Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 28., csütörtök „Az Agria Játékok 10 év­vel ezelőtt jegyezte el ma­gái a régi magyar dráma ügye mellett. Az első évek próbálkozásai sikert és el­ismerést hoztak a nyári já­tékoknak, mégis pár év eltel­tével tágítani kellett a kört...” — vallja Valló Pé­ter rendező, az Agria Já­tékok művészeti vezetője. Az elmúlt évtized során bővült is a repertoár: a klasszikus vígjátéki iroda­lom mellett a közönség el­kalandozhatott „az új tar­tományokba” is. Ma délután az Agria Já­tékok tizedik évadjának el­ső bemutatóját láthatják az érdeklődők az egri vár Romkertjében. Bornemisza Péter Electra című művét Valló Péter rendezte. A sze­replők: Koltai Róbért, Re­viczky Gábor. Almási Éva, Fehér Anna, Igó Éva. Po­gány Judit, Gáspár Sándor és Miklósy György. (Fotó: Szántó György) Hatvani Galéria-naptár Martsa István szobrai — M. Szűcs Ilona festményei — Szalma Ferenc dalestje a pódiumon — Galériabusz a nyugati végekre — Ö*t nap a Székelyföldön — Kamaratárlat Lőrinciben Eddig közel háromezer ér­deklődő tekintette meg a Galériáiban július 1-ig nyit­va tartó grafikai kiállítást, Reich Károly Kossuth-díj as művész alkotásait. De köz­ben újabb, mégpedig kettős bemutatkozás előkészítése folyt. Ennek eredményeként július 5-én, csütörtökön es­te 7 órakor — Szalma Fe­renc érdemes művész dal­estje közepette — nyílik meg a néhány esztendeje. vi­szonylag fiatalon elhunyt Munkácsy-díjas érdemes művész. Marisa István szo­borkiállítása' a földszinti te­remben, az emeleten pedig özvegye, M. Szűcs Ilona festményeit láthatja majd a közönség. Pár hónapja, a Galéria koncertjén, a budapesti Va­sas Szimfonikus Zenekar, to­vábbá Pitti Katalin, Leb­lanc Győző társaságában nagy sikerrel közreműködött az Állami Operaház magán­énekese. Szalma Ferenc ér­demes művész. A jeles basz- szista ezúttal — pontosan július 5-én, csütörtökön este 7 órai kezdettel — önálló műsort ad a Galéria-pódiu­mon, éspedig Madarasy Al­bert zongorakíséretével. Programján népszerű opera- slágerek. például a Bohém­élet Kabát-áriája, valamint Kacsoh Pongrác, Polgár Ti­bor, W. Kern olyan kedvelt művei szerepelnek, mint Ba­gó dala a János vitézből, azután a Rákóczi megtérése, a Nagybőgő-szerenád, vagy a Paul Robeson által világ­szerte ismertté tett Missisip- pi-dal. Egyébként a tárlat- nyitással összekötött hang­verseny jegyei elővételben a Galéria pénztáránál váltha­tók meg a napi rendes nyit­va tartás ideje alatt. A közkedvelt Galériabusz július 27-én, pénteken reg­gel 6 órakor háromnapos útra indul, hogy a résztve­vők ezúttal hazánk egy sa­játos nyugati tájegységének szépségeivel, műkincseivel és műemlékeivel ismerkedhes­senek meg. Az utasok töb­bek között a fertődi Ester­házy-kastélyt. Nagycenken a Széchenyi István emlékét őrző múzeumot, a vasúttör- téneti kiállítást tekintik meg, Soproniban a Liszt Ferenc Múzeumba, festők és szob­rászok műtermeibe, a város számos történelmi emlékhe­lyére látogatnak el, nyári színházi előadáson vesznek részt, és mind e közben ar­ra is lesz idejük, hogy ellá­togassanak a Fertő tóhoz, egy délutánt pedig az Eu- rópa-szerte ismert balfi für­dői töltsenek. Egyébként július 10-ig le­het jelentkezni a Galériában az intézmény ötnapos szé­kelyföldi útjára is, amely­nek során — augusztus 8- tól 12-ig — a művészeitek kedvelői Kolozsvár. Maros- vásárhely. Szováta-fürdő, Székelyudvarhely, Csíkszere­da történelmi emlékhelyei­vel, természeti szépségeivel ismerkedhetnek meg. A Ga­léria területi munkája ré­vén pedig július hónapban Lőrinci nagyközség jut ér­tékes képzőművészeti ese­ményhez. Ugyanis 7-én, szombaton a könyvtárban kamarakiállítást nyitnak M. Szűcs Ilona festményeiből, plasztikai munkáiból, ame­lyeket két hétig tekinthet meg a közönség. „A ló és a fogat” Gyermekrajzok a világ­bajnokságra A VII. fogathajtó-világ­bajnokság alkalmából a VB szervező bizottsága és a He­ves megyei Múzeumok Igaz­gatósága országos gyermek - rajz-pályázatot hirdetett ál­talános iskolások részére. A témában beérkezett közel ezer rajzot, gipszplasztikát, metszetet és tűzzománcmun­kát a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola rajztanszéké­nek tanárai bírálták el. Az alsó tagozatos kategó­riáiban Csillaghegyi József ■keceli tanuló érte el az el­ső díjat, a felsőtagozatosók közül szintén keceli diák, Flaisz Endre munkája bi­zonyult a legjobbnak. A harmadik díjat Lukács Ivett az egri 9-es számú Általános Iskola tanulója kapta. — Mit írsz? — Novellát rólad. — Rólam!? — Tessék, olvasd. A tópart amolyan korai tavaszias volt. Idény eleji. A víz még hideg, az ég fel­hős, a sétányok üresek. A fiú egy nyugágyban ült, és írt valamit. A Lány pár mé­terrel előtte hasalt egy pok­rócon. Olvasott. Néha felné­zett a Fiúra. Majd hirtelen felállt és odalépett hozzá. — Mit írsz? — Novellát rólad. — Rólam!? — Tessék, olvasd. A Lány csodálkozva ol­vasta a kezdősorokat. — És mi van, ha nem jö­vök ide? — Ide kellett jönnöd. — Miért? — Mert egyedül vagy. Mert unatkozol. Mert kíván­csi vagy. — Nem vagyok kíváncsi. — Akkor miért jöttél ide? — Zavarok? — Folytasd inkább. A Fiú felállt és a Lány kezébe nyomta a tollat. A Lány leült. Elgondolkodva nézte a papírt, majd kis habozás után írni kezdett... Később együtt ebédeltek. A Fiú úgy rendelt, mintha már régóta ismerné a Lányt. Talán nászutasoknak is néz­hették volna őket; egymás­hoz tartozókként ültek az asztalnál, néha összenevet­Tamási Orosz János Almok tek; otthonosság érződött minden mozdulatukon. A Fiú szótlanul hallgatta a Lányt, aki szinte lélegzet- vétel nélkül besz&t: — Tegnap délután jöttem le.'Egy hétre. Olyan jó meg­szökni Pestről. A telefonok­tól, a kíváncsiskodóktól. Jú­liusban utazom nyugat-eu­rópai turnéra. Addig elbú­jok egy kicsit. — Híresség lehetsz... ? — Á! Csak énekelek. És megnevezett egy-két számot. A Fiú ismerte a dalokat, de nem nagyon tet­szettek neki. Ezen elvitat­koztak egy ideig, majd a Fiú fizetett. Elhatározták, hogy keresnek egy kicsi, hangulatos presszót. Feláll­tak. Két lépés után a Lány hirtelen megtorpant. — A füzeted! A Fiú visszament. Moso­lyogva nyúlt a füzetért. Be­lelapozott, elolvasta a Lány mondatait, majd előszedte a tollát... — Kényelmes szobád van. — Egy hétre megfelel — bólintott a Lány és az ab­lakhoz lépett. — Gyönyörű a kilátás. A Fiú odment hozzá. Lá­gyan megcsókolta a Lány tarkóján a barna hajszála­kat. Megérezte a hozzá si­muló testet, ujjai lassan siklottak a kicsi, lüktető mellek felé... Csendben feküdtek egy­más mellett. A Lány befúr­ta fejét a Fiú hóna alá, úgy kérdezte, kíváncsian: — Te író vagy? — Is. Írogatok. — Verset is? — Néha. — Milyeneket? — Amilyen te vagy. — Szépeket? — nevetett fel a Lány. A Fiú is elmosolyodott. Elgondolkodva válaszolt: — Olyanokat, amilyenek az álmaid. — Az álmok hazudnak. — Neked is? A Lány nem válaszolt. A Fiú érezte megfeszüld tes­tét. Magabiztosan folytatta: — Te nem vagy énekes­nő. — Miből gondolod? — Ezt te írtad a novellá­ba. Én nem ilyennek kép­zeltelek. — Hát milyennek? — A tested ugyanilyen. De sokkal kislányosabb, sze­rényebb vagy. Dolgozol va­lahol, egy gyárban vagy egy irodában és hónapokig spó­rolsz, hogy eltölts egy hetet első osztályú szállodában. A Lány megdöbbent. Fel- Jtérdelt, kapkodva, kiabálva válaszolt: — Stimmel! De akkor az sem igaz, hogy lefeküdtem veled! Azt meg te írtad be, csak úgy! És nem is velem voltál! Valami barna hajú fantommal! — Mindketten egy álom­mal voltunk együtt. Azért volt ilyen jó... Fáradtan, egyre távolabb­ról néztek egymásra. A Lány az ablakhoz lépett. Szőke haján felszikráztak a bá­gyadt napsugarak, de egy újabb felhő gyorsan eltakar­ta a fényt. A szürke homály 1 furcsa ólomszínbe burkolta 1 meztelen bőrét. Kinézett... A tópart amolyan kora ta- § vaszias volt. Idény eleji. A fi' víz még hideg, az ég felhős, a sétányok üresek. A Fiú egy nyugágyban ült és írt valamit. A Lány pár méter­rel előtte hasalt egy pokró­con. Olvasott. Néha felné­zett a Fiúra. Majd hirtelen felállt és... Honismeret és nevelés Társadalmi méretekben is mindinkább erősödik az a felismerés, hogy az eddi­gieknél többet kell tennünk hazánk múltjának, hagyo­mányaink. eredményeink­nek a számbavételéért, tu­datosításáért. Honismere­tünk nélkülözhetetlen önbe­csülésünkhöz. jelenünk he­lyes értékeléséhez, jövő fej­lődésünk hitéhez. A szocia­lista hazafiságra. az inter­nacionalizmusra nevelés legfőbb színtere az iskola. Az elméletre a gyakorlat felel. A Hazafias Népfront Országos Honismereti Mun­kabizottságának egyik leg­utóbbi, reprezentatív fel­mérése szerint például az országban működő csaknem 900 honismereti szakkörnek több mint a fele az oktatá­si intézményekben tevékeny­kedik; közülük is a leg­több (72 százalék) az álta­lános iskolákban. Ez az adat azonban* nem fejezi ki az iskola tényleges szerepét a szakkörök irányításában, mivel a művelődési intézmé­nyek által fenntartott és az egyéb kategóriában szerep­lő szakkörök vezetői is — túlnyomó többségükben — pedagógusok, többnyire humánszakos tanárok. A szó jó értelmében: nevelők. Az ő honismeretre nevelé­sükben most újabb lépés várható. Szeptemberben új tanter­vek lépnek életbe a tanár­képző főiskolákon, s a le­endő történelemi szakos ta­nárok tantervében önálló, féléves stúdiumot kap a helytörténeti kutatás. Ezzel kapcsolatban kértünk nyi­latkozatot dr. Nagy József­től. a művelődési miniszter tanácsadó testületéként mű­ködő történelmi szakbizott­ság- elnökétől, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettesétől. A neves történész szerint az új. önálló stúdium valóban lehetőséget teremt arra hogy a „helytörténész-kép­zés” még jobban kiteljesed­jék e szervezeti változtatás azonban semmiképpen sem kezdete, hanem újabb állo­mása egy több évtizedes fo­lyamatnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a hely- történeti kutatás a honisme­reti mozgalomnak immáron hagyományosan a legvirág- zóhb ága, a 900 szakkör kö­zül például több mint 500 a helytörténeti búvárkodást tűzte ki fő feladatául. A tanárképző főiskolákon a történész hallgatók a Be­vezetés a történettudomány­ba tárgy keretében eddig is megismerkedtek a helytör­téneti kutatás módszertaná­val. s közülük sokan tanul­mányaik teljes négy évére — és tanárkodásuk idejé­re is — ezzel a területtel költöttek szövetséget. Számos igényes diplomamunka vá­lasztotta témájául a hely- történetet. s ez részben a főiskolák sajátos helyzeté­ből is adódik, lévén mind­egyik intézmény vidéken: Egerben, Nyíregyházán, Pé­csett, Szegeden és Szombat­helyen. Kincseink megmentésének önismeretünk gazdagításá­nak vágyától indíttatva for­dult — különösképpen a hatvanas évek elejétől — az érdeklődés a szőkébb pátria felé, s e munkának jó keretet adnak a hallgatók tudományos . diákkörei is. Maradandó értékű tanulmá­nyok születtek ily módon. Szeged környékén például a demográfia, a néprajz, Eger, Nyíregyháza vidékén az ag­rártörténet. Pécsett a nem­zetiségi jellegű kutatási té­mákban, és formálódik a szombathelyi tanárképző fő­iskola sajátos arculata is, ahol a történelem szakokta­tása csak a hetvenes évek közepén indult meg. A helytörténet kutatás — érthető módon — elsősor­ban a hivatásul a história megismerését, oktatását vá­lasztó fiatalemberekhez kö­tődik, főiskolákon, egyete­meken egyaránt, A főiskolai, egyetemi oktatók keresik azokat a formákat, módo­kat, amelyek révén a hall­gatók felkészítése minél eredményesebb lehet. Ezek sorában néhány éve figyel­met keltett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kísérlete. Az 1977—78-as tanév II. félévétől három féléves honismereti szakkör­vezetői szakkollégiumot szerveztek. Huszonheten vál­lalkoztak arra, hogy köte­lezően előírt tanulmányaik mellett heti 3 órában beha­tóbban ismerkedjenek a szakirodalommal, a forrás­munkákkal. azok felhaszná­lásával és a honismereti kö­rökkel. Tizennégyen szerez­tek oklevelet, s nem csupán történelem szakosok. Leen­dő magyar- és énektanárok, valamint népművelő szako­sok is. Dr. Nagy József történész beszélgetésünk során felhív­ta a figyelmet arra: túlsá­gosan leszűkítenénk a kört, ha a felsőoktatási intézmé­nyek honismereti szemszö­géből értékelnénk. A szege­di példa is jelzi, hogy a szülőföld megismerésének igénye választott szakjaik­tól függetlenül él a fiata­lokban; másrészt pedig az országban meglévő honis­mereti szakkörök közül több mint háromszáz például a néprajzzal foglalkozik, és sokhelyütt tárgya a kutatás­nak a műemlékvédelem, a régészet, a népnyelv. A ta­nárképző főiskolák ősszel •megújuló taniterve sem csu­pán a történészeknek hoz változást. Az újdonságok közé tartozik, hogy a fél-fél éves régészeti és néprajzi speciálkollégium közül az egyiket minden hallgatónak kötelezően választania kell, de aki úgy érzi, hogy bírja erővel és idővel, mindket­tőt felveheti tanult diszcip­línái sorába. A régészetről és a nép­rajzról is elmondható: nem az új tanterv révén ismer­kedhetnek velük közelebb­ről a tanárjelöltek A spe­ciálkollégiumok eddig is megvoltak a főiskolákon, nem kötelező tárgyként, azonkívül pedig évek óta népszerűek a különböző fő­iskolák és múzeumok közös nyári táborral. A szegedi főiskolások a hetvenes évek elején például több nyá­ron át részt vállaltak a Mó­ra Ferenc Múzeum ópuszta­szeri ásatásainál, az egriek pedig régésztáborukat rend­re a Dobó István Múzeum­mal együtt szervezik. Úgyszólván nincs a főisko­lákon olyan tanszék, amely­nek a hatósugara ne érne túl a patinás épületek fa­lain — mondotta dr. Nagy József. Egyetemes jellemző­jük, hogy a hallgatókat nem csak oktatják, a legkorsze­rűbb ismeretekkel vértezik fel, hanem nevelik is őket. formálják érzéseiket, gon­dolkodásukat. erősítik a ha­zaszeretetei. Az ének tan­székeken például — több­kevesebb szállal, kapcsolód­va a hivatalos tantiervhez — szinte mindenütt nagy kul-, túsza van a népzenekuta­tásnak. a népdalgyűjtésnek. Számos értéket őriznek a hangszalagok, kottásköny­vek. Az országszerte folyó (sokhelyütt már befejező­dött) és Európában egyedül­álló földrajzi név gyűjtés sikerében is jelentős részük volt és van a tanárjelöltek­nek. A nyelvészeti tanszé­kek irányításával szabad ide­jüket feláldozva járják a fiatalok a településeket, a falvak határait, kérdezik az öregeket, jegyzik emlékei­ket. Másutt pusztuló nyelv­járásaink megörökítésén fá­radoznak — sikerrel — a hallgatók. D. G. Bornemisza Péter: Electro ' WM WM WBWHSBMMMBM I- - >, ' 1 '1 ­Ma délután bemutató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents