hogy a gazdasági me­chanizmus centralizált for­májában működő termelő- egységek nem érdekeltek a termelés tárgyi és emberi tényezőivel való takarékos, ésszerű gazdálkodásban, s ezért anyag-, eszköz- és munkaerőéhségük kimeríthetetlen. A termelés tárgyi tényezői, a rendelkezésre álló .mun­kaerőforrások ugyanakkor végesek. A pazarló erőfor­rás-felhasználáson alapuló növekedésnek ezért fizikai korlátái vannak. Az iparosí­tási folyamat fenntartására kialakult társadalmi intéz­ményrendszer ugyanakkor nemcsak a gazdálkodás mód­jából adódó hiányokat, a növekedés korlátáit termeli naponta újra, hanem a nö­vekedés iránti szükségletet is. Az erőforrásokat, döntési jogköröket központosító gaz­dasági és politikai mecha- mizmus ezért a növekedési kényszer fenntartásával hívja életre e növekedés korlátáit, a hiányokat, an­nak révén, hogy a hiányok jelentkezésére a növekedés gyorsításával válaszol, a nö­vekedés gyorsítása pedig — éppen mert a gazdálkodás adott rendszere nem ösztö­nöz és nem kényszerít az erőforrások takarékos fel- használására — újabb hiá­nyokat eredményez. £ központosító gazdasági és politikai intézményrend­szer működése ezért sajátos ellentmondást eredményez. A gazdaság extenzív növe­kedésének eredményeként ugyanis olyan feszültségeket hív életre, amelyek a tár­sadalmi mechanizmusok megújításának szükségessé­gére mutatnak rá. E feszült­ségeket azonban a központo­sító mechanizmusok önma­guk megőrzésével, sőt, ható­körük kiterjesztésével pró­bálják feloldani. Akkor te­hát. amikor az extenzív nö­vekedés, iparosítás, társadal­mi átalakulás forrásai fo­kozatosan kimerülnek, az az intézményrendszer, amely a fejlődésnek ezt a formáját stabilizálja, elzárja az utat az új, a társadalomfejlődés intenzív pályái irányában, s ezzel valójában a változás­sal szemben teszi meg a sta­bilitást értékké. Ezt az ellentmondást kí­sérlik meg feloldani a szo­cialista társadalmak reform- törekvései. A különböző kísérletek lényegében egy irányba mutatnak: keresik azt a gazdasági és politikai intézményrendszert, amely az új feltételeknek megfele­lően a társadalmi változást nem önmaga rögzítésével kívánja stabilizálni, hanem az állandó változás és vál­toztatás igényét önmagával szemben is tartósítani kí­vánja. Más szóval: a szocia­lista társadalom további fejlődésének stabilizálására olyan társadalmi mechaniz­musok kialakítását javasol­ja, amelyek a mechanizmu­sok rugalmas változását, át­alakítását teszik elvvé. A társadalom olyan új kihí­vásokkal találja magát szemben, amelyek állandó szükségletté teszik a gazda­sági és politikai intézmény- rendszer alkalmazkodási, rugalmas megújulási és re­formkészségének a kialakí­tását. A gazdasági és társadalmi fejlődés új pályáinak, s az ehhez szükséges új társadal­mi feltételek megteremté­sének a folyamata igen ne­héz és bonyolult. De bizo­nyos. hogy az átmenet egyik döntő láncszeme a társadal­mi, a politikai demokratiz­mus továbbfejlesztése. Hi­szen a demokratizmus kü­lönböző mechanizmusai azok, amelyek a felszínre hozhat­ják, ütköztethetik, verse­nyeztethetik a különböző társadalmi érdekeket, véle­ményeket, s ezzel kikristá­lyosíthatják a társadalmi fejlődés lehetséges szocia­lista alternatíváit. A különböző alternatívák keresése, tudatosítása pedig nemcsak egy állandóan meg­újulni képes társadalom ki­alakításának eszköze, hanem az állandó változás szüksé­gességét felismerő, képes­ségét magába építő, s ön­magát ezen keresztül stabi­lizáló társadalom működésé­nek elengedhetetlen feltétele. G. P. 30 milliós bevétel Autóbontó­hálózat Egertől Pécsig A fogyasztási szövetkeze­tek is részt vesznek az or­szágos hulladékhasznosítási programban. Kiépítették autóbon tó telep-há lózatukat s jelenleg már öt helyen — Egerben, Polgáron, Zalako- márban, Pécsett és Székes- feháron — mentik meg a beolvasztástól a kiszolgált gépkocsik még használható alkatrészeit. E tevékenység­ből az idén eddig megkö­zelítően 30 millió forint ár­bevételt értek el. A telepek életre hívása jelentősebb beruházást nem igényéit, többségüket a már meglévő szerelőcsarnokok, TMK-műhelyek részeként, illetve azok bővítésével ala­kították ki. Ily módon a munkaerő, a szakértelem és a bontáshoz szükséges szer­számok is rendelkezésre áll­tak. A szétszedett autók még hasznosítható sebességváltó­it, főtengelyeit, motordu­gattyúit, szélvédőit a hely­ben megnyitott boltokban vehetik meg a vásárlók. Az eddigi kedvező tapasz­talatokon felbuzdulva a bontótelepek a szolgáltatás bővítésére készülnek. Amíg korábban elsősorban a fo­gyasztási szövetkezetek ki­öregedett autóit fogadták, addig most forgalmuk nö­velésére más okból is át­vesznek bontásra érett ko­csikat. Az Állami Biztosító­val karambolos, már javí­tásra alkalmatlan kocsik megvásárlására kötöttek megállapodást. Tárgyalnak állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel is a selejtezésre érett erőgépek, gépjárművek szétszedéséről, alkatrészeinek forgalmazásá­ról. Az ipari üzemekben el­használt targoncák szétsze­désére is berendezkednek. (MTI) ... És — hagyjuk rögtön a vad romantikát —, ha kell vas villával. Mátyus Zsuzsa ugyanis, e bizonyos hölgy, a felnémeti lovasiskola egyik alapítója korántsem valami­lyen múltszázadbeli fest­mény, vagy regény fő alak­ja. Nagyon is két láhbal kell, hogy álljon a valóság tala­ján, lévén foglalkozására nézve: lovasedző. Az ország­ban jó, ha tízen gyakorolják e hivatást a gyengébb nem­ből. Érthető, hisz a filmek­ben látható hosszú fátylas séta galoppozásokon kívül egy igazi edzőnek értenie kell a paripák ápolásához, gyógyításához, szőrük csuta­kolásához, a megfelelő kész­ségek kiválasztásához, nem is beszélve a trágyahordás mi­kéntjéről. — S mennyi mindenhez még — egészíti ki Mátyus Zsu­zsa, akit arról kérdeztünk, hogy kerül egy nő e nehéz fizikai munkát is igénylő pályára. — Nálam ez szinte tör­vényszerű volt A családunk — ős egriek vagyunk — mindig is foglalkozott a lo­vakkal. Az otthoni szájha­gyomány legrégebbről egy 48-as huszárt tart számon, aki természetesen kiemelke­dett társai közül bátorságá­val, virtuozitásával. De mezőgazdasági akadé­miát végzett a dédnagyapa, a nagyapa és az apa is, Má­tyus Viktor, aki szívesen kapcsolódik a beszélgetésbe: — Sokáig dolgoztam Szil­vásváradon. A gyermekeim ott szerezték meg a legalap­vetőbb tudnivalókat. Igaz, ló az egri otthonunkban is volt mindig, de kint a mé­nes környékén nyílt módjuk a rendszeres szereplésre, a különböző látványos lovas­fortélyok elsajátítására. Alig néhány hete még, ugyancsak aggódva figyeltük az égboltot: derült-e, avagy borult? Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy sokért nem adtuk volna, ha csak vékonyan is, de csordul az égi áldás. — Nemcsak a mezőgazda­ságnak, vagy a folyami ha­jósoknak, hanem nekünk „vizeseknek” is a 24. -órá­ban jött a megváltó csapa­dék — halljuk Horváth Já­nostól, a Heves megyei Víz­mű Vállalat főmérnökétől. — Vajon érződik-e már a májusi nedves napok hatá­sa? — Közvetlen környezetünk vízellátása karszt-forrásokra épül, így általában hosszú idő telik el, míg az esőből ivóvíz lesz. Most viszont annyira ki voltak száradva a víztárolók, hogy a huzamo­sabb esőzés jótékony hatá­sa máris megmutatkozik. Hosszú évek óta először ma­radt el a „május végi csúcs”. Legalábbis nem éreztük meg annyira, mivel a víztor­nyok, tárolók nem ürültek ki. Gondjainkon a barátréti vízmű 3-as számú kútja ta­valy óta segít. — Az elmondottak szerint várható, hogy szűkebb ha­Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti épületében tartja 25. kongresszusát az Európai Toxikológia Társaság. A kedden kezdődött háromna­pos tanácskozáson az állat- kísérletes toxikológiai, bio­kémiai, munka- és környe­zethigiéniai vizsgálataik újabb eredményeit vitatják meg. Mintegy 400 szak­ember tájékoztatja egymást egyebek közt a szervezet úgynevezett receptorainak — Aztán nékem követke­zett egy kis kitérő — foly­tatja Zsuzsa —, mert Egész­ségügyi szakközépiskolát vé­geztem. s hét esztendeig csak az asszisztensi munka éllá­tása után hódolhattam hob­bimnak. az edzéseknek. De ma már főhivatásúvá vált — tehetjük hozzá. A szilvásváráéi 30—40 fős gyermekcsapat egykori lel­kes oktatónője nemrégiben ugyanis sikerrel végezte el az egri főiskola speciális tanfolyamát. Azóta papírral a kézben taníthatja a kez­dőket. — A tanfolyam két éve alatt nagyon sok mindent tanultunk a sportlélektantól kezdve a gimnasztikáig, az zánk több településén is enyhülnek a „vizes gondok"? — Hatvanban két új mély- fúrásos kutat kapcsoltunk be. Gyöngyösön pedig a bánya­tavak vizét pár héten be­lül bevezetjük a zavartalan ellátás érdekében. — Ezek szerint az idei nyáron nem lesz szüksé­günk a vízgyűjtést szolgáló lavórokra és vödrökre? — Reméljük, legtöbb he­lyütt nem. Sajnos néhány községünk ivóvízgondokkal küzd. Aligha lesz elegendő szomjoltásra Szihalmon, Egerbocson, Domoszlón, Tar- namérán a meglévő tartalék. Ezek a falvak csak úgy se­gíthetnek magukon, ha to­vábbfejlesztik regionális víz­müveiket. — A közelmúltban szak­emberekből álló bizottság közegészségügyi, környezet- védelmi, fürdőágazati szem­lét tartott a főszezon előtt álló strandjainkon. Milyenek voltak a tapasztalatok? — A szemle során nem kellett szégyenkeznünk. Me­gyénk strandjai minden szempontból felkészülten várják vendégeiket. Minden­hol befejeződött a szezon toxikológiai szerepére vonat­kozó felismeréseikről. Alap­kutatásaik során ugyanis megá llapíították: bi zonyos hormonreceptorok közreját­szanak a rákkeltő hatások alakításában. Több referátum hangzik el a gyógyszerék, növényvédő szerek, a levegő szennyezett­sége okozta károsodások vizsgálatairól is. A magyar előadók beszá­molnak a növényvédő szerek edzéselméletig, a pszicholó­giáig ... (Lányok mindössze hárman voltunk az egész or­szágból.) S persze gyakor­lati foglalkozások is voltak Kaposvárott. £n azonban úgy vélem, a lovakhoz érte­ni nem lehet megtanulni is­kolapadban. Hogy a paripákra terelő­dik a beszélgetés az apa, s a lánya szinte egymás szájá­ból kapkodja ki a szót. Ki­derül, hogy mostanság a legjobb tulajdonságokkal rendelkező fajta a magyar félvér arabbal keverve. Az­tán az a fő szabály. hogy nyugodt kezdő alá tempera­mentumos állatot kell kije­lölni, az izgága tanulóhoz pedig békét űr őt. Van olyan eleji rekonstrukció. A fürdő­kultúrájáról híres megye- székhelyen az első medence vízellátását sikerült meg­nyugtató módon megoldani. A kömyezetszépítést sem hanyagoltuk el, hiszen ax Egri Csillagok Termelőszö­vetkezet kertészbrigádja űj virágágyásokat alakított ki, és felújította a régieket. A strand területén jóval több szeméttárolót helyeztünk el, mint a korábbi években. Jól haladunk a kellefnes gyön­gyösi uszoda és strandfür­dő nagymedencéjének az át­építésével, amely most fe­jeződik be. A korábban fel­szerelt vízforgató is kiváló­an működik. A tervek szerint június vége felé nyitná meg ka­puit a nagyfüredi hegyi strand, ám erre csak akkor kerülhet sor — mivel a me­dence feltöltéséhez csapvíz szükséges —, ha ez nem okoz majd gondot a lakosság el­látásában. Bármennyire is kedvezőb­bé váltak a körülmények, egyet nem árt megjegyezni: továbbra is takarékoskod­nunk kell az életet jelentő vízzel. Soós Tamás gondatlan kezelése tragikus következményeinek klinikai tanulságairól. A társaság, amelynek ere­deti célja az volt, hogy a gyógyszerek káros hatásai­nak kockázatát csökkentő kutatásokat támogassa, az utóbbi évtizedben szükség­képpen a növényvédő szerek, a levegőszennyeződés, az ipari, a kémiai, a munkahe­lyi ártalmak hatásának ku­tanonc, aki két óra múl­va „terepre” mehet, de van akit hetek múlva is félteni kell a lepottyanástól. .Sza­bály az is, hogy az állatokat — azaz őket — legjobb na­ponta meglovagolni, mert különben „elkanászosod- nak”. Hogy a paripák legja­va igen intelligens, nem. gond nekik alkalmazkodnia négyéves gyerekekhez sem, de a virtuskodó kamaszok­hoz sem. Aztán az is kide­rül, hogy a lovas iskolában milyen sokféle személyhez kell alkalmazkodni. A lovak még csak hagyj án. de a nyeregbe szálló hölgyek közt van olyan, aki már megkér­dezte: be lehetne-e parfő- mözni kancáját... Nevetünk, aztán ismét ko­molyabb a téma. — Nem tudom, melyik részét szeretem jobban a do­lognak — mondja Zsuzsa. — A tanítást-e, avagy a ver­senyzést. Két éve második díjat nyertem fogathajtásban országos versenyen. Szóval1 azt hiszem, van egy kis ér­zékem ahhoz, amit mi úgy hívunk — „akaratátvitel" De lelkesít az a feladat ia. hogy mind több emberrel kedveltessem e gyönyörű sportot. Rengeteg tervünk van apukával, a főnökkel. Sze­retnénk egy igazi „hagyomá­nyos” klubot kialakítani. Olyat, amelyben nemcsak a lovaglás technikáját sajá­títhatnák el a résztvevők, de megérethetnék azt is, mit jelent a természettel együtt élni, más élőlényekhez ön­fegyelemmel alkalmazkodni. Mert ez a lényeg. Mit kívánhatnánk mást. mint hogy terveik sikerülje­nek! (németi} tatását is elősegíti. (MTI) Szabálytalan portré Hölgy—szalmakalappal, kantárszíjjal... (Fotó: Szántó György) Európai toxikológus kongresszus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents