Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 26., szombat 11. Amellett, hogy sokak kedvenc kiránduló- és pihenőhelye a Bükk-hegység, a tudósok is számtalan kutatási témát találtak korábban is és ma is az Eszaki-Középhegység e fontos részén, a Sajó és az Eger-völgye között. A felszíni formák alapján a Bükk legérdekesebb és legértékesebb része a fennsík vagy magas Bükk, amely a hegység központi és legjellegzetesebb része. Ez a nagy karsztfenn- sik két külön szakaszból áll, nevezetesen a kis és a jóval kiterjedtebb nagy fennsíkból. Ezek minden oldalról hosszú, egyenes és meredeken leszakadó sziklás peremekkel végződnek, amelyek jó néhány növény- és állattani érdekességet hordoznak. Mostani összeállításunk mintegy folytatása a Bükk különleges növényeit bemutató írásainknak. Összeállította: Mentusz Károly A Nagy-Egeden, a Várhegy déli lankáin A karsztbokorerdők „drágaköve”: a magyar zergevirág Hegyvidékünk dél-délnyugati lankás lejtői a kora tavasszal kirajzó turisták kedvelt kirándulóhelyei. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy a hegyoldalra majdnem merőlegesen érkező napsugarak hatására itt hetekkel korábban köszönt be a tavasz, mint másutt. A hegytetők, fennsíkok komor bükkösei még téli álmukat alusszák, amikor e területeken a bokrok alatt már kidugja apró fejecskéjét a hóvirág, s a kikeletet köszönti énekével a pacsirta. A környezeti feltételek (domborzat, kiettség, lejtőszög, talaj) sajátos együttese eredményeképpen a déli lejtőkön fajokban rendkívül gazdag növényzet, leggyakrabban bokorérdők alakultak ki. Különösen a mészkő és dolomit alapkőzeten élő úgynevezett karsztbokorerdők, mint például a Nagy- Egeden és a Várhegy déli lankáin változatosak. Mint az ünnepi díszbe öltözött hölgyeket a drágaköves nyakék, úgy ékesítik a magasba törő hegyeket e csodálatosan benépesített természetes botanikus kertek. Kora tavasztól a késő őszi fagyok beálltáig, a szivárvány minden színében pompáznak itt a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb virágok. Közülük mutatok be néhányat. A magyar zergevirág (Do- ronicum hungaricum) nevéből azt'sejthetjük, hogy bennszülött magyar növény. Pedig nem az, csupán Magyar- országon bukkant rá először a múlt század közepén Sadler József, a pesti egyetem híres botanika professzora. Hazája iránti rendületlen sze- retete jeléül adta felfedezettjének a „magyar” nevet. Az ország más-más részein szarvasgyökér, kecskegyökér, vagy tarköz néven - ismerik. A 25—50 centi magasra növő, nyúlánk növény épszélű alsó levelei nyélbe kes- kenyedők. Alakjuk keskeny tajásdad, vagy lándzsás. A ritkásan pelyhes és mirigyszőrös szár végén általában egy-két, esetenként három élénksárga színű fészekvirágzat ül. Virágzása április végén kezdődik. A kirándulók többsége „sárga margarétának” gondolja és előszeretettel gyűjti csokorba. A tavaszi szellőben kecsesen, ka- céran imbolygó, aranysárgán szikrázó fejecskék pedig szinte felkínálják magukat. Bizonyára ennek köszönhető, hogy az addig sem túl gyakori növény állományai elterjedésük egész területén (Délkelet-Európa) az utóbbi húsz évben nagyon megritkultak. Hazánkban a karsztbokor- erdőkön kívül az alföldi erdők és az alacsonyabb hegyvidéki száraz tölgyesek tisztásait díszítik. Sajnos már csupán szórványosan fordul elő, ezért védetté nyilvánították (eszmei értéke tövenként kétezer forint). A hideg idővel dacoló hóvirágok hírül adják a tél végét. A fehér virágfejecskék között a csillagvirág is kibontja gyönyörű, azúrkék virágleplét. Ez a bájos kis növény a nép nyelvén sokféle néven ismert: csillagjácint, tengeri csillag, egér- hagyma, gyöngyjácint. Tudományos neve: Scilla bifo- lia L., magyarul: kétlevelű csillagvirág (1. kép). A liliomfélék családjába tartozik. Kis hagymájukba elraktározott- tápanyagok felhasználásával; gyorsan kihajtanak. virágot hoznak, termést érlelnek. Sietniük kéll a következő évi anyag megtermelésével is. mert az erdőt hamar beárnyékolja a lombsátor, ami életműködésüket erősen lecsökkenti. Április végén már csak a Bükk-hegység magasabb régióit díszíti fürtös virágzatával. A fürtöket néhány kis virág alkotja, melynek hat sziromszerű lepellevele csillagszerűen kiterüt. Rendesen két szálas levelük van. amire a nevük is utal (bifolia). Hazánkban nem tartozik az általánosan elterjedt fajok közé. Szórtan, de az ország legkülönbözőbb vidékein jelenik meg, lelőhelyei igen jól körülhatárolhatok, kis terjedelműek. A Bükk-hegységben gyakran találkozunk vele, leginkább a gyertyános-tölgyesekben. bükkösökben, de előfordul a szárazabb tölgyesekben, szurdokerdőkben, sziklai cserjésekben. Legszebben díszük a tápanyagban gazdag, gyengén savanyú, laza erdei talajokon. Hazánkon kívül megtalálható Belgiumtól Dél-Német- országon át Ukrajnáig, valamint a Földközi-tenger környéki mediterrán vidéken (az Ibériai-félsziget kivételével). Méltán került a csillag- virág a védett növények listájára, ahol az eszmei értéke 500 forint. A természetjárók, turisták, helyenként a csillagvirág kék szőnyegére bukkannak. Tilos és nagy kár csokrokat készíteni e bájos kis növényekből, mivel hamarosan elhervadnak, a természet pedig egyre szegényebb lesz. Egyes Scilla-fajok igen kedves kerti dísznövények. így például a különböző virág- színiben dísznövénnyé nemesített „bókoló csillagvirág’’ (Soil'la sibrica). A csillagvirágoknak még egy igen ritka faja él a hazai löszpusz- tákan. a rózsás-ibolyás virágú őszi csillagvirág (Scidlia automnális). A Földközi- tenger környékén, leginkább a homokos tengerpartokon honos a tengeri hagyma (Seilla=Urginea maritima). Hagymája egy deciméternél is nagyobb átmérőjű lehet. Fürtös virágzata egy méter hosszú kocsányon ősszel jelenik meg, húsos levelei tavasszal fejlődnek. Hagymája keserű ízű. igen csípős, drogként (gyógyhatású növényi rész) „bulbus scilae” néven használják. Glikozid- jai vizelethaj tők, szív- gyógyszerek („Scillaren”). Kora tavasszal, amikor még lombtalanok a fák. egy kis növésű cserje, a farkas boroszlán (Daphne mezere- um) virágzó ágai vonják magukra az erdőt járók figyelmét (2. kép). Népiesen nevezik még borsóskának, gyolcsfának, tetűfának. mé- regpuszpángnak. A Bükk- hegység magasabb régióiban találunk rá erre az érdekes növényre. Lombfakadás előtt hozza a múlt évi hajtásokon ülő, úgynevezett kauliflor rózsaszín, pompás illatú virágait, melyek az orgona virágára emlékeztetnek. A virágtakarót a csészéből alakult színes lepel alkotja, mely kapcsolódik a virágtengelyből képződött csöves kehéllyel. őszre érleli meg a skarlátpiros, borsó nagyságú, csonthéjas terméseit, az ekkor már leveles hajtások oldalán. Egyike hazánk legmérgezőbb növényeinek. beleértve termését is! Frissen lehántott kérge kellemetlen szagú, régebben megszárítva „cortex mezerei” néven drogként hasznosították. Ize keserű, csípős, a bőrön égési tüneteket okoz, hólyagot húz, amiért a germánok szent növénynek tartották. Ügy hitték, hogy az ördögöt el lehet vele űzni és meg is lehet fékezni. Hatóanyaga daphnin, belső szervekben gyulladást idéz elő, de halált is okozhat. Régebben tapaszt és kenőcsöt készítettek belőle, termését Szibériában arcpirosítóinak is használták. A farkas boroszlán nálunk sokfelé előfordul, de kevés egyedszámmial (hiányzik például a Budai-hegységből és a Balaton--vidékről). Hazánkon kívül egész Eurázsiában elterjedt. Április— májusban már lombosodása után öltözik virágdíszbe egy kisebb termetű boroszlán- fej, a henye boroszlán (Daphne cneorum) (3. kép). A növény 20—25 centi hosz* szú kúszó félcserje, szárai jórészt heverők, csupán a szár végei emelkednek fel, ahol csomókban állnak az illatos rózsaszín virágai. Kedveli a melegebb helyeket, így a dolomit sziklagyepekben, törmelék- és homoktalajokon találja meg kedvező életfeltételeit. A B ükk-hegységből csupán Kisgyőr környékéről volt ismert, de újabban a Felső- tárkány környéki dolomitterületekről is előkerült. A harmadik boroszlánfaj, az örökzöld levelű babérbo- roszlán (Daphne laureola) csak a Bakony. Vértes és Börzsöny árnyas erdeiben él. Mindhárom hazai boroszlánfaj védett, eszmei értékük 3000 forint. Élvezzük szépségüket, virágaik illatát, színes diaképekkel varázsoljuk otthonunkba, de mindent tegyünk meg védelmükért! Dr. Suba János A törpemandula Árpád honfoglaló népe bizonyára lépten-nyomon gyönyörködhetett még a dús legelők tavaszi néma zöldjét rózsaszínű szőnyegével gyakran megszakító törpemandulásokban.' A törpemandula (Anygdalus nana) ugyanis az erdőssztyeppek növényzetének (hazánk nagy része ebben a növényzeti övben van) egyik legjellemzőbb képviselője. A rózsafélék családjába tartozik. Hangabarack névvel is illetik, ami a barack- és mandulafajokkal való rokonságára utal. Alig 60—80 centi magasra növő cserjécs. ke. A lágyszárúak közül néha ki sem látszik, csupán az április közepén kibomló, feltűnően szép, liláspiros, vagy rózsaszínű virágokkal tömött ágacskái árulkodnak ottlétéről. Egyenesen felálló, vékony ágain sok a rövid hajtás, azokon kissé fűrészes szélű, hosszúkás, elliptikus alakú. hegyes csúcsú, enyhén bőrnemű levelek láthatók. Virágai kocsánytalanok és a kerti mandulához hasonlóan magánosak. Mogyoró nagyságú gömbölyű termését sű. rűn molyhos burok védi. Burka éréskor megszikkad, szétnyílik és láthatóvá válik az édes, ehető magvakat rejtő, hálózatosán barázdált csontár (a „mandula”)! Elterjedési területe a Pan- noniai-medencétől Közép- Azsiáig húzódik. Hazánkban azonban ma már csak a szá. ráz tölgyeseknek, karsztbo- korerdőknek és a szőlőkultúrák mentén meghagyott mezsgyéknek szórványos, ám pazar dísze. Állományai egyre gyérülnek. A mezőgazdasági művelé- siág-változtatások, a tövis, kés cserjések tavaszi felégetése. a mezsgyékkel határos területek vegyszeres kezelése egyaránt veszélyeztetik. Sajnos még napjainkban is gyakran Iáható a piaci árusok asztalán! Árusítása meggondolandó, ugyanis a törvény védi a Kárpát-medence e megritkult drágakövét. Eszmei értéke kétezer forint. A kertészetek foglalkoznak magról történő szaporításával. Azok, akik kertjükben kívánják látni a rendkívül dekoratív törpemandulát — ott vásárolhatnak belőle. Dr. Kárász Imre Az erdei szellőrózsa A száraz tölgyesek szegélyén és tisztásain, valamint a karsztbokorerdők napsütötte ritkás bozótjai alatt él a szellőrózsák egyik legszebb képviselője, az erdei szellőrózsa (Anemone silvestris). Neve a görög anemos = szél kifejezés szó szerinti fordításából származik (anemone = szélvirág). Hazánkban azonban számos egyéb névvel is illetik, mint például pápics, májfű, kakukkvirág, reszketeg. Testvérei közül leggyakrabban a közparkok kevésbé háborgatott részein is (például: Népkert) előforduló bogiáros szellőrózsákat láthatjuk, amelyet gyakran bogiáros kökörcsinnek titulálnak. A pápics pedig általában a magasabb hegyekben élő berki szellő- rózsa népies neve. Évelő növények, gyöktörzsük a talajban telel át, hogy azután a tavasz első melegebb napsugarainak hívására szárba szökkenjen és virágba öltözzön. Az erdei szellőrózsa testvéreitől könnyen megkülönböztethető. Bozontos gyapjas. nyúlánk szára tövig szeldelt tőlevelek közül bújik ki, s csak három gallé- rozó fellevelet visel. No, meg az öt lekerekített csúcsú fehér lepéHevéllel ékesített nagy (2—3 cm átmérőjű) virágot, amelyek mint apró fehér gyöngyök a zöld fűben messziről látszanak és magukra terelik az ember figyelmét. Kicsiny fehéren gyapjas aszmagtermése már kevésbé feltűnő. Az ösvények turistautak mentén ma már ritkán találkozunk vele, mert a kirándulók már kiirtották. Elterjedési területe ugyan nagy — Európa jó részén és Szibériában is él —. de sehol sem gyakori. A németek sztyeppi szélrózsának hívják, s mint a növénytakaró történetének tanúját, már régóta védik. Mivel állományai hazánkban is veszélyben vannak, ma már nálunk is törvény védi (eszmei értéke tövenként ötszáz forint). Heves megyei Élelmiszer — Mátrafüreden, 1984 VII. hóban nyitásra Kiskereskedelmi Vállalat kerülő büfébe. FELVÉTELT HIRDET: ÁRUDAVEZETÖI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE: — Egerben, a Zalár utcában 1985-ben nyitásra kerülő tejboltba. — Hatvanban, a Kastélykertben 1984 Vili. hóban nyitásra kerülő kis ABC-be. FELTÉTEL: üzletvezetői képesítés és vendéglátóipari gyakorlat. Boltvezetői képesítés és boltvezetői gyakorlat. JELENTKEZÉS: személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti osztályán. CÍM : GYÖNGYÖS, RÓBERT K. u. 19. Bükki különlegességek Tavaszi h
