Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 9., szombat 13. Élővilágunk számos rejtélyére próbálnak magyarázatot adni a kutatók. Van, amelyekre már sikerült s ezeket az eredményeket természetesen hasznosítjuk a mindennapok során. Így például kiszámították, hogy mennyi oxigént biztosít az őserdő. Rámutattak arra is, hogy a bogarak többségét védeni kell, mert a biológiai védekezés szolgálatában állnak. Felfedezték az elektromágneses növényvédelmet, s azokat a baktériumokat, amelyek pusztítják a rovarokat. A megfigyelések bizonyították, hogy a madaraknak milyen jelentős szerep jut a növények elterjesztésében. Számos más érdekesség mellett többek között ezekről olvashatnak az ezen az oldalon megjelent írásokból. Összeállította: Kis Szabó Ervin Védett bogarak a biológiai védekezés szolgálatában A földön csaknem háromnegyedmilllió rovarfajból mindössze hatezer a kártevő, többségük közömbös, néhányuk pedig komoly hasznot, „ingyenes munkát” nyújt az ember számára. Ilyenek többek között a futrinkák, vagy futóbogarak (Carabidae) családjába tartozók, melyek a káros rovarokat, illetve azok lárváit, bábjait fogyasztva jelentős szerepet töltenek be a biológiai védekezésben. Közülük néhány faj életével közelebbről is érdemes megismerkedni. Ahhoz, hogy rokon növényfajokat termékenyen lehessen keresztezni, azok kromoszóma-állományának hasonlónak kell lennie. Ez azonban nem elegendő. Általában az egyik partner virágpora a másik bibéjére kerülve ki sem hajt. Mégpedig azért nem, mert a virágpor burkából jellegzetes fehérjeanyagok válnak szabaddá, amelyek a be- porzott bibében egyfajta allergiát idéznek elő. A bibeszövet reakciója megakadályozza a pollentömlő kinöOpole mellett (Lengyel- ország), egy kísérleti erdő- gazdaság területén rendezték be a világ első hangyarezervátumát. Ez egy élő laboratórium, a rendkívül hasznos rovarok tenyésztési bázisa. A hangyák szellőztetik az erdő talaját, segítik a biológiai szempontból legértékesebb humuszréteg létrejöttét, sok erdei kártevőt pusztítanak el, és bizonyos növények magjait is terjesztik. A hangyákkal foglalkozó Régóta ismert, hogy a katicabogár hasznos rovar, pusztítja a levéltetveket. A tömeges tenyésztéshez szükséges helyes tápanyagot azonban hosszú ideig nem találták meg, és így nem lehetett bevezetni mezőgazdasági „vegyszerként”. A japán kutatók a poszméhek lárváival kísérleteztek, s valóban, ezen a táplálékon megél a katicabogár. Az élő táplálék adagolása azonban nagyon kényelmetlen megoldás, ezért kidolgozták a lárva fagyasztásos szárításának és porításának a módszerét. A katicabogár kiválóan tenyészik a porított tápanyagon, és külön fogyasztja a vizet. Ezzel a módszerrel olyan tömegesen tenyészthető a katicabogár, hogy fel lehet használni a vését, és ezzel a megtermékenyítést. A londoni botanikus kertben végzett kutatómunka lehetővé teszi e gátlás kiküszöbölését. Eljárásuk alapja az a felismerés, hogy a virágpor nedvesség hatására fehérjeanyagokat ad le. A kutatók kikísérleteztek egy olyan módszert, amely- lyel a virágpor megmosható, s így az ingeranyagok eltávolíthatók, még mielőtt a bibén hatékonnyá válhatnának. Remélik, hogy ez a módszer megkönnyíti a rokon fajok keresztezését. tudósok számításai szerint minden hektár erdőben legkevesebb négy hangyabolynak kellene .lennie. Ebben az esetben a legtöbb kártevővel szemben ellenállóképes lenne az erdő. A hangyaboiyokat a fák növényvédő szeres beporzásakor gyakran elpusztítják, és a kirándulók is sok kárt tesznek bennük. Ez teszi szükségessé, hogy védelmükről intézményesen gondoskodjanak. mezőgazdaságban védekezésül. Másik sikerüket a légyirtásban érték el a japán kutatók. Olyan baktériumokat fedeztek fel, amelyek különleges mérget termelnek. Ez a méreg kizárólag a legyeket pusztítja el, más élőlényre, az emberre is ártalmatlan. Így e baktériumok — Moritai Bacillus a tudományos nevük — alkalmasak rá, hogy segítségükkel a legkülönfélébb légyfajokat — a közönséges házi legyet, a zöld döglegyet, az istállólegyet és a trágyalegyet — ki lehessen pusztítani.-A kutatók már a baktériumok tömegtenyésztési módszereit is kidolgozták. és hamarosan kereskedelmi forgalomba hozzák a tenyészeteket „mikrobiológiai mezőgazdasági vegyszerek” néven. Hazánk tölgyerdőinek lakója az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), amely a biológiai' erdővédelem igen hasznos tagjaként, mindenképpen megérdemli, az ember fokozott kíméletét. A feltűnően szép, acélkék testű, fémzölden csillogó szárnyfedőjű bogár hossza 25—30 mm. (1. ábra) Napközben a fák törzsén, a lombok között fáradhatatlanul kutat tápláléka után, s ha egy nagyobb kiterjedésű hernyófészekre bukkan, ott alapos pusztítást végez. Igen sajátságos tulajdonsága, hogy kivételes érzékkel különbözteti meg a nőstény jellegű lepkebábokat a hímektől és elsősorban ezeket fogyasztja. Nemcsak a kifejlett bogarak, de a lárvák is kíméletlen hernyópusztítók. Az áttelelés után lerakott petékből lárvái meglehetősen rövid idő alatt (2—3 hét) kifejlődnek és azonnal megkezdik hasznos tevékenységüket. Két hét leforgása alatt megközelítőleg 40 hernyót fogyasztanak el, de jóval többet ölnek meg közülük, mint amennyit táplálékként felhasználnak. A lárvák júliusban a talajban bábozódnak be, majd szeptember vége felé alakulnak ki belőlük a kifejlett bogarak. A bábrablók két-három évig élnek és A civilizáció terjedése rohamosan csökkenti a trópusi őserdők területét. Az őserdő különleges biológiai egység, sok évszázados fejlődés eredménye, és ha egyszer kiirtják, soha többé nem növelhető újra. Ausztráliai kutatók, akik a birkák takarmányozásának javításával foglalkoznak, néhány éve megállapították, hogy a lóhere ugyan kiváló takarmány, de nagy ösztrogénhormon-tartalma veszélyezteti a birkák terezen idő alatt több ezer hernyót elpusztítva védelmezik erdőink fáit a falánk lombfaló hernyók támadásaitól. A káros lepkék elleni küzdelemben az ember leghasznosabb segítőtársai. Az 1900-as évek elején Európából Észak-Ameri- kába is áttelepítették, hogy az oda behurcolt gyapjas pille hernyóit irtsa. Sajnos hazánkban számuk az utóbbi időben nagyon megfogyatkozott, ézért szigorú védelemben részesülnek. Eszmei értéküket 500 Ft-ban állapították meg. A kisbábrabló (Calosoma inquisitor) hasznosságát tekintve alig marad el az aranyos bábrabló mögött. Bronzbarna színezetű a nyakpajzsa, szárnyfedője zöldes szegélyű, 15—20 mm nagyságú bogár. (2. ábra) Genetikailag a leggazdagabb rendszer, mert például 2 hektár őserdőben 100—200-féle fafaj él, míg a mérsékelt égövi lombos erdőkben maximálisan 20-fé- le. Ezek a fák nehezen szaporodnak, és lassan nőnek mékenységét. Ezért szükségessé vált olyan lóherefajta nemesítése, amelyben nincs — vagy csak nagyon kis százalékban van — ez a hormon. A kísérletek végül sikerrel jártak. Fiatal tölgyesekben, bokros területeken áprilistól-má- jus végéig elég gyakran megfigyelhető. Mindenféle, de különösen a nagy téli araszoló lepkék hernyóinak irtásáról- közismert. A bábrablókhoz hasonló életmódot folytatnak a futrinkák. A gabonafutrinka kivételével valamennyi fajuk hatékony szerepet tölt be a biológiai „ védekezésben. Közülük is az egyik leghasznosabb a ragyás futrinka (Carobus cancellatus), amely hazánk erdeiben elég gyakran megfigyelhető. Hossza 18—26 mm, fémesen bronzszínű, szárnyfedőin láncszerű szaggatott bordák futnak végig. (3. ábra) Gyors mozgású, éjszakai életmódot folytató ragadozó bqgár. Nappal kövek, a fák kérge és gallyak alatt húzódik meg. Elsősorban májusban gyakori. Éjszakai zsákmányszerző útjain, rovarlárvákra, drótférgekre, kisebb csigákra vadászik, de különösen a burgonyabogár lárváinak pusztításával hajt említésre méltó hasznot. Táplálékát gyomorsav- tartalmával fecskendezi be, amely rövid idő alatt feloldja azok szöveteit. Védett bogárfaj, eszmei értéke: 500 Ft. Ma már közismert, hogy a korszerű növényvédelem nem nélkülözheti a különböző növényvédő szerek alkalmazását, és ezt senki sem vitatja. De nem feledkezhetünk meg a biológiai védekezésben fontos szerepet játszó bogarakról és egyéb rovarfajokról sem. Védjük őket, hogy továbbra is megbecsült segítőtársaink maradhassanak az erdők biológiai védelmében. Dr. Varga János ugyan, de maximálisan kihasználják a tápanyagot. Az összes erdő a földön hektáronként átlagosan évente körülbelül 17 tonna oxigént termel, de az őserdő 28 tonnát. Az új fajtának megvan az a nagy előnye is, hogy a legkülönbözőbb klímákhoz jól alkalmazkodik. A legmeglepőbb azonban, hogy a változat növényei mind négylevelűek. Elektromágneses növényvédelem Számos rovarfaj egyedei elektromágneses hullámok közvetítésével érintkeznek egymással. Angol méhészek próbáltak meg először elektromágneses hullámokat a méhek rovarkártevői ellen felhasználni. Az olyan kártevő rovarfajok ellen, amelyek a kaptárba hatolva a méheket pusztítják, nem lehet a közönséges rovarirtó szerekkel védekezni, hiszen ezek a rrtéhekre is veszélyesek. A kutatók készítette „elektromágneses csapdák” azonban a méheket nem károsítják. Ezek a kártevők nőstényei által kibocsátott elektromágneses hullámokat utánozva odacsalogatják a hímeket. A nagy tömegben összegyűjtött hímeket elpusztítják. s emiatt a következő évben — megtermé- kenyülés hiányában — erősen csökken a kártevők száma. Az új rovarirtó módszer felbecsülhetetlen értéke az, hogy csak a célba vett rovarfajra hat, és a környezetet nem károsítja. Repülő magvak A madarak nagy távolságokra szállítanak el magvakat, s ezzel hozzájárulnak a növények elterjesztéséhez, még a tengerentúlra is — állítja már évtizedek óta néhány kutató. Mások viszont tiltakoznak, mondván, hogy a magvak csak rövid ideig maradnak meg a madarak emésztőrendszerében. Ez utóbbi állítást a texasi egyetemen végzett legfrissebb vizsgálatok egyértelműen megcáfolták. Kimutatták, hogy vannak vándormadarak. amelyek 100 óráig, sőt még tovább is épségben tárolják a magokat. Egy sza- lonkafaj például mályvamagokat 123, és szömörce- magokat 216 órán át tartogatott a begyében. Egy lilefaj ugyanezen növények magjait 152, illetve 340 óráig, s több-kevesebb ideig még más ellenálló magokat is hordozott. Volt olyan ellenvetés, amely szerint a vízi és tengeri madarak nem magevők. A texasi kutatók ezt is megcáfolták, miközben magevő lilefajokat figyeltek meg. Megdőlt az a feltevés is, hogy a költözőmadarak mielőtt vándorújukra indulnak, kiürítik a zúzógyomrukat, hiszen a fenti madarakról sikerült megállapítani, hogy éppen ellenkezőleg, rendkívül hosz- szú ideig épségben tárolnak magvakat. Valószínű tehát, hogy azoknak a • kutatóknak lesz igazuk, akik szerint a madarlak juttatták a távoli szigetekre a kontinensekről származó növényi magvakat. Rezervátum—hangyáknak Rovarirtó baktériumok Trópusi őserdő Négylevelű lóhere Pályázati felhívás A poroszlói „Magyar— Szovjet barátság” Mgtsz 1984. július 5-től 1987. június 30-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a Poroszló, Vöröshadsereg út 25. sz. alatt levő HALÁSZCSÁRDÁJÁT és a poroszlói Tisza-hídnál levő Fehér Amur HALÁSZCSÁRDÁJÁT. A pályázatokat kérjük 1984. június 20-ig benyújtani a termelőszövetkezet központi irodájába. Poroszló, Vöröshadsereg út 2. sz. A versenytárgyalást 1984. július 3-án, 10 órakor tartjuk a fenti címen. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a termelőszövetkezet üzemgazdasági osztályán Dr. Batki Istvánná ad. Rokon fajok keresztezése
