Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 2., szombat ZAVARGÁSOK ÉS VÁLASZTÁSOK Indiai útvesztők Szeparatista szikhek tüntetnek a kormány ellen Űj-Delhiben (Fotó: UPI — MTI — KS) HETEN LONDONBAN A csúcs fénye és árnyéka Utcai harcok, merénylet­hullám, a vallási — nemze­tiségi összetűzések kiújulá- sa — olvashattuk az elmúlt napokban, hetekben az In­diából érkező jelentésekben. Más híradások viszont szé­les körű pótválasztásokról és a parlamenti voksolás kö­rüli politikai kombinációk megszaporodásáról számol­nak be. Korai voksolás? Az összkép valóban így teljes: a hatalmas, szubkon- tinensnyi méretű dél-ázsiai ország mindennapjait, saj­nos, egyre inkább meghatá­rozza á számos szövetségi államban, különösen a ha­tárterületeken uralkodó fe­szültség. A parázsló, vagy éppen nyílt lánggal lobogó tűzfészkek súlyos gondot okoznak Indira Gandhi kor­mányzatának. A miniszter­elnök-asszony ráadásul rö­videsen el kell, hogy döntse: mikorra írja ki az általános választásokat, amelyek jó- néhány megfigyelő szerint pártja, az Indiai Nemzeti Kongreszus (I) visszaszoru­lását hozhatják. A vokso­lásra törvény szerint legké­sőbb jövő év januárjáig kell sort keríteni, ám hónapok óta erősödik a találgatás ar­ról, mennyiben áll érdeké­ben a kormányfőnek a sza­vazás előbbre hozatala. Ilyen indok lehet Gandhi asszony kabinetjének több gazdasági sikere, például a tavalyi igen jó mezőgazda- sági eredmények, vagy az. hogy az energiaköltségek emelkedésének lefékezésé­vel nem kellett teljesen igénybe venniük a Nemzet­közi Valuta Alaptól erede­tileg kért, ötmilliárd dollár feletti mamimutkölcsönt. Az idő előtti voksolásra csábi­ismét kiemelkedő évfordu­lóra emlékezik a világ: 40 esztendővel ezelőtt, 1944. június 6-ára virradó éjszaka kezdődött meg a történelem eddigi legnagyobb partra- szálló hadművelete, az „Overlord”. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok légi- erejének 2000 gépe dél-ang­liai támaszpontjáról felszáll- va, éjféltájt nagy erejű bom­batámadást intézett a fran­cia partvidéken kiépített né­met védelmi rendszer és hadtáplétesítmények ellen, desszantalakulataik pedig megindították átkelésüket a La Manche-csatornán. Reg­gel fél hétkor értek partra az 1. amerikai hadsereg első egységei, majd egy órával később a 2. brit hadseregé — erős hajótüzérségi támo­gatás mellett. Az invázióra kevésbé al­kalmas hely kiválasztása és a kedvezőtlen, viharos idő miatt a partraszállás megle­petésszerűen érte az ellensé­get. Ez megkönnyítette a műveletet és a partra szállt csapatok harctevékenységét. Egy időben öt helyen, az el­ső hullámban 70 000 ameri­kai és 85 000 brit katona lé­pett a normandiai partokba. A német hadvezetés az el­ső napon nem tette meg a szükséges ellenintézkedése­tó tényező lehet az ellenzék megosztottsága is. Az. hogy országos szinten mind ez ideig nem tudtak meggyő­ző alternatívát kidolgozni a tömegek maguk mellé állí­tására. Igaz, jelentkeztek törekvések tevékenységük összefogására, de az eddig létrejött két. viszonylag la­za csoport egyelőre nem tű­nik igazi ellenfélnek. Szeparatista veszélyek Akad ugyanakkor számos olyan érv, amely a vokso­lás határidejének kitolására késztetheti az új-delhi veze­tést. Ilyen mindenekelőtt a központi kormányzással szembenálló, sőt azzal egy­re veszélyesebb mértékben szembe is szálló politikai erők fellépése. A 700 milli­ós népesség súlyával, az öszefonódó gazdasági, társa­dalmi, vallási és osztályel­lentétekkel küzdő Indiában mindig is alapvető kérdés volt a szeparista tendenci­ák leküzdése. Az elmúlt esztendőkben azonban épp azt figyelhetjük meg, hogy csökkent az ország egységét történelmileg jelképező Nemzeti Kongresszus befo­lyása, s előretörtek a helyi, nacionalista pártok. A május végén rendezett pótválasztásokon például — a tavaly már megkezdődött tendenciát folytatva — ismét az ellenzéki csoportok szere­peltek jobban, s az NKP (I) és 24 megújított mandá­tumból csupán kilencet tu­dott megszerezni. Gandhi asszony pártja még egyes észak-indiai, hindu többségű államokban is visszaesett. Ez önmagában még csak he­lyi, koalíciós kormányok létrejöttéhez, vagy végső két. Ezért az amerikaiak két, egyenként 3—5 kilométer széles és 10 kilométer mély, az angolok pedig egy 35 ki­lométer széles és 6—12 kilo­méter mély hídfőt tudtak létrehozni, ötnapos kemény küzdelem után keresztültör­ték a hitlerista védelmi vo­nalat, 150 kilométer hosszú és 30 kilométer mély parti sávot tartottak kézben, s 16 hadosztály lépett e szűk te­rületen a kontinensre. Nem minden alakult az elképze­léseknek megfelelően. Véres harcok eredményeként 33 napba telt, amíg a kis vá­rost. Caent bevették, ahol a németek új páncélos erőkkel védekeztek. Voltak nehézsé­gek, amelyek az angol— amerikai rivalizálásból fa­kadtak, amelyek az ameri­kaiak időnkénti „melléfogá­saiból” származtak, s nem volt könnyű a De Gaulle ve­zette francia emigráns kor­mány kívánságait sem egyez­tetni a hadvezetés érdekei­vel. Az egész invázió azon­ban nagyszerű fegyverténye volt a szövetséges haderők­nek, amelyek kötelékében há­rom kanadai, egy francia és egy lengyel hadosztály is harcolt... A német hadvezetőségnek tudomása volt arról, hogy 1944-ben partraszállás készül a La Manche-csatornán át. soron a szövetségi államok jogainak régóta sürgetett re­formjában vezethet. Sokkal veszélyesebb tény azonban, hogy az ország több körze­tében eluralkodott az erő­szak. magasra csaptak az in­dulatok. nemegyszer kikény- szerítvén a hadsereg beve­tését is. A legutóbbi válság a hindu és muzulmán hívők véres összecsapásai nyomán alakult ki a nyolcmilliós Bombayban és környékén. Sok ezer otthontalanná vált ember, leégett házak és üze­mek. több mint kétszáz ha­lálos áldozat, mintegy 600 sebesült és több ezer letar­tóztatott — ez a vallási za­vargások mostani szomorú mérlege. Gandhi asszony maga is kénytelen volt a helyszínre utazni az indula­tok lecsillapítására, néhány nap múlva pedig fia, Rad- zsiv kényszerült követni a példáját. A katonaságnak sikerült elfojtania az össze­csapásokat, de a létrejött nyugalom meglehetősen tö­rékeny. Tűzoltó-politika Csakúgy, mint az észak­keleti Asszánban, vagy a Pakisztánmnal határos Kas­mírban uralkodó helyzet: De a súlyos és veszélyes ke­leti helyzet arra kényszerí­tette, hogy a szovjet—német arcvonalon összpontosítsa főerőit. A szövetségesek 2 millió 876 ezer fős expedíciós had­seregével szemben a néme­tek legfeljebb 600 ezer em­bert tudtak harcba vetni. A szövetségesek harckocsik tekintetében 2,7-szeres, re­pülőgépeket illetően pedig 22-szeres túlerőben voltak. Mialatt az angol—amerikai csapatok Normand iában harcoltak, a szovjet fegyve­res erők a hatalmas nyári támadás során szétzúzták az ellenséget a Karél-föld- szoroson, Petrozavodszk- nál és Belorussziában, el­érték Kelet—Poroszország és Lengyelország határát. A szovjet csapatok hadmű­veletei megkönnyítették a szövetségesek franciaorszá­gi harcát. A nyugati országokban napjainkban érthetően ma­gasra csaptak a normandiai partraszállásra való megem­lékezés hullámai. Egyes amerikai történészek megra­gadják az alkalmat arra is, hogy újraírják a 2. világ­háború történetét. Igyekez­nek kisebbíteni a Szovjet­uniónak a nácizmus legyő­zésében játszott döntő sze­repét. az előbbi tagállamban a Bangladesből áttelepültek ügye robbantott ki terror- hadjáratot. az utóbbi pedig hagyományos ütközőpont a két ország között, évtizedek óta problémát okozva Üj- Delhinek. Jelenleg kilátás­talannak tűnik a pandzsábi krízis is: az autonómiájuk kiterjesztését követelő radi­kális szikh csoportok itt egyre veszélyesebb kihívást intéznek Gandhi asszony el­len. aki kompromisszumos ajánlataival eddig nem tu­dott megnyugvást elérni. Pandzsábban ma már min­dennaposak a bombarobban­tások, a merényletek, a tün­tetések, sőt a legfrissebb fejlemények a szabotázsak­ciók kiterjesztését jelzik. Nem irigylésre méltó te­hát Indira Gandhi helyzete. A fel-fellobbanó válsággócok állandó tűzoltó-politikára kényszerítik, s ugyanakkor bőséges muníciót szolgáltat­nak az ellenzék támadásai­hoz. Az elkövetkező hóna­pokban derül ki, hogy az in­diai kormányfő az országos választások előbbre hozata­lával, vagy éppen későbbre halasztásukkal reagál-e a belpolitikai feszültség foko­zódására. Szegő Gábor Tény, hogy a szövetsége­sek inváziója történelmi fontosságú esemény voltj stratégiai jelentősége elvitat­hatatlan. A partraszállás eredményeként kibontakozó nyugat-európai hadművele­tek 1944 nyarától — Fran­ciaország és a Benelux-álla- mok felszabadítása mellett — alapvetően hozzájárultak a fasiszta Németország le­veréséhez, de mindez nehe­zen lett volna elképzelhető a keleti fronton lezajlott ese­mények, a moszkvai, a sztá­lingrádi, a kurszki csaták, a Vörös Hadsereg győzelmei nélkül. A szovjet vezetés a hitle­rista támadás kezdetétől szüntelenül követelte a má­sodik front megnyitását. Er­re azonban az Egyesült Ál­lamok és Nagy Britannia vezető körei csaik akkor ha­tározták el magukat, ami­kor a Vörös Hadsereg győz­tes előrenyomulása, vala­mint a nyugat-európai or­szágok nemzeti felszabadító mozgalmainak erősödése kényszerítette őket. Ezzel együtt a valóságban még a há­ború befejező szakaszában is a szovjet fegyveres erők játszották a meghatározó szerepet a hitleri hadigépe­zet szétszúzásában. Márkus Gyula Londonban június 7—9. között ül össze a hét vezető tőkés ország (USA, Kanada, NSZK, Anglia, Franciaor­szág, Olaszország. Japán) immár évenként megismét­lődő gazdasági csúcsértekez- léte. Ez a tanácskozás abból a szempontból is különböz­ni fog az előzőktől, hogy politikai szempontból az amerikai elnökválasztási kampány , árnyékában zajlik. Az Egyesült Államoknak — pontosabban Reagan elnök­nek és a republikánus kor­mányzatnak — elsőrendű érdeke, hogy a mostani csúcsértekezleten minél job­ban kidomborodjék az Egye­sült Államok erőpozíciója a tőkés világon belül. Ezt a törekvést erőtelje­sen mutatta a fejlett tőkés országok legszélesebb körű gazdasági szervezetének, az OECD-nek május derekán zajlott párizsi értekezlete. Ezen az amerikai' kormányt képviselő Reagan pénzügy- miniszter meglehetősen éles hangot ütött meg. ' Elítélté azokat a szövetségeseket, akik — úgymond — sirán­koznak a magas amerikai kamatlábak és költségvetési deficit miatt. Kijelentette: sem az egyik, sem a másik nem szolgálhat magyaráza­tul az egyes országok gazda­sági nehézségeire. Bizonyí­tékként az amerikai gazda­sági fellendülést hozta fel, gúnyolódva azokon az első­sorban nyugat-európ&i jós­latokon. amelyek korábban ennek a fellendülésnek ideiglenes és törékeny vol­tairól beszéltek. Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Államok gazdasági helyzete pillanatnyilag ked­vezett Reagan pénzügymi­niszternek a leckéztetéshez. Az amerikai gazdaság növe­kedési üteme (évi rátában számolva most csaknem 9 százalék.) Az ipari termelés vonatkozásában ez azt jelen­ti. hogy pillanatnyilag a ter­melés szinvonala csaknem 15 százalékkal magasabb, mint egy esztendővel koráb­ban. Miután az amerikai külkereskedelem deficites, a konjunktúra hajtóereje to­vábbra is a belső kereslet erőteljes növekedése (a múlt évihez viszonyítva 11 százalék.) Mindehhez járul, hogy sikerült továbbra is 5 százalék alatt tartani az infláció ütemét. A számsze­rűen még mindig tekinté­lyes, csaknem 9 milliós munkanélküliség is lassan csökken. A munkanélküliek aránya jelenleg 7,8 százalék, egy esztendővel korábban 10 százalék felett volt. Tárgyilagosan szemlélve a helyzetet, nyíltan meg kell mondani: a londoni részt­vevők közül a világ máso­dik tőkés gazdasági hatal­ma, Japán, a harmadik he­lyen álló NSZK. valamint Nagy-Britannia egyébként is hajlik a konzervatív gazda­ságpolitika követésére. Ja­pán számára, amelynek ipa­ri termelése jelenleg 10 szá­zalékkal magasabb, mint ta­valy, s ahol mind az inflá­ció, mind a munkanélküliség elhanyagolható arányú — voltaképpen csak egyetlen probléma van. Az. hogy túl­ságosan is versenyképes és dinamikus exportgazdaságá­nak érdekeit milyen komp­romisszumokkal tudja majd megvédeni a többi résztve­vő követeléseivel szemben. Más a helyzet az NSZK és Anglia vonatkozásálban. Nyugat-Németországban lé­nyegesen erősebb a gazda­sági konjunktúra, mint Ang­liában. Az ipari termelés több mint 8 százalékkal ma­gasabb, mint egy évvel ez­előtt, míg Angíia esetében az emelkedés csak 3 száza­lék. A különböző arányoktól eltökintve azonban mindkét ország helyzete hasonló ab­ban az értelemben, hogy az infláció alacsony. Az NSZK tartja a 3—4 százalékos szin­tet. Anglia pedig keményen leszorította az áremelkedés ütemét 5 százalékra. Hasonlóság van abban is, hogy mindkét esetben a munkanélküliség jelenti a legfőbb problémát. Az NSZK-ban 2,5 millió körül mozog a munkanélküliek száma. Ez arányait tekintve annyi, mint egy évvel ez­előtt. Angliában több mint 3 millió munkanélküli van. Ez is az egy évvel ezelőtti szintnek felel meg. Mind az NSZK, mind Anglia konzer­vatív kormánya úgy véli: az elengedhetetlenül szükséges iparszerkezeti átalakításo­kat (az elavult vagy nem dinamikus hagyományos iparágaik, acél, gépkocsi, stb. visszaszorítását, és a „jövőt hordozó” elektronikái ipar fellendítését csak ezen az áron lehet végrehajtani. Jellegzetesnek mondható, hogy a szocialista kormány által irányított Franciaor­szágban gyökeresen más irá­nyú kezdet után a politikai vezetés ugyanilyen megoldá­sok felé fordul Franciaor­szágban a legalacsonyabb a csúcson résztvevő államok közül az ipari termelés nö­vekedése. Alig másfél szá­zalékkal magasabb a szint, mint egy évvel korábban Ezzel szemben a munka- nélküliek száma 'körülbelül 2,5 millió, az arányokat te­kintve pedig lényegesen ma­gasabb, mint egy esztendő­vel ezelőtt. Ugyanakkor (Olaszországtól eltekintve) itt a legmagasabb az infláció üteme: csaknem 9 százalék Mindezt a Mitterand-kor- szak „téves gazdaságpolitikai kezdetének” számlájára ír­ják és a kormányzat ma már lényegében megkíséreli anak a konzervatív pzda- sógpöLi ti kárnak egy változa­tát követni, amely akár a munkanélküliség növekedé­se árán is kikényszeríti a gazdasági szerkezet könyör­telen korszerűsítését és az infláció leszorítását. Mindennek a következmé­nye. hogy a csúcson részt­vevő három nagy európai tőkés országban heves szo­ciális konfliktusok zajlanak Ezek nyilván rontani fog­ják a tárgyalási pozíciókat Londoniban. A gazdasági életből kiindulva nyilvánva­lónak tűnik, hogy a londoni csúcsértekezlet az amerikai és részben a japán gazdaság­politika hegemóniájának je­gyében zajlik majd, a meg­születő döntések a dolgozó tömegek érdekeit csorbítják a hét vezető tőkés országban összeállította: Huppan Béla 1944. június 6-óra virradó éjszaka kezdődött „Overlord” — a történelem legnagyobb partraszálló hadművelete A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola és Kollégium felvételt hirdet levelező tagozata GÉPÉSZETI SZAKARA az 1984—85-ös tanévre. Jelentkezési lap beszerezhető az iskola titkárságán A Mátraaljai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, Gyöngyös FELVÉTELRE KERES: — nehézgépszerelő („C’-kategóriájú jogosítvány szükséges). — autószerelő, — lakatos, — esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a Karácsondi úti gépműhelynél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents