Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 3., csütörtök .5 Bulgária Vidám György-nap Vidám lányok a folyóparton Az egyik legszebb bolgár tavaszi ünnep a György- nap. A bolgár naptár eltér a magyartól. A névünnepet nem április 24-én, hanem május 6-án tartják. Ez az ünnep a Balkánfélszigetet egykor benépesítő trákok egyik legfőbb foglalkozásával, a juhtenyésztéssel volt kapcsolatos. Azt tartják, hogy már hat évezreddel ezelőtt megkezdték a vadbirkák megszelídítését. Ezekre a messzi időkre nyúlik vissza juhászok és birkapásztorok ünnepének története is. Az egyház jóval később, a IX. században hozta kapcsolatba Szent Györgyöt a nyájak védelmezőjével és a termékenység kultuszával. A napjainkig fennmaradt György-napi szokások már réges-régen elvesztették pogány misztikus és vallási jellegüket, szép és életvidám ünneppé változtak. György- napon a lányok és legények kora hajnalban kimennek füvet és gyógynövényeket szedni, hogy legyen mivel megetetni a nyájat a szertartásos fejés és a legelőre indulás előtt. A gazdák virágaikból és ágakból koszotokat kötnek és feldíszítik velük a juhaklokat, az először megejt birkát és az áldozati bárányt. Az ebédet közös asztalnál fogyasztják, amin a bárányhúson kívül a gomolya, az állat- és növénymotívumokkal díszített kerek kenyerek vannak. Az ünnep nagy körtánccal ér véget. A szertartást énekkel kísérik. Némelyik ének arról szól, hogyan ölte meg Szent György a sárkányt. Bulgária egyes vidékein az a szokás, hogy a lányok reggel korán kimennek a folyóhoz, koszorút fonnak maguknak, majd a koszorúkat a vízbe dobják, miközben vidám incselkedő dalt énekelnek. A folyóban úszó koszorúkat futva kísérik a part mentén. Azt figyelik, kinek a koszorúja úszik legelői, mert az fog először férjhez menni. Manapság György-napon van az állattenyésztők napja. Az elismerés fejeződik ki ezen a napok azok iránt, akik odaadó munkájukkal a mezőgazdaság fontos ágazatává tették a hajdani primitív bolgár állattenyésztést, amely különösen az utóbbi 25—30 év alatt kapott új arculatot. A külterjes állattenyésztés intenzívvé vált. Jellemző rá a nagyfokú szakosodás, a koncentráció és a gépesítés. Jobb lett a fajtaösszetétel. Manapság az állattenyésztés igen produktív ágazat. Az ország összmezőgazdasági termelésének közel 45 százalékát adja. Az utóbbi 25 év alatt a hústermelés majdnem kilencszeresére, a tejtermelés négyszeresére, a tojástermelés pedig kétszeresére növekedett. 1983-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 60 kg, a tejfogyasztás 191 liter, a tojásfogyasztás pedig 182 darab volt. Az NDK művészete — A megye művészete címmel Karl-Marx-Stadtban létrehozott állandó kiállítást, a megyeközpont képzőművészeti galériájának tárlatát, három éve látogathatja a nagyközönség. s Az állandó kiállítás anyaga évről évre gazdagodik, s a gyűjtemény híven tükrözi a megye és az iparváros pezsgő művészeti életét. A kiállított művek mind 1945 után születtek. A legjobb alkotásaikat felvonultató művészek a szűkebb haza jellegzetes tájait és embereit örökítik meg vásznaikon, szobraikon és kisplasztikáikon. A gyűjteményt az elkövetkező években is bővítik. A Karl-Marx-Stadt-i kiállítás a szocialista-realista képzőművészet fóruma és bemutató központja lesz. Diesel-motoros hajónk, áthaladva a Néva-folyón, a Ladoga- és Onyega-tavon, bekerült a kis Vityerga- folyóba, és hatalmas fémkapuk akadályába ütközött. „Isten veled Baltikum!” — így nevezik a folyami hajósok ezeket a kapukat, amelyekkel a Volga—Balti víziút sziliprendszere kezdődik. Mögöttünk a hajók számára befejeződött a hajózás az északi — a Balti- és a Fehér-tengerek — medencéjének vizein. Hátra van még a találkozás a Volgával, amely déli irányban haladva, a Kaszpi-tengerbe ömlik. Előbb azonban keresztül kell haladnunk az ember által épített úton, s a zsiliplépcsőkön felemelkedni a vízválasztó 80 méteres megasságába. 1100 km hosszan A körülbelül 1100 kilométer hosszúságú Volga— Balti-csatorna gyakorlatilag a szovjet teherszállító flotta szómos hajóját mentesítette annak a szükségességétől, hogy a Balti-tengerből a Fekete-tengerbe (és vissza) Európát körülhajózva jusson el. Oroszország belső vízi útvonalain a közvetlenül összekötő út kétszer rövidebb. A Volga— Balti-csatorna egyébként összekapcsolta Szovjet-Orosz- ország európai részének egész hajózható folyóhálózatát. Diesel-motoros hajónk többtonnás berendezéseket szállít fedélzetén a Kaszpi- tengeri nyersolajbányászoknak. Némely szerkezet olyan óriási, hogy más módon, mint vízi úton, egyszerűen lehetetlen szállítani. Útközben láttam a hajók fedélzetén körültekintően berakodott, több méteres átmérőjű turbina-járókereket, hatalmas ipari berendezéseket, vontatókötélen úszódokk-elemeket. Az ilyen rakományok szállításánál a folyami hajósoknak nincs versenytársuk. A Volga—Balti-tengeri víziút csatorna-, folyó- és víztároló-rendszerén — mondja Viktor Surpickij, a Volga—Balti-csatorna igazgatóságának vezetője —, évente körülbelül 10 ezer— ötezer tonna teherbírású és 4 méteres merülési mélységű — hajó halad keresztül. Átkelés a zsilipeken A kapuk becsukódtak mögöttünk és a víz fokozatosan megtöltötte a zsilipet, mintegy kipréselve benminket a nedves betonfaiak harapófogói közül. Órám másodpercmutatójával mértem az emelkedés sebességét — körülbelül 1 méter volt percenként. Negyedóra múlva a Diesel-motoros hajó. kijutott a zsilip szoros öleléséből, és az ódon város, Vityerga napfénytől elöntött, festői zöld dombjai bontakoztak ki szemünk előtt, előre pillantva pedig a csatorna keskeny szalagja, a következő zsilippel. A régi víziút Itt, Vityergában a távoli múltba sikerült bepillantanom: a város középpontjában megőrizték és gondosan óvják a régi hajóforgalmi rendszer kis, fából készített zsilipjét, amely már 1810-ben összekötötte az Onyega-tavat a Volgával. A létesítmény hajdani nagysága — 88 zsilip — ma is csodálatot kelt. A Mária-csatomarend- szernek nevezett egész vízi út — a Néva torkolatától a Volgáig — akkor 1100 kilométert tett ki. Az 1913. évi párizsi világkiállításon ezt a fő vízi utat, mint a hidrotechnikai létesítmények modelljét, aranyéremmel tüntették ki. Abban az időben 1,6 méteres merülési mélységű, és 800 tonna rakodóképességű hajók hajózhattak rajta. Az egész út — a sok zsilipeléssel — évszázadunk elején 30—50 napot vett igénybe. Jurij Medvegyev, a Volga—Balti-csatorna első zsilipjének irányítója még maga helyezte üzembe a zsiliprendszert, és több, mint 10 évig dolgozott a fából készült, ma már ipari műemlékké vált zsilipnél. O meséli: Három nap alatt — A régi fő vízi út másfél évszázadig szolgált. Am, a csekély mélységek, a zsilipek kis méretei, a zsilipberendezés elhasználtsága a második világháború után akadályozni kezdték a folyami flotta fejlődését. Határozat született, hogy a régi vízi úttal párhuzamosain új vízi utat kell építeni, amely megfelel a kor követelményeinek. Építése az ötvenes évek végén kezdődött, s 1964-ben Vityergában már aláírták a Volga—Balti-csatorna üzembehelyezéséről szóló jegyzőkönyvet. Ma a hajók az egész vízi utat — Leningrádtól a Volgáig — három napnál kevesebb idő alatt teszik meg. A hajózás biztonságát a Volga—Balti-csatornán 7 zsilip, 5 vízterelő, 25 — összesen 11 kilométer hosz- szúságú — földgát és gát, 3 vizierőmű és sok más létesítmény garantálja. A hajóstiszti fülke szélvédő üvegén cérnaszálon egy kis béka himbálódzik, a folyami hajósok tréfás jelvénye, akik, a tengerészektől eltérően, a belvízmedencében hajóznak. A jelvény a halványuló hagyományt őrzi. Diesel-motoros hajónk a „folyam-tengerjáró” típusú hajókhoz tartozik, amelyeknek a konstrukciója (és a legénység képzettsége) lehetővé teszi mind a folyókon, mind pedig a tengeri útvonalakon való hajózást. Ma ilyen hajók képezik a szovjet folyami flotta alapját. Ezeknek a hajóknak a méretei, természetesen, a Volga—Balti-csatorna állandó tökéletesítését követelték meg. A csatorna üzemelésének 20 éve alatt a fenekéről mintegy 150 millió köbméter földet szedtek ki. A vízi út mélyebb és szélesebb lett. li Kétirányú utca A folyami hajózás útvonalain azonban a teherszállítás méretei növekednek, s növekszik a forgalom intenzitása is, a csatornák medrében a hajóknak kevés a hely. Mi lehet itt a kiút? A kérdésre a választ a hajó fedélzetéről láttam, a Volga—Balti-csatorna hetedik zsilipjénél: a csatornától 100 méterre hatalmas munkagödörben exkavátorok és dömperek dolgoztak. — Mi épül itt? — kérdeztem a kapitánytól. — A Volga—Balti-csatorna második ága. Egy utca, kétirányú közlekedéssel — válaszolta, és ujjával megfricskázta a cérnaszálon lógó békát. Bányajelenetek (f. Simonévá) Csehszlovákia Bányászélet üvegben Selmecbánya bányamúzeumának érdekes tárgyai közé tartoznak az üvegekben elhelyezett életképek a bányászok munkájáról. Az átlátszó üvegfal mögött £a- állványzatcí felállító, vagy a kemény kőzetet törő apró bányászfigurákat láthatunk. A régi bányászok életét bemutató jelenetek alatt mindig két szerző nevét találjuk: Jozef Cervenét és Terézia Simonováét. Apa és leánya. Jozef Cerven bányászcsaládban nőtt fel. Egyszer megkérte apját, hogy vele együtt ő is leszállhasson a bányába. Az apa meghallgatta fia kérését, s a tizen- négyéves fiú az élmények hatására egy háromliteres üvegbe bányászfigurákat helyezett. Az első sikeres kísérletből azután egész életre szóló kedvtelés lett, sőt hozzájárulhatott vele családja szerény jövedelméhez is. Jozef Cerven családjában tizenkét gyermek született, köztük Terézia nevű lánya is. Egy napon Teréziát a múzeum dolgozói keresték fel, és áthozták az egyik, bányászjelenetet tartalmazó üveget; az édesapja munkáját. Az üveg elrepedt. Megkérték, próbáljon segíteni. Terézia, bár apját soha nem látta munka közben, fogta az üveget és szétszedte a tartalmát. Hársfából további bányászfigurákat és bánya- modelleket faragott ki hozzá. A munka úgy felkeltette érdeklődését, hogy nem csupán apja művét állította helyre, hanem több más hasonlót is készített. Hogy a bányászok nehéz munkáját a sötét földalatti világban egy kis öröm és fénysugár világítsa be, fából faragott figuráira mindig ünnepi bányászöltönyt fest: zöld sapkát, fehér inget és piros nadrágot. S a díszbe öltözött kis figuráknak a kezébe csákányt, lámpást, vagy más olyan munkaeszközt helyez, amelyek hűséges társként kísérték a bányászokat a folyosók sötétségén át. Terézia Simanová szeretettel és lelkesen készíti a kis figurákat még most is, amikor már betöltötte nyolcvanharmadik évét. Bánya az tvegfeea U, Carvaa) Ifim yjr, »r* 1 I H 1 m I n . _________________________._____________. . N DK Átkelés a zsilipen
