Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-22 / 145. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 22., péntek 3 Veszélyben az egyenlősdi Veszélyben bizony. Mert például az Ipari Minisztériumtól kapott információ szerint tavaly a legkisebb és a legnagyobb béremelést végrehajtó vállalatok között 15 ' százalékpontos eltérés mutatható ki. Még nagyobbak a különbségek a különböző iparágak dolgozóinak átlagbére között. Ha az Ipari átlagbéreket 100-nak Yesszük, akkor 1982-ben a bányászat átlagbére majdnem 150. a kohászaté 104, a gépiparé 96,7, a vegyiparé 103, a könnyűiparé pedig 85,4 százalékot ért el. Meglehetősen tarka, majdhogynem erőteljesen differenciált a bérkép. Veszélyben az egyenlősdi az egyes üzemeken belül is: a kísérleti bérszabályozást alkalmazó vállalatok többsége megduplázta, esetenként megháromszorozta a normál bérszabályozás által — adómentesen — engedélyezett bérszínvonal-növekményt, Az oly sok vihart és vitát kavaró vgmk-tagok átlagosan 80—100 forint közötti órabérekért dolgoznak, s emögött a főmunkaidőhöz képest többnyire jóval magasabb teljesítmények állnak. Szóval: veszélyben a bér- és keresetegyenlősdi, s amióta csak veszélybe került, azóta sokan aggódnak. Vannak, akik hevesen támadják a kísérleti bérszabályozást, s még inkább a vállalati gazdasági munkaközösségekben elérhető jövedelmeket. Híre jött annak is, hogy akadnak, akik a vgmk-láz” csillapításának módszerein gondolkodnak. Persze, nem adminisztratív, hanem inkább ..szabályozó-korszerűsítési” megoldásokkal. A szabályozók persze, sokféleképpen korszerűsíthetek. Például — s ez kizárólag magánötlet! — tessék csak végiggondolni, hogy mi lenne egy olyan intézkedés következménye, ami szerint a vgmk-bérek ezentúl nem a vállalati költséget, hanem mondjuk a nyereséget terhelnék? ... Veszélyben tehát az egyen- lősdi. Szerencsére — mondják az aggályosikodókkal szemben sokan. Ám erre ismét megszólal az előbbi tábor: úristen, mi lesz ebből? Kérdik talán azért is, mert nem gondolják végig a ni- vellálás megannyi káros, s a differenciálás még több előnyös következményét. Azt tudják — bár nem szívesen emlegetik —, hogy a bér, a bérrendszer állapota nem csupán gazdasági, hanem egyben politikai kérdés is. A bérrendszer politikai racionalitása az számunkra — az egyébként meghirdetett (bér) politikával ellentétben — azt jelenti, hogy a bérkülönbségek növelése súlyos társadalmi feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet, vagyis a politikai stabilitást veszélyeztetheti. Csakhogy: tudnivaló — s ez egyre jellegzetesebb magyar specialitás —, hogy a bérek és a jövedelmek nem feltétlenül mozognak együtt. Annyira nem, hogy — a mai restrikciós bérpolitika következményeként — a bér- különbségek „szinte tartása”, netán további csökkenése a jövedelemkülönbségek fokozódásával is együtt járhat, Tudvalevő ugyanis, hogy az erős helyzetben levő társadalmi csoportok elől nem zárhatók el a hivatalos, a félig hivatalos vagy éppenséggel illegális jövedelemszerzési csatornák. Falusné Szikra Katalin írta le nemrégiben a Figyelőben: lássuk be. hogy a munkaerő újratermelésének költségeit a mai — hazai — bérek nem fedezik, ezért aki teheti, mellékjövedelmet hozó mel- lékimunkák vállalására kényszerül. Ez viszont ördögi kör: a bérkülönbségek növekedésének megakadályozásával a megszokott és kényelmes bérnivelláció támogatásával a gazdaságirányítás éppen a jövedelmi különbségek ellenőrzésének lehetőségében és befolyásolásában korlátozza magát. ' Egyszer valami módon megfejtendő lenne a sokak által hirdetett — és csak elméletileg cáfolt — rögeszme, miszerint az erőteljes bér-, illetve keresetdifferenciálás, a valóságos teljesítményekhez igazodó bérpolitika és bérezési gyakorlat előbb-utóbb szembekerül — úgymond — a társadalom tűrőképességével. Hiszen — mondják, a teljesítményelvű differenciálás egy jól körülhatárolható, a munkateljesítményekért „hajtó” kisebbségnek kedvez, amivel a többség nem ért egyet... Való igaz, sokan nem szeretik a „hajtós” emberekéit. Csakhogy hadd kockáztassak meg egy feltételezést: a differenciálás kontra egyenlősdi kérdést nem az aggá- lyoskodók támogató egyetértése. vagy negligációja dönti el, hanem azoknak az erőknek egyetértése, vagy negli- gáoiója, amelyek — a politikai szervezetekbe, a társadalmi intézményekbe tömörülve — a politikai hatalom legfőbb támaszainak, a politikai stabilitás biztosítékainak. letéteményeseinek tekintendők. Ha ezek az erők elfogadják és minden lehető módon támogatják az egyébként meghirdetett bérdiffe- renciálási programot, akkor valóban veszélybe kerül az egyenlősdi. Ez bontakozik ki napjainkban. V. Cs. Újabb 73 agrokémiai központ létesül Egy év alatt mintegy 10 százalékkal nőtt a korszerűen berendezett agrokémiai telepekhez tartozó mezőgazdasági terület, a művelt földterületeknek hozzávetőleg egyharmadát jórészt ezekről a központi telepekről látják el műtrágyával, növényvédő szerrel. Több telep szolgáltatást is vállal; saját gépeivel szórja, illetve permetezi ki a nagy hatású vegyszereket. A MÉM összesítése szerint 42 agrokémiai telep működik az országban. A létesítmények egy részét a mező- gazdasági nagyüzemek társulással építették, vannak azonban olyan központok is, amelyeket egy-egy gazdaság tart fervnt. összesen 480 termelőszövetkezet és 53 állami gazdaság tartozik a központokhoz, amelyek egyebek között a műtrágyázás veszteségeit csökkentik. Korábban, amig hasonló üzemek nem voltak, a kezdetleges raktározás miatt a műtrágya értékének esetenként negyede, harmada is megsemmisült. Az új telepeken gondoskodnak a szakszerű raktározásról, és a gépekkel is felszerelt létesítményekben folyamatosabb és olcsóbb a szállítás és a rakodás is. A meglévők mellett 24 további telep épül az országban, 28 beruházás előkészítését pedig megkezdték. A szűkösebb beruházási lehetőségek ellenére a gazdaságok folytatják az agrokémiai központok hálózatának kiépítését; 73 újabb létesítmény beruházási alapokmányát hagyták jóvá. (MTI) Nagyüzem a meggyesben Mérleglés Meggyszüret A káli Károlyi Mihály Termelőszövetkezet 30 hektáros gyümölcsösében javában tart a meggy szedése. Reggelente csaknem hatszázan gyülekeznek, hogy mielőbb rekeszekbe kerüljön az ízletes gyümölcs, amit a termelőszövetkezet a HUNGAROFRUCT-on keresztül az NSZK-ba szállít. Ládákban a termés Asszonybrigád hazafelé (Fotó: Szántó György) Általában jó Munkáskiizérzet az üzemekben De tény, hogy a szolgáltató ágazat bővülése, a technológiák fejlődése, a termelés növekedése a munkaerő átrendeződését eredményezte. Jelentős azoknak a száma, akik a mezőgazdasági szövetkezetek melléküzem- ágaiban helyezkedtek el. — A Mátraalji Szénbányák, a Mikroelektronkiai Vállalat és a Gagarin Hőerőmű nagyüzemi munkásságának tevékenysége, hatása a város és a községek életében meghatározó tényező — emelte ki ezt a fontos körülményt Szekszius Mihály, a gyöngyösi városi pártbizottság titkára. — Ugyanakkor az is igaz, hogy a középüzemek, mint a MÁV Kitérőgyártó Üzem, a Köny- nyűipari Gépgyártó Vállalat 4-es számú Gyára, az ISG Gyöngyösi Öntöde és Gépgyára, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság, bár kevesebb munkást foglalkoztat, a szervezettségük, a munkáskollektívák érettsége azonban szintén jelentős politikai tényezője a városnak és a vonzáskörzetnek. tént, a fejlesztések, a rekonstrukciók azonban lehetővé tették a termelés folyamatos növelését. A Mikroelektronikai Vállalat jogelődjénél, az Egyesült Izzónál megépült az integrált áramkört szerelő- és mérő üzem, az öntöde korszerűsítése az ISG-nél, a Volán 4. számú Vállalat gyöngyösi üzemében új telephely, a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatnál pedig új üzemcsarnok készült el. Ezek a külső tényezők nemcsak a termelés korszerűsítését tették lehetővé, nemcsak a teljesítményeket növelték, hanem ezekkel párhuzamosan korszerűsödtek az életkörülmények, növekedett az életszínvonal is. Nem mindig kifogástalan Természetes, hogy a munkásosztály, a párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, éppen a társadalom politikai rendszerének alapján. — A munkásosztály érdekeinek elsősorban a helyi döntésekben, intézkedésekben kell megnyilvánulnia — mondta a városi pártbizottság titkára. — Ennek ellenőrzését a munkások személyes részvételével valósítjuk meg. Az általános eredmény mellett azonban bizonyos A tény maga ennyi; Gyön- gyösös és a vonzáskörzetében összesen mintegy 40 ezer ember végez kereső munkát. Azoknak az aránya, akik a munkásosztályhoz tartoznak, körülbelül az 50 százalékát teszi ki. önmagában a szám azonban semmit sem fejez ki, legfeljebb arra utal, hogy milyen jelentőségű a fizikai munkát végzők mértéke. Jellemző körülmény, hogy a munkások többsége a gépiparbein és a bányászatbein dolgozik. Kisebbik részük a villamosenergia-iparban, a könnyűiparban, a szolgáltatásban és a kereskedelemben található. Ezek a számok azonban , csak a pillanatnyi helyzetet fejezik ki, mivel az évek során állandóan változnak, bizonyos értelembe véve pedig csökkennek is. Változnak a munkahelyek Az utóbbi egy évtizedben több mint öt százalékkal vannak kevesebben az üzemekben. A munkások egyharmada a nő, háromnegyed részük betanított munkás, míg ez az arány a férfiaknál csak 30 százalékot tesz ki. Már nem olyan nagymértékű azoknak az átáramlá- sa az iparba, akik addig a mezőgazdaságban dolgoztak. Több rekonstrukció Az elmúlt tíz évben jelentősen módosult a termelés feltételeinek sora és színvonala is. Igaz, hogy új, nagy beruházás nem törhiányosságok is tapasztalhatók. Többen szóvá tették például, hogy a hivatalokban az ügyfelekkel elég ridegen bánnak. Olykor úgy érzik a munkások, ha hivatalos ügyeiket intézik, hogy velük nem eléggé törődnek azok, akiknek intézkedniük joguk és kötelességük. A pozitív gyakorlatok közé tartozik, hogy az üzemi demokrácia fórumai jó lehetőséget nyújtanak a munkások véleményének kifejtésére és meghallgatására. Itt sincs azonban minden rendben. Esetenként formálisak ezek a tanácskozások, olykor csak a „kézfelnyújtás” a jellemzőjük. Az éves tervek értékelésekor, a vállalat . vezetőinek munkáját és magatartását véleményezve, sok a formális elem, a csak támogató és dicsérő hozzászólás. Mintha kritikai észrevétel nem is volna lehetséges. — Az egyes üzemi testületekben a munkások az arányuknak megfelelően vesznek részt — hangsúlyozta Szekszius Mihály —, de a tárgyalt napirendekkel kapcsolatban nem rendelkeznek kellő információval, ezért nem tudnak mindig véleményt nyilvánítani. Kevesebb a gondunk a társadalmi, politikai szervezetek irányításában. Az itteni vezetők között árnyaiban több a jól képzett munkás, de törekednünk kell arra is, hogy a testület létszámának arányában jobban szerepeljenek az irányításban. A felsorolt és kiragadott tények azt bizonyítják, hogy Gyöngyösön és a környékén sem lehet az egyes kérdéseket csak egyoldalúan megítélni, mert a valc dig nagyon összetel színű. A tendencia megnyugtató. G. Molnár
