Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 15., péntek A SOMOGYI KÖNYVTÁR új ÉPÜLETE. A szegedi Dóm téren elkészült az ország egyik jelentős kulturális beruházása, a Somogyi Könyvtár, és a Csongrád megyei Levéltár új épülete (MTI fotó: Nagy László felv. — KS) Pécsi István: Évtizedek az ifjúságért (A nevelés professzora — emberközelből) Tanítványai, tanár társai, barátai és családtagjai a napokban köszöntötték 80. születésnapján dr. Somos Lajos nyugalmazott főiskolai tanárt, a Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozatának elnökét. Erre az alkalomra jelentette meg a Magyar Pedagógiai Társaság azt a kiadványát, melyben az olvasók betekintést nyerhetnek Észak-Magyarország egyik legjelentősebb elméleti és gyakorló pedagógusának életútjába, munkásságába. Ez a pálya, amelyet a szerző olvasmányosan, de tudományos igényességgel mutat be, nem szokványos. Az indulás nehézségei (a hajdani juhász család hetedik, legkisebb gyermeke), a pedagógus-sors rögös szépségei, a tevékenység a nyugdíjaskor egyaránt jellemzői hivatásának. Pécsi István hűen érzékelteti, hogyan jutott el ez a kartársai és tanítványai által méltán tisztelt nevelő „Az akkoriban nem nagyon érdekelt a tanulás”-tól addig, hogy a bibliográfiát igényesen összeállító dr. Szecskó Károly több mint 110 könyvet, cikket, elemzést sorolhatott fel Somos tanár úr munkáiból. Az életút és a róla szóló könyv sok hasznos olyan tapasztalatot is kíván, amelyből a ma pedagógusa is tanulhat. Egyet ezek közül szeretnénk kiemelni: a ma pedagógiájának is egyik központi kérdése a hátrányos helyzetű tanulókkal- való foglalkozás. A szerző arra is szépen világít rá, hogy nem elegendő a társadalom, az iskola, a pedagógus lelkiismeretes törődése, a sikerhez tanulók akaratára, tettrekészségére és szorgalmára is szükség van. Színes sztorik tárják elénk egy emberséges, tanítványait követelve szerető pedagógus munkásságát. Jól érzékelhetően rajzolódik ki az életút meghatározó szerepe a pályára. A hátrányos helyzetből indult tudós tanár egyik központi pedagógiai problémája az ilyen indíttatású tanulókkal való foglalkozás lett már a felszabadulás előtt is. Dr. Szabados Lajos ★ Dr. Somos Lajos munkásságáról filmet készitettek, melyet a televízió csütörtökön sugárzott Teremtő nyugtalanság címmel. A forgatókönyvet dr. Nagy Andor kandidátus, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára írta. A magyar nyelv hete Heves megyében Az összegezés és az értékelés szándékával adunk számot az 1984-es magyar nyelv hete Heves megyei rendezvényeiről. Maga az elnevezés már nem fedi a valóságot: az egy hét időtartama szűknek bizonyult arra, hogy eleget tehessünk annak az érdeklődésnek, amely anyanyelvi nevelőismeretterjesztő előadássorozatunkat kísérte. Meg kellett tehát hosszabbítanunk anyanyelvűnk ünnepi hetét, annál is inkább, mert az anyanyelvi ismeretterjesztés megújulásának vagyunk tanúi itt Heves megyében is. Az érdeklődők köre is tágult, az előadásokat kérő intézmények, szervezetek száma is növekedett. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor alig lesz olyan helység megyénkben, ahová nem juthatnak el előadóink. Ennek az örvendetesen megnövekedett érdeklődésnek és igényinek megfelelően érvről évre bővítenünk kellett tematikánkat, korszerűsítenünk illett előadásaink módszerét, új és új előadókat kellett megnyernünk vállalt feladataink elvégzésére. Az alábbiakban éppen arról adunk számot, hogy mindezeket a célokat igyekeztünk el is érni. Példamutató volt a szervezés is. Ebben kulcsszerepet vállalt a TIT Heves megyei Szervezetének vezetősége, magyar nyelvi szakosztálya és a tanárképző főiskola magyar nyelvészeti tanszéke. De valójában itt is bővíteni illik a rendező szervek körét azoknak az intézményeknek a nevével, akik vállalták és példás rendben megszervezték megyénk városaiban, községeiben a magyar nyelv heti előadásokat. A szervezés irányítását végző Tóth Vil- mosné, Kőfalvi Katalin (Eger), Sisáné Murai Judit, Bozsik István (Gyöngyös), Dr. Nagy Ferenc (Heves), Császár István (Füzesabony) segítségével sikerült elérnünk, hogy előadóinkat mindenütt jól megszervezett hallgatóság várta, s az előadások légköre is olyan volt, amely alkalmat adott arra, hogy valódi partnerviszony alakuljon ki az előadók és hallgatóságuk között. Megyei rendezvénysorozatunk nyitányát április 10- én Füzesabonyban tartottuk a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola vezetőségénék, tanárainak és ifjúságának rendezésében. A megnyitót Eperjesi László igazgató tartotta, s köszöntötte a nagy számban megjelent hallgatóságot. Az ifjúság rövid, de igényes műsora is szép keretet adott az ünnepi megnyitónak. A megnyitó rendezvény előadását Dr. Koltai Ádám, a TIT országos magyar nyelvi választmányának tagja tartotta. Tartalmas és igényes előadásáról a Népújság hasábjain Pécsi István számolt be. Az előadás témája: Hogyan beszél ifjúságunk? Ez sem véletlen: a magyar nyelv hete idei, 1984. évi előadásainak központi kérdése „Az ifjúság beszédkultúrája” témakör volt. Ezt a témát megyénk több helységében is sok iskola, intézmény (ifjúsági klub, könyvtár, szülői munkaközösség, nevelési központ stb.) kérte. A téma időszerűségéről azok is vallottak, akik hozzászóltak előadásainkhoz. Egyetértettek azzal is, hogy hasznos volt ilyen keretek között is mérlegre tenni ifjúságunk nyelvhasználatát, nyelvi viselkedési formáinak alakulását. Mindezt azonban elsősorban * a szükségesnek tűnő javítások felvázolásával igyekeztünk a hallgatóság elé tárni, azaz nemcsak a diagnózist írtuk le, hanem a megfelelő terápiára is voltak elgondolásaink. Ebbe a témakörbe vonhatók idei előadásaink közül ezek is: Az élőszó az iskolában: a tanulói beszéd. Az ifjúság köszönési és megszólítási gondjai. Beszédkultúra és if júság. Hogyan beszél a mai fiatalság? Anyanyelv és az ifjúság. A kultúrált beszéd és nyelvi durvaság tünetei sitb. Témakínálataink közül elsősorban ezeket kérték a rendezőszervek: A Heves megyei nyelvjárás. A nyelvi humor és forrásai. Humor és derű a nyelvtanórákon. Köznyelvi szóhasználat, iskolai szóhasználat. Anyanyelvi tudat, nemzeti tudat. A szövegelemzés kérdései. Gyöngyös város 650. jubileumi éve alkalmából ajánlott két témánkat is sok iskolában, intézményben (pl. a Húsipari Vállalat, a Bugát Pál Kórház, a kékeste- tőd Állami Gyógyintézet klubjában) szép számú hallgatóság előtt, fejthettük ki. Gyöngyös város nevének élettörténete, Gyöngyös város népének szólásai és közmondásai témák előadásai kapcsán még arra is kaptunk lehetőséget, hogy a szóláskészletet bővíthessük. Több intézmény és szervezet kérte ezeket a témákat is: A közéleti nyelvhasználat: az értekezletek és a viták nyelvi formálása, a meggyőző beszéd retorikai és módszertani követelményei. A gyöngyösi pártszervezet aktivistái, a gyöngyösi mezőgazdasági főiskola TIT-es csoportja részére tartott előadásaink arra is lehetőséget adtak számunkra, hogy a magyar nyelv heti előadásainkkal részt vállaljunk a különböző továbbképzési célok megvalósításában is. Ezért ítéljük újszerűnek és hasznosnak azt. hogy több előadást kértek a szülői munkaközösségek részére is. A megtartott szülői értekezletek után rendezett TITelőadásokon megjelent szülők nagy száma a jövőbeli a'nyanyelvi nevelési és ismeretterjesztő munkánk szempontjából is figyelemre méltó jelenség. Az ún. „helyi jellegű” témák (A Heves megyei palócok szókészlete és szó- lóskincse. A török világ nyelvi emlékei, az egri nép szókészletében és szóláskincsében. Hogyan beszél a Heves megyei nép? stb.) iránti érdeklődés arra figyelmeztet bennünket, hogy a jövőben ezt a témakört bővítenünk kell. Hasznosnak bizonyult Az idegenvezető nyelvhasználata téma felvetése is. Mind Egerben, mind Gyöngyösön a megfelelő szervek továbbképzési célok szolgálatába is állíthatják ezt a témakört. A magyar helyesírás korszerűsítésének idején ez az évi magyar nyelv heti előadások körébe vontunk helyesírási témákat is. Célszerű lenne, ha nemcsak az iskolai tanulók számára rendezett előadásokon hallhatna a hallgatóság e fontos témakörről, hanem a felnőttek is a különböző művelődési házak rendezvénysorozata keretében. A köszönet és tisztelet hangján és szándékával kell szólnunk előadóink feladat- vállalásairól. Ezen a téren is új helyzet alakult ki. Az eddigi szakelőadóink, nyelvészeink (Dr. Chikán Zol- tónné. Dobóné Dr. Berencsik Margit, Dr.. Fekete Péter, Dr. Pásztor Emil, Dr. Raisz Rózsa, Dr. Bakos József) mellett több kartársunk, TIT-aktivistánk is beállt a sorba. Előadásokat vállalók névsora ebben az évben is bővült. Molnár Endréné, Farkas Istvánná, Kovács Sándomé, Sajtos Dezsőné, Rubóczky Andrásné, Eperjesi László, Szabó Béláné, Jakab Sándorné, Bakondi János előadásait megköszönve, a nyelvi szakosztály jövőbeni feladatának tekinti, hogy olyan előadói konferenciát rendez számukra, melynek keretében az anyanyelvi nevelési és ismeret- terjesztési előadások, nyelvi, retorikai és módszertani követelményeinek elméleti, gyakorlati vonatkozásait állítjuk előtérbe. S végül köszönetét kell mondanom azoknak, akik Heves megye városaiban és helységeiben aktív részt vállaltak az ez évi magyar nyelv heti előadások megszervezésében. Az iskolák vezetői, pedagógusai mellett köszönet illeti a különböző klubok, könyvtárak és művelődési házak vezetőit, s nem különben azt a többszáz hallgatót, köztük igen sok ifjú embert, akik mindig fegyelmezetten, érdeklődéssel hallgatták meg előadásainkat. A magyar nyelv heti előadások azt a feladatot is vállalják, hogy egyre értőbb és érdeklődőbb hallgatóság nevelődjék a valóban értelmes és hasznos előadások ismeretanyagának és tanulságainak befogadására és továbbadására. dr. Bakos József a TIT megyei magyar nyelvi szakosztály elnöke Ill 1. Kései Béla életkorát be- határolhanánk úgy is: harmincon túl, negyvenen innen. Mivelhogy küllemének gyakori változása években mérhető nála. Ha például odafönt beborul a magassá- gos, Kései három-négy esztendőt is magára vesz, olyannyira szomorú. Ha viszont süt a nap, s odafönt szeplő- nyi csak a felhőség, nem fordítható meg a tétel; Kései Béla ilyenkor nem tűnik három-négy évvel fia- talabbnak. Legföljebb egy- gyel, jobb esetben kettővel. Persze, ezt nem szabad általánosítanunk — szakmájára nézve marós — hősünk esetében, mert nemegyszer csaknem szétcsorgott a napkorong, ő mégis ki volt bélelve búval. Kései Béla vissza-visszaté- rő búja szürkeségének tudatából fakadt, ö mondta egyszer tükörmásának: mi a túrónak születtél e világra, ha képtelen vagy kiemelkedni? Éled a szürkék hitvány életét, s bárhogyan is helyezkedsz, a nap nemcsak téged ajándékoz meg sugaraival. No, azért azt nem mondhatjuk Késeire, hogy az irigység táplálta volna benne a tükör előtti monológot. Nem volt ő irigy, csak egyszerűen szürke. Mit akart Kései? Hogy reá figyeljen a nagyvilág? Dehogy., Megelégedett volna azzal is, ha a kisvárosban ujjal mutogatnak felé, vagy ha az utcájukban, na jó, legalább a házból valaki a szemével intett volna suttyomban a szomszéd felé, hogy nézd Zvoissky Zita illusztrációja csak, ott megy Kései. De nem. Kései Béla már nem járta a kisváros utcáit virágcsokorral és papírpanírba rejtett hosszú nyakú üveggel. Megtette ezt korábban több vasárnapon is, csakhogy a járókelői azt higgyék: vendégségbe tart, vagy: de rendes, visz a feleségének virágot. Nem kapott efféle jelzést, hát felhagyott a vasárnapi szertartással, s üldögélt agglegényi magányában otthon. Egy ilyen magányvasárnapon fogadta meg; mindenáron ki fog törni saját szürkeségéből. Majd ő megmutatja! Verset akart írni, de nem volt kihez, hát elvetette a papírt és a szándékot. Épp esett az eső, mindenki rohant az utcán. Itt az alkalom, gondolta, s hajadonfőit, egyszál ingben sétálni indult. Ernyő? Minek?! Hogy még inkább kitűnjön a rohangáló, a tócsákat kerülgető embertársai közül, megállt az egyik tócsánál. A tócsa a járdán volt, a járda mellett autó. Kései jókorát dobbantott a tócsába, fröcs- csent a lé az autó oldalához. De hiába e fordított művelet, senki sem állta őt körül, senki sem csettintett, hogy ez igen! Ezt nevezem! Ilyen ám a bátor ember! Ha látta is esetleg valaki, egészen mást gondolt Késeiről. Azt gondolhatta volna. .. Pedig nem volt az! Csak szürke. Néha-néha fellobbant benne valami, valami szikrányi fény, de az azonnal ki is aludt. Így hát maradt a szürke kis senki. A névtelenség már-már hurokként ölelte a nyakát, szorongatta. Azért is megmutatom ezeknek, ki az a Kései Béla, mondta egy napon tükörmásának, és kacsintott egyet. Arca mosolyra rándult. Meg is lepődött emiatt, mert ilyet aztán rég látott a tükör, a tükörkép és Kései. Agyában mocorogtak a gondolatok, szája széléről hol eltűnt, hol visszajött a mosoly, később már tartósan húzódott szét a szája, már röhögött is, tán még tapsolt is örömében. Ez az! — mondta a tükörnek, és boldogan becsapta maga mögött a fénytelen lakás ajtaját. A spórolt pénz a zsebében szorongott. Az áruház pultjára rakott bőröndök közül kiválasztotta és megvette a legnagyobbat. Kirohant vele az utcára. A járókelők most azt hiszik, vonatra sietek, gondolta, mivelhogy azok készséggel adtak utat nekL Kezdetnek nem is rossz! De várjatok csak, mi jön ezután?! (Folytatjuk) A vilógsz ónt Hámor Vilmos:
