Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 20., szerda S Iskolai Őrjárat S.O.S., Kisköréről Az elmúlt másfél évtized során de sokszor megfordul­tam ebben az oktatási in­tézményben. Ismerősöket, barátokat kerestem fel, olya­nokat, akikkel megvitathat­tam oktatásügyünk hétköz­napjainak aligha csökkenő gondjait, helyi nehézségeit. Ennyi idő alatt — ez ter­mészetes — változott a tes­tület. Néhányan elmentek, hogy másutt is bizonyítsák rátermettségüket, s helyükbe újak jöttek, akik azóta iga­zolták: méltóak a katedrára. Az épület azonban a régi, s ma már csak rendbe ho­zott homlokzata idézi — akárcsak az ötvenen túli hölgyek arcán a kozmetikai beavatkozás — a hajdanvolt szép napokat. Benn azonban megbor­zongunk és szinte riadozunk a konzervált múlttól. A ter­mekben az olajpadló hök­kent meg, hamisítatlan anakronizmusként' hat a la­vór. Néhol szinte elviselhe­tetlennek tűnik a zsúfoltság. Nem csoda, hiszen valahogy meg kellett oldani az egy műszakos tanítást, mert a helyiségekre délután is szükség van. A folyosó rideg, s még a kora tavaszi melegben is didereg az ide látogató, ösz­tönösen is keresve-kutatva a meghittebb zugot. Míg várom a direktomőt. Kovács Márton tornatanár­ral beszélgetek, aki rögvest a mostoha tárgyi adottságo­kat részletezi. Elképzelni is rossz, hogy a hideg zsibongóban tartják — jobb híján — a testneve­lésórákat. Csoda-e, ha a szakember panaszkodik, ha a legalapve­tőbb munkafeltételek hiá­nyát emlegeti... ? ffl Hallgatom a teljesen jo­gos, az egészében indokolt kívánságlistát, s közben azon tűnődöm, hogy miért feled­keztek meg az illetékesek erről az iskoláról. Azt hiszem, rögvest ők se válaszolnának erre a kér­désre. hiszen erre a szellemi őrhelyre éppúgy szükség van mint a többire, azokra, amelyekre gondoltak, ame­lyek közül jó néhány méltó otthont kapott, vagy leg­alábbis szemet gyönyörköd­tető gúnyát öltött. Régen kellett volna ide is a pénz. a támogatás, mert a harminckét pedagógus fele­lősségteljes poszton áll, s igen-sokrétű feladatkört lát el, méghozzá nem is akármi­lyen szinten. Ezt bizonyítja a tényekkel érvelő Járdán Józsefné igaz­gató is. — Felkészült, ötletgazdag, lelkes gárdát irányítok. Az alsó tagozatban 100, a fel­sősben 90, a napköziben het­ven százalékos a szakos el­látottság. Tennivaló bőven akad, hiszen csak szakkör ti­zennyolc működik. Akkor fogalmazok precízen, ha azt mondom, hogy itt kora reg­geltől késő délutánig, illet­ve estig teljes a nagyüzem. Nevelőink mégsem húzódoz­nak a közművelődési jellegű megbízatásoktól. Annál is inkább, mert a kultúrának régóta nincs hajléka — élet- veszélyessé nyilvánították és le kellett bontani —, s az áldatlan állapotok miatti borongást csak az enyhíti, ha legalábbis az ismeretgya­rapítás nívós. Arra csak mellékesen utal — noha nagyon lényeges — hogy a gyerekek meghálál­ják a törődést, s a különbö­Csak a Dohányát érte meg a „dohányt...” Zsúfoltság az egyik teremben (Fotó: Szabó Sándor) ző területi versenyeken igen jól szerepelnek, azaz min­dig ott vannak az első há­rom helyezett között. Ennek ismeretében még zavaróbb az elihagyatottság, s nem véletlenül tűn­nek SOS-jelzésnek a hig­gadt, a tárgyszerűen tálalt adalékok is. — A vizesblokk évekig készült, de tavaly október­ben végre átvehettük. Nem sok örömünk tellett benne, mivel a hanyag, az éssze­rűtlen kivitelezésből szár­mazó hibák egymást követ­ték. A bajokat idejében lát­tuk, közöltük is észrevéte­leinket, de senki sem törő­dött velük. Bosszankodtunk eleget, de most már felcsil­lant a reménysugár: folyik az alapozás: megindult a toldaléképület számos fontos munkálata. Az új szárnyban lesz tornaterem is. Ráadá­sul úgy hírlik: 1984 őszére megtörténhet a kulcsátadás, azaz nálunk is csatát nyer­het a korszerűség. Ez biztatóan hangzik, de hát az újságíró az egészsé­gesen kétkedők kategóriájá­ba tartozik, s a szomorú nyitány láttán nem osztozik a derűlátásban. így aztán hangsúlyozottan továbbítja négyszázhatvannyolc jobb sorsra érdemes tanuló meg­alapozott igényét, s nevük­ben is fokozott figyelemre sarkall mindenkit, aki a nemes ügyért tehet valamit. Ez egyszer maradjon el a módosítás, ne tolódjon el az átadási határidő. Azt is fájlalja — sajnos nem egyedi esetről van szó —, hogy az intézmény ve­zetőjét nem hívták meg a tervtárgyaló értekezletekre, holott ezeken a megbeszélé­seken égető szükség lett volna a pedagógiai szakem­berre is. Vészes feledékenység ez, -mert káros következményeit százak, sőt ezrek viselhetik majd, ugyanis az új létesít­mény legalább ötven eszten­deig szolgálja majd a neve- lést-oktatást. További tervek? Ilyenek is vannak. A szomszédos telken a hetedik ötéves terv során talán tető alá hozzák a művelődés rég­óta hiányzó centrumát. Ha így történik, akkor az eddig mostohán kezelt szel­lemi központ végre rangjá­hoz méltó környezetben fo­gadja majd az értelmi pal- lérozódást remélőket. Mi persze azzal is meg­elégednénk. ha augusztus vé­gén meghívót kaphatnánk az annyira óhajtott avatásra. Ezért az S.O.S. Méghozzá időben ... Pécsi István Méltatlannak bizonyult a beatkorszak hőskorának a felidézéséhez a lagymatag Scampolo és a „nehéz fém” irányzat paródiájának beillő Nashville Teens együttesek koncertje. A hatvanas években is csupán két világslágerre — a Dohányútra a Kis madár­ra futottá az angol csapat erejéből. Am, ez akkoriban elegendő volt ahhoz, hogy a stadionok benépesüljenek si­koltozó tinédzserekkel... Cigarettafüstös klubokban, málló vakolatú tornatermek­ben kezdte akkoriban meg­érdemelten sikeres pályáját a Scampolo. Korának egyik legjobb „utánjátszó zeneka­ra” volt. Olyan híres és nép­szerű énekesek és gitárvir­tuózege léptek fel az egyko­ri klubban, mint Faragó Juddy, s Bontovics Kati. Itt kezdte előadni jellegzetes rekedtes hangján a rock and roll slágereket Zalatnay Sa­rolta is. Az Egerbe látogató együttes bizony-bizony kopott árnyéka volt egykori önma­gának. Nem a jó muzsikák­kal elkényeztetett fülünk csi­szolódott ki annyira, hogy a klasszikusnak számító Shadows, Johny and Hurri­canes számai, slágerei ne dobogtatnák meg újra szí­vünket. Ha az úgy lett vol­na előadva... Ám, az egy­kori nagy zenekarszervező Danyi Béla, a belvárosi szűcsmester fia, korántsem a nagy egyéniségekből álló csapatát hozta Egerbe. A zenészek közül csak a szaxo­fonos játéka emelhető ki. Bi­zony-bizony megcsúszott né­ha-néha a szólógitáros keze is. De hála az ügyes hang­mérnöknek, ez csak a vissz­hangokból „derült” ki. Nem emelte a hangulatot a mű­sorvezető Dévényi Tibor ki­kopott jampecsága sem. S az énekesek közül inkább Postás Julira emlékezünk majd szívesebben. A nosztalgiaest „sztárjai” a Ray Philips által vezetett nashvilli „tizenévesek” meg­próbálták feledtetni a siker­telenebb műsorkezdést. De a hatvanas évek beatkatlanjai- nak hangulatát ők sem tud­ták már felidézni. Ray Phi­lips ügyes stúdiózenészeket hozott magával Londonból, akik gitárszaggató futamok- kel adták elő Rolling Stones, Steppenwolf, Spencer Davis néhai popsikereit. Ez a meg­oldás csak néhány mai csö­vesnek tetszett. Egyedül a nagy sláger, a Tobacco Road felhangzásakor csattant fel elismerően a nyíltszíni taps. Bizonyára csalódottan tá­voztak a műsor végén a ze­nészek is, s nem kevésbé a nosztalgiázni vágyó közönség is. „Snasz” kis koncert volt, méltatlan az egykori nagyok­hoz, — hangzott innen is onnan is a kritika. Különö­sen kellemetlenül hatott ar­ra a néhány emberre a Nashville Teens kislemezzel a hónuk alatt sétáló fiatal angol pár látványa. Amikor a sorok írója megkérdezte tőlük, hogy miért itt árul­ják a lemezeket a válasz így hangzott: „Meg kell ragad­nunk az utolsó üzleti lehe­tőséget is. Így tehát üzletté devalvá­lódott a nosztalgia is, de azt hiszem, nem túl jó üzlet­té! Kár volt lejáratni az egy­kori sikereket, szebb lett volna, ha megmaradnak jó emléknek... (— más) A pincéből a padlásra? Első Emelet ... A tizedik órában még ment (Fotó: Szántó György) Hogyan lehet megunni a focit!? A sivár hétköznapok — amelyeket unalomtól fészke- lődve, a mozgáshiánytól már- már megfulladva töltenek el az iskolapadokban a srácok — valószínűleg elviselhetet­lenek lennének a testnevelés­óra nélkül. Az egyhangú ta­nítási nap egyetlen fénypont­ja ez a 45 perc. Nem csoda tehát, hogy a fiúk lelkese­dése óriási volt az ötlet hal­latán: az év végén addig fo­cizhatnak, ameddig bírják. A nagy álom 36 óra volt. 27-et sikerült teljesíteniük, így is országos csúcs. (A korábbi kereken 24 óra volt.) Korántsem hétköznapi lab­darúgó-mérkőzést rendeztek az elmúlt hét végén Eger­ben, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium udvarán. A ma­roknyi középiskolás — egye­bek közt Molnár Zsolt, Hor­váth Tamás, Aux Péter, Fo­dor András, Tóth Zoltán, Sík Péter, Hegyi Tibor, Ká­ló Zoltán —, azt. remélték, hogy feliratkozhatnak a ha­zai „rekordok könyvének” csúcstartói közé. ★ — 25 órát fociztunk, és utána már csak roskadásig — mondta ezt mintegy 20 óra játék után az egyik már-már ingadozó lábú srác, aztán fadarabként dőlt összeállította: Szilvás István a tornaszőnyegre és egy. na­gyot sóhajtott. Ebben benne volt minden, fáradság és lelkesedés egyaránt. — Először azt hittük, hogy a világ legegyszerűbb dol­ga lesz összehozni — kezd­te Molnár Zsolt, a Szilágyi gimnázium testnevelés tago­zatos diákja, aki a legtöb­bet dolgozott a „nagy derby” előkészítésében. Persze, a maratoni fociból is^ bőven kivette részét. — Aztán ami­kor az első próbálkozás si­kertelennek bizonyult, kicsit elkeseredtünk, kezdeti lelke­sedésünk is alábbhagyott. Szerencse, hogy a Baromfi- keltető Állomás pártfogásá­ba vett minket. Aztán már csak focizni kellett... — Csak focizni... ? — vág a szavába egy verejtékben úszó srác. Felül és lihegve beszél: — Amikor még éj­szaka is újra meg újra fel kellett kelni és rúgni, szív­ből utáltuk már a „bőrt”. Bármilyen matekdogát szí­vesen megírtam volna, csak abbahagyhassam. ★ — A végére kevesen ma­radtunk, ezért nem sikerült végül is a 36 óra. Kevés volt a csere és fizikailag sem bírtuk. De lelkileg is meg­terhelő volt látni a pályáról, ahogy a „szakadt” emberek összeszedik motyójukat és elmennek. ★ — 291—243 hallatszik a szorgalmasan számláló Mik­lós bácsi hangja. — Mennyi van még cse­réig? — szól ki a pályáról az egyik átnedvesedett tri- kójú játékos. — Még tíz perc. — Bent a tornateremben a cserék pi­hennek: ki alszik, ki beszéd­del próbálja frissíteni ma­gát. — Csere! — Megyünk! — és szép lassan, megfontoltan felhúz­zák hólyagos, ragtapaszos lábukra a rongyos tornaci­pőt* Aztán mint aggastyá­nok, lassan, nyögve felemel­kednek, kiegyenesednek tor­náztatják elgémberedett tag­jaikat és komótosan bandu­kolnak a pálya felé. ★ — Gratulálok fiúk! — szól oda a patronáló vállalat kép­viselője, de itt elakadt... hát persze, már ő is fáradt. Szor­galmasan számlálta a gólo­kat, végig a pálya szélén állt, végig a fiúkkal volt. Kellett (lehetett) ennél töb­bet mondani... ? Zsólyomi Emese (Népújság-stúdió) Amit elmondhat egy iskolaújság Milyen szerepet foglalhat el egy iskola életében az is­kolaújság? Egykori diák­szerkesztőként állíthatom: óriásit. Egyes embereknek akár egy életre is meghatá­rozó az a sikerélmény, amit a diákújság jelenthet. Egerben, az alma materek ősi városában minden tan­évben megtalálhatók azok a hagyománytisztelők, akik nem hagyják meghalni az iskolaújságot. Az utóbbi esztendőkben — így az idén is — a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Iskola Mon­danivalónk című lapja hív­ja fel magára a figyelmet. Az öt év alatt, amióta meg­jelennek, olyan fejlődés ta­pasztalható, hogy ma már egy teljesen kívül álló is él­vezheti az írásokat. Bizo­nyíték erre legutóbbi lap­számuk, amelyben a diák- szerzők^ beszámolnak az is­kolai diáknapokról, bemu­tatják a 2. b. osztályt, s azt a két tanulót, akiket nem­régiben vettek fel a pártba. Megtudhatjuk, hogy milye­nek a mai elsősök, s arról is szó esik, hogy hol terem az egri kakas. Ezt a fóru­mot is kihasználva búcsúz­nak a negyedikesek, s ter­mészetesen nem maradhat ki a lapból a humor, és a sport sem. Mi minden kell egy jói szerkesztett, sikerélmények­hez vezető iskolaújsághoz? Elsősorban elhatározás, lel­kesedés, akarat. Ez az, amit ímmel-ámmal nem lehet csinálni. Ügy tűnik, a ke­reskedelmiben mindez együtt van. S annak idején jól választottak címet is. Ennek a lapnak valóban van mondanivalója! (kis szabó) Másfél éve alakult a fővárosban az Első Emelet nevű rockcsapat. Részben a Solaris, tagságából ver­buválódtak, de alapvetően újfajta zenét hoztak létre. Kemény, fiatalos, muzsikát. A hat fiú átlagos életkora huszonkét év. mégis a ru­tinos, kiforrott zenészek magabiztosságával „győ­zik le” közönségüket. Az elmúlt pénteken az egri If­júsági Házban léptek fel. Egy átlagosan konzervatív felnőtt, ha rájuk néz elhúz­za a száját: — „Fülbevalós botrányhősök, punkok” — mondja, s rájuk sem figyel. Pedig őket hallgatva rájö­hetne, hogy nincs igaza, ami­kor legyint mindenre, ami nem konvencionális, s hogy semmi jogunk agresszivitást, ürességet, rossz szándékot feltételezni a különc külső mögött. ★ Miért tetszett az Első Emelet zenéje? Mert képzett muzsikusok alkotják a társaságot. Mert összhangban szólnak hang­szereik. Mert szövegükből kitűnik: jószándékú embe­rek. Amit és ahogyan el­mondanak, az fiatalos és őszinte. Miért nem tetszett? Mert nem mindig erede­ti. Néhány pillanatra át­estek egy olyan végletbe, amelyen már nemcsak té­nyeket, érzéseket közöltek, hanem bölcselkedni kíván­tak. Ekkor néha becsúszott egy-két rózsaszínű, vagy túl fekete frázis. Az Amerika, a Tilalom­fák lendülete, könnyedsége mindenért kárpótolt. ★ Másfél esztendős történe­tük címszavakban: ŐRI-en­gedély, televíziós fellépés, kislemez, magyar- és NDK- tumé. saját klub, ezerfős törzsközönség, az év felfe­dezettje cím elnyerése, nagy­lemez-szerződés. Kevés zenekar dicsekedhet ilyen gyorsan emelkedő si­kergörbével. Ráadásul nem nyergeitek meg múló divat­hullámot. Instrumentális ze­néjük sem tartozik a köny- nyen emészthető muzsikák sorába, szövegeik sem sziru­posak. Csupán a tehetségük tit­ka gyors berobbanásuknak? — Nem ilyen egyszerű a dolog — válaszol Tér eh István zenekarvezető. — Rengeteget dolgoztunk. Non­stop próbákra volt szükség, hogy ilyen rövid idő alatt kialakíthassuk több órás re­pertoárunkat saját dalaink­ból. Sokat jelentett, hogy állandó klubhoz jutottunk. No és, hogy volt miből meg­venni saját szerelésünket. Értéke egymillió forint! .. Szabó Péter Az Első Emelet teljes pompájában (Fotó: Molnár István)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents