Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

6. I piB^T *42rss&*v.- - ! i wm NÉPÚJSÁG, 1984. május 12., szombat BERZE GIMNÁZIUM 350 ÉVE (3/3.) Az évek összeállnak történelemmé A rummÁHrOX OHSZiCiBA LÉPTUKK «H ÉMpUttM SÜÖLSTÉS.HEM HIVATAL KVEeicTSZ ADHAK ELSŐSÉLET JAJ« JOÍSTT „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább fene­ketlennek?” Ezt a kér­dést tettük fel soroza­tunk elején Thomas Mann szavait idézve. De az ember rendet rak a megfoghatatlan idő­ben: percekhez, órák­hoz, évekhez és esemé­nyekhez köti életét és emlékezetét. A jubileu­mi ünnepségnek is ez az értelme: a gyöngyö­si Berze Nagy János Gimnázium fennállá­sának három és fél év­százada így válik mér­tékadóvá a ma és a hol­nap diákjai és tanárai számára. Mert annak el­lenére, hogy csak négy esztendőt tölt itt egy-egy fiatal, a nemzedékek láncolatában értékeket kap, őriz és ad tovább. Járjuk az iskolatörténeti kiállításit Kárpáti István tanárral, aki rendszerezte az elmúlt korok emlékeit, s munkatársaival fölállította a tablókat. Emitt az alapí­tásról esik szó, majd a gim­názium felépítésének válto­zásairól. amott tanári arc- képcsarnokot tekinthet meg az érdeklődő: végigkövethe­ti, hogyan lett az az alma mater, ami. A jezsuita alapítók A XVII. század derekán Gyöngyös város tanácsa szükségét érezte annak, hogy középfokú iskolát hozzon létre. A Jézus társaság egyik képviselőjének, Pap Ferenc­nek a nevéhez fűződik a gimnázium megszervezése: 1634-ben harmadik kérel­mére elindult az első osz­tály. A jezsuiták irányításá­val működő iskola hamaro­san kinőtte első épületét, s a régi posta udvari bérihá­zába költözött. Kilencven­hat évig folyt ott az okta­tás. Közben 1679-ben Thö­köly Imre felkelése idején a protestánsok kezébe ke­rült a tanulók nevelése. Bukása után újra jezsuiták következtek, majd a Rá- ikóczi-szabadsáigharc alatt világi papok, s őket újra az alapítók váltották fel. A pá­pa 1773-ban eltörölte a je­zsuita rendet, ezért a feren­cesek lettek a gimnázium gazdái. E szerzet népszerű volt a városban, mert gyö­kereiben a néphez kötődött. Közben az iskola épületét egy szinttel megemelték, s egy tanügyi reform három- osztályos kisgimnáziummá alakította II. József idején. Ekkorra már kialakult ben­ne az a szellem, amely mindvégig jellemző volt: szembeszálltak a tanárok és diákjaik a kötelező német nyelvű oktatással, ezért 1789-ben be is záratták az intézményt. A haladás oldalán Az iskola őrzi emlékeze­tében a híres diákjait. Je­lentős részük a reformkor­ban járt ide. Vachott Sán­dor és öccse Imre, Bugát Pál. vagy Bajza József: az 1800-as évek elejétől a szabadságharcig tartó nagy korszak neveltjei. Ekkorra már az 1794-es újrakezdés óta hatosztályos lett az al­ma mater. A szabadságharc bukása után hanyatlás következett be: 1855-ig a ferences rend­házban húzódtak meg a ne­velők és neveltjeik. Csak a század hatvanas éveitől in­dult újra fejlődésnek, ami­kor áz oktatás nyelve újból a magyar lléhetett. Fölme­rült az igény arra is. hogy nyolcosztályos gimnázium­má alakuljon át, amely érett­ségit is ad. Erre az új épü­let megépítésével kerülhe- tet sor, az államosítás után. Ez meg is történt 1898-ban: egy évre rá elfoglalhatta je­lenlegi helyét az intéz­mény. Az új otthon olyan jól sikerült, hogy 1908-as londoni közoktatási kiállítá­son aranyéremmel tüntették ki a terveket. Ekkor vált a középiskola a környék kul­turális életének központjá­vá, a Vachott Sándor önkép­zőkör, a Szabad Líceum, a diákzenekar — fontos té­nyezői ekkoriban a ‘ város életének1. A forradalom viharában A pezsgő szellemi élet egé­szen az 1919-es forradalo­mig tartott. Olyan jeles sze­mélyiségek kerültek ki az iskolából, mint Dukesz Ar­tur. aki a Galilei-kör tit­kára volt, majd internacio­nalista harcosként halt már­tírhalált egy tanárával, Ka­tona Gyulával együtt. A forradalom napjaiban a di­ákság lelkesen követte az eseményeket. Ugyanúgy, mint az alma mater törté­netében annyiszor, a haladás erőinek bukását megtorlás követte. Kizárások, fegyel­mik és áthelyezések. A két világháború közöt­ti időszakot a szakmai munka emelkedő szintje jel­A 350 ÉVFORDULÓRA AI ALMA MATER TISZTELŐI # Egy volt diák: Balázs-Piri Balázs Emléktábla a jubileum tisz­teletére. (Fotó: Kőhidi Imre) lemezte: országosan „jegy­zett” intézménnyé lett a gyöngyösi gimnázium, ta­nulmányi téren és a sport­ban egyaránt. Ekkor vette föl Kőháry István nevét, aki I. Lipót hadvezére, la­banc generális volt. A II. világháború, a nagy világégés után 1946 február­jában indulhatott meg a ta­nítás. Az intézmény 1955-től 70-ig Vak Bottyán János nevét viselte — híven ha­gyományaihoz — majd 1970-től Berze Nagy János néprajztudósról nevezték el, aki valaha itt végzett. A századok útján napja­inkig értünk el- A gyökere­ket találtuk meg: ez az is­kola mindig a társadalmi haladás, a megújulás mellé állt. Ebben rejlik az örök­ség, s így állnak össze az évek történelemmé. A kö­vetkező tablókon már az újabb nevet szerzett diákok arcképei, s számos üres he­lyet hagyhatnánk ki az ez­után kimagasló eredménye­ket elérők portréja számára. A 350. évforduló tisztele­tére ünnepi köntösbe öltö­zött a gimnázium. Felsorol­ni is sok1 volna, hányán se­gítették ellenszolgáltatást sem várva abban, hogy meg­újulhasson külsőleg is. Az öreg iskola ifjabb, mint va­laha. ★ Egykor ami most történt, emlékké válik. Amikor a mostani diákokat, a soro­zat első részében szereplő beszélgetőtársainkat kérdez­tük, ők már — ha játéko­san is — a 400. évfordulóra céloztak. Arra, hogy mit mondanak majd akkor ők, a tizennyolc éveseknek. Egy biztos: lesz miről beszélniük. Gábor László Sporttróteók az iskolatörténeti kiállításon Társadalmi munka az iskola szépítésére: Kiss József és Földi József a magasban Grabócz Gábor: Frankföldi mutatványosok ii/i. Fernand a gyeplőt mé­lyen hasa alá húzta, s bő­szen „ho-hó”-zott a lejtőn zötykölődő ekhós szekér bakján. Szikár, barna arcán magabiztos vonások ültek. Jacqueline világos, lengő ruhában a szekér után kö­tött, kimustrált gumiabron­cson himbálózott — ő volt a fék. Hosszúkás arcán szőke tincsek ugrándoztak, köz­tük vidám vadgesztenye szempár fénylett. Barbuche, a gyér szakállú kecske, bé­késen baktatott az árokszé­len, ostoba fejét meg-meg- rántotta a szekér orrához erősített pányva. A kocsi al­ján húzódó deszkapolc há­lója mögött csirkék forgo­lódtak. És a slampos-zömök igásló még valakit húzott: a másfél éves Benjámint, aki a napszítta ponyva alatt békésen aludt. A vándormutatványos csa­lád bezötyögött St. Michel- be, s hangos „hé-hó”-val megállapodtak a falucska szűk főterén. Az őszibarackosból teli furgonokkal hazapöfögő pa­rasztok mogorva arcráncai­ba mélyen bevilágított a narancstónusú délutáni nap. öt perc sem telt el, s a csöpp faluban már minden­ki tudott a fura jövevények­ről. Fernand kifogta a lovat, és a polgármesterlak felé indult. Hamarosan elégedet­ten baktatott vissza: — Megvan az engedély! Gyerünk, hamar, este ját­szunk! Csak megnézte, ci­gányok vagyunk-e... Jacqueline szó nélkül sür­gölődni kezdett, pontosan tudta a dolgát. Legelőször a színes vászonplakát került Krístályserleg a legjobb produkciónak Ülésezett a hatvani szabadtéri játékok védnöksége Csütörtökön a városi párt­székház nagytermében kibő­vített ülést tartott az első „Hatvani Zenés Színházi Nyár” szabadtéri játékainak védnöksége. A tájékoztatón Hatvan és a környező köz­ségek tanácsi vezetői, a művelődési házak igazgatói, a nagyobb üzemek pártalap- szervezeti titkárai, szakszer­vezeti bizottsági és KISZ- titkárai is részt vettek. Be titkára is részt vettek. Be­vezetőként Tótpál Jánosné, a városi pártbizottság tit­kára szólt az új vállalkozás jelentőségéről, majd Sós Ta­más. a KISZ megyei bizott­ságának első titkára hívta fel a jelenlevők figyelmét a nyári játékoknak a köz- művelődésben betöltendő szerepére. Ezt követően főmunkatár­sunk, Moldvay Győző, a Galéria és a Játékok veze­tője nyújtott átfogó tájékoz­tatást az augusztus 25-től, szeptember 5-ig tartó prog­ram előkészületeiről. Meg­tudhattuk, hogy a városi tanács művelődésügyi osztá­lya 300 ezer forintot meg­haladó költséggel teljesen felújíttatja a népkerti sza­badtéri színpadot, és a mun­kák szervezését, tervezését a Népszínház két szakembere, Pankotai László * főmérnök, valamint Szondái László szcenikus irányítja, a kivi­telezésből pedig jelentős részt vállal a Damjanich Szakmunkásképző Intézet ifjúsága. A játékok ideje alatt ugyancsak a Népszín­ház biztosítja a teljes tér­hangosítást, színpadvilágí­tást. Megkötötték időközben a színre kerülő öt produk­ció szerződéseit is! Eszerint, augusztus 25-én, a Szegedi Nemzeti Színház mutatja be Ábrahám Pál: .Bál a Savoyban című revüoperett- jét. Ezt 28-án a Népszínház előadása követi. A szerző Donizetti, a színre kerülő vígopera pedig az Ezred lánya, amelyet országszerte nagy sikerrel játszanak. Augusztus 31-én, a debrece- ri Csokonai Színház Erkel Bánk bánjával lép a nép­kerti színpadra. Szeptember 3-án, a Józsefvárosi Szín­ház Eisejnann Én és a kis- öcsém című zenés vígjáté­kával vendégszerepei Hat­vanban, á záróelőadás pe­dig szeptember 5-én. a bé­késcsabai Jókai Színház operettje, Lajtai Bástyasé­tány 77 című műve lesz. A Játékokra Bellák István konzervgyár igazgató egy „Aranyfácán” emblémával ékes, nagy kristályserleget ajánlott fel, amelyet a Nép­újság kulturális rovatának munkatársaiból alakuló, Gyurkó Géza elnökletével működő zsűri ítéli majd oda a „színházi nyár” legjobb produkciójának. A védnökség ülésének be­fejezéseként Gazsó János, a pártbizottság munkatársa be­szélt a Játékokkal kapcso­latos propagandamunkáról, kérve a jelenlevőket, hogy segítsék az akciót, a bérle- tezést, mind szélesebb kö­rűvé tenni, ezzel is támogat­va a városra és környékére kiható művészeti eseményso­rozat sikerét. CSUHRAJ TERVEIRŐL „Felelősséggel tartozunk otthonunkért’ t y Szovjet művészdelegáció tagjáként Magyarországon tartózkodik Grigorij Csuh- raj, a világhírű Lenin-díjas filmrendező. Életéről, mun­kájáról. terveiről szólva az MTI munkatársának el­mondta: a háború befejezése óta az a célja, hogy háború- ellenes filmeket készítsen. A rendező, aki filmjében igen sokszor foglalkozik a heroizmus és a gyávaság kérdésével, napjaink hősi­ességéről szólva hangsú­lyozta: „Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy minden körülmények között képesek legyünk megőrizni embersé­günket, az emberekbe vetett bizalmunkat, optimizmusun­kat. Rendkívül fontos, hogy ne higgyünk az első benyo­másoknak, pontosan és kompromisszumok nélkül próbáljuk elemezni az em­beri értékeket.” A társadalmi problémák­kal kapcsolatban Csuhraj rámutatott: Napjainkban legnagyobb társadalmi fel­adatunk az, hogy megelőz­zük az, atomháborút. Ha gyermekinket humanistának és humanistáiként neveljük, akkor nem lesz háború. Saj­nos az emberek gyakran el­felejtik azt, hogy egy na­gyon kis bolygón élünk, s felelősséggel tartozunk ott­honunkért.” Grigorij Csuhraj rendezői munkásságáról, terveiről ‘is említést tett. Elmondta, hogy jelenleg Mark DonSz- kojról, a szovjet filmművé­szet egyik nagy klasszikusá­ról forgat filmet. Szeretné megmutatni, hogy azokat a különösnek tűnő embereket, mint amilyen DonsZkoj \ is volt „nagyon komolyan kell venni”, hiszen ők tud­nak igazi értékeket ajándé­kozni az emberiségnek. ; A Lenin-díjas rendező a ké­sőbbiekben A lek szej Tolsz­toj Aelitá-ját szeretné cel­luloidszalagra vinni, illetve egy Sztálingrádról szóló fil­met készül forgatni. (MTI) i föl az útszéli öles tölgyfa kérgére: „Fernand és Jacqueline, az ezer trükkű illuzionista pár itt ma es­te nyolckor mindenkit sze­retettel vár!” Majd nyoma­tékül Fernand egy özönvíz előtti dobot vett elő, s éle­sen megpergetve ■ négyszer- ötször kikiáltotta ugyanezt. A szemközti szatócsüzlet pultja mögül a boltosné kí­váncsian dugta ki bozontos fejét. A kis teret körülfogó kőcsipkés házak naphevítet­te spalettái nyikorogva tá­rultak föl, s az ablakokban töppedt anyókák apró szem- bogara fénylett tompán. A térre szállingózni kezd­tek a gyerekek, és lesték Fernand fürge mozdulatait, ahogy a félkör alakú, négy­szintes nézőpadsor, meg a piros paravános, hevenyé­szett színpad lassan össze­állt. Színes, virágmintás ru­hában zilált, marionett­mozgású lány kacsázott a plakát elé, s csonka hango­kat gurgulázva, boldog vi- gyorral tapogatni kezdte. „A falu bolondja” — lát­ta rajta rögtön Jacqueline, és néhány barátságos szót szólt hozzá. A jámbor lélek ezt-azt motyogva otthono­san elhelyezkedett a kocsi­rúd tövében, s halkan dudo- rászni kezdett. Az, út közepén sánta, fol­tos szőrű eb tűnt föl, meg­állt kicsit, fáradtan körbe­lesett, majd a szekér alá vonszolta magát, ahol man­csára hajtva fejét, félre­csüngő nyelvvel lihegett. Fernand fogta megint a dobot, megpergette kemé­nyen, s kiáltott: — Fernand és. Jacqueline, az ezer trükkű illuzionista pár itt ma este nyolckor mindenkit szeretettel vár! Aztán enni adott az álla­toknak, majd a kocsirúdra akasztott tükre elé ült, s nekiállt kifesteni az arcát. A kirajzolódó fehér-fekete- piros színek láttán a fél­kegyelmű lány éles hahotá- zásba tört ki, de hirtelen el» csendesedett, és sétálgatott megint tovább ernyedt tag­lejtéssel. — Gyülekeznek már? — kiáltott ki Jacqueline a sze­kérből, és óvatosan letette a jóllakottságtól kipirult Ben­jámint. — A csirkéket be kellene hajtani! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents