Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
10* NÉPÚJSÁG, 1984. június 9., szombat Nyugateurópai munkaKét török olajszállító hajó elsüllyesztése és a Biztonsági Tanács határozatának fogadtatása, majd a szaúdi légierő akciója újra bebizonyította, hogy gyors megoldást az Öböl válságában aligha lehet várni. Az értelmetlen irán—iraki háború négy esztendővel ezelőtti megkezdése óta tornyosulnak a viharfelhők a földkerekség e gazdaságilag és stratégiailag egyik legfontosabb területe felett. Egészen mostanáig azonban sikerült elkerülni a robbanást. Mindkét fél lényegében tudomásul vette, hogy a tőkés világ teljes olajfo- gyasztásámafc 17 százaléka az Öböl víziútján halad keresztül. Ha ezek a szállítmányok nem tudnak átjutni az Öböl szűk kijáratán, a Hor- muzi-szoroson, akkor egész sor fejlett tőkés ország energiaellátása komoly veszélybe kerül. A szoros 44 kilométer széles, teljes lezárása tehát nem könnyű dolog. A hajók ugyanakkor két hajózási sávon közlekednek. Az egyik sáv a befelé, a másik a kifelé haladó forgalmat bonyolítja le. Egy-egy sáv szélessége nagyjából 6,5 kilométer. Ezek lezárása már nem tartozik a .lehetetlen feladatok közé. Az egymással háborúskodó két ország közül csak Irán képes elméletben arra, hogy lezárja a víziutat, annál is inkább, mert az Öbölben a hajózási csatornák közelében van három sziget, amelyet még a sah idejében foglalt el. s amelyhez a jelenlegi tehe- ráni kormány is ragaszkodik. A helyzet egyik különleges Menekülő frankok Francois Mitterrand 1981 májusi választási győzelmét követő évben 175 millió franknyi bankjegyet foglaltak le a francia—svájci határ vámosai. Hogy mennyi a ténylegesen lábra kelt, s Franciaországból sok más úton-módon is kicsempészett frankmennyiség, senki sem tudja. Az óvatos becslések szerint a vonása azonban, hogy miközben csak Irán zárhatja le a szorost — Iránnak igen komoly érdeke, hogy a szoros nyitva maradjon. A háború folytatásához ugyanis szüksége van az olaj jövedelemre. A napi 1,6 millió hordós olajexportot azok a tankhajók bonyolítják le, amelyek az Öböl északi részén, az iráni partok közelében levő és iráni fennhatóság alá tartozó Kharg olajkikötőjében veszik fel szállítmányukat. Irak gyakorlatilag csak ennek a mennyiségnek a felét szállítja az Öböl víziútjain. Az iraki olajszállítmányok elsősorban egy Törökországon keresztül haladó olajvezetéken át jutnak el a piacra. Hideg stratégiai számítások szerint katonailag inkább tehát Irak érdeke, hogy a Kharg-szigetről kifelé vezető olajforgalom megbénuljon. Az ügyet bonyolítja, hogy az Öböl déli partján levő arab olajállamok (tehát Ku- vait, az olaj sejkségek és mindenekelőtt Szaúd-Arábla) a konfliktusban alapvetően Irak felé hajlanak. Ugyanakkor gazdasági és stratégiai érdekeik az Öböl ügyében ellentmondanak az iraki érdekeknek. Ezen az országok naponta több mint 5 millió hordó olajat szállítanak a Hormuzi-szoroson keresztül. Számukra tehát létfontosságú, hogy az Öböl kijárata nyitva maradjon. Ebből a leegyszerűsített felsorolásból is látható, hogy a helyzet rendkívül ellentmondásos és ennélfogva sokszor teljesen abszurd elhatározásokhoz és cselekefrancia hatalmi, váltás óta évente 10 milliárd frank feletti összeg keresett biztosabb svájci menedéket, mások ennek többszörösére is becsülik a kivont tőkemeny- nyiséget. A bizonytalanság oka, hogy sem a magukat megnevezni nem kívánó svájci bejelentők adatközlése, sem pedig a számszakértők vizsgálata nem szolgál pontos útmutatással. A bankbetétekről készített vizsgálatok kimutatták például, hogy a Banque de France-ban elhelyezett számlákon tavaly egy féldetekhez vezet. így például az irakiak két török tartályhajót süllyesztettek el — holott legfontosabb olajvezetékük éppen Törökországon halad keresztül. Érdekük lenne tehát, hogy Irak és Törökország viszonyát semmi se zavarja. Ami a Biztonsági Tarjacsot illeti: az a két hadviselő fél nevének említése nélkül szólított fel minden országot, hogy tartsa tiszteletben a hajózás szabadságát az Öbölben. Irán ezt a határozatot sérelmezte és a maga részéről semmisnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy elsősorban Inak érdeke az iráni export- szállítások megbénítása és ezért — iráni állítás szerint — a hajók elleni támadások többségét iraki gépek követik el. A jelenlegi helyzetet nagyjából az jellemzi, hogy az Öböl belső, északi részét, (ahol a Kharg-sziget is van) már a hajózás szempontjából rendkívül bizonytalan területnek kell tekinteni. További problémát jelent, hogy mindez elsősorban Nyugat-Európa és Japán alapvető gazdasági érdekeit érinti — az Egyesült Államokét jóval kevésbé. A Hor- rnuzi-szoroson keresztülhaladó olajnak mindössze 6 százaléka irányul az Egyesült Államokba. Ugyanakkor az Egyesült Államok az a hatalom, amely a konfliktusban érintett Szaúd-Arábia elsőszámú stratégiai szövetségese. Egyben az USA az év alatt 7 milliárddal csökkentek a frankösszegek, nőtt viszont a svájci bankok frank-bankjegyforgalma, közvetlenül azonban egyik tényből sem lehet következtetni a tőkekivitel mértékére. Teljes pénzügyi zárlatot a kormány nem rendelhet el — maradnak a kevésbé hatékony eszközök. Többen javasolják, hogy Francia- ország a kettős adózásról kössön partnereivel olyan egyezményt, amely nem teszi kifizetődővé a tőkekivitelt, vagy, hogy a pénzügyi tranzakciókat szigorúbban egyetlen tőkés hatalom, amely katonailag képes nagyszabású beavatkozásra, ha Irán kísérletet tesz a szoros elzárására. Az Öböl kijáratánál máris erős amerikai flotta állomásozik és Szaúd-Arábia légiereje, valamint légelhárítása újabb amerikai szállítmányokat kapott. Szaúd-Arábia és az Öböl-menti konzervatív olaj- országok ugyanakkor tudják: egy amerikai beavatkozás olyan láncreakciókat válthat ki. amelyek hosszú időre kikapcsolhatják az Öböl egész térségét a világ olajforgalmából. Az utóbbi két évben az olajkínálat jóval nagyobb volt a keresletnél. Az olajtermelők kartellje, az OPEC ezért volt kénytelen leszállítani az olajárat hordónként 34 dollárról 29 dollárra. A tények azt mutatják. hogy az Öböl válságának kiéleződése óta ez az árszínvonal csak nagyon kis mértékben emelkedett. A vezető tőkés országok hatalmas olajtartalékokkal rendelkeznék és elméletben az Öböl szállításainak kiesését más forrásokból is pótolni lehet. Mindamellett fel kell készülni arra, hogy ha esetleg a szemben álló felek elveszítik a mértéket és az Öböl valóban lángra lobban, akkor az olajpiacon olyan pánik-vásárlások kezdődnek, amelyek ismét magasabbra hajthatják a fekete arany árát. ellenőrizzék, a szabálytalanságot erőteljesebben büntessék. Felmerült az is, hogy a tőkeelszippantó országokkal szemben kereskedelmi megtorlással éljenek, de ezt még a bizottság is kivihetetlennek tartja. Francia- ország, amely éppen csak megkezdte nagy külkereskedelmi deficitjének ledolgozását, nem kockáztatja, hogy több vezető tőkésországgal megrontsa kapcsolatait. A francia baloldali kormányzat és a tőkés vállalkozók erőpróbájában egyelőre a vállalkozóké az előny a nyugati világban. A hetvenes évek második felétől kezdve a háromszorosára növekedett a fejlett tőkésországokban a munka- nélküliek száma és a folyamat — ha nem is ilyen tempóban —, de változatlan marad a jövőben is. A gazdasági visszaesésből való kilábalástól függetlenül Nyugat-Európában az állástalanok 12 milliós tömege a nyolcvanas évek második felére 18 milliósra bővülhet, de még a derűlátóbb jóslatok szerint is eléri a 15 millió főt. Emiatt nemcsak az NSZK-ban, hanem Francia- országban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban is úgy vélik, hogy kisebb társadalmi feszültséggel jár, ha a vállalatok az újabb tömeges elbocsátások helyett lerövidítik a már állásban levők munkaidejét, az állástalanok egy részét pedig a „felszabaduló” munkaidőből juttatják munkához. Tényleges. teljes idejű új munkahelyek tömeges létesítése ugyanis nem fér bele a tőkés vállalkozók korszerűsítési, szerkezetváltási elképzeléseibe. A gazdasági váltság és a bizonytalan kilábalás időszakában a szakszervezetek kénytelenek elfogadni, sőt, helyenként támogatni a munkaidőmegosztás elvét, a megvalósításban azonban továbbra is élesek az ellentétek a dolgozók és a vállalatok képviselői között. A nyugat-európai szakszervezetek többsége mindenekelőtt nem járul hozzá a vállalkozók követeléséhez, hogy a munkaidő felosztása „a bérek felosztásával” járjon együtt. Hollandia az egyetlen kivétel, ahol a szakszervezetek a munkáltatókkal kötött idei keretmegállapodásban — a munkaidő rövidítése és a nyugdíjkorhatár több szakmában történt leszállítása mellett — lemondtak az esedékes 2,5 százalékos inflációs bérpótlékról, és beleegyeztek abba, hogy ezt az összeget is munkahelyek létrehozására fordítsák. Hollandiában mintegy 600 ezer munka- nélkülit tartanak nyilván — ez a foglalkoztatottak 13,5 százaléka —, és számuk néhány éven belül elérheti az 1 milliót. A szakszervezetek ellenállása annál is inkább indokolt, mert nemzetközi tapasztalatok szerint a vállalkozók a munkaidőcsökkentési döntésekre végül is gyakran nem a létszám bővítésével, hanem újabb elbocsátásokkal válaszolnak. Egy tizenhat nyugat-európai országban végzett, 100 vállalatra kiterjedő felmérésből kiderült, hogy a vállalkozók többsége munkaidőcsökkentéskor visszafogta a termelést, és inkább a termelés automatizálásában rejlő újabb lehetőségeket kereste anélkül, hogy a rövi- debb munkaidőt több munkavállaló között osztotta volna meg. Franciaországban, az NSZK-ban, vagy Angliában azonban a szakszervezetek teljes bért, és — esedékességkor — teljes béremelést követelnek a heti 35 munkaóra bevezetésével együtt. Ezt a vállalkozók elutasítják, mondván, hogy az össz- bér-költség növekedése emeli az árakat, rontja az adott ország, illetve vállalat versenyhelyzetét a piacon. Mértékadó konjunktúrakutató intézetek, úgy vélik, hogy már csak emiatt sem lehet a nyert munkaidő mennyiségét automatikusan új állásokra váltani, ahogyan ezt számos munkavállalási szervezet reméli. A nyugatnémet szak- szervezeti szövetség például úgy kalkulál, hogy a 40 millió állást érintő pt órányi munkaidőcsökkentés révén az NSZK-ban 2,5 millió munkahely jöhet létre, vagyis lényegében fel lehet számolni a munkanélküliséget. így szükség lehet a kormányok egyensúlyozó szerepére. Belgiumban átvállalták azt, hogy állami bérkiegészítést kapjon a dolgozó, ha lemond munkaideje egy részéről, és belenyugszik bére arányos megnyirbálásába. A belga munkahelyteremtő program keretében így a szakszervezetek a háború óta első ízben járulhattak hozzá a munkahely- teremtés — bércsökkentéssel megoldásba. A távlati elképzelésekben a 36 órás munkahét fokozatos bevezetése szerepel, amitől 75 ezer állás létrehozását remélik. De még így sem arányos a teherviselés : a szakszervezetek ugyan 3 százalékos bércsökkentést vállaltak, csakhogy enyhüljön a közös piaci tagországok között az egyik legmagasabbnak tartott, közel 15 százalékos munkanélküliség, a vállalkozók viszont csak önkéntes, kötelezettségvállalások nélküli munkaidő csökkentésekre hajlandók. Nagy-Britanniá- ban az állások, több dolgozó közti megosztására rendkívüli programot dolgoztak ki, ám ott a kormány nem enged az elvből, hogy a bérek a teljesitett munkaidőnek megfelelően csökkenjenek. A kormányprogram keretében ugyanakkor állami támogatáshoz juthat az a vállalat, amely bizonyítja, hogy munkanélkülit, vagy korábban elbocsátott dolgozót foglalkoztat a felszabadult munkaidőben. összeállította: Pilisy Elemér — i — e Értesítjük Kedves Vásárlóinkat, hogy június 11-től 23-ig szakboltjainkban egyes vas és műszaki cikkekből 20—30%-os engedménnyel V ÁS Á R T RENDEZÜNK: ÁRUHÁZ, Nagyváradi u. 17., kerékpárok, csillárok, csempék stb. VASUDVAR, Nagyváradi u. 18., alu.-drótfonat, permetezők. TÜZELÉSTECHNIKA, Vécsey u. 28., tűzhelyek, kazánok. Kitty Hawk amerikai repülőgép-anyahajó, amely a térségben állomásozik (Fotó: Time—KS) Még oltják a tüzet a szaúdi tankhajón Feszültség az Bükén
