Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

1°. |3 NÉPÚJSÁG, 1984. június 30., szombat A fekete hercegek birodalma Harc a kokainmafiával Ezek már nem csatáro­zások, ez már szabályos háború — fogalmazták meg a helyzetet az elmúlt he­tekben a kolumbiai újsá­gok. Kivételesen nem a megszokott latin-ameri­kai határfeszültségek egyi­kéről, még csak nem is az országban dúló gerillahar­cokról ejtettek szót (sőt, e fronton épp nemrég ke­rült sor egyesztendős fegy­vernyugvás kihirdetésére a kormány és a fegyveres el­lenállási mozgalmak kö­zött). hanem a dél-amerikai állam lassan első számúvá váló belpolitikai gondjá­ról — a kábítószerről. Meggyilkolt miniszter S ez esetben nem újság­írói túlzás meghatározá­suk: a kábítószer-terme­lés, -kereskedelem és -csem­pészet napjainkra va­lóban olyan méreteket öl­tött, hogy Fernando Bela- únde elnök például az or­szág és szomszédai köz­állapotait fenyegető leg­nagyobb veszélynek nevez­te. Feltétel nélküli had­üzenetet hirdetünk — je­lentette ki az államfő Nei- va székesegyházában, igaz­ságügy-minisztere temetési szertartásán. A kábítószer­gengszterekkel nem kötünk fegyverszünetet, számuk­ra nem lesz könyörület — tette hozzá. Az elnök indulatai köny- nyen magyarázhatók. Mi­niszterét, Rodrigo Lara Bo­nillát ugyanúgy a rendkí­vüli befolyással bíró koka­inmaffia tette el láb alól, mint ahogy a kábítószer- business „fekete hercegek­nek” hívott vezetői számlá­jára írandó évente sok száz más gyilkosság is. Terror- osztagok támadásai, em­berrablások, megvesztege­tések és megfélemlítés — a kábítószerüzlet irányí­tói nem válogatnak az esz­közökben. A politikai pár­tokban éppúgy megvannak az embereik, mint a rend­őrségnél, vagy az igazság­szolgáltatásban. Néhány szakértő úgy véli, hogy ma már a kolumbiai kábító­szerbárók birodalma „ál­lam az államban”: egyesek szerint nagyobb bevételt hoz, mint az ország összes törvényes exportja! Hogy ez számszerűleg mennyi, azt természetesen csak becsülni lehet. Az azért biztosra ve­hető, hogy dollárszázmilli­ók, netán milliárdok forog­nak kockán. Célpont: Florida A legnagyobb felvevőpi­ac természetesen az Egye­sült Államok — bár az el­múlt időben megnőtt Nyu- gat-Európa fontossága is. Az USA-ban évente állító­lag több, mint 100 milliárd dollárt költenek különféle kábítószerekre, s a listán a kokain egyre feljebb emel­kedik. S míg marijuanából például az amerikai fo­gyasztók lassan önellátóvá váltak, kokainból változat­lanul a délkelet-ázsiai aranyháromszögből és a latin-amerikai ellátóktól (ahogy a londoni Times egy nagy terjedelmű leleplező írásban titulálta: Narkó­földről) származnak a csempészküldemények. A hatóságok általában tehe­tetlenek: a titkos kolumbiai finomító laboratóriumok­ban előállított port kis ma­gánrepülőgépek szállítják, amelyek közül jó, ha min­den századikat sikerül el­csípni. A fő célpont Flori­da, Miami, de ha az ame­rikai hatóságok itt fokoz­zák az ellenőrzést, akkor az árut könnyűszerrel más szövetségi államba irányít­ják át. A vámőröknek nincs egy­szerű dolguk: tavaly ugyan csaknem 10 tonna kokaint koboztak el a határállomá­sokon. a szakemberek véle­ménye szerint azonban ez csak töredéke az országba áramló mennyiségnek. Rá­adásul a portéka minősé­ge is egyre javul — a fehér por tisztasága napjainkban 2—3 szorosan meghaladja a néhány évvel ezelőttit. Már­pedig ez a háttéripar labo­ratóriumainak felkészült­ségéről árulkodik. Érthető hát, hogy Wa­shingtonból erősödik a sür­getés: a bogotai kormány számolja fel a kábítószer­láncolatot. Lara Bonilla épp erre törekedett: igyekezett összehangolni a kokainke­reskedők elleni fellépést. Először történt meg az is, hogy nyilvánosan, név sze­rint megjelölte a „fekete hercegek” némelyikét, s hogy sajtónyilatkozatban leplezte le szoros összefo­nódásukat az üzleti és po­litikai élettel. Voltaképp nem volt nehéz dolga. Ko­lumbiában ugyanis közszá­jon forgott, ki az, aki a szennyes pénzek segítsé­gével még képviselőség­hez is jutott, s az is nyílt titok volt, hogy az ország második legnagyobb városá­ban székelő „medellini maf­fia” mintegy egymillió dollárral szállt be a leg­utóbbi, márciusi helyható­sági választásokba. Kiadatási kérelmek Ami viszont újdonság: az igazságügy-miniszter ál­tal indított kampány során bebizonyosodott a kábító­szerpiac irányítóinak és egyes anarchista gerilla­csoportoknak együttműkö­dése. Tavasszal például, amikor a kolumbiai rend­őrség eddigi legnagyobb fo­gását érte el (csaknem 14 tonna kokaint foglaltak le és semmisítettek meg egy dzsungelbeli rejtekhelyen), kiderült, hogy a kábítószer­raktárakat egy szélsőséges fegyveres szervezet emberei őrizték. A politikai har­cok és a kábítószerpiac el­leni küzdelem frontjai te­hát összefüggnek. A bo­gotai kormányzat most tel­jes erőbedobást hirdetett a „fekete hercegek” ellen. Kérdés, hogy lesz-e elég erejük beváltani a fenye­getéseket. Az elnök Lara meggyilkolása után min­denesetre több határozott lépést tett: a biztonsági erők rendkívüli meghatalmazást kaptak, fokozták a fegyve­res alakulatok készültségét, megkönnyítették a letar­tóztatásokat. Belaúnde Ter­ry azt is bejelentette, hogy ezentúl teljesíteni fogják az Egyesült Államokból érkező kiadatási kérelmeket. A higgadtabb megfigye­lők azonban csak mérsékelt derűlátással figyelik a szi­gorú intézkedéseket. Egy­részt túl kiterjedtnek, a ha­talmi rendszerbe mélyen beágyazódottnak látják a kábítószerbárók birodal­mát, s figyelmeztetnek: a kábítószer rabjainak száma magában Kolumbiában is gyors ütemben növekszik, elsősorban a fiatalok sorai­ban. Másrészt — valószí­nűleg joggal — túl erősnek tartják a százmilliós üzle­teket jelentő kábítószer-bu- siness vonzását. S ez nem­csak a viszonteladókra, az utcai árusok alvilági háló­zatára igaz. Amíg ugyanis egy kokanövényt termesz­tő paraszt akár tízszer any- nyit is kaphat a felvásár­lóktól, mint amennyiből társai egy évig tengődnek, addig a veszélyeket is vál­lalni fogja, s kitart a gyilkos anyag mellett. Már­pedig ez szolgál alapul a „fekete hercegnek” uralmá­nak. Sz. G. Az 1983. X. 1.—1984. VI. 30. közötti Időszak Eger és Kazincbarcika üzemigazgatóságokhoz tartózó közérdekű hibabejelentők között JUTALOMSORSOLÁST RENDEZÜNK, melyre minden kedves érdeklődőt meghivnnk. A SORSOLÁS NYILVÁNOS HELYE: ÉMÁSZ V., Egri Üzemigazgatósága EGER, Szabadság tér 13. Ideje: 1984. VII. 11., de. 9 óra. (kistanácsterem) A KERECSENDI „ARANYKALÁSZ” MGTSZ. FELVÉTELRE KERES: FORGÁCSOLÖÜZEMÉBE: szak- és betanított mnnkásokat, VARRODÁJÁBA: betanított munkásokat és műszerészt. Jelentkezni lehet a tsz irodájában, vagy az üzemvezetőknél. KERECSEND, Bereksori u. 3. Tel.: 11. Női dolgozókat egyműszakos munkakörben keltetési munkára felveszünk. Jelentkezni lehet EGER, Szövetkezet u. 2. Szakácsnőt, (őzőnőt, esetleg nyugdíjast, valamint felszolgálónőt felveszünk kis létszámú üdülőbe. Szolgálati férőhelyet biztosítunk. JELENTKEZÉS: GALYATETŐ, Vasas u. 16. Telefon: 76-041 TISZTELT FOGYASZTÓINK! A zavartalan villamosenergia-ellátás elősegítése, az üzemzavarok megelőzése, az üzemzavari késési idők csökkentésének elősegítése érdekében ösztönözni kívánjuk fogyasztóinkat arra, bogy A VILLAMOS HÁLÓZATAINKBAN, BERENDEZÉSEINKBEN ESZLELT RENDELLENESSfiGEKET MIELŐBB BEJELENTSEK. HOLLANDIA Sokarcú döntés A tulipánok földjének la­kóit mostanság komor ddl- gok foglalkoztatják. Olya­nok, minit a gazdasági vál­ság, a munkanélküliség, a gyorsan növekvő megélheté­si költségek, de mindenek­előtt a rakéták. A közelmúlt hírei arról tanúskodnak, hogy az amerikai robot­repülőgépek telepítésének kérdése igen nagy vihart ka­vart: Hollandia lakóinak többsége nem akar rakétát látni hazájában, s ezt hatal­mas tiltakozó megmozdulá­sokkal hozta ország-világ tudtára. A vihar már-már akkorára kerekedett, hogy egyrészt bukással fenyegette a holland kormányt, más­részt NATO-körökben a nyu­gat-európai rakótatelepítés láncolatának megszakadá­sától tartottak. A vihar azóta némiképp elcsendesült... Kecske-káposzta taktika A közvélemény nyomásá­ra a holland keresztényde­mokrata-liberális koalíció június közepe táján a raké­takérdésről kompromisszu­mos indítványt terjesztett a parlament elé. A Lubbers- kormány hivatalba lépése óta néz farkasszemet a ro­botrepülőgépek befogadása ellen tiltakozók népes tábo­rával. A NATO 1979-es ket­tős határozata 48 amerikai nukleáris rakéta telepíté­sét irányozza elő Hollandiá­ban 1986 közepére. Ám, a hollandok irtózása a raké­táktól olyan méreteket öl­tött, hogy a kabinet — min­den amerikai és NATÖ-nyo- más ellenére — kénytelen volt lavírozásba bocsátkoz­ni. Elkezdődött a vita ar­ról, miként oldják meg a kérdést úgy, hogy a kecs­ke is jóllakjon és a káposz­ta is megmaradjon. A prob­léma megítélésében már a kormány is megoszlott. A liberálisok a telepítés mel­lett kardoskodtak — a NATO-határozat szellemé­ben. Maga a miniszterelnök, a kereszténydemokrata Lub­bers először arra gondolt, hogy a 48 robotrepülőgép­ből 36-ot, vagy 24-et tele­pítenének. Ezt a tervet azon­ban a liberálisok és a NATO- központban rögtön elvetet­ték. Azután az a javaslat merült fel, hogy a robot­repülőgépek csak válság- helyzetben kerülnének Hol­landiába — természetesen, a woendsrechti támaszponton minden előkészület megtör­ténne fogadásukra. Ezt a li­berálisok azzal utasították el, hogy az indítvány elfo­gadása a NATO elárulásával lenne egyenlő. Ráadásul Lubbersnek saját pártján belül is ellenvéleményekkel kellett számolnia. Jacob de Ruiiter hadügyminiszter (!) például egyértelműen a te­lepítés ellen foglalt állást, mondván: a nukleáris raké­ták megjelenése holland föl­dön csak növelné a nemzet­közi feszültséget. Mentőöv Lubbersnek Ezután született meg a kompromisszumos javaslat, amelyet a parlament 79 :71 arányban fogadott el. Nyolc szavazat mentette meg te­hát Lubbers kabinetjét, pa­radox módon a mentőöv nem a kereszténydemokratáktól repült hozzá, hanem még a kormányától is jobbra álló kis pártoktól. Felmerült a kérdés, hogy a rakéták ügye ingatta vol­na meg ennyire Lubbers helyzetét? Nos, a válasz meg­lehetősen összetett. A mi­niszterelnök lavírozgatásai a telepítés körül kétségtelenül nem használtak népszerűsé­gének. De a teljes válasz­hoz hozzátartozik az is, hogy Hollandia gazdasági helyze­te az utóbbi években meg­romlott. A világ egyik leg­gazdagabb és legmagasabb életszínvonallal büszkélkedő országa is válsággal birkó­zik. A tőkés világgazdaság krízise legyengítette. Ma a 14 millió holland közül több mint 800 ezren vannak mun­ka nélkül, vállalatok sora ment csődbe, évről évre nőtt a költségvetési deficit. A kormány gazdasági tevékeny­ségével szembeni elégedet­lenséget fokozta, hogy Lub­bers nehezen szánta rá ma­gát a lépésre a rakétaügy­ben. Aki időt nyer ... A hollandok zöme való­ban ellenzi a rakétatelepí­tést. Ellene van mindaddig, amíg meg nem győződik ró­la, hogy a maga részéről mindent megtett e fegyve- rendszerek telepítésének megakadályozásáért. Nem­csak a természetes önvédel­mi reflex, hanem a máso­dik világháború szomorú tör­ténelmi tapasztalata is erre készteti. A kormány indítványa immár parlamenti határozat­tá emelkedett. Elfogadásával Hollandia a döntést a tele­pítésről és a rakéták befo­gadásának időpontjáról ké­sőbbre halasztotta. A hatá­rozat szerint a kormány 1985. november 1-én dönt arról, hogy telepítenek-e ra­kétákat Hollandiába, s ha igen, akkor is 1986 helyett 1988-ig kerülnek a helyükre. A dokumentumból kiderül továbbá, hogy amennyiben időközben folytatódnának a szovjet—amerikai tárgyalá­sok és megállapodás születne, akkor a kormány annak szel­lemében csökkenti a telepí­tendő nukleáris fegyverek számát. Végül az sem kizárt — így a határozat —, hogy, ha a Szovjetunió befagyaszt­ja közép-hatótávolságú ra­kétái számát, Hollandiába egyáltalán nem telepítenek e veszélyes fegyverekből. Lévén kompromisszumos határozatról szó, a döntés sokféleképpen értelmezhető. Lubbers a közvélemény le­csillapítására és a NATO- szövetségesek megnyugta­tására egyaránt felhasznál­hatja, hiszen végülis nem mondott sem igent, sem nemet. A holland békehar­cosok közül sokan máris felismerték ezt, azért is hangoztatják: csupán időt, nem csatát nyertek! A NATO berkeiben sem lehet teljes a nyugalom, hiszen elhárult ugyan a kormány- válság, amely esetleg még jobban megkérdőjelezte vol­na a telepítést Hollandiá­ban, de nem szűnt meg a hollandok harci kedve a ra­kéták ellen. Kocsi Margit összeállította: Huppán Béla A mezőtárkányi „Aranykalász" Mg. Tsz. (B-kategóriás) felvételt hirdet növényvédő szak-, vagy üzemmérnök, valamint tehenészeti telepvezető és hízómarhatelep-vezetői munkakörök betöltésére. FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: nővényvédős esetében szakirányú egyetemi, vagy főiskolai végzettség, 3 éves szakmai gyakorlat, telepvezetői munkakörökben szakirányú főiskolai vagy középfokú végzettség, 3, ill. 5 éves szakmai gyakorlat. FIZETÉS: a 25/1983. (XII. 29.) MÉM számú rendelet alapján. Agrár-pedagógus végzettségű házaspárok jelentkezése esetén pedagógusi (tanári) állások betöltésére van lehetőség. Felvétel esetén szolgálati lakást biztosítunk. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a tsz-elnökénél. CÍM : „Aranykalász” Mg. Tsz. 3375 Mezőtárkány, Kossuth út 58. Lefoglalt kábítószer-raktár és -laboratórium az őserdőben (Fotó: Newsweek — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents