Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 17., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Úgy ítélem meg...! Interjúk és riportok olvasása kapcsán éppen napjainkban igen gyakran találkozhatunk a címbeli nyelvi formával. A többes első számú alannyal szerkesztett, kissé szerénykedő úgy ítéljük meg változatot is sokszor halljuk és olvassuk. A közlésbeli egyhangúságot is eredményező, szinte közhelyszerű nyelvi formával a riportalanyok a magabiztos véleményüket vezetik be, s ennek érzékeltetésére elégtelennek tartják már az a véleményem, véleményem szerint, úgy vélem szókapcsolatok fel- használását. Volt idő, s nem is oly régen, amikor a riporter kérdésére, ilyen szerényebb nyelvi alakulatokkal kapcsolódtak be a beszélgetésbe: gondolom, úgy gondolom, azt hiszem, úgy hiszem, szerintem. Az állandó jelentkezésük miatt a személyes jellegű megnyilatkozások is megszürkültek, szinte közömbösekké váltak. Ma már ezen is túl vagyunk. Illetőleg átvette a felnőttektől ezeket a nyelvi formákat az ifjúság, s az iskoláskorúak feleletük közben gyakran használják mondatkezdőnek a szerintem kifejezést. Szoktassuk le őket erről a tartalmatlan, kiüresedő szóalakról! Aki a riportok és interjúk korunktoeli fejlődését nyomon kíséri, újabb nyelvi jelenségre találhatott. Feltűntek az úgy érzem, érzésem szerint, meglátásom szerint, nekem úgy tűnik kifejezésformák. A meggyőződésem szerint már ritkábban hallható és olvasható, pedig a megnyilatkozás etikai hátterére vonatkozólag is értékes információt fogalmaz meg vele a riportalany. A bizonytalanság is ott bujkál az úgy találom közlésformában. Nem örülünk a jelentkezésének már ezért sem. Különben is idegenszerű nyelvi forma: a német nyelvi analógiákat juttatja eszünkbe. Hogy napjainkban miért szaporodott el a riportokban és interjúkban az úgy ítélem meg nyelvi forma annak több oka is van. Először is. mert divatkifejezéssé vált, s rájár a szánk is, s toliunk hegyére tolakodik unos-untalan. Másodszor: az ítél, a megítél igealakok önmagukban is utalnak a megnyilatkozó értékelő szándékára. Harmadszor: más jellegű közlésekben is gyakran jelentkezik az ítél, megítélj/ igepár, ilyen szöveg- összefüggésekben : „Optimista módon ítélem meg a csapat további szereplését”. (Népújság, 1984. máj. 13.). — „A politikát úgy ítéli meg, mint valami távoli dolgot.” (Élet és Irodalom, 1984. máj. 18.) A rádió és tévé riporterei is rákaptak a két ige használatára, s már kérdéseiket is ezzel a formulával kezdik: Megítélése szerint, lesz-e látszatja a próbálkozásnak. Sportközvetítés közben hallhattuk ezt a megfogalmazást: Hogy ítéli meg, lesz-e gól a hátralévő percekben. Ez már sok! Ítélkezzünk ebben a nyelvi kérdésben is meggondoltab- ban, szerényebben. dr. Bakos József Reklámfilmek Cannes-ban Sas István négy alkotása képviseli a magyar filmeket a cannes-i nemzetközi reklámfilm fesztiválon, amelyet június 18. és 23. között rendeznek meg. Az „Exotic”, • „Fabulon atlasz” és a „Cala” eímű produkciók a magyar kozmetikumokat reklámozzák, míg a negyedik, az „Elcsúszás” című film a balesetmegelőzésről szól. MEXIKÓ LÁNGOKBAN Forradalom - egyéniségek nélkül...? Sorsdöntő évek, hónapok, sorsdöntő tíz nap Mexikó történetében. Az 1910-es évek forradalma a diktatúra ellen. Délen Emiliano Zapata, északon Pancho Villa vezetésével kelt föl a nép, hogy kivívja szabadságát. A történelmi eseményt nemcsak a krónikák lapjai őrzik, de szépirodalmi művek is. A legismertebb, a legnépszerűbb: John Reed, magyarul Viva Villa címen megjelent könyve. Ez a regény ihlette Szer- gej Bondarcsukot, hogy megalkossa a Mexikó lángokban című filmet. A szovjet— mexikói—olasz kooproduk- cióban készült mű, maga eleve magában hordozta hát a monumentalitást, a forradalmi hősiességet, a látványosságot. Nos, Bondarcsuk nem is marad adós egyikkel sem, hiszen ő mestere a lenyűgöző csátajeleneteknek, a totális képeknek épp úgy, ahogyan az emberi lélek ábrázolásának. A számos felejthetetlen film alkotója, aki immár egy teljes életműre tekinthet vissza, bár földrajzilag távoli, eszmeiségben mégis közeli vidékre kalandozott. Nagyon is érthető, hogy az amerikai haditudósító John Reed legendájában elsősorban a forradalom ragadta meg a rendezőt. Hiszen ez az a téma, amely önmagát kínálja a vászonra. Ám, nem maradhatott ki John Reed személye, szerepe, szellemisége sem. Azé az emberé, aki végigélte — később harcolta is — e forradalmat, azé az íróé, aki regénybe fűzte a történeteket. Nos, lehet, hogy hosszúsága miatt vált lassú sodrásúvá a film. A csatajelenetek ugyan tökéletesek ebben az alkotásban: lenyűgözik, fölkavarják a nézőt. A tömegek összecsapása, a lovak vágtatása, az igazságukért harcot vívók halála — képben mind-mind mesterien megjelenített. Ám, amíg Bondarcsuk eljut egy-egy ki- teljesedésig, — az előkészítő jelenetek olykor kifejezetten unalmasak. S ahogy töpreng a néző, rájön, hogy miért. Egyszerűen nem rajzolódnak ki markánsan a jellemek: tömeg van, arcok vannak, ám egyi- kőjükhöz sem tud közel férkőzni a néző. Meglehet, épp így akarta szemléltetni a rendező a nép egységét. Csak sajnálatos módon, így maguk az emberek hiányoztak a teljes egészből. Ezért is maradhatott bennünk olyan érzés a „Vége” felirat után: egy látványos western-fil- met kaptunk, nem többet. A film két főszereplője Franco Nero és Ursula Andress nagyságukhoz, tehetségükhöz méltó játékot nyújtanak. Ám, a rendezői elgondolás mintha az ő jellemüket is béklyóba kötötte volna. .. Mikes Márta Magyar művészek külföldön Júliusban is számos magyar művészt — szólistát és együttest — várnak külor- szági vendégszereplésre. A Magyar Állami Operaház Balettegyüttese a bre- genzi ünnepi játékokra utazik. A Győri Balettet és az MRT Szimfónikus Zenekarának kamaraegyüttesét Görögországba hívták meg. Operaénekeseink közül To- kody Ilona Ausztriában, Takács Klára és Kováts Kolos Olaszországban lép fel Verdi Requiemjében. Lantos István és Kocsis Zoltán zongoraművészeket Ausztriába, Ella István orgonaművészt Csehszlovákiába és az NSZK-ba, Onczay Csaba csellóművészt Milanóba várják. Virágh Endre orgonaművész Itáliában vendégszerepei, Szenthelyi Miklós hegedűművész az Egyesült Államokban lép fel három alkalommal, míg Hegedűs Endre zongoraművész Kubában turnézik majd. Össze nem hasonlítható Olykor a bőség Mondják, hogy a véletlen a legnagyobb szervező. Ezt igazolja a tény: Gyöngyösön egyszerre két művészeti tárlat kínálja magát, anélkül, hogy bárki így akarta volna ezt az egybeesést. Kő Pál neve már jól cseng a mátraalji településen. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy most avatták Károly Róbertét ábrázoló szobrát. Azóta mi is lenne az egyik fő beszédtéma, mint maga a szobor. Jó lehetőség ez egyben arra is. hogy jellemezze az alkotót, művészi felfogását, eszközeit, érzés- és gondolatvilágát. Plasztikái, domborművei, kompozíciói a Gyöngyösi Galéria termeiben láthatók. A folytatásaként szinte mindannak, amit a városi kiváltság adományozójáról készült szoborral kapcsolatban el lehet mondani. Nem egykönnyen lopja a szívébe magát Kő Pál azoknak, akik feléje fordulnak, ö masabb a megszokottól. Szikár formái, szűkszavú kifejezései és szinte a vissza- vonultságig önmagába térő lelkivilága sokkal több ráér- zést igényel, mint amennyi elegendő másfajta alkotás felméréséhez és elfogadásához. Mintha a korábbi, esztétikus művészelődök világát foglalta volna magába — természetesen a modem technika bravúrjait használva fel eszközként a megvalósításhoz. Alig néhány száz méterrel a galériától, a Diósy-teremben Moldován István képei várják a látogatókat. Ahogy Kő Pál „gyöngyösi lett’, úgy Moldován „gyöngyösi volt”, hiszen nem most lép először ebben a városban a közönség elé. Sajátos világ, sajátos alkotási mód és színhasználat az övé is. Szereti a geometriai formákkal való építkezést. Jellemző rá az a furcsa, majdhogynem „palóc- színvilág”, ami minden képén eluralkodik. A kék, a zöld és a vörös mellett a mélybarha kontrasztja éppen úgy otthonos, mint a világító sárga, vagy a fénylő fehér. A sötétebb környezetből azonban mindig kiemelkedik valami olyan derűs részlet, amely az öröm. a remény hordozója. Együttélnek ezek a színek, egymástól elválaszthatatlanok. így alkotnak valódi egységet: magukon hordva a valós világ ellentmondásait és hangulati változatait. A témák ismétlődnek: a tanya és a virágcsendélet. A mostani anyagra ezek a jellemzőek. De a ház, az épület. a táj és a virág sem önmagában él a vásznon, hanem ott van vele együtt az érző. a gondolkodó ember is. Nekem csupa derűt adott mindaz, amit Moldován vászonra vitt. A két művészeti anyag jó örömök forrása, ”a jó időtöltés lehetőségét kínálva gyöngyösinek és másnak is. (gmf) ÜJ SZOT-üDüLö NYÍLT BALATONSZÉPLAKON. Balaton- széplakon megnyílt a SZOT legújabb, 354 szobás I/A. kategóriájú üdülője. Az 550 millió forintos költséggel épülő üdülőben helyet kapott egy kétezer adagos konyha, étteremmel, 400 személyes színházterem, egy hasonló nagyságú előadóterem és egyéb, a beutaltak kényelmét szolgáló létesítmény (MTI fotó: Czika László) lantást vetett az apró bogarakká zsugorodott embertömegre, majd az eléje kifeszített drótkötelet bámulta. Nem igaz, hogy kettőt nem lépek rajta. Kettőt biztosan! Egyet ballal, egyet jobbal. És kész! Ti meg ott lent mégiscsak megtudjátok, hogy élt közietek valaki, úgy hívták Kései Béla, vagy ha jobban tetszik: Béla Kései. Dél. Hát akkor, nosza! Bal. jobb... bal... jobb... bal... jobb... bal... jobb... Amikor átért, lentről hang- orkán emelkedett a magasba. A drótkötélrögzítők ott a tetőn akartak gratulálni, de Kései leintette őket: ugyan, semmiség! Először a balt, azután a jobbot, megint a balt... Így ni, mondta, és megindult visszafelé. De akkorra már a túlsó házhoz rögzített drótkötél csomóját kioldották a munkások. A drótkötél aláhullott, Kései meg csak ment: bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb, bal... S cilinderét emelgetve le-leintett a tömegnek... Aznap délután esett az eső. Valaki megpiszkálhatta a felhőket. VÉGE III/3. A plakátokra húszcentis betűkkel nyomtatták ki Béla Kései nevét, alá pedig feleakkora betűkkel: világhírű akrobata hazatért szülővárosába. ö kérte így: Béla Kései. Nehogy a házban valakinek szemet szúrjon a névazonosság. Titkon azért várta ám, hogy valaki rákérdezzen. Legalább a házmester, hogy mondja csak, Kései úr, rokona maga a világhírességnek ? De őróla még ekkor sem vett tudomást senki. Várjatok csak, mondogatta a plakátokon jelzett nap előestéjén. Ilyen nyugodtan még egyszer sem aludt el. Nyolc is elmúlt, mire megébredt. Így nem tudhatott arról, hogy az emberek már éjféltől gyülekeznek a két toronyház között, bár csak déli tizenkettőre hirdették a világszám kezdetét. Kései Béla úgy gondolta, tíz óra tájban felöltözik új ruháiba, kisétál az utcára, hadd csodálják délig is. De elvetette az ötletet. Majd magamra öltöm a közeli ház alagsorában, döntött végül. Tíz óra. Arca a tükörben, mosoly sehol. Megmutatjuk nekik, igaz? — kérdezte tükörtársátói, mintha biztatást várt volna tőle. A tükörmás biztatóan bólintott: menj csak! Késeit kihalt utcák fogadták. Hinni sem merte, mindez miatta van. Az egyre erősödő fúvószenekari koncert is... A közeli ház alagsorában aztán, ahogy eltervezte... A két tízes között már feszült a drótkötél. A tömegből innen is, onnan is autogrammot kértek tőle. Majd utána, mondta nekik. Zvolnky Zita illusztrációja Többen virágcsokrot szó- Még öt perc. rongattak. Vendégségbe ké- A fúvószenekar abbahagy- szülhettek? ta. Már a tetőn. Még két perc. Lenézett, megborzadt. Fel- e®r' nézett: - néhány szeplőnyi Fanfárok hangja. felhő. Kései Béla megvető pil. .
