Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-15 / 112. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1984. május 15., kedd Jugoszlávia Személyi változások A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának közleménye A TASZSZ-hírügynökség hétfőn közzétette a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának alábbi közleményét: Nyugat-Európában folytatódik az amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepítése. Azért a Szovjetunió és más szocialista országok kénytelenek válasz- intézkedéseket tenni saját biztonságuk garantálása érdekében. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya közötti megállapodás értelmében — válaszul az amerikai rakéták nyugat-európai országok területén történő telepítésére — az NDK területén további megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakéták komplexumainak telepítésére kerül sor. A Varsói Szerződés tagállamainak válaszlépései a jövőben is szigorúan olyan határokon belül maradnak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az erőegyensúly fenntartásához, a Szovjetuniót és szövetségeseit fenyegető konkrét veszély semlegesítéséhez, nevezetesen azokból az irányokból, ahol sor került az új amerikai rakéták telepítésére. Földrengés Hétfőre virradóra számos kisebb és négy erősebb földrengés volt Bosznia-Hercegovina délnyugati térségében, a szarajevói rádió híradása szerint azonban ezek egyike sem közelítette meg intenzitásban a vasárnap délutánit, amely a 12 beosztású Mercalli-skálán elérte a 7,5 fokot. Az érintett körzet lakossága villanyfény mellett, felöltözve töltötte az éjszakát. segélykérő telefonhívások azonban nem futottak be sem a ménfőkhöz, sem a tűzoltókhoz. A Horvát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnöksége hétfői ülésén az elnökség elnökévé választotta Mika Spilja- kot, akinek kedden — a kollektív államfői testület többi tagjához hasonlóan — lejár megbízatási ideje a jugoszláv államelnökségben. A szövetségi képviselőházban kedden iktatják be az új összetételű államelnökség nyolc tagját, akiket már megválasztottak ötéves megbízatási időszakra az egyes tagköztársaságok és tartományok képviselőházai. (Az elnökség kilencedik tagja hiA Pánhellén Szocialista Mozgalom első kongresszusa ismét Andreasz Papandreut választotta meg a mozgalom elnökévé. A május 10-e és 13-a között Athénban megrendezett tanácskozáson a görögországi kormánypárt szerepét betöltő PASZOK 240 képviselője elfogadta a Központi Bizottság beszámolóját. A dokumentum egyebek között megállapította, hogy a PASZOK 1981-es választási győzelme óta létrejöttek Görögországban azok a politikai, ideológiai és társadalmi feltételek, amelyek meghatározzák a szocializmus felé vezető harmadik utat. A beszámoló kiemelte, vatálból a JKSZ KB elnökségének mindekori elnöke:. Horvátországot a testületben Spiljak után Joszip Vyr- hovec. a Horvát KSZ KB eddigi elnöke képviseli. Az államelnökség megválasztott tagjai között van Sztane Dolenc és Lazar Moj- szov. a kétéves munkájáról hétfőn számot adott Pla- ninc-kormány belügyi és külügyi titkára (minisztere), akik ily móldon kiválnak a szövetségi végrehajtó tanácsból (kormányból). A kormányban ezenkívül még további személycserék is várhatók. hogy a legutóbbi két és fél évben egységes ideológiaipolitikai alapzaton álló erős hatalmi szervezet jött létre Görögországban. A Központi Bizottság a dokumentumban rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági átalakítás végrehajtására társadalmi szövetség alakult ki Görögországban. A kongresszus a nyilvánosság csaknem teljes kizárásával végezte munkáját. Kiszivárgott hírek alapján helyi elemzők kiemelték, hogy a PASOK első kongresszusát a balrataolódás, a baloldali bírálatok túlsúlya jellemezte. GENF Az ENSZ-közgyűlés általános vitájában felszólalt dr. Schulteisz Emil egészség- ügyi miniszter. Beszédében hangsúlyozta, hogy ma a legfontosabb feladat a háborús veszély elhárítása, a béke megőrzése. DURBAN Egy gerillacsoport hétfőre virradóra rakétatámadást intézett egy olajfinomító ellen a dél-afrikai Durban városa közelében. Hírügynökségi jelentések szerint a finomító egy része kigyulladt. A robbanás után lövöldözés volt a finomító közelében. MANILIA Parlamenti választások kezdődtek hétfőn reggel a Fülöp-szigeteken. A jegyzékekbe fölvett mintegy 25 millió szavazó 183 parlamenti mandátum sorsáról dönt. Bár a fegyveres erőket készültségbe helyezték, a szavazást véres incidensek kísérik. A hét végi összecsapásokban 29 ember halt meg. PÁRIZS A Párizs környéki Aul- nay-ban a Citroen gépkocsigyár üzemét a hétvége óta megszáillva tartják a sztrájkoló munkások, akik az ellen tiltakoznak, hogy az igazgatóság a Citroen- művek gyáraiban 6000 munkahelyet meg akar szüntetni. SAN SEBASTIAN Hétfőn hajnalban a baszíkföldi Fuenterrabia város kikötőjében pokolgjép robbant egy katonai járőrhajó közelében. A robbanás következtében egy tengerész meghalt; a hajó azonnal elsüllyedt. Az akció elkövetését egy eddig ismeretlen, magát Ataska-nak nevező baszk szervezet vállalta. Fémipari sztrájk Hétfőn nulla órakor megkezdődött az NSZK-ban a fémipari sztrájk. Célja a több mint kétmilliós munkanélküliség csökkentése a heti munkaidő leszállításának kikényszerítésével. A Fémipari Szakszervezet (IG Metall) felhívására egyelőre csak az észak-württembergi, észak-badeni üzemek 13 ezer dolgozója szüntette be a munkát, követelte a 35 órás munkahét fokozatos bevezetését. Az IG Metall ugyanis a közvélemény előtt szeretné kivédeni a tőkés munkaadóknak azt a vádját, hogy a sztrájkkal veszélyezteti a nyugatnémet gazdaság éppen megkezdődött fellendülését. Befejeződött a PASZOK-kongresszus —( Ktiiftof/t/fcfli kommentárunk)— Egy fiaskó háttere EREDMÉNYTELENÜL VÉGZŐDTEK a Namíbia felszabadításáért küzdő szervezet, a SWAPO és a Dél-Aifrikai Köztársaság közötti első, hivatalos tárgyalások. Mindössze két napig tárgyaltak, mindvégig feszült légköriben. S minden bizonnyal hiú ábránd is lett volna gyors haladásra számítani egy olyan ügyben, amely 18 esztendeje immár egyike a világpolitika állandó válságprofolémáinak. A SWAPO 18 éve harcol a dél-afrikai megszállás ellen, a függetlenség kivívásáért. Sam Nujoma, a fel- szabadi tási szervezet elnöke már a tanácskozás megkezdése előtt egyértelművé tette, hogy ha a pretoriai rezsim kizárólag időnyerésre játszik a tárgyalásokkal, a SWAPO folytatja a küzdelmet. A zambiai fővárosban megtartott értekezlet napirendje híven tükrözte a namíbiai probléma lényegét: fegyverszünet a SWAPO és Pretoria között, a Biztonsági Tanács 435. határozatának végrehajtása, az ENSZ-felügyelet alatt megtartandó szabad és általános választások ügye. A TÁRGYALÁSOK LÉTREJÖTTE önmagában véve nem lebecsülendő tény, de mint a Mozambikkal és Angolával folytatott dél-afrikai megbeszélések is bizonyították: az erő pozíciójából tárgyaló Pretoria megkísérli diplomáciai eszközökkel elérni mindazt, amit katonailag nem tud vagy nem könnyen tud kicsikarni. Az óvatosság tehát a SWAPO esetében is teljesen indokolt. A konferencia ugyanis rávilágított arra: Pretoria a namíbiai probléma valóságos megoldása helyett arra törekszik, hogy valami módon — így a lusakai tanácskozás révén is — nemzetközi elismerést szerezzen az általa támogatott „belső pártoknak” a dél-afrikai rezsim namíbiai csatlósainak. A MEGSZÁLLT TERÜLET valódi függetlenségéért küzdő felszabadítási szervezet álláspontja az, hogy a namíbiai rendezés ügyében nem tárgyal mással, mint Pretoriával. Ennyiből is kitűnik: nem ígérkezik köny- nyűnek a SWAPO és Dél-Afrika párbeszéde. S ehhez hozzáfűzhetjük azt az elgondolkodtató mozzanatot, hogy a pretoriai képviselő a lusakai tanácskozást is felhasználta annak az ismert és tarthatatlan dél-afrikai nézetnek a propagálására, miszerint a namíbiai rendezés előfeltétele a kubai csapatok kivonása Angolából. Ha Pretoria kitart eme követelése mellett, az első tárgyalás könnyen az utolsó lehet. Jó előjelnek aligha tekinthető, hogy a szembenálló felek semmilyen megállapodást nem kötöttek a párbeszéd újrakezdésének esetleges időpontjáról. Győri Sándor Negyven éve történt Deportálások Magyarországról „Az európai zsidók kétharmad részét irtották ki, több mint hatmillió zsidót gyilkoltak meg, maguknak, a gyilkosoknak az adatai szerint. Akárcsak a sorozat- gyártást valamely tömegcikket gyártó iparágban, úgy szervezték meg a« gyilkolást, Auschwitz, Dachau. Treblin- ka, Buchenwald, Mauthausen, Majdanek és Oranien- brug gázkamráiban a brit főügyész szavai — ha ebben az esetben egyáltalán helytálló ez a kifejezés — plasztikus tömörséggel jellemzték a borzalmat. Az országhatárokat összemosó összeurópai számadat már tartalmazza a megdöbbentő hazai adatokat: az úgynevezett országgyara- pitással 800 ezerre gyarapodott magyarországi zsidóság többsége is áldozatul esett a holokausztnak. Nem a megsemmisítő táborokba irányuló deportálásokkal kezdődött a tragédia. A Trianont és a forradalmat egyaránt a zsidók (és persze a munkásosztály, a munkásmozgalom) nyakába varró „keresztény nemzeti gondolat” antiszemitizmusa ott munkált már az ellen- forradalmi rendszer születésénél is. Az 1867-tel kezdődő dualista korszak liberalizmusát jobbról opponáló konzervativizmust már a 20- as évék elején a hazai zsidóság jogainak addig szokatlan törvényhozási csorbításáig jutott. Az új középrétegek lehetőségeinek javítására, a békeszerződés következményeképpen hatalmasra duzzadt dzsentri katonatiszti-közhivatalnoki gárda társadalmi-hatalmi pozícióinak megteremtésére a nemzet- gyűlés elfogadta az úgynevezett numerus clausus törvényt, amely a zsidó értelmiség gyarapodásának útjába „törvényes korlátokat” állított, behatárolva egyetemi felvételének lehetőségét. Az előző század emancipációs törekvéseire, az eötvösi reformgondolatokra adott „alkotmányos” antiszemita válasz tovább erősítette a Magyarországon mindig is létező kontraszelekciót, és az értelmiségi hivatások szakszerűsége ellenében az úri társadalomvezetés hagyományait mélyítette. A polgári jogegyenlőség elvének további, most már gyökeresebb feladása akkor folytatódott, amikor Magyar- ország erősebben kötődött a fasiszta Németország életteréhez. Összhangban a háborús győri fegyverkezési programmal, 1938-ban a képviselőház elfogadta az úgynevezett első zsidótörvényt, amely a zsidó vallásit magyar állampolgároknak a szabad értelmiségi pályákon maradását kamarai tagsághoz kötötte, és általában a zsidó értelmiség számarányát 20 százalékban kívánta maximálni. A második zsidótörvény — ezt mindjárt a következő évben a Telekikormány terjesztette elő — már nemcsak a zsidó vallá- súak, hanem a zsidó származásúak diszkriminációját is jelentette. Vagyis a korábbinál jóval szélesebb, most már faji, s nem vallási alapra helyezte az igazolhatatlan jogfosztást. Az értelmiségi pályákon további radikális számarány-csökkenést határozott el a köztisztviselői pályát teljesen elzárta a zsidók elöl. akiknek politikai jogait is korlátozta. A törvény következtében egyébként mintegy 60 ezer ember veszítette el a kenyerét. Az úgynevezett harmadik zsidótörvény (1941- ben) ismét továbbment egy lépessel: „fajvédelmi” alapon megtiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát. A német befolyás a háború alatt — Magyarország háborút elkötelezettségének mértékében — tovább növekedett, többek között leginkább a zsidóság százezreit létükben veszélyeztetve. Az úgynevezett honvédelmi munkaszolgálat embertelenségei, a visszacsatolt területeken állampolgárságukat igazolni nem tudók minden további nélküli deportálásra, a szélsőjobboldali hecckampány és az attrocitások, a „zsidókérdés radikálisabb megoldását” sürgető sorozatos német jegyzékek már 1942-től közelinek láttatták a tömegirtás rémét. A Kállay-kormány és Horthy — külpolitikai megfontolásból — a sárga csillag megalázó bélyegének viselését, a zsidóság teljes eltávolítását a közéletből és a deportálást követő német fellépéseket egyelőre még elhárították. Az ország német megszállása után aztán megtört a magyar hivatalos körök „ellenállása”. A németek irányította magyar állami szervek legfőbb igazgatási feladatuknak a zsidórendeletek futószalagon gyártását, a zsidóüldözést, vagyis a német kívánságok teljes kielégítését tekintették. A propaganda- és a lumpenindulat is elszabadult. A Magyarországra érkezett Eiehmann- kommandó, amely Baky László és Endre László belügyi államtitkárok és a csendőrség túlbuzgó segítségével megkezdte a vidéki zsidóság gettókba és gyűjtő- táborokba hurcolását. Május 15-től pedig — a csendőrség kifejezett brutalitásával, embertelen körülmények között — megindult a deportálás. Naponta több mint 10 ezer embert küldtek az auschwitzi haláltáborba, június elejéig mintegy 300 ezer áldozatot. A deportálások célja persze, nem maradhatott titokban. Az attrocitások mellett és ellenében a segítés, a menlevéladás, a bújtatás is megsokszorozódott. Belső és külső erők, szervezetek és személyiségek, köztük uralkodók, vatikáni körök és angolszász vezetők tiltakozása megrettentette a rendszer átmentésére spekuláló Hortyhyt és környezetét. A kormányzó június végén — a csendőrség hatalmának túlságos megnövekedésétől és a háború utáni esetleges fe- lelősségrevonástól tartva — leállította a további deportálásokat. Ezzel azonban csupán a budapesti zsidók haláltáborba hurcolását sikerült megakadályozni. (Az 6 kálváriájukra majd a nyilas- puccs és Budapest ostroma idején került sor, s veszteségeik alig maradnak el vidéki sorstársaikétól. A gettó pokla és a keretlegények féktelen garázdálkodása ekkor már a menlevéllel rendelkezőket sem kímélte.) Július elején maga Eich- mann jelentette a magyar hatóságokkal közös akciójának végeredményét. Csaknem 440 ezer embert hajtott táborokba az elvakult fasiszta barbarizmus, 9 az elhurcoltak háromnegyede, a gázkamrákban lelte halálát. Emlékezni és emlékeztetni a 40 év előtti rettenetre létérdekünk. Korunk népirtásai: My Lai. Szabra és Sza- tila, a vörös khmer áldozatai erre figyelmeztetnek. (D. M.)
