Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 30., szombat 5. Sűrű, fojtó füst a jó levegőben Hogyan készül, milyen A bükki boksa Sűrű, nedvdúa lomb u erdő. 16 Kftfú, Mai levegő* árasztanak a hegyek. Aki csak erre Jár, oly mélyeket ■siv, hogy szinte már táj a tüdőnek, de abbahagyni nem szabad, nem lehet... Nem...? Váratlanul mégis rá kell ébrednünk: lehet, igen... Először csak vala­mi szokatlan, halvány-kesernyés szag keveredik a jó illatokba, hogy perceken belli elnyomjon mindent a porral kevert sűrű fflstfelhő... Míg az imént szinte für- dött a jóban, most szinte levegőért kiált a tüdő. Ha hirtelen is azonban — nem váratlan a gyors változás: a Balaton s Bekölce közti úton járunk, boksák közelében, s ha egyelőre nem is látjuk őket, tudjuk, hogy szénége­tők közelébe kerültünk. Pontosabban: faszénége­tőknél. És mintha csak meg­beszéltük volna, végszóra érkezünk, két ember éppen most bontja az egyik — kor­mos, poros, füstölgő, fojtoga­tó — gázfelhőbe burkolózott boksát. A boksa körül szer­teszét megszenesedett faha­sábok hevernek össze-vissza - ságukban is rendezettnek tűnőén, a két erdei ember pedig nagyfogú favillákkal, miegyéb tüzesedő szerszá­mokkal fésülik, kaparják a boksa hátát, hogy a homok, a föld alól kiszabadítsák a füstölgő, izzó, forró faszenet. A faszenet, amely anyá­ink, nagyanyáink korának letűntével ugyan kiment a napi divatból, de a pary, számos kerti, erdei mulat­ság, grilles pecsenyesütés úgyszólván nélkülözhetetlen eszköze. Divat ez nálunk is — ínycsiklandó divat, s még inkább az tőlünk napnyu­gatra, hogy csak néhány példát mondjunk: Ausztriá­ban és az NSZK-ban. Miközben ezt így végig­gondoljuk, embereink lehúz­zák a boksáról a fedőréte­get, és mindjárt locsolják is víztartályból a napvilágra került faszenet, nehogy láng­ra kapjon, nehogy kigyul­ladjon. A szagok az eddigi­nél is orrfacsaróbbak, a por- és füstfelhő még job­ban fojtogat, néhány szóra mégis alkalmat találunk. — Bírják még szusszal? — Bírni muszáj... — Mit rejt egy ilyen bok­sa? — 150—200 mázsa fasze­net-. Rövid időre itt félbe is marad a párbeszéd: szélfu­vallat jön a hegyről, feliz- zik a faszén, és ők ismét öntözik, locsolják... Porban, füstben, széngázban s ve­rejtékben f űröd ve dolgoz­nak az emberek, mígnem ismét csitul a már napvilág­ra hozott faszén heve. A kalapos, meg a svájcisapkás boksázók, Bárdos Benjamin és Csikós József újra szusszanhatnak egyet, kér­dezhetünk. — Három boksát látunk, két kiégettet, egy meg­gyújtásra . várót. Hogy van ez, mi a sorrend? — Mert kettő egyszerre megy, hogy felváltva tud­juk „húzni”. Arról van szó, hogy nem lehet egyszerre lecsupaszítani az egész bok­sát, csak kis részletekben, foltókban, csak így lehet megóvni a gyulladástól. Most egyébként egy újat látnak, de már készül a második is, ezeket is együtt gyújtjuk majd be, ez a módja a faszénnek. A legújabb boksát Szán­tó László készíti. — Kúpba kell rakni a fahasábokat, így építeni — mondja s mutatja egyben. Mi nézzük, ahogy dolgo­zik. Az arcán látni az erőlkö­dést, az állán az izom fe­szülését, a szeme felé fo­lyó csípős verejtékpatako­kat ___ — Legalább megfizetik? — Szigorúan kell dolgoz­ni, akkor igen. — Mennyi az az igen? — Talán tíz-tizenkétezer forint. De se szombat, se vasárnap. Míg erről beszélünk, a másik két ember bontja a boksát, a már kiégettet. A hegy jó levegője ismét meg­telik füsttel, porral, korom­mal. Így volt ez tavaly is, amikor a bátori Bükkvidéke tsz dolgozói — akikkel most találkoztunk — 18 vagon­nal égettek a végül is csak hamu alá került, de a di­vatból ki nem ment fa­szénből. — Hagyomány ez nálunk — mondják az emberek, és jókedvűen intenek búcsút, amikor elköszönünk. Ha eltávolodunk a bok­sáktól, a faszénégetőktől, már ismét csak az erdő jó illatai maradnak, az idei június kicsit szokatlan üde­zöldje, és a leírhatatlanul jó levegő. Ha nem tudnánk, talán nem is hinnénk, mily kemény munkával töltik itt, a közvetlen közelben jó néhányan napjaikat, életü­ket. B. Kun Tibor Összesen 135 millió forint A gazdasági társaság az exportért Már huszonhét tagja van a Vágómarha Feldolgozó Gazdasági Társaságnak amelynek gesztora a Heves megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat. A céljuk, hogy az egyre bővülő ex­portlehetőséget kihasználják. Ahhoz viszont, hogy minél több húst adjanak el a ha­tárainkon túl, itthon fel kell nevelni az állatokat. A társaság tehát nemcsak exportot teljesít, hanem az állatállományát is növelni igyekszik. Ezer forint felár Az érdekeltség elve meg­követeli. hogy a határozott cél érdekében a résztvevők közreműködését honorálják. Szerződést köt a társaság a gazdaságokkal, és ebben ezer forintos felárat ígér minden értékesített növendékbika után. A szerződésben ugyan­akkor azt is rögzítik, hogy a téeszek növelik a tehén- állományukat. Az elmúlt évben több mint egymillió- kétszázezer forint felárat fizettek ki a szerződési fel­tételek teljesítése után. Hogy a szarvasmarha-ál­lomány tovább növekedjék, ennek érdekében 1100 vem­hesüszőt helyeztek ki a kü­lönböző gazdaságokba, ame­lyeknek összes értéke 33 millió forintot tett ki. A társaság kikötötte azonban, hogy a vemhesüszőkkel emelkednie kell a tehénállo­mánynak, méghozzá úgy. hogy legalább öt évig a számuk ne csökkenjen. Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy a vágómarha fo­lyamatosan és ütemesen ér­kezzen be megfelelő meny- nyiségben a gyöngyösi fel­dolgozó-telepre. Növendék bikák — bérben Az eddigiekből kitűnik, hogy a legfőb cél a megfele­lő mértékű szarvasmiarha állomány. Ezért vállalkoz­tak arra is, hogy lengyel importból származó növen­dékbikákat felhizlaljanak. Bért fizetnek azoknak a gazdaságoknak. amelyek ezeket a fiatal állatokat a vágásra nevelik fel. össze­sen kétezer növendék gon­dozását végzik a szerződés szerint. Tervezik, hogy a megyé­ben nagyobb hizlalótelepet építenek meg, ahol az olcsó melléktermékeket etetik majd fel a szarvasmarhák­kal. Felkutatták azokat a meg­lévő. de üresen álló istálló­kat is. amelyekben további állattartást és hizlalást lehet végezni. A törekvésük most az. hogy ezeket a lehetősé­geket minél teljesebben ki­használják. Furcsa ellentétnek látszik, hogy a megyében a szarvas­marha-állomány, ezen be­lül a tehenek száma az el­múlt években rohamosan csökkent: tíz év alatt mint­egy tízezerrel, kiemelten a teheneké pedig nagyjából ötezerrel. így az export tel­jesítésének előfeltétele a szarvasmarha-állomány je­lentős mértékű növelése. Megkezdték az építkezést Nagyjából 135 millió fo­rintot tesz ki az az összeg, amely a szarvasmarha-fel­dolgozáshoz szükséges üzem megépítéséhez kell. A munkák befejezési határide­jét 1985 végére jelölték ki. Az idén, januárban hozzá­kezdtek a tereprendezéshez, elkészült az alapozás is. Május közepén hozzáfogtak a vasbetonpillérek elhelye­zéséhez és a tetőpanelok fel­rakásához. Az üzemd épület szerkezetének kialakítása napjainkban folyik. Az ütem eddig kielégítő, a további munkákat azonban fel kell gyorsítani. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat­nak létszámhiánnyal kell megküzdenie, de úgy nyilat­koztak, hogy a befejezési ha­táridőt tartani tudják. Az új gazdasági körülmé­nyek nyomán jöhetett létre megyénkben ez az összefo­gás. amelynek hatékonysá­gát már az elmúlt hónapok eseményei is igazolták. G. Molnár Ferenc EGY SZÜRKE EMBER... Aki beutazza az országot (Fotó: Szabó Sándor) Még nincs harmincéves, de négy szakmában ottho­nos. És amikor igazgatójá­nál felőle érdeklődöm, az tömören így jellemzi Balogh Józsefet: Léc a léckerítés­ben. ami nem hiányozhat, mert akkor az már nem igazi kerítés... Balogh jelenleg anyagbeszerző a hatvdhi Autójavító Ipari Szolgáltató Vállalatnál, és anélkül szol­gál, hogy különösebben ki­tüntetné, észrevétetné ma­gát. Az a tény viszont, hogy előbb-utóbb minden .hiány­cikket” begyűjt a cégnek, és ezt reggeltől estéiig tartó kocsivezetéssel köti össze, önmagában jelesül minősíti, ö mégsem érzi úgy, hogy kilógna a „szürke” munkás­emberek sorából. Hiszen amit tesz, azt családjáért és önmagáért, jó és jobb meg­élhetésükért teszi. A Phylaxiótól érkezett — Most. és a legtöbbet, Zságuli-ügyben autók ázom — jegyzi meg a sárga fur­gon faránál a keményköté­sű, szöghajú fiatalember. — Különösen karosszériaele­mekhez nehéz jutni, pedig Budapesttől Záhonyig já­rom az utat, hajtom a kü­lönböző lelőhelyeket. Egyéb­ként nem ez az én igazi szakmám. Gépi forgácsolást tanultam előbb, majd hi­vatásos gépkocsivezetői jo­gosítványt szereztem. Ké­sőbb operátori vizsgát tet­tem. és magvakon végez­tem rádioaktív sugárkeze­lést a „Phylaxia” nagyteleki intézetében. De hát ez a cég átalakulóban volt, nekem pedig a házasság és két kis­gyermekünk születése után fix, jó jövedelemre volt szük­ségem. így kötöttem ki itt, az „autósok” Bercsényi úti telepén. S nem azt mon­dom, hogy minden okés, mert például lehetne több alapfizetésem. De a rakodá­si pótlékkal, no meg az üze­men kívül végzett munkák­kal összejön annyi, ameny- nyi a tisztességes megélhe­téshez szükséges. Nyúl után zöldség Szürke emberünk egye­bekben a Munka utca 17. szám alatt, a szüleitől ré­szelt kis házacskában lakik családostól. Felesége, aki vél még egy „bajzás” farsangon ismerkedett meg a régi. azó­ta lébontott kultúrházban, asszisztensként dolgozik a Kossuth téri patikában. Gyermekeik — Zolika, Eri­ka — játékosak, szertelenek, mint a többi hasonló korú apróság. — Olykor a kert is ve­szélybe kerül miattuk, pedig annak szintén becse van nálunk —. int a zöldellő borsó irányába Balogh Jó­zsef. — Ezek az ágyások sokban tehermentesítik kiasz- szánkat a különböző piaci kiadásoktól. Jóformán min­dent megtermelek itt. ami csak a konyhában szükséges. Hogy mikor? Például hét­végi korareggeleken. no meg az esti órákban, ami­kor előkeverkőzöm az or­szág valamelyik zugából. Nem azt mondom, hogy ug­rálok az ilyesmiért, de na­gyon megéri. Olykor pedig talán levezeti egy-egy haj- szós nap izgalmát, ideges­kedését. .. Próbáltam én a javakat nyúltenyésztéssel is gyarapítani, de hát azzal csak a baj szaporodott, nem a pénz. Mostanában pedig egyik barátomnál, meg a sógornál vagyok alkalmi épí­tőmunkás. Bevallom, azt remélve, hogy visszasegíte­nek. .. Ház épül Igen! Az új családi ott­hon, amely kényelmet, iga­zi otthonosságot nyújt majd a szépen kiteljesedett Ba­logh családnak! A lengés- csillapítók. fékbetétek, gömb­csuklók, karosszériaelemek gondja-baja közepette ez fordul meg leginkább az anyagbeszerző gondolatai­ban. A miből és a hogyan? — Szerencsére a telekkel nem kell gondolnunk. Itt, a meglevőn, húzzuk fel a falakat, amelyekhez nem­rég sikerült a szükséges tu­fakő hasábokat beszereznem. Van sajátos elképzelésem is a ház formáját illetően, de hát azt hiszem, le kell az egyéni terveztetésről mon­danom. Módfelett megkérik az árát! Nyilván a tanács műszaki osztályához fordu­lok. ahol olcsón lehet vala­milyen típustervhez jutni. És ha kicsit módosítani kell rajta, gondolom engedélye­zik. Közben pedig ott az OTP, ami nélkül minden gürizés ellenére sem tudnék boldogulni. Azt hallom, két gyerekkel már dukál annyi kölcsön, hogy megkezdhet­jük az alapozást, 1985 őszé­re pedig beköltözhetünk az annyira vágyott, új otthon­ba. .. Hamar elég az ember Szórakozás ? Munkahelyi megbecsülés? Amikor erre kalandozok kérdéseimmel Balogh József kicsit elhúzza a száját. — Szakmunkásképzőben még atlétizáltam. Középtá­von futottam, meg három­ezer akadályon, Benkő Ákos tanárunk keze alatt, ö bí­zott is bennem, csak én fordítottam hátat a piros sa­laknak, és mentem el a Ki­nizsihez focizni. Sokra ugyan nem vittem, de a második csapatnak évekig biztos tag­ja voltam. Azóta ennek is vége. Még a televízióban végigmérgelődök egy-egy vá­logatott meccset, de gyakor­ta kapcsolok át közben a kettes csatornára valami könnyebb, szórakoztató mű­sorért. Ami elmegy <jz egész napi hajsza után... Megbe­csülés? Nézze, az van, jól is érzem magam a cégnél. És hát a szocialista brigá­dunk aranykoszorús. Hanem a keresmény, az lehetne va­lamelyest több, hogy ne ké­ne annyi többletmunkát vál­lalni. így hamar elég az ember. Nem élvezheti azt, amit megteremtett. Márpe­dig emiatt van minden. A gazdagabb, tartalmasabb jö­vendőért. .. Moldvay Győző (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents