Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
*» ■ * NÉPÚJSÁG, 1984. június 23., szombat ■m % * * Az atomlegyvermentes Európáért A KGST tagországai felső szintű értekezletének deklarációja megállapítja: „Az európai béke és biztonság szempontjából a jelenlegi körülmények között feltétlenül szükséges követelmény a nukleáris eszközök felhalmozásának megszüntetése a kontinensen. Ezzel kapcsolatban az értekezleten képviselt államok ragaszkodnak a középhatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európában való telepítésének megszüntetéséhez, és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már telepített rakéták kivonásához vezető lépésekre, úgy egyidejűleg lépések fognak történni a válaszintézkedések visszavonására is. Ez fogja megteremteni az alapot a tárgyalások felújítására Európának mind a középhatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől való mentesítésére vonatkozó megfelelő megállapodások elérése céljából.” Kanadában a Liberális Párt konvencióján John Turnert választották meg a párt vezetőjévé, Pierre Elliott Trudeau utódjává (Népújság telefotó —AP—MTl—KS) Az ötvenes évek közepe óta gyakran hangzott el a követelés: az atomháború megelőzésére létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket a Föld különböző térségeiben, mindenekelőtt Európában, ahol a különböző társadalmi rendszerű országok fegyveres erői közvetlenül egymás mellett állomásoznak. Rapaczki-terv Az első javaslatot a Szovjetunió terjesztette elő 1956-ban az ENSZ leszerelési bizottságában. Eszerint Közép-Európában hajtsanak végre fegyverzetcsökkentést és jelöljenek meg egy övezetet, amelyben nem állomásoztatnak atomfegyvereket. 1957-ben az ENSZ közgyűlésén Rapacz- ki lengyel külügyminiszter javasolta: az NDK és az NSZK kötelezze magát, hogy területén nem tárol atomfegyvereket, a meglévőket pedig eltávolítja. Az NDK három nappal később bejelentette: egyetért a Rapaczki-tervvel. Nem így az adenaueri NSZK, amely éppen akkor lépett be a NATO-ba és hozzájárult, hogy az Egyesült Államok atomfegyvereket állomá- soztasson a területén. A lengyel kormány később kiegészítette javaslatát azzal, hogy az atomhatalmak kötelezzék magukat: nem vetnek be nukleáris fegyvert az atomfegyvermentes övezet államai ellen. Kétlépcsős megoldást javasoltak : az elsőben befagyasztanák az atomfegyverek telepítését, a másodikban eltávolítanák azokat, és egyidejűleg csökkentenék a hagyományos fegyverzetet is. A NATO- országok elutasították a kezdeményezést, sőt az NSZK mellett Franciaországban és Nagy-Britaniában is megkezdték a nukleáris fegyverek telepítését. Finn javaslat A hatvanas évek elején javaslatok hangzottak el egy balkáni, egy földközitengeri, afrikai, közel-keleti és latin-amerikai atomfegyvermentes övezet létrehozására. 1961-ben végül sor került az első ilyen értelmű nemzetközi szerződés aláírására. Ez a délsarki földrészt, az Antarktiszt nyilvánította atomfegyvermentes övezetté. 1963-ban Kekkonen finn elnök tett javaslatot az észak-európai atommentes övezet létrehozására. A Szovjetunió kezdettől fogva támogatta a javaslatot és bejelentette: létrejötte esetén kötelezi magát, hogy nem használ atomfegyvert az egyezményben részt vevő államok . területe ellen. 1969-ben Mexikóban szerződést írtak alá, amely Latin-Amerika sűrűn lakott területeit mentesíti az atomfegyverektől. Három évvel később, 1972-ben lépett életbe az a megállapodás, amely megtiltja, hogy a tengerek és óceánok mélyében és talapzatán tömegpusztító fegyvereket helyezzenek el. Földrészünk közepén 1982 decemberében a semleges Svédország visszatért a közép-európai atomfegyvermentes övezet gondolatához. Palme miniszter- elnök javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalát 300 kilométer szélességben nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté. A Varsói Szerződés tagállamai pozitívan fogadták a svéd kezdeményezést, a NATO-államok nem válaszoltak rá. A Szovjetunió kifejtette, hogy egy ilyen övezet létrehozása jelentékenyen hozzájárulna »a nukleáris veszély csökkentéséhez a földrészen általában, Közép-Európában pedig, — ahová a NATO fegyverkezési politikája elsősorban irányul — különösen. A nukleáris fegyverek technikai adottságai miatt a Szovjetunió azonban szélesíteni kívánná ezt az atomfegyvermentes övezetet. Eszerint az elválasztóvonal mindkét oldalán 250—300 kilométer széles, összesen tehát 500—600 kilométeres sávot kellene mentesíteni az atomfegyverektől. Az NDK csatlakozott a szovjet javaslathoz, a NATO oldaláról azonban még nem nyilatkoztak. A svéd diplomácia tovább folytatja kezdeményezéseit, mert azt tapasztalja, hogy a szocialista országokon kívül Európa semleges és tömbön kívüli országai is egyetértenek az elgondolással. Támogatásáról biztosította a kezdeményezést sok NATO országbeli józan politikus is. Willy Brandt, a Német Szocialista Párt elnöke a Sozialdemokrat Magazin című folyóiratnak 1984. márciusában adott nyilatkozatában kifejtette: „Egy atommentes zóna létesítése Európa közepén minőségileg nagy előrelépés lenne.” McNamara, az Egyesült Államok egykori hadügyminisztere szerint az NDK—NSZK határán létesítendő atommentes övezet alkalmas eszköz lenne a kprlátozott atomháború washingtoni terveinek meghiúsítására. A Balkán békéje 1984 elején Athénben értekezletet tartottak az atomfegyvermentes Balkán létrehozásáról. Papandreu görög miniszterelnök kijelentette, hogy az hozzájárulna a bizalom és a biztonság létrehozásához nemcsak a Balkánon, hanem egész Európában. A tanácskozáson Görögország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia és Törökország képviselői vettek részt. Üjra felelevenítették a finn kezdeményezést az atomfegyvermentes Észak- Európáról. Erről tárgyalt Koivisto elnök ez év áprilisában Moszkvában. Cser- nyenko államelnök, az SZKP főtitkára támogatásáról biztosította a tervet és közölte, hogy a Szovjetunió kedvező feltételeket biztosítana az egyezmény létrejöttéhez. Miért ellenzi az USA? Felmerül a kérdés: milyen indokkal húzódozik az Egyesült Államok és néhány más NATO-állam ezektől a békét, biztonságot és bizalmat erősítendő lépésektől ? Az első érvük: a veszélyt nem azok az atomfegyverek jelentik, amelyeket az érintett területen tárolnak, hanem azok, amelyeket kívülről ezekre axélpontokra irányítanak. Nos, a Szovjetunió kezdettől fogva hangoztatja, hogy az atomhatalmaknak kötelezniük kellene magukat, hogy nem vetnek be atomfegyvereket az egyezményeket aláíró államok ellen. A Szovjetunió a maga részéről az ENSZ 1978. évi, első leszerelési ülésszakán egyoldalúan vállalta, hogy soha nem vet be atomfegyvert azon államok ellen, amelyek nem gyártanak, nem fogadnak be és nem tárolnak ilyeneket. Washington mind ez idáig kategorikusan elutasított minden ilyennemű kötelezettségvállalást. A második érv: az atomfegyvermentes zóna növeli egy hagyományos fegyverekkel vívandó háború veszélyét. A Varsói Szerződés — mint ismeretes — ismételten javasolta: a két katonai tömb kölcsönösen mondjon le egymással szemben a katonai erő alkalmazásáról. Ez természetesen azt is jelentené, hogy elsőként egyik fél sem használna a másik féllel szemben sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. Az elutasítás tényleges oka kézenfekvő: a Pentagon nem híve az atomfegyvermentes zónáknak Európában, mert azok nem illenek bele a „korlátozott” atomháború koncepciójába, amelyet — elképzelések szerint — a Nyugat-Európában felhalmozott nukleáris fegyverekkel vívha meg. • Gáti István Kanadában Megvan az utód Nem hozott meglepetést a ' kanadai Liberális Párt háromnapos konvenciója: az esélyesnek tartott John Tút~ nert választotta meg vezetőjéül, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Pierre Trudeau miniszterelnök két héten belül esedékes visszalépése után automatikusan ő lesz az ország 17. miniszter- elnöke. A pártvezetői (és kormányfői) utódlásért vívott küzdelemben mindenekelőtt két okból tartották őt esélyesnek. Egyrészt idejekorán jelezte elkülönülését Trudeau politikájától. Turner kilencévi „önkéntes száműzetésből” tért vissza idén kora tavasszal a politikai életbe. (Nem is akármilyen pillanatban: miután Pierre Trudeau február 29-én bejelentette, hogy rövidesen megválik a pártelnöki és kormányfői széktől.) A hosszú távoliét számára azt az előnyt is jelenti, hogy nem kell megosztania a felelősséget a Trudeau-kor- mány gazdasági kudarcaiért. Ugyancsak megválasztása mellett szólt az a tény, hogy angol származású. A Liberális Párt hagyományai közé tartozik ugyanis, hogy francia és angol kanadai vezetők váltják egymást; a sor most az utóbbin van. Legfőbb ellenfele, Jean Chretien energetikai miniszter nemcsak hogy francia, de kormánytagként 16 éven át aktív résztvevője volt az utóbbi évek népszerűtlen gazdaságpolitikájának. John Turner 1929-ben született Angliában. Apja angol, anyja kanadai. Alsóbb Mielőtt az európai közösségek bizottságában fogadták volna, Csao Ce-jang kínai kormányfő, a Waterlooi csatamezőre, Napóleonra mért dötő csapás színhelyére látogatott. Talán éppen azért, hogy hangsúlyozza: hódítóként, de korántsem vesztesként jár Nyugat-Európában. Amikor Svédországban megkérdezték tőle, nem érzi-e magát huszadik századi Marco Pólónak, aki az ellenkező irányba utazik, a miniszterelnök kissé meghökkent, majd feltalálta magát: Igen, de Marco Polo tevén utazott, én pedig repülővel jöttem. Egy 18 napos körút anekdotikus mozzanatai ezek. Üzlet és gazdaság: ezek a hat országot, Franciaországot, Belgiumot, Svédországot Dániát, Norvégiát és Olaszországot átfogó .repülőgépes túra vezérszavai. A kínaiak külön is hangsúlyozták Csao Ce-Jang látogatását a Közös Piac végrehajtó' testületénél. A Közös Piaccal 1975 óta vannak kapcsolatai Kínának, majd a szénás acélközösséggel és az atomenergia közösséggel is kapcsolatra lépett az évek folyamán. Kína nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolít le a Közös Piaccal, mint az Egyesült Államokkal, de kevesebbet, mint Japánnal — öt-hat milliárd dollár értékűt. A forgalmat iskolákba Ottawában járt, majd Oxfordban jogot végzett. 1962-ben lett először a kanadai képviselőház tagja. 1965-ben tárcanélküli miniszterré nevezték ki, majd a fogyasztási ügyek minisztériumának irányításával bízták meg. 1968-ban igazságügyi miniszter lett, négy évvel később pénzügyminiszterré nevezték ki. E hivatalt töltötte be, amikor 1975-ben összekülönbözött Trudeau miniszterelnökkel gazdaságpolitikai kérdések miatt. Turner benyújtotta lemondását. Ettől kezdve közéleti szereplését felfüggesztve, Torontóban tekintélyes vállalatok jogászaként gyarapította vagyonát. * Bár hivatalosan távol maradt a politikai élettől, fenntartotta diszkrét kapcsolatait a hatalmon lévő Liberális Párttal — sokak szerint egyebek között ezek a kapcsolatok kamatoztak most a vezérválasztásnál. Politikai nézetei, különösen, ami a külpolitikát illeti, ke-' növelni szeretnék. Kínát változatlanul igen érdekli a fejlett technológia, a beruházókat pedig már nem csak a négy különleges gazdasági övezetben várják kedvező feltételek, hanem 14 tengerparti kínai városban is. Természetesen, az üzlet az üzlet. Kínában remélik, hogy a nyugat-európai országok az eddiginél „versenyképesebbek” lesznek az árakat, a termékek minőségét, a kölcsönök nyújtását, különösen pedig a technológia átadását illetően. „Ugyanakkor mi is reméljük, hogy lehetővé teszik kínai áruk belépését a nyugat-európai piacokra” — mondta az út végén Csao Ce-Jang. Az őt kísérő újságírók megjegyezték, hogy minden műszaki kérdés is érdekelte. Ült a franciák szuperex- presszvonatán, a nyugateurópai országok légibuszán, járt francia atomerőműben és kirándult norvég tengeri olajfúrótoronyhoz. Kíséretének egyik tagja Olaszországban felkereste a FI- AT-műveket, miközben, Csao Ce-Jang az olasz üzleti és ipari élet vezetőivel találkozott. Az olaszok kilátásba helyeztek 570 millió dollár hitelt, a franciákkal és a belgákkal pedig a beruházások védelméről írtak alá megállapodást. véssé ismertek. Korábbi szereplései alkalmával az Egyesült Államokhoz, fűződő jó kapcsolatok jelentőségét hangsúlyozta. Megválasztása után, szombaton mondott beszédében elítélte a fegyverkezési versenyt, támogatásáról biztosította elődje békekezdeményezéseit. Azt mondta, hogy Kanadának építő és pozitív szerepet kell játszania a világpolitikában. Ami a legégetőbb belpolitikai kérdéseket illeti, Turner volt az, aki igazságügyi miniszterként 1969-ben keresztülvitte a nyelvi törvényt. Ennek nyomán vált Kanada hivatalosan kétnyelvűvé. Választási ígéretei között a (24 milliárd amerikai dollár nagyságú) költségvetési deficit csökkentését és új munkahelyek létesítését helyezte előtérbe. Ez utóbbi egyre előkelőbb helyen áll a megoldandó feladatok sorában: ma minden kilenc kanadai közül egy munkanélküli. SZ. J. Csao Ce-Jang valamennyi vendéglátójával megvitatott nemzetközi kérdéseket is és külpolitikai előadásokat is tartott. A kínai üzenet itt már szólamszerűbb volt: Kína békét akar, kívánja Kelet- és Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának javulását. Ám egyszersmind „megértést” tanúsított a nyugat-európai rakétatelepítés iránt, s egyenlőségjelet tett az amerikai és a szovjet rakéták telepítése közé. S ez párosult azzal az óhajjal, hogy Moszkva és Washington térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. A 18 napos túra után Csao Ce-Jang láthatóan fáradtan lépdelt lefelé a repülőgéphez tolt lépcsőn, immár kínai földre. A zsúfolt program fiatalabb vezetőt is próbára tett volna, Csao Ce- jang pedig 64 éves, öt gyermek apja és természetesen nagyapa. A kondíciójára azonban nagyon vigyáz. Ha van rá ideje, úszni jár, a reggeli kocogást pedig sohasem mulasztja el, de kis‘ tranzisztoros rádiója ekkor is vele van. Még a testedzésnél is fontosabb a jól- tájékozottság, amit a nyugati körúttal kapcsolatban is Csao Ce-jang egyik leghatásosabb fegyverének tartanak. összeállította: Virágh Tibor Kína és Nyugat-Eurépa A Mátrai Állami Gyógyintézet Kékestetői Egysége (Kékestető 3221) az alábbi állások betöltésére keres dolgozókat: — gépírónő, — villanyszerelő. — takarítónő, — konyhaism. Felvétel esetén étkezés- és szálláslehetőséget biztosítunk. Jelentkezést írásban, vagy személyesen a — kőműves, fenti címen. A KAEV 4. sz. Gyára Gyöngyös, Karácsondi út 15., megvételre kínál: 1 db IKARUS 55, rendszám nélküli autóbuszt. Érdeklődni lehet a gyár főmérnökénél. Tel.: 12-284.
