Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 144. szám ÁRA: 1984. június 21., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ma hazánkba érkezik Helmut Kohl Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik dr, Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. Tanácskozott az oiszággyilés Napirenden az 1983. évi költségvetés és a külkereskedelemről szóló törvény végrehajtása Szerdán délelőtt 10 órakor a Parlament üléstermében megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelső törvényhozó testü­letünk fórumán megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az ülésszakot Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta el­hunyt dr. Boza József képviselőről, a Bács- Kiskun megyei képviselőcsoport vezetőjéről, az Állampusztai Célgazdaság igazgatójáról, aki 1975 óta volt az országgyűlés tagja. Em­lékét az országgyűlés jegyzőkönyvében örö­kítette meg, s az ülésszak résztvevői egy­perces néma felállással rótták le kegyeletü­ket. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését a tavaszi ülésszak óta végzett munkáról, és döntött a mostani tanácskozás napirendjéről: 1. A Magyar Népköztársaság 1983. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat; 2. A külkereskedelmi miniszter beszámoló­ja a külkereskedelemről szóló, 1974. évi III. törvény végrehajtásáról. Ezután az elfogadott napirendnek megfele­lően Hetényi István pénzügyminiszter tartot­ta meg expozéját. Hetényi István pénzügyminiszter beszéde A költségvetési politika céljait a gazdaságpolitiká­ban megfogalmazott közös nemzeti gazdasági célok: az egyensúlyi viszonyok erősíté­se és az életkörülmények megőrzése, lehető javítása határozta meg. A zárszám­adó törvényjavaslat azt mu­tatja, hogy tavalyi munkánk eredménnyel zárult, jócskán van azonban tanulság, javí­tanivaló — mondotta beve­zetőjében a pénzügyminisz­ter. Az elmúlt évben elért gaz­dasági fejlődés számszerű­ségét tekintve nem volt lát­ványos, de az adott nemzetkö­zi politikai és gazdasági környezetben, — amikor tu­catjával találhatók országok, ahol magas a munkanélküli­ség, széles tömegek élnek lét­bizonytalanságban, adóssá­gok átütemezését kellett kér­a mi politikánk méltán kapott nemzetközi elis­merést és belső támoga­tást itthon, a legszélesebb tömegek részéről. A nemzetközi pénzpiaci helyzet kedvezőtlen máradt, és a protekcionizmus, a diszkrimináció nem csök­kent. Ezek a feltételek és sa­ját munkánk gyengeségei egyaránt hozzájárultak ah­hoz. hogy bár a két alap­vető célt elértük, az ezt alá­támasztó gazdasági folya­matban nem tudtuk a terve­zett teljesítményt mindenütt elérni. Az export például el­maradt az előirányzattól. A nemzeti jövedelem, amelyre kihatott a tavalyi súlyos aszály, alig növekedett. Ilyen aszályt és természe­ti csapást az ország még a 70-es években sem tudott volna — a termelés globá­lis visszaesése nélkül — át­vészelni. Tavaly ennek el­lenére növekedett a nem­zeti jövedelem. Arra azon­ban szükség volt, hogy elő­re nem tervezett intézke­désekkel is biztosítsuk a nyugati adósságállomány csökkentését és a belső egyensúly fenntartását. 1983-ban a költségvetés összes bevétele 543,7 milli­árd forint, kiadása pedig 549,8 milliárd forint volt. A hiány így 6,1 milliárd fo­rint. Ez 4,1 milliárd forinttal kevesebb, mint amennyit terveztünk. A költségvetési hiányt úgy sikerült csökkenteni, hogy az életkörülményekre ható kiadásokat nem kellett me­het . közben korlátozni. Az egészségügy, a szociál­politika, az oktatás és a mű­velődés terén — a szerény lehetőségek ellenére — a ki­adások tavaly 7,2 százalék­ául növekedtek, ami megha­Hetényi István beszámolóját tartja ladja a nemzeti jövedelem növekedését és a tervezett színvonalat is — mondotta Hetényi István. Az állami költségvetés az intézményi és társadalom­biztosítási feladatokra ösz- szesen 280 milliárd forintot fordított, tehát az összes ki­adásoknak mintegy a felét. A lakosságnak nyújtott pénz­beli társadalmi juttatások 10 százalékkal nőttek. A nyugdíjkiadás 75 milliárd forint volt, elérte a nemze­ti jövedelem 10 százalékát. Szeptembertől • emelkedett a régebben megállapított igen alacsony nyugdíjak ősz- szege. Kiterjesztettük a csa­ládi pótlék rendszerét az egygyermekes családokra, a gyermek hatéves koráig. Fej­lődött az egészségügyi ellá­tás, a körzeti orvosi és ügyeleti szolgálat. Közel 500 ággyal bővült a kórházi há­lózat. A társadalmi összefo­gásnak is köszönhetően kö­zel 2000 új bölcsődei hely létesült, és az óvodaépítés lehetővé tette, hogy a ta­valyelőtti 84 százalékkal szemben tavaly már az óvo­dás karú gyermekek 87 szá­zalékát lehetett óvodába já­ratni. Az általános iskolákra ta­valy 14 milliárd forintot for­dítottunk az állami költség- vetésből. A tantermek szá­ma csaknem 1300-zal gya­rapodott, ebből 770 tante­rem új iskolában létesült. Így sikerült elérni, hogy a növekvő gyermek létszám ellenére nem rosszabbodtak az oktatás körülményei. A lakásgazdálkodás új rendszere nyomán érzékel­hetően nőtt a lakosság ér­deklődése a sajátlakás-épí- tés iránt — állapította meg a miniszter. Ezt a folyama­tot fokozott állami segítség­nyújtással támogatjuk. Szo­ciálpolitikai kedvezmény­ként 1.8 milliárd forinttól, kedvezményes állami és bankkölcsön útján 8.2 mil­liárd forinttal folyósítottunk többet tavaly, mint az ezt megelőző évben. A tanácsok igen elismerésre méltó munkát végeztek a magán­lakásépítés segítésében, mindenekelőtt a telekellátás biztosításával. A vállalatok' növelték lakásépítési alap­jukat. és az 1982. évi1 17 000- rel szemben már 27 000 la­kás építéséhez adtak mun­káltatói támogatást. A miniszter kiemelte: az életkörülmények alakulásá­ban elért eredményeinkre büszkék vagyunk még akkor is, ha ezek kétségtelenül el­maradnak számos jogos igénytől. Látni kell azon­ban. hogy mindaz, amit e téren tettünk, nagy terhet ró a gazdaságra, és azzal a hatással jár, hogy mérsék­li a munkából származó jövedelmek arányát az össz­jövedelmen belül, és fékezi a teljesítmények ösztönzé­sének lehetőségét. Ennek alapján indokolt a juttatási rend­szer folyamatos korszerű­sítése, amely jobban biz­tosítja az összhangot a gazdasági lehetőségek és a társadalom igazságérzete között. Tavaly is kitűnt, hogy a vállalatok gazdálkodási színvonala különböző; a tar­tósan az átlagot meghaladó jövedelmezőségű, vagy a szépen javuló eredményeket felmutató vállalatok soka­sága mellett hosszabb ideje nem kevés gyenge teljesít­ményű vállalat is ákád. A jól dolgozók között említhe­tő például a Taurus Gumi­ipari Vállalat, a Szigetvári Cipőgyár, az Alba Regia Ál­lami Építőipari Vállalat. Nem új keletű gondokkal küszködik néhány más vál­lalat. mint például az fro- dagépipari Vállalat, a Fi­nommechanikai Vállalat, a Ganz-MÁVAG és a Vesz­prém megyei Építőipari Vállalat. Ezért a vállalati nyereség általános növeke­dése ellenére több a veszte­séges és alaphiányos válla­lat. Az eseteik döntő többsé­gében a változó piaci igé­nyek lassú követése, terme­lésszervezési és vezetési problémák vezettek az alap- hiányhoz. Fontosnak tartjuk — mon­dotta Hetényi István —. hogy a vállalatok mindenekelőtt saját maguk, saját ere­jükből rendezzék pénzügyi hiányaikat. Néhány vállalatnál nagyon felhalmozódtak a gondok: itt a kormány részben már tett és a jövőben is tenni kíván intézkedéseket. A ne­héz helyzetbe került vállala­tok között szerencsére a többség saját erejéből tesz lépéseket az alaphiány megelőzésére vagy megszün­tetésére. A Bajai Finom­posztó Vállalat például, hogy megelőzze fejlesztési alaphiányát egyik gyáregy­ségét értékesítette; az Asz­faltútépítő Vállalat pedig mérsékelte fejlesztéseit. Eze­ket igen határozott, egészsé­ges lépésnek tartjuk. A mezőgazdasági dolgo­zók helytállása, az időben hozott szervezési, pénzügyi intézkedések egyaránt hoz­zájárultak ahhoz, hogy az aszálykár kedvezőtlen ha­tásait az üzemek többségé­ben sikerült erőteljesen mérsékelni. Az alaphiányos mezőgazdasági üzemek szá­ma az előző évhez képest még így is több mint száz­zal nőtt, az alaphiány is emelkedett. Nem csupán az aszály okozott gondot; ha­nem a mezőgazdasági ter­mékek exportárai is: 1983- ban 8 százalékkal csökken­tek. és a csökkenés várha­tóan az idén sem lesz keve­sebb. A miniszter szólt a válla­lati szabályozásról, amely- lyel egyidejűleg bővítettük és folyamatosain bővítjük az erőforrások mozgósítását, a tartalékok feltárását segítő lehetőségeket. Mint mon­dotta: 1983-ban kísérleteket kezdtünk mintegy 100 me­zőgazdasági nagyüzemben és 117 ezer főt foglalkoztató 21 építőipari és 9 ipari' vál­A párt és a kormány tagjai az ülésteremben lalatnál olyan jövedelem- és keresetszabályozásra, amely a mainál rugalma­sabb és megfelelő adórend­szer révén közvetlenebb kapcsolatot teremt a jöve­delmek és a bérek között. A kísérletbe 'bevont szerveze­tek nagyobb része megfe­lelt a várakozásnak, az átla­gosnál jobb eredményeket produkált, és fejlődött belső irányítási, érdekeltségi rend­szerük is. A keresetek nö­vekedése ezeknél a szerve­zeteknél meghaladta az or­szágos átlagot, és az az ese­tek többségében többlettel­jesítményen alapult. A kí­sérleteket az idén kiszélesít­ve folytatjuk. Most már 380 ezer dolgozót érint a kísér­letbe bevont vállalatok szá­ma. A teljesítmények és keresetek alakulását to­vábbra is figyelemmel kí­sérjük, és hasznosítani fog­juk a tapasztalatokat a jövő évi keresetszabályozás ki­alakításánál. Újszerű intézkedéseink kö­zül a legnagyobb érdeklő­dést a kisvállalkozások kel­tették. Az elmúlt két évben bevezetett új formában a résztvevők száma 1983 vé­gén a foglalkoztatottak 5 százalékát tette ki. A részt­vevők többsége főállása mel­lett, és nem önálló vállal­kozóként dolgozik. Az új vállalkozási formák elsősor­ban a nagyvállalatok hát­tériparaként terjedtek el, jól kiegészítik a hagyományos szervezeti formákat. A várt­nál kisebb az érdeklődés a lakossági szolgáltatások iránt. A kormány szerint a kis­vállalkozási formákkal kap­csolatban szerzett tapaszta­latok általában kedvezőek, de gazdasági és társadalmi sze­repük erősödése megkövete­li, hogy mielőbb következe­tesen megszüntessük a tör­vénysértő jelenségeket, az üzemek felszámolják az itt- ott megnyilvánuló összefér­hetetlenséget. Megköveteljük az üzemek­től a munkaviszonyban és a kisvállalkozásban nyúj­tott teljesítmény egyértel­mű és világos szétválasz­tását, és ellenőrizzük az árképzési szabályok meg­tartását — hangsúlyozta Hetényi István. Eredményeink milliók ak­tív, feszített munkájával vol­tak csak elérhetők. A dolgozók emberpróbáló munkájuk mel­lett élesebben reagálnak a jogszabályok megsértésére, a környezetükben szembetűnő lazaságokra, pazarlásokra, el­várják a hatékony ellen­őrzést és az ellenőrzés nyo­mán a hibák kijavítását, Tudjuk ugyanis, hogy a mulasztások vagy jogsérté­sek kárvallottja — így vagy úgy — mindig a közösség. Elidegeníthetetlen felelős­ségünk ezért, hogy határo­zottá n és következetesen lép­jünk fel minden olyan jelen­séggel szemben, amely a jogszabályokat sérti, vagy a morális szabályozók felrúgá­sával, hanyagsággal, pazar­lással jogosulatlan anyagi előnyök szerzéséhez vezet. Nem oktalan szigor, ha azt hangsúlyozom, hogy senki­nek sincs joga a törvényes előírások megtartásának egyéni mérlegelésével a kö­zösség megkárosítására. A követelmények mindenkire vonatkoznak, a vállalatokra, az irányítószervekre, a be­osztott dolgozókra, a veze­tőkre egyaránt. A céltuda­tos, fegyelmezett munka és a következetes számonkérés éppúgy állampolgári kötele­zettségünk, mint a közva­gyon védelme, vagy a pon­tos adófizetés,. A hibák fel­tárásának alapja mindig a jobbító szándék legyen, en­nek értelmét viszont csak az ellenőrzést követő intézkedé­sek és tettek hitelesítik. A miniszter ezután idő­szerű feladatainkról szólt. Mint mondotta: a tavalyi év fontos és alapvető eredmé­nyei lehetővé, külső körül- > ményeink pedig szükséges­sé tették, hogy nagyobb, de reálisan teljesíthető követel­ményeket állítsunk 1984-ben az ország, a gazdaság elé. Így a nemzeti jövedelem tavalyi, csökkenő mértékű növekedésével szemben az idén másfél-két százalékos növekedést kell elérnünk. Az év eddig eltelt időszakában az ipar dinamikusan, több mint 4 százalékkal emelte termelését, és ezt csökkenő létszámmal érte el. Nőtt a mezőgazdasági termékek fel­vásárlása is. Bővült a szo­cialista országokba irányu­ló export. Mindez kedvező jelenség, s arra utal, hogy van élénkülés a gazdaság­ban, de vannak komoly fi­gyelmeztető jelek. A konver­tibilis elszámolású export­bevétel eddig nem érte el az időarányosan tevezettet, és ebben nemcsak tavalyi gyengébb mezőgazdasági ter­melés játszik szerepet, ha­nem egy-két iparág nem ki­elégítő exportteljesítménye is. Ha fizetőképességünket meg akarjuk tartani és el akarjuk kerülni az import adminisztratív korlátozását — amit mindenképpen el kell kerülni — akkor még tevő­legesebben kell minden te­rületen segíteni* az export növelését. Ahhoz, hogy növekedhes­sen a társadalmi jólét, olyan eszközök kiépítésére, működ­tetésére van továbbra is szükség, melyék a termelés súlypontját a jövedelemkép­ződés növekedése irányába mozdítják, A gazdaság tel­jesítményét azzal is serken­teni kívánjuk, hogy a telje­sítménykényszert gyengítő támogatásokat csökkentjük. Ez nehéz feladat, de min­denképpen előbbrevivőbb, mint tovább terhelni a jól dolgozó vállalatokat, vagy engedni az életszínvonal vé­delméből. Persze, amikor az életszínvonal védelmét első feladatunknak tartjuk, ak­kor arra is gondolnunk kell, (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents