Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 5., szombat 3. Állják a versenyt a magyar élelmiszerek A Népújság kérdez - válaszol dr. Rapócsi László miniszterhelyettes A megtermelt élelmiszergazdasági termékek egy harmadát exportálja az ország. Ezt azért teheti meg a népgazdaság, mert mindenekelőtt maradéktalanul kielégíti a hazai fogyasztók igényét. Kiegyensúlyozott az ellátás, bőséges a kínálat a hazai piacon. A népgazdaság mostani helyzetében egyik legfontosabb feladat a külgazdasági egyensúly megőrzése, s ez feltételezi az export bővítését. Hogyan tud a követelményeknek megfelelni a magyar mezőgazdaság? E kérdéskörről beszélgettünk dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezéstgyi miniszterhelyettessel. — Közismert, hogy az élelmiszer úgynevezett stratégiai cikk, tehát eladható a külpiacon. Hazánk területi elhelyezkedése kedvez a gabonatermelésnek, a gabona pedig közvetlenül és közvetve is az exportot szolgálhatja. Milyen eredményeket értünk el idáig, mik a tervek? Hogyan tudunk megfelelni kötelezettségeinknek, miként javíthatjuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetét? — A mezőgazdaság exportjának értéke 86 milliárd forint volt az elmúlt esztendőben. A termékek egy- harmadát rubelért, kétharmadát konvertibilis devizáért értékesítettük. A jelentős exporttal szemben viszonylag alacsony a mező- gazdaság importigénye, az értéke 43 milliárd forint. Az ágazat téhát jelentősen hozzájárul az ország egyensúlyi helyzetének javításához. A tavalyi aszálykár miatt az idén nehezebb helyzetben van a mezőgazdaság az export teljesítésében. A nehézséget azonban nemcsak ez okozza. A nem rubel elszámolású piacokon az elmúlt három esztendőben jelentősen csökkentek az árak, így azonos ellenértékért mind több terméket kell eladni. Az előrejelzések szerint a közeljövőben számottevően nem javul ez a helyzet. Különösen a húsfélék ára rendkívül alacsony, pedig export- bevételeinknek jelentős hányadát e termékek adják. Mindezekből következik, hogy az idén csak a korábbi export szintjének megtartása lehet a cél. Ennek teljesítéséhez is feszített munkára lesz szükség. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, az élelmiszeripari és külkereskedelmi vállalatoknak együtt kell gondolkodniuk, dolgozniuk ahhoz, hogy a tervezett értékű áru elhagyja az országot. Különösképpen ügyelünk a KGST-kötelezettségek teljesítésére. Rendkívül fontos az együttműködés a szocialista országokkal, hiszen hosszú távú, tervezhető és biztonságos piacot jelentenek a magyar termékeknek. A különféle élelmiszerekért nyersanyagot, energiát kapunk, amelyeket ugyancsak nem nélkülözhet az ország Egyebek között ezért is törekedni kell arra, hogy az értékesítendő áruk szerkezete igazodjon a partnerek igényeihez. Nagy tömegű árut értékesítünk a szocialista országokban; 2,5 millió hektoliter bort, 300 ezer tonna almát, 380 ezer tonna növényi eredetű konzervet stb. De ajánlunk szocialista partnereinknek termelési technológiákat is, így a magyar ipar termékeit — gépeket, növényvédő szereket — piacra visszük. Jelenleg mér folyik a VII, ötéves terv egyeztetése. Tapasztalataink egyre inkáhb azt igazolják, hogy a szocialista piacokon is mind igényesebbek a vevők, növekedtek áruinkkal szemben a követelmények. — Az aszály miatt csökkent az exportálható áruk meny- nyisége, ugyanakkor az idei terv csaknem azonos a tavalyi ténnyel. Ebből következik, hogy a második félévben több árut kell a külpiacra szállítani. Ez mindenkitől nagyobb áldozatot, fegyelmezettebb munkát követel. Készek-e rá a termelők és a kereskedők? — Az aszály miatt veszteségeinket felmértük; eszerint összességében tavaly mintegy 15 százalékkal kevesebb gabona, valamint zöldség és gyümölcs termett az országban, mint két esztendeje. A belföldi ellátás nem szenvedett csorbát, tehát e termékekből valóban kevesebbet tudunk értékesíteni. Másfelől az is igaz, hogy a takarmánygabona mennyisége elegendő az állattartáshoz, így az állati termékek exportja nem csökkenhet. Sőt. a tapasztalatok éppen ellenkeznek, az első negyedévben mintegy 30 százalékkal növekedett a húsexport az előző évihez képest. Ha a terveink valóra válnak, s a gabonatermés eléri az idén a 15 millió tonnát, a második félévben a tervezett gabonaexportot is teljesíthetjük. Átlagosan a termés 10 százalékát exportáljuk, s mert ez rövid időre korlátozódik rendkívül ügyelni kell a szállítás szervezésére. Épp>en ezért előtérbe kerülhet a vízi utak nagyobb mértékű hasznosítása is. — A jelzések szerint a fizetőképes piacokon növekszik a kínálat. Éleződik a verseny. A szigorúbb mezőnyben helyt tudnak-e állni a magyar termékek? — Bírnunk kell a versenyt, hiszen a magyar élelmiszereknek jó hírük van a piacokon. Az azonban kétségtelen, hogy mindenütt egyre inkább a jobb árut keresik, azt -fizetik meg. Ezért nincs más választás, mint a termék minőségének javítása, a csomagolás csinosítása. A minőség már jórészt eldől a termelőknél, tehát nekik is úgy kell ismerniük a piacot, mint a kereskedőknek. Ezért a gyors, pontos, megbízható információt nem nélkülözhetik a mezőgazdasági nagyüzemek sem. A legjobb az lenne, ha maguk is közvetlenül megismernék a piacot. Ezt szolgálja a termelői exportigény kibővítése. Ai Eger—Mátra vidéki Borkombinát például az elmúlt hetekben kapott önálló exportjogot a bor értékesítésére, s önállóan exportál a Debreceni Konzervgyár is. A termelők piaci kapcsolata azonban még nem általános, ezért rendkívül fontos, hogy a külpiacokon mozgó kereskedők szinte naprakészen tájékoztassák partnereiket. A gyors információ a feltétele annak, hogy váltani, alkalmazkodni tudjon a termelő. — A mezőgazdaság export- képességét, húzóerejét kevesen vitatják. De gyakran hallani azt is, hogy drágán termel az ágazat. Milyen az élelmiszergazdasági termékek exportjának gazdaságossága? — A mezőgazdaságot a világon mindenütt támogatják. Az ipari termékek drágák, áruk gyorsan emelkedik, s ezt nem követik a mezőgazdasági termékek világpiaci árai. Ha a támogatásokkal együtt hasonlítjuk össze a termelés költségeit, a magyar mezőgazdaságnak nem kell szégyenkeznie. Persze földrajzi elhelyezkedésünk miatt néhány termék előállítása valóban többe kerül, mint más országokban. Brazíliában például olcsó a szója, nem az olajkazán, hanem a nap fűti a baromfi- ólakat, tehát a baromfihús előállítása is nyivánvalóan kevesebbe kerül. Ezzel együtt is az a törekvés, hogy a termelési költségek mérséklődjenek, s enne a szabályozás ösztönzi is a gazdaságokat. Sajnos, a népgazdaság mostani helyzetében nem mindig törekedhetünk maximális gazdaságosságra az exportnál. Jóllehet. a nem rubel elszámolású piacokon a bevétel csak 35 százalékát adják a mezőgazdasági termékek, ugyanakkor az aktívumnak ennél jóval nagyobb arányát termelik ki. Ezért van kiemelkedő szerepe a mezőgazdasági exportnak, még akkor is, ha a termékeinkért nem kapunk olyan árat, mint szeretnénk. Persze a fejlesztéseknél a két követelményt —a mennyiséget és a gazdaságosságot — mindinkább egyszerre kell megvalósítani. — A mezőgazdasági termékek egyharmada a háztájiból származik. A munkaigényes ágazatokban ennél jóval nagyobb az arány. A sertések felét, a nyulaknak csaknem száz százalékát háztájiban tartják, de a zöldség- és gyümölcsféléknek is több mint fele a kiskertekben terem. Milyen hatása van ennek exportra? — E termékeknek csajt egy része megy közvetlenül exportra, de az árualapot növelik, tehát föltétlenül szükség van rájuk. A háztáji termelés fenntartása, bővítése érdeke a népgazdaságnak. Ezért nem csökkent a támogatása, megőrizzük a termelés biztonságát is. Sokszor bebizonyosodott, hogy a háztáji akkor virul, ha azok, akik csinálják érdekeltek a termelésben. Az export bővítése is a termelői érdekeltség javítását indokolja. — Köszönjük a válaszokat. F. J. Ami egy oklevél mögött rejlik Növekvő exportigény a Hatvani Konzervgyárban Rónaszéki Gábor raktárvezető ellenőrzi az exportra előkészített árut (Fotó: Szabó Sándor) Nemrég kis ünnepség zajlott le a Hatvani Konzervgyárban, Ml is hírt adtunk róla, hogy ezen 1983-as — a Szovjetunióba irányuló — export tervét oly pontossággal, olyan minőségben teljesítette az üzem, amivel kivívta az ottani kereskedelmi szervek elismerését. A szovjet külkereskedelmi minisztérium oklevele azóta a gyár igazgatói irodájában őrzött hasonló elismeréseket gazdagítja. Ismételten kimondhatjuk tehát, hogy Hatvan legeredményesebben tevékenykedő termelő egységeinek sorába tartozik ez az üzem, és jóhírét nemcsak Európa-szerte, hanem azon túl is ismerik. Mit takar voltaképpen a legújabb méltánylás, a Moszkvából érkezett kitüntető oklevél? E téma kapcsán Rácz Sándor kereskedelmi és pénzügyi főosztályvezetővel beszélgettünk, aki épip befejezne tárgyalásait a gyár új olasz üzletfeleivel. Jó arányok — Az 1983-as esztendő sokféle tekintetben hozott kiemelkedő sikereket gyárunk életében, és ez mind összefügg csaknem ezer dolgozónk tisztességes munkájával . Mást ne mondjak, 74 060 tonnányi nyersanyagot dolgozunk fel, aminek jó nyolcvan százaléka exportként értékesült. Nem rossz a szocialista, illetve tőkés relációban kiszállított késztermék aránya sem. Az első értéke megközelítően hétmillió rubelt jelent, a népgazdasági szempontból szintén fontos dollárbevételünk pedig igencsak a hatmillió felé haladt, ás 142 ezer dollárral több volt a tervezettnél. Hogy mit szállítottunk például a Szovjetunióba? Változatlanul sláger a zakuszka, de ugyanakkor zöldborsóból, vegyes-darabos uborkából is száz vagonos nagyságrendű volt a felvevő piac — mondotta Hácz Sándor. — Dollárbevételünk ilyen alakulásaiban pedig mindmáig vezető cikk a paradicsomsűrítmény, aminek a világpiaci ára minimálisan ugyan, de emelkedett, és bízunk benne, hogy ez a tendencia tartós lesz, besegít az idei nyereséges évzárásba is. Hűséges gazdaságok Mint későbbiek során megtudtuk, az elmúlt esztendő sikerei a jó partnerkapcsolatokban is föllelhetők. összefüggenek velük. Itt elsősorban arra a húsz bázisgazdaságra gondolunk, amelyek kitartanak a zöldségtermesztés mellett, továbbá közel esnek viszonylag Hatvanhoz, ilyenformán fokozott szállítási költség nem terheli a különböző cikkeket. Nos, az egymüliárd forintot meghaladó termelési érték teljesítésében ily megfontolás alapján — mint segítőket — a hevesi Rákóczi, a horti Kossuth, valamint a Galga- menti termelőszövetkezeteket kell kiemelnünk. Ezek főként paradicsom, uborka, illetve zöldborsó szállításában tüntették ki magukat, s az utóbbi termék dolgában föltétien elismerés illeti a GATE nagygombosi tangazdaságát is. És az eredményesség kapcsán ne feledkezzünk meg egy további tényezőről, amire már Fazakas Zsigmond főkönyvelő hívta fel a figyelmünket. Eszerint a tervek teljesítéséhez nagy segítséget nyújtott a KISZ- építőtábor négyszáz diákja, valamint a város és kör- nyéke'több tanintézete, amelyeknek a tanulói szorgalmi időben ugyan, de nagyon hasznosan vették ki részüket mind a késztermék csomagolásából, mid az olyan gyártási folyamatok munkáiból, amelyeket a szakvezetők rájuk bízhattak. Belbecs és külcsín — Ha már ennyire a részletekbe bocsátkozunk, akkor mégis szólnom kell néhány további fontos húzásunkról — jegyezte meg Rácz Sándor. — Ott van például a litóüzem, a dobozgyártás, amely elsődlegesen saját szükségletre termel, éspedig mind magasabb színvonalon. Ennek az exportcikkeknél különösen nagy a jelentősége, mert tőkés vagy szocialista piacon mostmár a tartalommal együtt nézik a csomagolást. Persze, amennyire lehetőségeink engedik, lemezlitografálást. mostmár egyre több társgyárunknak is végzünk, egészen jól kifizetődőén. A szőlőt, a bort termelő gazdaságok mind gyakoribb gondjain segítünk ugyanekkor a must- sűrítéssel! Megoldjuk a tárolási problémákat, továbbá hozzájárulunk boraik minőségének javításához. A vállalat részéről pedig Olyan értelmű előnyként jelentkezik a mustsűrítés, hogy e kapacitásunkat minden évben 3—4 héttel tovább tudjuk lekötni... Új termék Amikor az idei tervekről esett szó. megnyugtatóan hatott, miszerint a konzervgyár termelési elgondolásainál figyelembe vették a szükséges nyersanyag hátteret. A megkötött szerződések alapján — és amennyiben az időjárás kedvezően alakul — ez biztosítottnak látszik. A tervezett, egy milliárd forint feletti termelési értéken belül egyébként ismét fontos szerepet játszik a gyár exporttevékenysége. Szocialista piacra például 20 900 tonna árut szánnak, 7 millió 662 ezer rubel értékben, a tőkés ügyfelek kí- vánalimainak tizenegyezer tonna termék, illetve 5 millió 940 ezer dollár erejéig igyekeznek eleget tenni. Szó esett aztán egy új termékről is! Ezt azért iktatják a sorba, hogy a gyár vonzás- körzetében jelentkező ipari alma feldolgozását biztosíthassák, továbbá újabb dollárbevételi lehetőséghez jussanak. Az almasűrítmény iránt ugyanis nagy a tőkéspiac érdeklődése, ilyenformán megnyugtató, hogy az új termék engedélyezési eljárása jó úton halad, s a szükséges hitel igénybevételének sem látszik különösebb akadálya. Moldvay Győző Váraié Lásztéaé és asszonytársai a parailcsucosűríiméÉ?} csomagolják
