Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 26., .tomb.) MÜVÉSZETÉS IRODALOM

Perl Márton reprodukciói

>tt ebédre róka..

Sándor: Regélő)

Intés az őrzőkhöz

Király István nagymonográfiájáról

Király István az északmagyarországi régióban, az egykori Gömör megyei Ragályon, a mostani Borsod-Abaúj-Zemplén megye kis, északnyugati csücskében született. Pataki diák lett, az eszmélés időszakában a valóságos szülőföld mellé egy választott, szellemi tájhazát is kapott. Az eminens diák útja az Eötvös Kollégiumba vezetett. Sok és sokféle munkát végzett, vállalt, de mindmáig a tanári hivatás a leginkább szíve szerint való. Szellemi műhelyt alapított maga körül a szegedi, majd később az Eötvös egyetemen, ahol tanszékvezető egyetemi tanárként a XX. századi magyar irodalom oktatásának, kutatásának a szellemi or- ganizátora. Szerkesztőként szerzett érdemei ma már irodalomtörténeti léptékkel mérve is maradandóak. A magyar folyóiratirodalom nevezetes lapjait írta a Csillag szerkesztőjeként. Elévülhetetlen érdemei vannak a súlyos időkben végzett „értékek rehabilitásában”, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Weöres Sándor, Füst Milán újraközlésében az ötvenes évek közepén...

Irodalomtörténészként máig jelentős művet írt Mikszáth Kálmánról (1952). Adyról szóló nagymonográfiájának első kettős könyve 1970-ben látott napvilágot, a legújabb pedig 1983-ban. INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ címmel. Könyvet írt Haza- fiság és forradalmiság (1974) címen, válogatott tanulmányainak gyűjteményes könyve: Irodalom és társadalom (1976). Munkásságáért, a szocialista magyar kultúráért végzett munkásságáért Kossuth- és Állami-díjjal tüntették ki.

Adyról szóló négy nagy könyvében kivételes értékösszefüggésekben láttatja a századelő korszakos jelentőségű költő-géniuszát és óriás művét. Ady Endre nemcsak a megélt 42 esztendő magyar tapasztalatanyagát sűrítette műveibe, hanem az elmúlt századokat is. Az Ady-kutató így válik a magyar és az emberi kultúra és történelmi sors elemzőjévé. Hazai, magyar és európai szellemi, társadalmi erővonalak metszéspontján láttatja Király István a költőt, akinek politikai zsenijét még ellenfelei

is kénytelenek voltak elismerni, akit „emberségnö- vesztő”-nek tartott az utód, a gondolkodó Németh László. Ady „antropológiai leckét” adott az utókornak.

Az Ady-életműre vonatkozó ismeretek teljességében elemzi Király István a ma is érvényes és helytálló eszmei, emberi és művészi gondolatokat. Sajátos szintézist valósít meg, elvieszmei rendező elveit a konkrét anyaghoz igazítja. Vezérelve a történetiség, de nála nem válik szét a filozófiai-esztétikai alapozás és a tényszerű, konkrét elemzés. Sokféle elemzési szempontot hasznosít a lényegfelmutatás érdekében. A sokoldalú értelmezés, oknyomozás, indokolás és bizonyítás egy termékeny módszerbeli többlettel egészül ki: az analógiás szemlélettel , amely a rokon és rokonítható dolgokat egymás mellé rendeli, a lényegüket szemléletesen láttatja. Nem elégszik meg az ismeretekkel, a rendszerezéssel sem, mert a tudással hitelesített átélésre törekszik.

Nagymonográfiájának rendkívüli nóvuma: a történeti kérdések „huszadik századisága”, maisága. Már a címadás jelzi ezt a mindent átható célkitűzést, belső meggyőződést: INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ. Imperativ felhívás ez a mához, az ideológus irodalomtörténész legfontosabb, Adytól örökölt üzenete. A korigényt távlatosan is kielégítő küldeté- ses ember vérbeli szerep- vállalása, amely jellegzetesen a társadalomra, ember és ember közti sokrétű relációba koncentrálva tudatosít hatni képes és hatni tudó értékeket. Ady költészetében felragyog a magyarság igazi arca, sorsának, múltjának legteljesebb emlékezete. sorstörténete. A századelő forradalmas korszakából a leghívebben őrzi mindazt, ami múltunkból múlhatatlan.

A magyar irodalomban a folytonosság egyik legszebb példája Ady századok mélyébe világító emlékezete. Rokonkereső utódként idézte meg a minden volt és lehetséges magyar költők közül legrokonabbat -.Csokonait. Az ő Petőfije nem alkuszik, nemcsak nevét, de szellemét is éltette, gazdagítva megújította. Az ő elve: „Akarom: tisztán lássatok!” Felejthetetlen szavakkal idézi meg Vajda Jánost, a Mont- blanc-embert:

Oh, vén por-ember, boldog néhai,

Fáradt-irigyen, búsan

megidézünk

S megejt bennünket a

magyar remény, Ha szikkadt, porladt

koponyádra nézünk.

Ady a magyar gondolkodást, irodalmi értékrendet, látásmódot, helyzettudatot is átalakította. Üj igéket, új mércét hozott és hitelesített. Az irodalomban teljesítette ki az emberi szabadságvágyat, az alkotó értékteremtést. A korvalóság, a magyar léthelyzet reális felismerője és megfogalmazója monumentális kiábrándultság, rezignáció ellenére is a „mégis morál" imperatívuszát követte. A magyar tapasztalatanyag tette forradalmárrá. az eszméit vállalókat pedig létigazságai formálták szocialistákká a két háború közti „fekélyes béke” * intervallumában, majd 1945 után is.

Nem véletlenül tartja Németh László Adyt „az egész magyar irodalom főeré”-nek, aki szörnyetegsorsban népe igazáért poklokat élt át, aki költő hitvalló ként „emberi és magyar állapotokról” számunkra a legtöbbet mondta el. Műveiben a kifejező heroizmus munkál, mert számára nemcsak irodalom volt az írás, hanem kifejező élet, sorsbetöltő küldetés is. A ,,kénytelenül-igaz magyarság” költője nem csak keseregte, hanem alkotta, teremtette is a magyarságot. Ha Kosztolányinak „erős vár” volt az anyanyelv, Adynak „egy és szent, mert múltja és horribilis könyvtára van”. Nyelvi és gondolati csodákat hívott elő anyanyelvéből. A nyelvi varázslatok mögött mély valóságismeret, kivételes realitásérzék, igazi emberfelmutatás, valódi éthosz és az egész magyarságra és emberiségre kiterjedő sorstudat áll kiapadhatatlan forrásként.

Király István Ady-olvasata Ady életművét hatalmas szintézisben tárja elénk, új horizontokon láttatja az emberi s egyszersmind isteni színjátéknak ezt a csodálatos remekművét. A költő

látta: a magyarság felső, rétege Európában is otthonos, de a nép a mély világ ázsiai szintjén él. Vállalta a mélység, a szegénység szolidaritását. A magyar peremhelyzetből hozta a szabadságharcos forradalmi örökségét, Párizsból az európaiságot. Sajátos kuruc- és reformkori szabadság- harcos nemzettudat éledt újjá benne, amely lényegileg különbözik a nyugatitól. A nyugati nemzettudat lényege: érték és érdek egyeztetése a ráció, a józan belátás szerint. Adynál és elődeinél (Rákóczi, Széchenyi) a magyar gondok vállalása nem racionálisan, hanem a személyes érdek ellenére történik közösségi feladatvállalással. Ezt nevezi Király István etikai vállalásnak, amelyben etikailag meghatározott nemzettudat éled újjá a korvalóság diktálta kihívás szerint: „Elátkozott hely”-nek látta, mégis hazájának vallotta ezt az országot A Bujdosó kuruc rigmusé ban így összegezi ezt a felismerést, sorsvállalást: „Áldott ínség: magyar élet, Világon sincs párod néked. Nincsen célod, nincsen

véged.

Kínhalál az üdvösséged.”

Király István könyve, az INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ irodalmon túlmutató óriás mű. A korszerűség, az autenti- kusság, az igazságvállalás és kimondás morális pátosza jellemzi. A Kalota partján Ady-vers népének örömét, „Az ember Szépbe-szőtt hitét” földrengéses történelemben is megőrző örökségét tudatosítja. Azt az örökséget mutatja fel a XX. század végén, amely a XXI. században is tanulságos és érvényes ezen a mérsékelt égövi' magyar és közép-ke- let-európai glóbuszon. A teljes Adyt vállalja, akinek műve belenőtt sorstudatunkba, meghatározza magyar és emberi azonosságtudatunkat, identitásunkat. Az ő Adyja vízválasztó volt saját korában és utóéletében, de mindig erősebben érződik, hogy távlatnyitó példaadó maradt jelenkorunkban és bátorító erő reményeinkben. Okkal, joggal nevezte őt József Attila, az „ucca és a föld fia” elődjének;

Verse törvény és édes

ritmusában

kő hull s a kastély ablaka zörög, —

eke hasít barázdát új

húsában,

mert virágzás, mert élet

és örök.

Cs. Varga István

Könyvek a családban

A házi könyvtárak egy felmérés tükrében

„Sokan haltak meg a Csuka-tóban, anya?" „Sokan, kisfiam." „Ti is?" „Apád igen. És lehet, hogy én is. Igen, lehet." „De én nem!” „Hál istennek, te nem." „Mert erős vagyok és bátor, igaz, anya?" „Igaz. De azért ne menj el oda."

Talált egy rést a kerítésen, bedobta az iskolatáskáját, utána mászott.

— Anyukámat keresem — szólította meg az egyik nővért. — Pogány Dánielné. Sok gyógyszert vett be tegnap. Véletlenül.

A nővér rámosolygott, megsimogatta a fejét.

— Gyere — fogta kézen a kisfiút.

Az öröm.

A szégyen.

„Hogy kerülsz ide?" „Bemásztam." „Ne haragudj rám, fiam." „Nem haragszom, anya.” „Hívd el a nagymamát." „Jó, elhívom.” „Mi ez rajtad?" „Apa orkánja." „De hiszen borzasztó nagy!" „Nem baj. Legalább jó kényelmes." „Na gyere, feltűröm az ujját." „Jobban vagy, anya?" „Jobban. És most eredj haza.” „Anya! Tudod, hogy én bárki ellen megvédelek! Ugye, ugye tudod?!" „Tudom, Dani. Na eredj, eredj.”

... talán félnem kéne a Csuka-tótól ... talán nevetséges, hogy mi mindent jelent nekem az a tó ... jobb lett volna, ha megismerem a tengert talán akkor nem nőne ekkorára éjjelente a tó ... talán megtalálom még a partján azt a régi-régi lányt ... hiszen én jól tudok úszni ... nagyon jól ...

„Te tudsz úszni, anya?" „Nem tudom. Valamikor tudtam.” „Mért csináltad ezt? Azt mondták, meg akartál halni." „Mondtam, hogy ne haragudj.” „Mikor jössz haza, anya?” „Nem tudom. Na eredj, menjél, és hívd el a mamát.”

De Dani nem hazafelé indult. Most. Most sikerülnie kell, gondolta, s megszaporázta a lépteit.

... ijesztő, sötét alagút az erdei ösvény ..

Mindig is izgatott, hogy vajon a könyvvásárlók szándékai mennyire tudatosak, mi határozza meg választásukat, amikor a könyvek százai közül éppen azt az egyet emelik le a polcról. Mi történik aztán e kötettel, ha otthon korábbi társai mellé kerül? A kereskedőktől tudom, hogy az igazi könyvbarátok nagyon sokszor a becsomagolás mellőzését kérik, mert mihamarabb szeretnék birtokukban érezni az alkotó üzenetét.

Vidáné Kulcsár Júlia és Mándi Péter Könyvek otthon címmel egy most megjelent kötetben a könyvvásárlási szokásokról, a családi könyvtárakról számol be egy 1978. évi országos olvasáskutatói vizsgálat tapasztalatainak birtokában. A könyvet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése jelentette meg, a kutatásban a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársai is közreműködtek. A felmérők egy korábbi, 1964-ben végzett hasonló vizsgálat eredményeivel vetették össze újabb tapasztalataikat. 1964. és 1978. A közben eltelt tizennégy esztendő alatt a magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem legdinamikusabb korszakát ekkor élte át. A hatvanas évek közepén 44 millió kötet jelent meg hazánkban, 1978-ban viszont már 93 millió könyv hagyta el a nyomdákat. A megnövekedett választék e viszonylag rövid idő alatt három és félszer nagyobb könyvforgalmat teremtett, amely ösz- szegben kifejezve mintegy hárommilliárd forint volt. Ezt a fejlődést — már ami a mennyiségi mutatókat illeti — igazolja az imént említett olvasáskutatói felmérés is: a családok tulajdonát képező könyvmennyiség megháromszorozódott. (Az interjúkat készítők 1000 családot kerestek fel országszerte, különböző nagyság- rendű településeken.)

Mindezek ellenére néhány ténnyel ajánlatos szembenéznünk. A könyvvásárlás volumene növekedett, a rendszeres könyvolvasók száma azonban nem változott különösképpen. Csökkent — méghozzá figyelmeztető mértékben — az olvasásra fordított idő. A havonta legalább egy könyvet elolvasok száma (nem magas mérce!) a vizsgált időszakban 22,6 százalékról 17,2 százalékra

süllyedt. Megszokott válaszként a televízió térhódítására illik hivatkozni, a szerzők újszerű megállapítása, hogy a televízió nem az olvasni szeretők kedvét zavarja. A tévé általában azokat invitálja a szükségesnél hosszabb időre a képernyő elé, akik egyébként is a művelődésnek, a szórakozásnak az olvasásnál passzívabb formáját választják.

Sajnálatos, hogy a más szabadidős tevékenységgel szemben az utóbbi időben az olvasás érdemtelenül háttérbe került. További adat: a fiataloknál 1964-ben a felsőfokú végzettségűek 73,3 százaléka, most csak 52,6 százaléka vallotta magát rendszeres olvasónak. A középiskolát végzetteknél 60,7 százalék és 36 százalék, a nyolc osztályt elvégzetteknél 32 százalék és 14,8 százalék az arány. Ha valami fontos lehet könyvkiadó, terjesztő, könyvtáros és író számára, akkor elsősorban ennek az állapotnak a megváltoztatása a könyv, az olvasás segítségével, a művelődés presztízsének megőrzése és megvédése érdekében.

A könyvvásárlási szokások változásainak függvényében

érdemes egy pillantást vetni a családi könyvtárak polcaira is. A korábbi évtizedekben általában a szépirodalom volt az egyeduralkodó, a 70- es évek végére megváltozott a helyzet: nőtt az ismeretközlő irodalom részaránya. S mi van a könyvespolcon? Továbbra is Jókai, Mikszáth, Móricz, Petőfi. Hemingway, Berkesi és Verne vezeti a sort, de mindinkább helyet kapnak a kézikönyvek, a lexikonok, a népszerű ismeretterjesztő kiadványok, a politikai irodalom. Igaz, eközben néhány könyvtípus — mint például az útleírások — iránt mérséklődött az érdeklődés. A mintavétel szerint általánosságban a családi könyvtárakban első helyen a klasszikus magyar, második helyen a klasszikus külföldi, a harmadikon pedig a mai magyar prózairodalom van. A költészet iránt szerényebb az érdeklődés.

A felmérést irányító Gereben Ferenc és olvasáskutató csoportjának munkáját ajánlhatjuk mindazok számára, akik az olvasó, a művelődő népért kívánnak cselekedni „olvasástérképünk” javítása érdekében.

Maróti István