Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 7., csütörtök 5. SZOVJETUNIÓ A dauri vörösfenyő honában Erdőikben a világ leggaz dagabb országa a Szovjetunió. A föld egyhatodán a viláig erdőállományának egynegyedét mondhatja magáénak. Ez csaknem 80 milliárd köbméter fát jelent. A legnagyobb kiterjedésű erdőségeik Szibériában és a Távol-Keleten húzódnak. A jelenlegi tervidőszakban elsősorban ezeken a helyeken ■növelik a faikitermelést. Az erdőgazdálkodás és a faipar további fejlődése most és a jövőben szorosan összefügg a Bajkál—Amúr vasútvonal körzetéhez tartozó óriási területek gazdasági kiaknázásával. Több mint másfél millió négyzetki lo méternyi terület jön számításba. 1984 végére a BAM teljes hosszában lerakják a síneket és a szovjet szakemberek most úgy számolnak, hogy a vasút mentén épülő fai,pari kombinátok révén a népgazdaság jobban ellána- tó majd jó minőségű fűrészáruval, építőanyaggal, cellulózzal, farostlemezzel és egyéb faipari termékkel, amelyekből külföldre — Magyarországra is — többet szállíthatnak. A közelmúltban elkészült egy felmérés a BAM mellett húzódó erdőségek faállományáról. De ez még csak felvonulási télikép. és menet közben kell majd a kitermelést úgy irányítani, hogy a munka ne tegyen kárt a természetiben. Légifelvételek és az űrállomások segítségével sikerült megállapítani, hogy csak a BAM középső és keleti szakasza környékén, vagyis az amúri területen és a habarovszki határterületen az erdőállomány faanyaga meghaladja az egymilldárd köbmétert. Több mint 80 százaléka a legértékesebb fafajták közé tartozik: dauri vörösfenyő, ajani fenyő, szibériai fenyő. Pontosan ezekből készül a legjobb minőségű faanyag, papír, a különféle lakkok, festékek, cserzőanyagok. A BAM körzetében elterülő hatalmas erdőségek ad nalk maid alapanyagot sok területi termelési komplexumnak, amelyek most épülnek a BAM közelében. Ezek egynegyedét az erdő- gazdaság és a faipar teszi majd ki. Tizennégy nagy fafeldolgozó üzem építését tervezik a vasúti főútvonal középső és keleti szakaszán. A közelmúltban a tugurszki faipari kombinát első gyáregysége már megkezdte a termelést. Évi kapacitása több mint egymillió köbméter fa. A tervezett üzemekben a legmodernebb, gépekkel dolgozzák fel a fát a hulladék mentes gyártási technológia alkalmazásává]. Számítások szerint a habarovszki halárterületen és az amúri területen az úi üzemek belépésével kétszeresére nő a faipar termelése és éves szinten eléri a 15 millió köbmétert. A faanyag már ma is fontos teheráru a BAM azon szakaszain, amelyeken már megindult a szállítás. A fafeldolgozás elősegíti majd a faipari komplexum többi ágazatának fejlődését is. Ilyen például a cellulóz és papírgyártás, a bútor- gyártás. A habarovszki határterületen már üzemel az amuri cellulóz-karton és fafeldolgozó kombinát. Üj cellulóz-papíripari üzemek építését tervezik Szvóbodnij- ban, valamint Habarovszktól nem messze, az Amúr menti Komszoanolszkban. Szakemberék javaslatára azokon a területeken, amelyeken túlnyomórészt lombos er- dőségiek vannak, cellulózt gyártanák #majd különféle papírok és kartonok előál látásához. A Távol-Kelet már most növekvő szerepet játszik a faiparban: a faáru több mint 8 százalékát és a cellulóz 7,5 százalékét ez a terület adja. Ami a perspektívát illeti: a Szovjetunió egyik óriási faipari és faipari-vegyészeti' központja lesz. KNDK Ötmillióan az iskolapadokban A KNDK területén a fel- szabadulás előtt csaknem 2,5 millió volt az analfabéták száma. Északon alig egynéhány középiskola működött, s mindössze egy felsőoktatási intézmény fogadta a kiváltságos helyzetben levő hallgatókat. A felszabadulás után az egyik legfontosabb feladat az egész országra kiterjedő oktatási hálózat megszervezése volt. A következetesen megvalósuló oktatáspolitikának köszönhetően, jelenleg ötmillió diák ül az iskolapadokban, s milliószámra tanulnak a felnőttek. Ma 10 ezer általános és középiskola, valamint 183 főiskola és egyetem működik az országban. Az oktatás minden szinten ingyenes, az egyetemeken .és a főiskolákon a hallgatók ösztöndíjat kapnak. Eredményeket értek el a felnőttoktatásban is. A gyári, üzemi iskolákban évről évre gyarapíthatják szakmai tudásukat és általános műveltségüket a dolgozók. A „Tanulj munka mellett” mozgalom keretein belül különféle hasznos tanfolyamokat indítottak. Nőtt az oktatók, tanárok, főiskolai előadók száma. Jelenleg, mintegy 1,2 millió értelmiségi él a KNDK-ban. MONGÓLIA Mongóliába — hiába, a távolság nagy úr — ritkán jut el magyar turista. Talán ezzel magyarázható, hogy bennünk szívósan tovább él az a néhány sablonkép, amely a távol-keleti ország nevének említésekor az átlagemberben rendszerint „beugrik”. A jurta, ez a díszes, lakóházat helyettesítő nemezsátor, a teveháton iskolába tartó gyerekek, a végtelen, lakatlan homoksivatagok, a kumisz (erjesztett lótej), mint nemzeti ital. Korszakos előrelépés S valóban: a jurta ma is a mongol települések képét meghatározó látvány, a gyerekek pár esztendős korban „nyeregbe szállnak”, s az állattenyésztés napjainkban is a népgazdaság alapvető szektora. De az is tény, hogy a mai mongol valóságot a gyors, nemegyszer gyökeres változás jellemzi. Ez vonatkozik mindenekelőtt a társadalmi és gazdasági életre. Az ország 1924-ig, a szocialista átalakulás kezdetéig nemhogy a kapitalizmus korszakáig nem jutott el, hanem szinte feudális viszonyok között élt. A most már hat évtizednyi fejlődés egyik fő sajátossága éppen az, hogy történelmi léptékkel viszonylag rövid idő alatt évszázados utat jártak be, korszakos előrelépést tettek meg. Mongólia messzemenően kihasználta a Szovjetunióval, majd később a többi szocialista állammal folytatott gazdasági együttműködés előnyeit. (1962 óta/ teljes jogú tagja a KGST- n©k), s az érvényben lévő hosszú távú tervek a korszerű ipari-agrár struktúra kialakítását tűzik ki célul. Az ipar jelenleg a nemzeti jövedelem egynegyedét adja. Legjelentősebb a gazdag hagyományokkal rendelkező könnyűipar (például a bőrfeldolgozás), de számottevően erősödött a fűtőanyag- és energetikai szféra is. Jelenleg ezek az ágazatok büszkélkedhetnek a legfejlettebb műszaki bázissal. A nehézipar másik ígéretes ága a színesfém-kitermelés és -feldolgozás. Alig néhány hónapja, hogy teljes kapacitással üzemel az erdeneti réz- és molibdénkombinát. ahol 1700 dolgozó évente 16 millió tonna koncentrátumot termel. (A felhasznált villamos áram a Szovjetunióból érkezik). Gyors ütemben folyik az ország egyéb ásványkincseinek, nyersanyagtartalékainak feltérképezése, a feltárás előkészítése. A háztáji szerepe A népgazdaság fő feladatai ugyanakkor a mezőgazdaság terén jelentkeznek — itt dolgozik a foglalkoztatottak döntő többsége. A növénytermesztésnek — földrajzi, történelmi és vallási okok miatt — nincsenek hagyományai ; gyakorlatilag csupán az ötvenes évek végétől fejlődött ki. Az új kultúrák meghonosításában elsősorban az állami és szövetkezeti gazdaságok mutatnak példát. Annál ősibb időkre tekinthet vissza az állattenyésztés: az állatállomány évtizedek óta magas szinten stabilizálódott. (Körülbelül 24 .millió juhot, szarvasmarhát, kecskét, lovat és tevét tartanak — ez az alig másfél milliós népességszámmal egybevetve világelsőséget jelent!) A fő gond jelenleg az időjárásból eredő ingadozások leküzdése, a takarmányellátás állandó biztosítása, az átteleltetések megoldása, az elhullás csökkentése. Ehhez az itatórendszerek építésére, színvonalas állategészségügyi szolgáltatásra van szükség. Nagy erőfeszítéseket tesznek az állattenyésztők nemritkán mostoha életkörülményeinek könnyítésére, a lakás- és kulturális feltételek javítására. Az elmúlt években a korábbinál többet foglalkoznak a háztáji gazdálkodás kérdésével. Ez — Magyarországtól eltérően — szinte kizárólag állattartást jelent: az ország különböző adottságú vidékein egy-egy pásztorcsalád 50—75 saját állatot nevelhet — ’jórészt egyéni fogyasztásra. Kormányhatározat mondja ki, hogy a háztáji állomány A népgazdaság egyik fontos ága: az állattenyésztés számára ugyanúgy biztosítani kell a tápszert, takarmányt és más segítséget, mint az állami, vagy szövetkezeti gazdaságok tulajdonában lévő állatok számára. Demográfiai robbanás Összességében elmondható: Mongóliában tovább folytatódik a népgazdaság tervszerű bővítése. Az ország hosszabb ideje a KGST egyik legdinamikusabban fejlődő tagállama. (Külkereskedelmi forgalmát is szinte teljes egészében a szocialista közösség keretén belül bonyolítja le.) A történelmi örökség, az alacsony kiindulási szint magyarázza, hogy számos területen még lehetőség nyílik a fejlődés ex- tenzív módszereinek alkalmazására is, de .több ágazatban már előtérbe került a munka minőségi jellemzőinek javítása. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni az arányos fejlődésre, az elmaradottabb iparágak felzárkóztatására. Mongol megítélés szerint a lendületes előrelépést akadályozó egyik tényező a szükséges munkaerő hiánya. Érthető tehát, hogy a kormányzat minden eszközzel segíti a népességszaporulat emelését. Nem csekély eredménnyel: a gazdaság fellendülésével párhuzamosan az ország sokáig stagnáló lakossága a hatvanas évek elejétől napjainkig ugrásszerűen, mintegy 50 százalékkal nőtt. A népességszaporulat jelenleg eléri az ázsiai viszonylatban is kiugrónak számító 30 ezreléket. Az átlagos családnagyság 6—7 fő, vagyis egy- egy famíliában általában 4— 5 gyermek van. A lakosság fele manapság 30 évesnél fiatalabb! A pillanatnyi munkaerő-gondokat ez persze nem oldja meg, de biztosítékot jelenthet arra, hogy a mostani demográfiai hullám az elkövetkező évtizedekben elősegíti a távol-keleti baráti állam ambiciózus fejlesztési terveinek valóra váltását. Szegő Gábor Készül a szivar (Fotó: MTI — külföldi képszolgálat — KS) KUBA Szegény Kolumbusz Kristófra sok mindent ráfognak mostanában. Az egyik felfedezéséről azonban írásos bizonyíték is rendelkezésünkre áll. Eredetj naplófeljegyzései szerint ő talált rá a dohányra, mégpedig Kubában. 1492. november 6-án. Az addig ismeretlen növényről készített feljegyzései szerint a széles levelű, aroma- tikus növényt a helybéli bennszülöttek kedélyesen elfüstölték. A dohány azóta világkarriert futott be, és a föld minden táján termesztik, sokféle van belőle, de a kubai dohányai egyik sem vetekedhet. De mi is a kubai szivar titka? Miért járják le a lábukat az ínyencek egy-egy doboz olyan szivarért, amelynek címkéjén ez olvasható: „Hecho en Cuba” — Készült Kubában? A titok meglehetősen összetett. A szakemberek szerint a világ legjobb dohánytermő földjei éppen itt, Pinar Rió tartományban találhatók. Ezek a földek izzadják ki magukból azt a kreolszínű dohányt, amely a legjobb szivarburkoló. A titok másik nyitja a kubai parasztok évszázados tapasztalatában rejlik, amely a dohány sze- retetével, s a szigetország dohánytermesztésre rendkívül alkalmas klímájával párosul. Persze, aprólékos, sokrétű és fáradságos munka kell ahhoz, hogy a díszdobozokba csomagolt szivarok a fogyasztókhoz jussanak. A palántázásra előkészítik, gőzzel fertőtlenítik a talajt, majd folyamatosan, két-három naponként alulról felfelé szedik a leveleket, fűzik és szárítják a dohányt. Minden mozzanat nagy figyelmet érdemel. Az aprólékos munka azonban igazán csak ezután kezdődik. A kubaiak azt vallják — s az igényes vevők is e szerint válogatnak —, hogy igazán jó szivart csak kézzel lehet készíteni. Történtek persze, kísérletek arra, hogy gépekkel helyettesítsék a rendkívül fárasztó, s viszonylag lassú emberi munkát, de a kézi munka általános felértékelődése a világpiacon arra késztette a kubai szivargyártókat, hogy termékeik jó részének elkészítését még mindig a kétkezi munkásokra bízzák. így aztán a kubai szivargyári munkás a szó szoros értelmében a tíz ujjával öregbíti a világmárka jó hírét. A szivarsodrás menetrendje a következő: a munkás az asztalra terít egy nedves, úgynevezett fedőlevelet, speciális késsel méretre vágja a széleit, belehelyezi a köpenyt, majd a belső levelekkel együtt hengerré sodorja. De közben vigyáz arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza. Ügyel arra, hogy meglegyen a súlya, a színe, a mérete, a simasága és a gyúlékonysága. Egy-egy munkás egy műszak alatt 120—150 szivart tud készíteni. A szivarokat aztán egy hónapig szárítják. Címkézés és dobozolás után indulhatnak a füstrudak a világ minden tájára. A hagyomány, a hírnév kötelez, nem is beszélve a jelentős valutabevételekről. A kubai kormány ezért az elmúlt években, több tízezer hektár újabb dohányföldet fogott „művelésbe, s tovább gyarapította a szivarkészítés szakembergárdáját. Emellett az utóbbi időben az egyéni gazdák éppúgy, mint az állami gazdaságok több új gépet, felszerelést kaptak, hogy növeljék a termelékenységet, hiszen a világ minden tájáról újabb és újabb megrendelések érkeznek. N. Cs. r inPrPfPv iPiifinpc vl IjHIUWi A BAM Urgal—2 nevű vasútállomása. Vagonba rakják a fát (Fotó: APN—KS) Ma már korszerű gépek segítségével készül a gutul, a hagyományos mongol nemezcsizma •(Fotók: MTI külföldi képszolgálat — KS)
