Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 12., szombat „A világ nyolcadik csodája” NYUGAT-EURÓPA: r E rvágás a kultúrán London első tavaszi kulturális „csemegéje” a Brit Művészeti Tanács „keringő- je” lett. Mint az igazi, ez. is három lépéses volt: először új pénzügyi támogatásokról terjedtek el hírek, majd a Tanács némán tűrte azoknak a színházaknak, zenekaroknak, múzeumoknak, tánccsoportoknak és könyvkiadóknak a felháborodását, amelyek attól tartottak, hogy kimaradnak, végül a „keringő” harmadik lépéseként nyilvánosságra hozták a Tanács tényleges költségvetését, s nagyon sokaknak tudomásul kellett venniük, hogy többé nem kapnak egy pennyt sem. Nem Nagy-Britannia az egyetlen nyugat-európai ország, ahol a művészetek mind több pénzügyi nehézséggel küzdenek. A tavasszal többszáz holland művész tüntetett az amsterdami Rijksmuseum előtt tiltakozva a festőknek és szobrászoknak szánt állami támogatás megnyirbálása miatt. A nyugat-európai kulturális intézmények egész sorában, a dublini Abbey Színháztól a koppenhágai Királyi Színházig, mindenütt rakétasebességgel nőnek a jegyárak. Milánó patinás operaháza, a Scala legutóbb 8,75 millió dollárnyi kölcsönt volt kénytelen fölvenni egy nemzetközi bankcsoporttól, hogy kiadásait fedezni tudja. Csak kevés ország maradt — például Franciaország, az NSZK, vagy Ausztria —, ahol a kormányok még meghallgatják a művészek panaszait. A miniszteriális köröket nem hatja meg az érv, hogy az „európai kulturális örökség” több milliárd dolláros idegenforgalmi üzletet jelenthet. Arra akarják szorítani a művészeteket, hogy éljenek meg saját „termékeikből"’, vagy magánmecénásokhoz forduljanak segítségért. Idén 25 londoni színház és zenei intézmény elveszítette az állami támogatást. Veszélybe kerültek a londoni parkok nyári ingyenes szabadtéri előadásai. Több nyugat-európai országban a művészek valóban a vállalatokhoz fordulnak támogatásért. Az Eric- son elektronikai cég és a SAAB járműgyár fedezi például a stockholmi filharmonikusok amerikai turnéjának költségeit. Az olasz Fiat cég kiállítássorozatot tervez. Az IBM elektronikai és irodagép-vállalat ugyancsak kiállítások rendezését vállalta Párizsban. A művészek egyik szeme nevet, a másik azonban sír a nagytőkés cégek nagylelkűsége láttán. Az angliai Stratford színészeinek már voltak rossz tapasztalataik. „A vállalatok csak azt támogatják, ami népszerű és jó propaganda számukra. Soha nem fognak pénzt adni például ellentmondásos, vagy új, még névtelen szerző által írt darab bemutatására” — mondják. Számos jónevű nyugateurópai színházra, galériára, koncertteremre bizonytalan jövő vár. Két lehetőségük van: vagy emelik a beléptidíjakat, vagy kiszállnak az „üzletből’. Sajnos, az első lehetőség választása gyakran elkerülhetetlenné teszi a második bekövetkeztét. II. Erzsébet angol királynő valamivel Greenwich alatt, a folyó woolwichi szakaszán felavatta a Temze folyó új gátkomplexumát, amelyet a létesítmény hódolói nyomban a „világ nyolcadik csodájának” kereszteltek el. A látvány, amelyet a Londonból hajón vagy motoroson kelet felé igyekvőknek a tíz, majdnem ötemeletnyi magas pillér és a vala- mennyiüket díszítő, oldalról hollandi papucsra is emlékeztető ezüstszínű „takarók” nyújtanak, valóban lenyűgöző, de az igazi „csoda” állítólag a műszaki megoldásokban rejtezik. A „takarókkal” összefogott ikerpillérek között a mélyben, a folyó fenekén betonágyban nyugszik tíz hatalmas acélkapu, amelyet, ha zsilipről lenne szó, zsilipkapunak vagy — táblának neveznének. A kapuk mozgathatók: a hidraulika, amely irányítja őket, a pillérek közé ékelt felszíni emeleteken helyezkedik el. Amikor a gát használaton kívül van, a kapuk vízszintesen fekszenek a mélyben, a betonsilóban, amelyek közül a négy legnagyobb körülbelül fél futballpálya-mé- retű. Ha. a kapuk vízszintesek, a Temzén normálisan folyik a hajózás. Ha azonban a hidraulika kiemeli és 90 fokban elfordítja őket, nekifeszíti a vízárnak, akkor a hajózásnak szünetelnie kell, hiszen a kapuk körülbelül 15 méterrel emelkednek a folyó medre fölé. A gátkomplexum működésbe helyezése körülbelül 20 percet vesz igénybe, ami ideálisan rövid idő, tekintettel arra, hogy személyzete az esetleg közelgő árhullámról 10—12 órával az akut veszély beállta előtt kap értesítést. — Március 6-án, valamivel 12 óra előtt, 300 turista gyönyörködött a japán főváros, s egyben Ázsia legmagasabb épülete, a „Sunshine Building” tetejéről Tokió szépségében, amikor megkezdődött az utóbbi 16 év legerősebb földrengése. A hatvanemeletes épület megremegett, mint egy tengerjáró hajó. Néhányan sikoltozni kezdtek. de hamar lecsendesedtek, amikor egy hangosbeszélő többször megismételte az előre felvett szöveget: o felhőKarcoló ellenáll bármilyen földrengésnek. A Japán Meteorológiai Intézet később közölte, hogy a március 6-i földrengés a Richter-skála szerinti 7,9-es fokozatú volt, az épületben azonban még egy repedés sem keletkezett. A március elejei földrengés egyértelműen bizonyította azoknak a tervezési és építési módszereknek a sikerét. amelyeket olyan földrengésre hajlamos övezetekre dolgoztak ki. mint amilyen Japán szinte egész területe. A szigetországot évente mintegy 1000. már érezhető földlökés rázza meg. Ebben a században háromszor, 1923-ban. 1926-ban és 1948-ban több ezer halálos áldozata ' volt a földmozgásoknak. Az 1923-as „Nagy Kantoi földrengés” során Tokió és Jokohama térségében 140 000-en haltak meg. A „csoda” rendkívül nagy összegbe, 460 millió fontba került, építése három évet vett igénybe. London általa ..árvízbiztosnak" tekinthető. Néhány évvel ezelőtt a Temze közvetlen közelében élőknek a helyi tanácsok térképet nyomtak a kezébe arról, hogy árvíz esetén mi a menekülés útja, melyek azok az alacsonyan fekvő körzetek, amelyeket valószínűleg el fog árasztani a víz. Egy árhullám előzményei a következőképp festenek: — az orkánszerű észak-atlanti és északi tengeri szelek gyakran árhullámot sodornak dél felé, amely annak arányában erősödik fel ahogyan a mély óceánról átlép az Északi-tenger viszonylag sekélyebb vizeire; — amikor ez az árhullám eléri a Délkelet-Anglia és Hollandia között fekvő szűk tengerszorost, besodródik a Temze tölcsérszerű torkolatába s onnan nyugatnak haladva egyre magasabbra emelkedik, ismét csak a folyó szűkületének mértékében; — elvileg, ha a Temze vízszintje amúgy is magas, London több körzete víz alá kerülhet. Kiszámították, hogy egy nagyobb áradás — amilyenre egyébként több, mint 300 éve nem volt példa — 3 milliárd font kárt okozhat közvetlenül és ennek az ösz- szegnek a többszörösét közvetve. Ez elég erős érv volt ahhoz, hogy félmilllárdot költsenek az új gátrendszerre. A nagy lökést a döntésnek valószínűleg az 1978. januárjában történtek adták meg, amikor 130 kilométer óra erősségű északi szelek a Temzét a legmagasabb védőfal közvetlen magasságába — 60 centivel a perem alá — emelték. Aczél Endre Az utóbbi években is voltak pusztító földrengések. Az 1982-es hokkaidoi földmozgásnak például 99 áldozata volt, 1983. májusában 104 ember halt meg Észak-Japánban. Szinte valameny- nyiüket szökőár sodorta el, mivel a földrengések epicentruma a tenger mélyén volt. Egyetlen ember sem halt meg azonban nagyobb épület összeomlása következtében. A földrengésbiztos toronyházak építésének technológiáját Kijoso Muto, a tokiói egyetem most már nyugdíjas professzora dolgozta ki a hatvanas évek elején a korábban évtizedeken át alkalmazott „merev építkezési elmélet” helyettesítésére. Kijoso Muto új technológiája rugalmas épületszerkezetekkel dolgozik. Az ilyen épületek esetleg kilengenek, de nem omlanak össze. A Muto által tervezett oldalfal vasbetonlapokból áll. Bemetszések vannak rajta, s ezáltal jóval rugalmasabb a hagyományos merev vasbeton falaknál. 1968-ban készült el Japán első földrengésbiztos felhőkarcolója. a 36 emeletes, 146 méter magas Kaszumi- gaszeki Building. Ez az épület és Muto elmélete alapján azóta épült toronyházak százai sok komoly földmozgásnak álltak ellent, s a gyakorlatban igazolták biztonságukat. Földrengésbiztos felhőkarcolók A mikronéziai térség térképe (Fotó: International Herald Tribune — KS) Talán az Európa-centri- kus tömegtájékoztatás, no mez az irdatlan távolság magyarázza, hogy ritkán esik szó a hírekben a Csendes-óceán nyugati felében lévő Mikronéziáról. Pedig a hatalmas, körülbelül nyolcmillió négyzetkilométer kiterjedésű területen fontos események történnek, amelyek hosszabb távon is megszabhatják a térség politikai helyzetét. Legutóbb annak kapcsán merült fel a szigetek ügye, hogy a Szovjetunió állandó ENSZ-kép- viselete hivatalos tiltakozást nyújtott be a világszervezet főtitkárához. A nyilatkozat rámutatott: az Egyesült Államok a régió feletti ellenőrzés megszerzésére törekszik, s katonailag magához akarja kötni a több mint 2 ezer elszórt szigetből álló Mikronéziát. Stratégiai jelentőség Az események megértéséhez ismerni kell legalább dióhéjban Mikronézia történelmét. A szigetvilág a múlt század végén spanyol gyarmat volt. Később a terület hagy része német kézre került, majd az I. világháború után japán fennhatóság alá tartozott. Innen indultak a japán repülők váratlan támadásaikra — többek között Pearl Harbour ellen. A világ ebben az időben kezdte megismerni a kicsiny szigeteket. Az amerikaiak előrenyomulása során nemegyszer véres, kegyetlen csata folyt egy-egy addig sosem hallott apró földdarabért. A II. világháború után, 1947-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Államokat bízta meg Mikronézia gyámsági felügyeletével. Annak idején tíz másik gyámsági területet is létrehoztak. Az újragyar- matosítás elleni küzdelem, s az ENSZ-közgyűlés 1960- as dekolonizációs rendelete nyomán ezek azóta önrendelkezéshez jutottak. Mikronézia helyzete azonban napjainkban is felemás. Az USA ugyanis kezdettől fogva felismerte a szigetvilág stratégiai jelentőségét. Tinian szigetéről startolt a hi- rosimai atombombát szállító B—29-es gép. A Bikini- és Eniwetok-szigetek hosszú évekig nukleáris próbarobbantások színhelyéül szolgáltak. A vietnami háború során Guam szolgált a B—52es bombázóerődök fő támaszpontjául. Palaun vegyi- fegyver-raktárat létesítettek, Kwajelein pedig szinte ballisztikus lőtérpályaként szolgál: ebben a körzetben csapódnak be a kaliforniai Vanderberg-támaszpontról kilőtt interkontinentális kísérleti rakéták. „Társult államok” Az ENSZ alapokmánya pontosan megszabja a gyámsági rendszer feladatát: elő kell segíteni a szóbanforgó terület lakosságának politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi haladását, biztosítani a fokozatos előrelépést az önigazgatás, vagy a függetlenség felé. Az eltelt évtizedek azt bizonyítják, hogy Washington nem töltötte be előírás szerint kötelezettségét. Az ipar nem fejlődött ki, sőt az eredetileg elterjedt halászat és kopratermelés is visszaesett. A helyi költségvetések szinte teljesen az amerikai segélyeken alapulnak. Kiépítetlen az infrastruktúra, gondok vannak a víz- és energiaellátással, a közlekedési hálózattal. Leginkább mégsem a gazdaság, hanem a közigazgatás terén mutatkozott meg, hogy az Egyesült Államok milyen jövőt szán Mikronéziának. A gyámsági területet először a haditengerészet. majd a belügyminisztérium hatáskörébe utalták. A mikronéziai kongresszus megalakítását 1965-ig halasztották. Guam szigete jogilag már eleve kiszakadt a szigetvilágból, nem volt része a gyámsági övezetnek sem: az USA-hoz tartozik, bár lakói nem teljes jogú állampolgárok. Az önkormányzat névleges bevezetéséről 1969-ben kezdődtek tárgyalások. 1975- ben Észak-Marianát egy népszavazással nemzetközösségi jelleggel — Puerto Ricohoz hasonlóan — az Egyesült Államokhoz csatolták. A Carter-kormányzat alatt tető alá hoztak egy megállapodás-tervezetet, amely a három másik nagy körzet, a Marshall-szigetek, a Nyugat-Karolinák (Pa- lau-szigetek) és a Mikronéziai Szövetségi Államok helyzetét volt hivatva „rendezni” az úgynevezett „társult államok” elve alapján. Az egyezmény fő jellemzője. hogy míg helyi kérdésekben Washington lemond a döntési jogkörökről, addig a 15 éves lejárati időn belül „biztonsági és védelmi ügyekben” továbbra is felügyeletet gyakorol, beleértve a támaszpontok fenntartását. Sőt, e szempontból Washington messzebbre tekint: Kwajelein egy különszerződés értelmében 30 évig marad amerikai támaszpont, Belau Köztársaságban (a Palau-szigetek neve 1981 óta) pedig 100 évi „bérleti szerződést” kötöttek egy 10 ezer hektáros „gyakorlóterületre”. Elhúzódó perek Az egyezmények életbe lépése legalább olyan hosz- szadalmasnak ígérkezik, mint megszületésük. Ennek egyik oka az, hogy a szigetek lakói sok helyütt elégedetlenek a kialkudott feltételekkel. Érthetően: a „társult állam” tervezetet még a tekintélyes Washington Post sem értékelte másként, minthogy az félfüggetlenséget hoz Mikronéziának, míg az USA fenntartja katonai előjogait. A teljes önállósággal kacérkodó terveknek viszont határt szab, hogy a pénzügyi támogatást Washington bármikor megvonhatja. Ez magyarázza jórészt a több lépcsőben lebonyolított, sőt szükség esetén megismételtetett népszavazás-sorozat sikerét is. Másrészt sok vihart kavarnak lezáratlan jogi kérdések is. Nem került még pont annak a tengeri kígyóként húzódó bírósági pernek a végére, amely az USA atomkísérletei miatt keletkezett károkról folyik. A kísérleti robbantások a Marshall-szigeteken a becslések szerint 200 halálos áldozatot követeltek. Bikini szigetét napjainkban is lakhatatlannak nyilvánították. Összeütközést jelent a Palau-szigetek minialkotmányának az a kitétele is, amely elvileg megtiltja atom- és vegyifegyverek ál- lomásoztatását. Az ENSZ alapokmánya azt is kimondja, hogy a gyámsági területek státuszát csak a Biztonsági Tanács határozata alapján lehet megváltoztatni. Erre is felhívta a figyelmet az említett szovjet nyilatkozat, rámutatva, hogy a „társult állam” elv alkalmazásával az Egyesült Államok saját, hosszútávú stratégiai terveit akarja valóra váltani. Szegő Gábor összeállította: Pilisy Elemér A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, budapesti munkákra felvesz — vasbetonszerelő, — ács, — kőműves, — csőszerelő, — hegesztő, — festő-mázoló szakmunkásokat, — kubikosokat, — segédmunkásokat. KIEMELT BÉREZÉS! Szállásról és étkezésről gondoskodunk. Nógrád és Heves megyéből munkásszállító autóbuszjárataink közlekednek. JELENTKEZÉS: Pesten a 3. sz. metró állomásainál: Arany János utcai megállónál, VI., Zichy Jenő u. 1. (Bajcsy-Zs. u. sarok). Kőbánya-Kispest végállomásától 600 méterre, a 31. sz. mh. fő-építésvezetőségen, a XIX., Kispest, Vak Bottyán u. 43. sz. házzal szemben. Budán, XII., Németvölgyi u. 150. Gödöllőn, Tessedik Sámuel u. 6, sz.
